Gyerekek, tisztára olyan érzésem van, mintha ma lenne szombat..ezért tegnap kiment a fejemből, hogy publikálni kéne..sorry ><

De azért jó olvasást ❤

Mikor visszaértünk a hotelba, én gyorsan el köszöntem a fiúktól, azzal az indokkal, hogy telefonálnom kellett, és egy külön lifttel, gyorsabban felértem a szintünkhöz, majd már be is mentem a szobámba, ahol magamra zártam az ajtót.

Mélyeket lélegezve, próbáltam összeszedni a gondolataim, de ez annyira nem ment, mert teljesen össze voltam esve. Szó szerint. Ahogy az ágyamhoz értem, úgy rögtön rá is dőltem, erőtlenül, mint akit most lőttek volna agyon.

Nekem...nem tetszethet JungKook. Nem lehetek belé szerelmes. Az élet ezt nem így akarja. Úgy is elfog választani tőle. Hisz nemsokára haza kell mennem. És minnél előbb..annál jobb. Annál kevesebb esély van arra, hogy még jobban belé zúgjak. Akkor kevésbé fájna.

Mindig a fájdalom...

Felfeküdve a párnámra, magamra húztam a takarót, de addig, hogy szinte semmi ne látszódjon ki belőlem, és próbáltam aludni. Gondolva hátha az segít rajtam.

Nagy nehezen, de egy idő után sikerült bealudnom.

*este*

Az volt a baj, hogy mikor felkeltem, már este hét óra volt, és utána úgy voltam vele, egyhamar nem tudok majd elaludni.

Kikelve az ágyamból, úgy döntöttem, nem lenne rossz elmenni letussolni, ígyhát megfogva a pizsamám, bementem a fürdőbe.

Egy gyors, meleg fürdő után, pizsibe öltöztem, és megtöröltem vízes hajam, mert éppenséggel azt is megmostam.

Igazából, elég jót tett az alvás, meg a tussolás is, de még mindig nem voltam rendben, mert mégis, olyan dologra jöttem rá, és olyan dolgot csináltam, amitől nagyobb sokkban voltam, mint mikor azt hittem, hogy egy ötös dolit írtam, de aztán egyes lett. Mert igen. Volt olyan.

Szóval megtöröltem a hajam, amivel szerencsésen lila lett a törölköző, de már hozzászokva, csak az akasztóra helyeztem, majd elhagytam a helyiséget. Nem vagyok az az ember, aki hajat szárít, ezért nem is volt szükségem hajszárítóra.

Mikor beültem az ágyamba, hirtelen megszólalt a mobilom, egy üzenetet jelezve. Érdeklődve felvettem az éjjeliszekrényről a készüléket, s mikor felnyitottam, azt hittem ott robban szét az agyam a jó néhány üzenet láttán, amit Jin hagyott hátra. Legalább volt vagy hatvan. De több is.

Mire végig olvastam őket, eltelt legalább tíz perc, és ezt az értékes öt percet, arra kellett szánnom, hogy több millió ugyan arról a dologról szóló üzeneteket olvassak. Hogy jól vagyok-e. Mikor pedig sikeresen végig futtattam szemem a sorok közt, kopogtak az ajtómon, amitől hirtelen annyira megijedtem, hogy szívem hevesebben kezdett dobogni a kelleténél. Hogy mitől is ijedtem meg? Hogy mitől is féltem? Hogy az az ember, aki az ajtóm túlsó felén van, az JungKook. És éppen ezért, megmoccani sem mertem, nem hogy kiszólni, vagy oda menni, kinyitni az ajtót.

-Violet! Tudom hogy bent vagy és nem alszol! Elolvastad az üzijeim..-szólalt meg végül, a túloldalról, eddig legkedvencebb tagom a bandából, Jin, mire szívem megnyugvásra lelt, s végre kifújhattam magam. Kipattanva az ágyból, oda trappoltam az ajtóhoz, s egy halvány mosolyal az arcomon kinyitottam azt, mikor is hirtelen megtorpantam, mert nem számítottam..több vendégre.

-Tiii..miit....?-kérdeztem kissé zavarodottan, ahogy végig tekintettem az egész bandán, ami eléggé váratlanul ért, így igazából nem is nagyon tudtam mit reagálni.

-Hát, mi gondoltunk filmezni.-mutatott végig magukon J-hope, egy nagy mosolyal az arcán.

-De min akartok ti filmet nézni?-tettem fel az első, vagyis már második, de legfontosabb kérdésem, felemelt szemöldökkel.

Ez eddigi idő alatt, még csak nem is merészeltem JungKook felé pillantani, eszem ágában sem volt egy szívinfarktust okozni magamnak.

-Tudod, akik zenét készítenek..-köszörülte meg a torkát Yoongi.-Azoknál mindig van egy gép.-mutatott önelégülten a mellette álló Jiminre, kinek kezében egy laptop volt, amit felemelt csak hogy "jobban lássam".

Aztán meg sem várták, hogy akármit is mondjak, utat törtek maguknak a szobámba, amit ledöbbenve kisértem végig tekintetemmel, de aztán csak megadóan sóhajtottam, és becsuktam az ajtót. Hirtelen valahogy mindenki az ágyam vette célpontnak, majd egy vita tört ki azon, hogy ki is üljön/feküdjön rajta, mikor is én léptem ennek a közepébe. Szó szerint. Közébük álltam.

-Na először is! Ez az én ágyam, szóval én tuti rajta leszek.-mutattam fel mutató ujjam, miközben körül tekintettem.-Másodszor.-mutattam már kettest az ujjaimmal.-Miért nem hoztatok takarókat, meg párnákat, oszt lerakjátok a földre? És máris kényelmesebb.-adtam a világ legjobb ötletét, amit onnan tudtam, hogy az volt, hogy nekik is tetszett. Mert...rögtön ki is szaladtak a szobából, majd néhány másodpercen belül vissza jöttek, már teljesen felszerelkezve. Az ágyam mellé, a földre helyezték a cuccaikat, majd kényelembe is vágták magukat, így konkrétan kihagyva a mókából, és egyedül hagyva az ágyon.

-Szóval már nem is kell az ágy?-kérdeztem lebiggyesztett ajkakkal, miközben lenéztem rájuk.-Túl jó ötleteket adok..-csóváltam fejem, majd megfogtam a két középen ülő fiút, vagyis akik a kezem közé kerültek, és félre tolva őket, beültem közébük. Persze balszerencsémre kiket fogtam ki? Hát persze, hogy az egyikőjük JungKook, a másikójuk meg V volt.

Ahogy ez realizálódott bennem, egy kissé lefagytam de próbáltam arra koncentrálni, hogy milyen filmet is válasszunk. Mert hogy még nem döntötték el.

-Komédia!-emeltem fel elsőnek a karom, attól tartva, hogy majd nehogy horrort válasszanak.-Vagy akció.-vontam vállat.

-Nekem az akció jól hangzik.-vont szintén vállat, a bal oldalamon ülő Kook, miközben egy lopott pillantást vett tőlem, amire szívem ismét akcióba indult, aznap már nem tudom hanyadszorra, de ezt megállítottam azzal, hogy a többiekre koncentráltam.

-Nekem is.-szólalt meg Jin, majd így jött az, hogy akkor az Avengers: Endgame-et nézzük. Aminek nem örültem. Háhááá..de még mennyire, hogy nem!

-Neeee, ezen órákat bőgtem..a filmet végig bőgtem, meg utána is..még egy órát..-biggyesztettem le ajkaim szomorúan, ahogy visszagondoltam arra a napra mikor megnéztem a filmet, és majdnem kilettem vágva a házból, mert hogy hangosan, s rengeteget sírtam.

-Akkor most még fogsz hullajsztani könnyet, mert akkor is ezt nézzük.-bólogatott vigyorogva Jimin, miközben már indította is a filmet, majd vissza ült a helyére.

Szörnyülködve összeráncoltam a homlokom, majd lejjebb csúsztattam a fejem. A film első három percében, már eltörött a mécses, és muszály volt kieresztenem könnyeim, de mint akinek semmi baja, csak néztem tovább a filmet.

A film első negyede, annyira nem volt nagy dolog, és azon a kis részen kívül, mindent bírtam, de mikor (SPOILER!!) Natasha tényleg lezuhant, és ezt nekem megint végig kellett néznem, hirtelen kitört belőlem a bőgés, amire mindenki egy emberként fordult felém.

-Ne nézzeteek...!!-mondtam könnyeimmel kűszködve, nagy nehezen kinyögve ezt a két szavat, mire elkuncogták magukat, de vissza csücsükéltek a helyükre, és békén hagytak. Legalábbis azt hittem. Hogy MINDENKI békén hagyott.

-Úgy is vissza hozzák a készítők!-suttogta jobb felemről V, kissé szórakozottan, mint aki egy kis gyerekhez beszél, nekem meg hirtelen kommentárjától kissé lefagyott az agyam, meg úgy az egész lényem, s legszívesebben elültem volna tőlle, úgy...hat kilómétert, de ezt nem tehettem, meg a filmezést sem akartam megzavarni, naaa és inkább szomorúbb voltam, mint hogy azzal foglalkozzak, mit is hadovál nekem a legutáltabb személy-nekem-a világon.

-Szherintem...-szólaltam meg már a film háromnegyedénél, még mindig bőgve, de próbálva minnél hallkabban.-..mostmhár kiküldhettek...mhielőtt megsüketültökh..-bólogattam hevesen, ahogy nagy szemekkel a képernyőt vizslattam.

-Sajnos az úgy nem lenne érdekes..-csóválta fejét kicsivel arébb Jimin, amire szikrákat szórtam felé, csak hogy érezze a szeretetet, amit én kaptam tőlle, majd vissza tekintettem a filmre.

Jah, hogy ti meg várjátok, hogy hozzak valami hírt JungKookról. Ő az egész bőgészetem közben, némikor csak mosolygott, némikor meg megsimogatta a fejem, amivel igazából nem volt gondom, sőt jó érzés volt, de azon kívül semmi "extrát" nem tett.

Bár nem is szerettem volna, az csak rosszabbított volna, az így is szar helyzeten. Helyzetemen.

-Gyerekek..én úgy érzemm...-szólaltam meg már a film végén, mikor már tényleg a legszomorúbb részek következtek, de aztán nem tudtam tovább folytatni és csak bőgtem tovább, de akkor már igazán hatásosan. Hogy miért is?

-Na gyere ide!-szólalt meg végre valahára JungKook is, miközben két karját körém fonta, és finoman átölelt. Persze hogy nem ellenkeztem, mert jól is esett, és...mert jól is esett. Tetszett. Hogy a karjai között lehettem.

Miközbej fejem jól beletemettem a vállába, hallottam ahogy a többiek elnevetik magukat, és még valamit nagyon kommentárolnak is.

-Nagy baba.-mondta Jin, viccelődve, de mégis kedvesen.

-Papírzsepi korház? Igen. Mindegyikne annyi.-játszotta a hülyét J-hope, amire a többiek ismét felnevettek.

-Jó van na! Haggyátok, nézzétek végig a filmet!-kezdett el védeni Kook, miközben simított egyet a hátamon, amitől egy picit kirázott a hideg, de már igazából sokkal nyugodtabb voltam, mint az előtt.

De most pont, hogy távolodnom kéne tőlle..mert ha nem, egyszer csak annyira közel leszek hozzá, hogy nem tudok majd elválni tőlle.

De csak ma...ma este még..had legyek a közelében..

Ja..és rohadtul imádom ezt a zenét >< [👆]

Buék emberek!