Miután sikeresen végignéztem a ruhákat, azt a néhányat, ami nem volt jó félre raktam a szobában lévő székre, s egy öltözéket kiválasztva, a többit a ruhás szekrénybe helyeztem. Ezután gyorsan át is vedlettem magam, egy egyszerű fehér blúzt, mert hogy nem volt olyan hideg a hotelban, és egy térdnél szaggatott-vagyis olyan beütésű-, világos kék farmert. És mivel hajam teljesen szét volt esve, de nem volt fésűm, így csak leszedtem hajgumim, és kezemmel átfésültem.

Mivel ezután nem nagyon tudtam mit csinálni, és mivel azért voltam ott, hogy ismét "megkedveljem" a Bts-t, úgy terveztem, hogy átmegyek szólni Jinnek, hogy csináljunk akkor valamit.

Tehát átérve a bal felemen lévő szoba ajtajához, bekopogtam rajta, s mikor meghallottam a fiú hangját, ahogy kikiáltja, hogy "szabad", be is tértem hozzá. Az ő szobája sem volt különb az enyémnél, csak egy kissebb színváltozás volt az eltérés.

Ahogy észrevett, először meglepődve végigmért, majd mikor rájött ki is vagyok, egy meleg mosolyt küldött felém.

-Már meg is jártad a rablást? Pedig nappal van..-csóválta fejét rosszallóan, mire csak mosolyogva megforgattam a szemem és leültem mellé az ágyra.

-JungKook és NamJoon hoztak az előbb néhány ruhát.-vontam vállat, kicsit körül tekintve, majd ismét felé pillantottam.-De most unatkozom..-sóhajtottam, még mindig az ő mosolygós arcát pásztázva.

-Háát..-húzta el száját kissé kínosan.-Nekünk most majd gyakorolnunk kell az esti koncertre, szóval nem fogunk ráérni..-vakarta meg tarkóját, de aztán hirtelen kitágultak szemeim, s felemelte a kezét, amitől kissé hátra hőköltem, mert nem számítottam rá.-Deee, te is eljöhetsz velüünk, ha gondoloood..-jutott eszébe eme fantasztikus ötlet, amire néhány percig csak elgondolkodtam, de aztán egy amoly "miért is ne?" pofával vállat vontam.-Akkor gyere, szólok menedzser hyungnak, meg a többieknek.-biccentett fejével az ajtó felé miközben felállt, s ahogy ezt én is megtettem, elhagytuk a szobát.

Mivel a körülöttem lévő embereken kívül, fogalmam sem volt, hogy hol vannak a többiek, vagyis hogy ki melyik szobában van, ezért csak szépen csendben követtem Jint.

-Hyung!-szólította meg a menedzserét, mikor betértünk az illető szobájába, ahol ott tartózkodott RM, érkezésünkre pedig felénk kapták tekintetük.-Baj lenne, ha Violet velünk tartana a koncertre?-kérdezte kissé félve, ellenben velem, mert én inkább jobban féltem mint ő. Nehogy már itt kelljen unatkoznom egész áldott nap!

-Nekem nincs kifogásom. Meg szerintem nem is olyan rossz ötlet.-bólintott egyet, ahogy egy apró mosoly jelent meg arcán, ahogy RMnek is, mire magamban elmondtam egy "halleluyah"-t.

-Köszönöm, akkor majd lent találkozunk!-mondta vidáman Jin, majd már mentünk is tovább, lefele a hotelban.

-Mikor indulunk?-kérdeztem érdeklődve, felpillantva a mellettem álldogáló fiúra, miközben a lifttel haladtunk egyenesen a földszint felé. Kérdésemre pedig ő is rám tekintetett.

-Néhány perc múlva. Addig megvárjuk őket a hallban.-vont vállat, ezzel le is zárva a témát.

*Fél órával később*

A kocsikázás most elég jól ment, mert kettő autóval mentünk, így volt hely mindenkinek. Mikor pedig a helyhez értünk, ahol majd a koncertet tartják, nagy csodálkozva néztem az óriási "épületre", ami belül még nagyobbnak tűnt.

-Hát. Ez. Nagy.-bólogattam, körül tekintve, ahogy már néhány perce a színpadon álltam, s arra vártam, hogy a fiúk átöltözzenek valami kényelmesbe.

-Tetszik?-hallottam meg mögülem J-hope hangját, amire kissé összerezzentem, majd érdeklődve tekintettem a fiú felé.

-Hát az attól függ, hogy érted..-csóváltam fejem, amire nőtt a mosoly az arcán.-Én személy szerint, ennyi ember előtt képtelen lennék énekelni.-tekintettem a nézőtérre.

-Á, szóval ez azt jelenti, hogy tudsz énekelni?-kérdezte gyanakodva, egy picivel közelebb hajolva hozzám.

-Csak hobbiként szoktam, de hogy jó vagyok-e, azt nem tudom megmondani.-húztam el kínosan ajkaim, mire szórakozottan elkezdett valami random zenét énekelni, grimaszolva, és szenvedélyesen össze-vissza mutogatva, amire csak hitetlenül megráztam a fejem, és már muszály volt elkuncognom magam.

Ekkor már a többiek is felértek a színpadra, s miután megszólalt az egyik zenéjük, nekem le kellett mennem. De azért a néző térre álltam, hogy persze láthassam élőben is, hogyan táncolnak.

*néhány órával később*

Már egy ideje gyakoroltak, én meg csak nagy csodálkozva néztem őket, közben azon filózva, hogy hogy tudnak ennyire összhangban, és ennyi ember előtt mindig fellépni.

Persze, tehettség. Ami nekem nincs, hehe..

Mikor a Fire-t kezdték el ismét gyakorolni, úgy döntöttem, na meg hátsóm is, hogy nem lenne rossz ötlet sétálni egyet, így felállva helyemről, megindultam egy random irányba, hátha találok valami érdekességet. De annyi folyosó mellett, azt sem tudtam, hogy még egyáltalán az épületben vagyok-e, de legalább a táblák, amik a falra voltak rakva, biztosítottak abban, hogy igen is, még ott vagyok, ahol voltam.

Miután a mosdót is megjártam, gondoltam keresek valami helyet, ahol lapot és ceruzát, vagy valami író eszközt találni, mert kedvem támadt rajzolni. Megihlettek a fiúk. Csoda történt. De még mindig kissé tartottam attól, hogy hiába vagyok ott, New York-ban, velük, mert úgy sem fogják bebizonyítani, hogy ők már pedig nem változtak meg.

Mert igen. Ezért is csalódtam bennük. Bár gondolom annyira nem volt nehéz kitalálni, mert ez volt a leg logikusabb opció.

-Hé! Tilos a belépés annak, aki nem itt dolgozik!-zavarta meg egy messziről érkező, éles férfi hang, ki angolul szólított meg, mire értetlenül megálltam, s hátrafordultam.

-Nem uram, én..-kezdtem bele kissé zavarodottan, mikor elébem ért az egyik gondolom őr-mert ki volt gyúrva-, s mikor végig mért mérges tekintetével, az meglágyult.

-Jaj, bocsánat. Most látom..te vagy az a lila hajú lány, aki azzal a koreai bandával jött.-kért elnézést, kissé sajnálkozva, mire halványan elmosolyodtam, és megráztam a fejem.

-Semmi baj.-legyintettem kedvesen.-Legalább a lila hajamról felismernek.-érintettem meg egyik tincsem, mire aprót biccentett a kb negyvenes éveiben járó férfi a fejével.

-Szerencséd van, mert amúgy úgy kihajítottalak volna..-csóválta fejét, miközben elnevette magát, amire csak kínosan megvakartam a tarkóm.

-Uram.-szólítottam meg.-Egész véletlenül nem tudja hol találnék én itten papírt, és ceruzát?-kérdeztem bizakodva, mire az ember egy kis ideig elgondolkodott, majd csettintett.

-De, megmutatom.-biccentett egy irányba a fejével, majd elindulva, én is követtem.-De mire is kell?-kérdezte egy kis idő elteltével, amire felkaptam rá a tekintetem.

-Jah..hát..-kezdtem bele megvakarva tarkóm.-Rajzolni szeretnék.-adtam meg az egyszerű választ, amire kissé elcsodálkozva pillantott rám.

-Most hogy így elnézem...-szűkítette össze szemeit, miközben megállt, amire kissé megijedtem, s pulzusom az egekbe szállt, mert azt hittem valami rosszat mondtam.-Egy művésszel van dolgom, nem igaz?-kérdezte meg felvidulva, amit hirtelen nem tudtam hova tenni, de legalább kifújhattam magam, mert nem a halálom tervezgette mégsem.

-Lebuktam volna?-húztam egy huncut mosolyra a szám, mikor ismét elindultunk.

-Na és milyen művész? Festészet, rajz, valami más?-kérdezte érdeklődve, amire már én is kissé felszabadultabb lettem.

-Ha azt mondom...sok minden?-vigyorogtam szélesen, amire elismerően bólogatott, majd megállva egy ajtó előtt, kinyitotta azt.

-Akkor most megmutathatod, hogy mennyire is vagy jó.-mondta miközben beljebb mentünk a helyiségben, ahol rengeteg mérnöki eszköz volt, de sok más rajzos tárggyal is, amire csodálkozva tekintettem körül.-Ha még esetleg nem gondoltad ki, hogy mit rajzolj, akkor rajzolj le engem.-pózolt be a szoba közepén, mint az ilyen izompacsirta pózolós versenyeken, mire halkan elkuncogtam magam, és elővettem egy ceruzát, és egy papírt, majd az egyik asztalt befoglaltam.

-Ahogy óhajtja.-sóhajtottam egyet, majd felpillantottam rá.-De akkor én mondom meg, hogy álljon.-vigyorodtam el gonoszan, de mintha nem sejtene semmit, nagy mosolyal az arcán rábólintott.

Végül..hogy is mondjam. Úgy nézett ki, mint az ókori görögök. Egy takaró féleség volt a nyakához kötve, persze szépen beigazgatva, s egy vonalzót tartott a bal kezében, az arcával egy magasággban.

-Nos...erre nem számítottam.-köszörülte meg torkát, kissé leégve, mire gonoszan elnevettem magam.-És meddig kell így állnom?-kérdezte nagyot nyelve, előre félve a választól.

-Ameddig be nem fejezem.-kezdtem bele a rajzolásba.

-És az meddig tart?

-Ha gyors vagyok, akkor kábé másfél óra. De ha nem, eltarthat három órát is.-mondtam vállat vonva, amire kínkeservesen nyöszörgött egyet, de azért próbált minnél komolyabb lenni, amire csak hitetlenül megráztam a fejem.