"Lini: Kijössz?"

(Evelin szemszöge)

Kint álltam a Garázs előtt a hűvös szeptemberi estén, és hol a telefonomat, hol az ajtót figyeltem. Ben nem válaszolt az üzenetemre, amit percekkel ezelőtt küldtem, így abban sem voltam biztos, hogy itt lesz. Hét perce vártam. Már megnyitottam a messengert, hogy megírjam Cintinek, hogy hazamegyek, amikor kinyílt előttem az ajtó és Ben lépett ki a fekete bőrdzsekijében, kezében két papírpohárral.

-Boci, csak... -emelte meg a kezét egy bűnbánó mosollyal az arcán.

-Semmi baj -mosolyogtam vissza, amikor feleszméltem abból, hogy milyen jól áll neki ez a dzseki. Láttam rajta, hogy zavarban van, akárcsak én. A mozis csókunk óta nem igazán beszéltünk. Sőt azt sem beszéltük meg, mert én elrohantam. Istenem, de hülye vagyok! 

Ben átadta az egyik pohár vanília shaket, aztán pár pillanatig csak néztük egymást. Egyikünk sem tudta, hogy mit mondjon. Végül én törtem meg a kínos csendet, mivel tulajdonképpen én hívtam.

-Sétálunk?

-Persze -válaszolta, így egymás mellett lépkedve elindultunk. Az idő olyan fél kilenc körül járhatott. Felettünk a csillagok ragyogtak, telihold volt. Az utcai lámpák fényében Ben mellett sétálva a lágy szeptemberi szellő bele-bele kapott a hajamba, miközben nekem egyre inkább Ben ma esti produkciója járt a fejemben.

-Min gondolkozol ennyire? -kérdezte felém mosolyogva.

-Semmin -ráztam meg a fejem, hogy valamelyest visszarázzam magam a valóságba.

-Csak? -vonta fel a szemöldökét.

-Csak... -torpantam meg - Csak ezt a dalt énekelted a hangszerboltban is. -mondtam ki halkan a fejemben cikázó gondolatok egyikét.

-Igen. -bólintott egy kicsit elkomorodva.

-Miért? -szakadt ki belőlem a kérdés.

-Mit miért? -nézett rám értetlenül.

-Miért ezt játszottad? -pontosítottam.

-Ma vagy a múltkor? -kérdezte, de szerintem csak az időt húzta, kerülgette a választ.

-Ma.

-Mert... Mert neked akartam játszani -válaszolt halkan a szemembe nézve, de gyorsan elkapta rólam a tekintetét. Egy darabig fürkésztem hátha le tudok valamit olvasni az arcáról, de lehajtott a fejét. Elszakítottam róla a szemem és tovább indultunk. 

-Köszönöm -szólaltam meg percekkel később.

-Nincs mit -felelte hanyagul, rám sem nézve.

-Hé -ragadtam meg a karját, ezzel kényszerítve, hogy megálljon és rám nézzen. -Tényleg.

-Tényleg nincs mit -mosolygott rám. -Szeretek neked énekelni -csúszott ki a száján.

-Igen? -kérdeztem visszafojtott mosollyal.

-Aha -bólintott. -De nem annyira, mint Gyuri bácsinak -tette hozzá teljesen komolyan.

-Gyuri bácsinak? -nevettem fel.

-Igen. Tudod ő a szomszédunk. Akárhányszor az ablakban ülve játszok mindig kiabál. Szoktam is mondani, hogy értem én, hogy ennyire szeret hallgatni kapálás közben, de ha mindig ordít, hogy "Halkabban nem lehetne?", akkor nem hallatszik rendesen a gitár, és hangosabban kell játszanom -mesélte szórakozottan, én pedig egyre jobban nevettem rajta.Lassan csillapodtam és megéreztem magamon az engem mosolyogva fürkésző Ben tekintetét.

-Mi az? -kérdeztem halkan, mikor már teljesen abbahagytam a nevetést és ránéztem.

-Semmi csak... -Olyan gyönyörű vagy, amikor nevetsz... -fürkészte tovább az arcom zavartan.

-Köszönöm -sütöttem le a szemem, miközben a szívem elöntötte a boldogság. Nem bírtam sokáig, hamar visszakaptam a tekintetem a fiúra, így kialakítva vele a szemkontaktust. Csak csendben néztük egymást. Nem volt kínos csend, inkább olyan, mint amikor mindketten ugyanarra gondoltok. Igen. Arra a bizonyos csókra.

-Sajnálom -mondtam ki hirtelen. 

-Mit? -kérdezte Ben értetlenül megrázva a fejét.

-Hogy elrohantam szerdán a moziból. Hogy nem válaszoltam neked. Hogy ott hagytalak. Hogy nem beszéltük...

-Nem számít -simította meg a karom, közelebb lépve.

-De igen. És tudod mit sajnálok a legjobban? Hogy nem ismételtük meg. 

-Amiket az előbb felsoroltál, azokon nem tudsz változtatni, nem számít. Viszont az utolsón segíthetünk... -hajolt hozzám, olyan közel, hogy éreztem az illatát, a leheletét, éreztem a teste melegét, éreztem őt. És abban a pillanatban csak erre vágytam. Csak és kizárólag Bencze Benjáminra.

Nah, sziasztok!

Összehoztam még egy részt!!!! Tudom ez is rövid lett, sajnálom... De remélem azért tetszett, hoztam egy-két Bevelin pillanatot. :) 

Várom a kommenteket! :) <3

És egy kérdés:

Tetszik ez a  szám, amit Ben adott elő már kétszer? (Coldplay - A Sky Full of Stars)