Ezek a gondolatok után, már majdnem el is aludtam, mikor vállamra egy nehéz kis kobakot éreztem meg landolni, amire nem tudtam nem felé tekinteni, még úgy is, hogy tudtam ki is az.

Karjait szorosan maga köré fonta, és egy picit még össze is volt kuporodva, ami csak egyet jelentett. Márpedig azt, hogy fázott.

Mennyire nem tud vigyázni magára..

Csóváltam fejem rosszallóan, ahogy mégegyszer végigtekintettem rajta, majd egy stratégiát kezdtem ki találni, hogy hogyan is szedjem le a kabátját, vagy legalább az enyémet, hogy be tudjam vele takarni, de csak addig jutottam, hogy azokat nehezen fogom leszedni. Sajnos az agyam nem működött olyan jól már az este.

Tehát, akkor úgy csináltam, hogy mivel láttam egyikünk kabátját, egy aprót lelógni a csomag tartóból-vagy akárhogy is nevezik-, fogtam magam, és miközben egyik kezemmel tartottam alvó buksiját, addig másikkal az attól a pillanattól kezdve átkörösztölt takaróért nyújtózkodtam. Mit nagy kűszködések árán, de végül megfogtam, és szépen lassan kezdtem lefele húzni, majd csendben sikerült is leszednem a helyéről, s kifújva magam, végre vissza ülhettem helyemre. De legalább elértem célom, és ahogy feje ismét vállamon pihent, gyorsan ráterítettem a jellegzetes lila színű kabátját, már én is békében pihenhettem. Egy szóval. Bealudtam.

*Violet szemszöge*

Egy angol, női hang zavart meg a "szépítő" alvásomból, amire nem éppen volt kedvem felkelni, és inkább csak nyöszörögtem egyet, de mikor hirtelen megéreztem valaki test közelségét, az én közelemben, lassan felnyitottam a szemeim. Fáradt tekintetem találkozott JungKookéval, ki éppen ekkor dőlt vissza székébe. És mire realizáltam mi is a helyzet, már megéreztem a repülő, már jellegzetes rezgését, ahogy haladunk lefele.

-Csak bekötöttelek, mert már szállunk le.-mosolygott felém halványan, amit valahogy eléggé nyugtatónak találtam, mert már annyiszor láttam, hogy már szívesen bámultam is. De szavaira bezzeg nem tudtam koncentrálni. Elvonta a figyelmem a szépsége.

Vagyis mii? Mit gondolok?! Attól még, hogy igaz, nem szoktam rá gondolni..haaaj, kezdek bedilizni..

-Még vissza aludhatsz néhány percet.-szólalt meg a másik felemen Jin, amire felé kaptam, még kissé bágyadt tekintetem, az övével ellentétben. Neki ugyan olyan jó kedve volt valamiért, mint Kooknak.

Ezek a mai fiúk..már ha csak ránéznek a lányokra, máris jót éreznek. Jóvann csak hülyülök!

Mikor vissza vezettem tekintetem a fiatalabb felé, hirtelen megakadt a szemem az ablakon, amitől már szinte se perc alatt éberebb is voltam. Egy csodálatosan szép táj, vagyis pontosabban város volt látható kint, főlleg úgy, hogy még valamennyire sötét volt. Az ámulattól nekem pedig muszály volt közelebb hajolnom az üveghez, hogy jobban megszemlélhessem a tájat, mikor rájöttem, hogy én éppen benne vagyok valaki más magán szférájába.

-Hé, hé, ülj vissza, most éppen szállunk le, ha nem vetted volna észre, és nem nagyon kéne mocorogni.-tolt vissza az ülésembe Kook, s úgy beszélt, mintha az apám lett volna, bár ez nem annyira izgatott, mert csak komoly, védelmező arcára tudtam koncentrálni, amitől hirtelen nagyot dobbant a szívem. Megzavarodva, magam elé tekintettem, mikor is észrevettem combjaimon heverni a kabátom, amibe mikor bele gondoltam, rájöttem, hogy alvás közben rajtam hevert.

De ki tehette rám..?

Gondolkodtam el, már el is felejtve a JungKookos ügyet.

Vagy én voltam, már félálomban? Ehh, mindegy.

Sóhajtva, inkább arra koncentráltam, hogy ha már eddig túléltem, akkor most is úgy legyen. De mikor a gép végre valahára leszállt, nagy örömmel szedtem össze a cuccaim, és vágtattam ki a helyiségből, mintha az életem múllott volna rajta. Persze a többieket is megvártam, mert még Berlintől is nagyobb reptéren eltévedni...kössz inkább kihagyom.

Szóval mikor leértünk a gépről, a fiúk azt mondták, már várt minket egy kocsi a reptér előtt, így először befelé vettük az irányt, márt a túl oldalra kellett jutni.

És tudjátok mi volt a jó? Hogy ez teljesen! Komolyan mondom, teljesen! Nyugisan ment, mert hogy rengeteg security volt a fiúk körül, kik én körülöttem voltak, így az a néhány fan is aki ott volt, nem tudott észrevenni, én meg nem tudtam elveszni. Menyország. Az az érzés, mikor félsz, hogy itt óriási kalamajka lesz, de erre teljesen jól megy minden. Az a megnyugvás.

Háh! De ha VÉGIG ilyen könnyen ment volna!

Erre nem számítottatok mi?

Mivel a fanok a kocsiig követtek, nem tudtuk megbeszélni, hogy most ki kinek az ölében üljön, de mivel szinte én voltam az első aki beszállt a kocsiba, nem én voltam az egyik szerencsétlen. Hanem a mellettem, középen ülő J-hope és Jimin.

-Ez nem lesz kényelmes, úgy érzem..-csóválta fejét az időssebbik, mikor már elindult a kocsi.

-Biztos vagy abban, hogy ezt neked kell mondanod?-szólalt meg alatta Jimin, amire néhányan felnevettek, ellenben velem, mert hogy ismét ilyen kicsi kocsiban voltunk, nem volt már olyan "kellemes az idő.

-Szerintem addig örülj J-hope, ameddig Jimin nem tudja hol vannak a Jamjeid.-szólalt meg a most is anyós ülésen ülő RM, amire már én is elkuncogtam magam, mert végülis jó beszólás volt.

Az út további részén még néhányszor szólaltak csak meg, bár igazából a hotelhoz elég gyorsan odaértünk, így nem nagyon kellett mit beszélni. Vagyis átvitt értelemben. Vagy mindegy.

-Mivel nem vettünk ki annyi szobát, azért valamelyikőtök fiúk együtt alszik.-szólalt meg a menedzser mikor már kivette a szobákhoz való kulcsokat.

-Akkor majd én meg Yoongi.-emelte fel a kezét RM, alig néhány másodperc múlva.-Úgy is kell valami zenén dolgoznunk még.-vont vállat lazán, s mikor mindenki beleegyezett-hát persze-, elkaptuk a kulcsokat, és megkerestük a szobákat. Szerencsére, vagy balszerencsére, nekem nem volt bőröndöm, így nem kellett azzal kűszködnöm.

Mivel mindenki egy helyen volt, így a hatodik emeletre kellett felmennünk, ami nekem igazából nem volt magas, mert már hozzászoktam az ilyenekhez. Egy ideig lakásban laktam, és ráadásul a hetediken.

Mikor megtaláltam a szobám, tudomásul vettem, hogy mindenhol körül voltam vévve a fiúkkal, mert jobb felemen Jimin, balomon Jin, és előttem pedig Kook foglalta be a szobákat. Bár igazából így biztonságban is éreztem magam, mert mégis csak egy új hely, meg külföldi emberek, de legalább a Bts-t "ismertem".

Betérve a szobába, becsuktam magam után az ajtót, és nem is kellett sok, hogy elámuljak, mert egyszerűen gyönyörű volt a helyiség. Egy gyönyörű, s óriási francia ágyat kaptam, aminek huzata fehér volt, maga az ágy pedig barna, a töbi berendezés, pedig ehhez igazodott. Fehér, barna ruhás szekrény, éjjeli szekrény, ablak, minden ami kell. A falak szép mintás tapétával voltak "kidíszítve" amik zöldes, kékes színben pompáztak. Mint ahogy a szőnyeg is, ami ott volt a szoba közepén. Volt egy fürdőszoba is, ami fehér, és krém színben volt látható.

Elismerően bólogattam néhányat, mert ahhoz képest, hogy nem volt nagy a helyiség, szép volt.

És mivel még a nap el sem kezdett virradni, sőt, néhány órája tért nyugovóra, úgy gondoltam kihasználom a lehetőséget, és vissza fekszem aludni egyet.

*mondjuk, legyen, lehet, reggel tíz*

Az ajtómon kopogtak, és mivel a fény is szépen beszűrődött a szobában, muszály volt felkelnem. Pedig pihentem volna még..

Ásítottam egyet, az ajtó felé tartva, majd mikor oda értem, kinyitottam, s mintha valami függönyt hoztak volna, úgy voltak egymás teteén a ruhadarabok, amiből alig látszódott ki JungKook és RM feje. S meg sem várva, hogy beengedjem őket, ők maguknak utattörtek köztem és az ajtó között, majd az ágyamhoz érve, ledobálták rá az anyagokat.

-Nem tudtuk nagyon milyen az ízlésed, vagy hogy mik a méreteid, de hoztunk néhány cuccot, ami pedig nem kell, azt majd vissza visszük.-mondta halvány mosolyal az arcán leader, majd megsem várva, hogy akármit is tudjak mondani, gyorsan elhagyták a szobám.

Zavarodottan megvakartam a fejem, de mivel ezeknek a göncöknek nem tudtam nemet mondani, hisz a bőröndömnek annyi volt, az ágyamhoz sétáltam, és csípőre tettem a kezeim.

Azért remélem...

Kezdtem el gondolkodni, mikor észrevettem egy cetlit a ruhákon, amit érdeklődve lassan felvettem, és kinyitottam.

Azért a személyes dolgokat te rendezed..

Írt ennyit a darabka papíron, mire kissé elpirultam, s összehajtva a papírt a szemetesbe dobtam.

Ez olyan kínooos...

Mert nekem is a ruhákkal teli bőröndöm a buszban kell hagynom..