Miután ez a mondat elhagyta a számat, azonnal meg is bántam, hogy felvettem a telefont. Teljesen lefehéredtem, és zavaromban lesütöttem a szemem (bár tudtam, hogy ő nem látja), és figyelmen kívül hagyva Macska kétségbeesett arcát, kínosan nevetgélni kezdtem.
- Öh. Izé. Ömm - gondolkodtam, majd eszembe jutott valami. - Mármint... Éppen palacsintát sütünk, és pont a levegő dobtam egy darabot. És akkor hívtál. Ezért mondtam, hogy "akció közben vagyok" -mondtam idegesen. Reméltem, hogy beveszi. És elhitte.
- Uhh, már komolyan megijedtem - sóhajtott fel megkönnyebbülten. - Elvégre nem vagy te Katicabogár! -nevetett fel jóízűen.
- Igen... Jó is lenne - próbáltam nevetni vele, de nem nagyon sikerült. - Viszont most tényleg le kell tennem, mert apu várja, hogy segítsek - mondtam, és zártam a hívást.
Amúgy a mondatom másik fele nagyjából igaz is volt, csak apu helyett Fekete Macska várta a segítségemet. Odanéztem, és pont abban a pillanatban ütötte le az óriás a segítőmet. Már majdnem megszerezte a gyűrűt (Macska ugyanis elájult), de ekkor én eszeveszett sebességgel rohanni kezdtem. Háttal állt nekem, ezért nem számított a megjelenésemre. Futás közben előkerestem a jojómat (nem volt nehéz), és ahogy száguldottam, fejen vágtam vele, amitől a földre rogyott. Akkor láttam meg az arcát. Sápadt volt, homokszínű, és látszottak rajta az agyagdarabkák. Fúj.
Ha lett volna egy kis eszem, akkor előbb megszerzem a talizmánját, és csak utána foglalkozok mással.
De nem így tettem, hanem Macskához rohantam. Ezzel nem kis bonyodalmat okozva magunknak.

Sziasztooook! ^^ :)
Képzeljétek, elértük a (*dobpergés*) 100 megtekintést!! :)))) ^-^
Fantasztikusak vagytok, köszönöööm széépeen!! ^^ :) :*