Na ezt, hogy magyarázzam meg?
-Na itt volnánk. Köszönöm, hogy hazakísértél. Köszönöm az egész délutánt. Nagyon jól éreztem magam. -mosolygott, majd búcsúzóul egy puszit adott az arcomra. Pont ebben a pillanatban nyílt a kapu.
-Na végre! Eddig hol... -akadt meg a mondandójában Evelin.
-Öhmm... Szia... Én csak...Tudod... -kezdett bele elég szerencsétlenül Mira, miközben Lin szúrósan méregetett minket.
-Szia Ben. Hát te? -célozta a kérdését nekem.
-Őő... Szia, én csak... Haza kísértem Mirát. -karoltam át az említett lány vállát.
-Értem. Amúgy ti honnan ismeritek egymást? -vonta fel az egyik szemöldökét.
-Deszkázni voltunk. -mosolygott Mira- És te honnan ismered Bent?
-Osztálytársak vagyunk.
-Őőő... Ne haragudjatok lányok, de nekem mennem kell. Jó filmezést.
-Nem maradsz itt? -kérdezte Mira, amire én Evelinre néztem. Reménykedve nézett rám, de nem tudtam eldönteni, hogy azt szeretné, hogy maradjak, vagy hogy ne.
-Hát nem tudom, hogy Lin mennyire szeretné. Meg most csajos estét akartatok tartani...
-Nekem nem gond. -szakított félbe Evelin.
-Hát akkor oké...
Bementünk a házba, Mira kiment a konyhába popcornt készíteni, én pedig Evelinnel a nappaliba mentem.
-Van barátja. -jelentette ki egyszercsak a lány.
-Mi? -néztem rá értetlenül, mert fogalmam sem volt, hogy miről beszél.
-Mirának. Van barátja. Nem tudom, hogy mi van köztetek, de...
-Evelin. Ugyanaz van köztünk, mint köztem és közted. -mosolyodtam el. Jó mondjuk ez nem teljesen volt igaz, de mindegy.
-Ja értem... -jött zavarba, én pedig elnevettem magam és leültem mellé a kanapéra miközben összeborzoltam a haját, ugyanis eddig a polc előtt álltam és a filmeket néztem.
-Min nevettek? -jött be Mira, de én csak megráztam a fejem. Leült a kanapé szélére, így a két lány a két oldalamon foglalt helyet. Elindítottuk a filmet, valami zombisat néztünk.
Egyszer csak egy zombi ugrott elő, mire a két lány felsikított, és a karomhoz bújtak.
-Nyugi lányok, ez csak egy film... -próbáltam megnyugtatni őket.
-Igazad van. -ült vissza Mira, Lin azonban nem engedte el a kezem. Mondjuk nem is zavart annyira. Tetszett a közelsége. Éreztem az illatát. Hmmm... Az az illat... A cseresznye virághoz hasonló... Édes és... Egyszerűen ahwwww... Na elég Ben! Ne kalandozz el!
Fél óra múlva már mindkét lány aludt, a vállamra hajtott fejjel. Elővettem a telefonom és csináltam egy képet, aztán elküldtem a srácoknak a csoportunkba. Másolom:
Martin😎: Öcsém, ez már kettővel nyomja😂😂 Amúgy az ott Lin?
Arnold😜: Tesó, hagyj már pár csajt nekünk is!!! 😂😂 Amúgy szerintem igen...
David📱: Na ez már tényleg pofátlanság! 😂 Hol vagy? Ez nem is nálatok készült! Az egyik lány Mira? Ez nem ér tőlünk meg elköszöntek a garázsban, és leléptek. 🙄 Hogy kerül oda Lina? Hm?
Me: Hát így jártatok skacok😂😂 Igen ez Lin és Mira. Miránál vagyunk és filmet néztünk, de elaludtak a csajok. Amúgy tőlem Mirát vihetitek nekem csak Evelin kell. 😉
Martin😎: Valaki szerelmes... 😋
Me: Igen, David a telefonjába😂
David: Hé, most megbántottátok DJuniort!
Arnold: 😂😂😂😂😂😂😂😂😂
Martin: 😂😂😂😂😂😂😂😂😂
Me: 😂😂😂😂😂😂😂😂😂😂
Me: Na srácok, én léptem. Lassan haza kéne mennem🙄. Holnap a lépcsőn! Cső!
Innentől nem néztem, hogy mit írtak. Óvatosan a másik oldalára fordítottam Lint, és a kanapéra hajtottam a fejét. Olyan aranyosan aludt...
Ugyanezt tettem Mirával, aztán írtam nekik egy cetlit, hogy haza kellett mennem, és hazamentem.
A szüleim még mindig nem voltak otthon, ami azért kicsit fura, hiszen tíz óra elmúlt... De mindegy valószínűleg elhúzódott a megbeszélés. Előfordul...
Felmentem, lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni.
Sziasztok! M_musicgirl feltehet 5 kérdést, ugyanis eltalálta, hogy ki jött ki a kapun. Hogy tetszett ez a rész? Ha jó volt, voteljatok és írjatok kommentet. Mindegy mikor olvasod a könyvet, mindegy, hogy már régóta kint van a rész, a visszajelzésnek mindig örülök.
Puszi Emyly❤️
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top