Mikor végre, nagy nehezen, de megérkeztünk a reptérre, úgy lett megbeszélve, hogy majd lebeszélik az emberkékkel az én jegyem, így azon ne idegeskesdjek, már tudtam volna is. Inkább attól tartottam, hogy engem aztán nagyon is észre fognak venni. De hát ők hozták magukra a bajt. Szóval...bízni kell abban, hogy...megoldják.

Remélem..

Mikor sikeresen megszerezte nekem a jegyem a menedzser, ami úgy fél órába tellett, mert volt valami kalamajka, már meg is indultunk a repülők felé, mert hogy volt szintén fél óránk a felszállásíg, de valahogy olyan sok ember volt a reptéren, hogy alig tudtam felismerni melyikek ott a fiúk. Na meg olyan gyorsan mentek azokkal a hosszú lábaikkal, hogy Kevinnek éreztem magam a Resszkessetek betörők-ből. Az egész szituáció olyan volt, mint annak a filmnek a második része.

De nagyon igyekeztem, hogy ne ügyetlenkedjek, és szedjem a lábaim, amit sikerült is, és beértem a fiúkat, de mikor már éppen odaértem, ők megálltak, így az utolsó emberke hátának neki ütközve hátrahőköltem.

-Az orrom..-mondtam az említett testrészhez kapva, mire a "falam" lassan megfordult, így tekintetem találkozhatott Jin mosolygós arcával.

-Bocsi, hogy kemény vagyok.-hajolt meg aprót megjátszva a kínosat, amire csak mosolyogva legyintettem, mert őt még valamennyire bírtam a csapatból. És nem. Nem állítottam semmilyen sorrendet köztük, csak egyszerűen meg volt a véleményem róluk.-Azért az orrod nem tört még el?-kérdezte meg egy picivel közelebb hajolva, továbbra is mosolyogva, mire megmozgattam az orrom, csak hogy biztosítsam még rendben van.

-Ha többet nem állsz meg előttem ilyen hirtelen, akkor talán nem törik el.-kacsintottam egyet szórakozottan, amire aprót elkuncogta magát, s közéjük invitált, mert hogy már arra vártunk, hogy beszállhassunk a repülőbe.

De jó, hogy először utazom ezen..

Jin előre engedett engem, hogy nehogy elvesszek "megint", aminek kissé hálás voltam, így úgy döntöttem miután a nő beszedte az én jegyem, meg várom őt, hogy majd együtt menjünk tovább.

Mosolyogva mikor mellém ért, gyorsan a többiek után mentünk, s már fel is szálltunk a gépre, ahol a többiek, legalábbis néhányan befoglalták a helyüket. Mivel ez amolyan három üléses gép volt, de úgy három sorban-szóval nagy gép volt-a többiek úgy ültek, hogy a középső sorban a menedzser, RM és Suga, előttük befoglalta a helyet, Jimin, V és J-hope, így szerencsémre nekem JungKook és Jin maradt, mi pedig az ő jobbukra ültünk. Persze én középen, az időssebbik kívülről, Kook pedig az ablak felől.

Néhány pillanat után szóltak a rádióban, hogy kössük be magunkat, mert hogy megkezdik a felszállást, így én azt gyorsan meg is tettem. Mivel életemben akkor utaztam legelőször repülőn, kicsit feszült voltam, s mélyeket lélegeztem.

-Nem voltál még repülőn?-szólalt meg egyik felemről Kook, amire egy hirtelen mozdulattal felé kaptam ideges fejem.

-Nem, és soha nem is terveztem, de mostmár gondolom túl késő visszafordulni, de semmi gond, én teljesen jól vagyok, higgadtan kezelem az ilyen helyzeteket, szóval semmi baj nem fog történni, ez száz százalék, remélem pedig mindent bepakoltam, jah szinte semmim sincs nállam, el vittem a rohadt busz, de amúgy pontosan hova is megyünk?-akadtam ki, csak egy ici-picit, miközben össze-vissza hadováltam random dolgokat amik eszembe jutottak, amitől szerintem cseppet sem néztem ki hülyén.

-Szerintem víz kell neki.-bólogatott nagyokat Kook, a másik felemen lévő Jin felé, ki ugyan ezt tette, de ekkor hirtelen mozgásra lettünk figyelmesek, így rögtön tudtuk, hogy hát elindultunk.-Akkor mindegy..

-Na jó, én megyek aludni, ha oda értünk ébresszetek.-ezzel le is hunytam szemeim, majd úgy tettem mintha aludnék, bár tényleg próbálkoztam. Csakhogy annyira ideges voltam, hogy nem sikerült, így fél perc után fel is nyitottam szemeim.-Akkor már inkább elájulok, mint elalszom..-sóhajtottam, amire mind a ketten elkuncogták magukat, majd minden féle hülyeséggek kezdtek bombázni csak hogy megnyugodjak.

Mivel a felszállás egy hosszabb idős tevékenység, így addig sikerrel is jártak, mikor már pedig csak simán mentünk, végre kifújtam magam, na és akkor hirtelen be aludtam.

*JungKook szemszöge*

Szerintem tökre aranyos volt ahogy teljesen ki volt akadva az egész utazástól, persze azért megértettem, én is valami ilyesmi voltam, mikor én ültem először repülőn.

És mikor hirtelen lehunyta a szemeit, majd eleresztette fejét, annyira megijedtem, hogy mi történhetett, de aztán Jin biztosított arról, hogy csak alszik, így nyugodt szívvel dőltem vissza a székemben.

Reméltem is, hogy nem öltük meg, mert akkor nagy pácban vagyunk.

Miközben azon voltam magamban, hogy kissé összeszedjem a gondolataim, egy nehezék a vállamon ebben megakadályozott, ami teljesen kizökkentett gondolatmenetemből. Bár miután afelé tekintettem, és rájöttem, hogy ő csak egy kis ártatlan kislány, aki szundítani próbál, vagyis hogy egyébként esett, nem bántam, sőt arra sem emlékeztem, hogy min agyaltam.

Halványan elmosolyodtam aranyosan alvó arcán, s közben nagy nehézkesen próbáltam visszafogni magam, hogy ne érjek hozzá, egyrészt hogy ne keltsem fel, másrészt meg hogy mások ne tartsanak furának. Mert hogy random egy alvó ember arcát megérinti valaki...

Szóval miután visszafogtam magam, inkább az ablak felé fordítottam fejem, és én is lehunytam szemeim.

*Violet szemszöge*

Nem emlékeztem pontosan mi is történt, vagyis hogy hogy is aludtam el, de mikor felébredtem, és felnyitottam szemeim, egy kissé ferdén állt a világ. Vagyis pontosabban, az előttem lévő szék. Néhányat pislogva, mikor realizáltam, hogy én valaminek, vagy talán inkább valakinek neki vagyok dőlve, egy hirtelen mozdulattal egyenesbe vágódtam, ezzel már teljesen éberré tévve magam. Valahogy kínosan éreztem magam, ezért nagyon lassan fordítottam meg a fejem a párnám felé, amikor megnyugodván vettem tudomásul, hogy ő is alszik, így egy aprót sóhajtva, fejem a széknek döntöttem. A másik felemen Jin is aludt, így magamban kellett unatkoznom.

Vagy mégsem!

Mivel szerencsémre a rajz füzetem nállam maradt, és volt mivel rajzolnom is, úgy döntöttem akkor elütöm az időt egyedül is.

Nos igen, de amibe ezek benne voltak, az a fejem fölött volt, ott a csomag tartó részen, ahol egyéb kissebb dolgokat tároltak az emberek, és hogy oda elérjek, valahogy át kellett szlalomoznom Jinen, úgy hogy ne ébresszen fel. Persze ezt úgy terveztem el, hogy csak ki hajolok, és gyorsan kiszedem a táskám, de ezzel meggyűlt a bajom. Eléggé.

De szerencsémre valaki észrevette balszerencsétlen húzásom, felnyúlt a tárgyért amiért nyúztózkodtam, és ki szedte a sötét kis lyukából. Hálásan tekintettem a segítőm felé, ki meglepetésemre RM volt, így kissé kínosan meghajtva előtte a fejem, ezzel megköszönve, átvettem a táskám, és visszaültem a helyemre, nem felkeltve senkit. Gyorsan elő is kaptam füzetem, egy ceruzát, és az ülésemen lévő kis padocskát, vagy akárhogy is hívják azt a részt amire az ételt/italt rakod, magam elé csúsztattam, és kerestem egy tiszta lapot. Az volt a szomorú, hogy már alig volt benne egy, két oldal amire még nem rajzoltam, firkálgattam, de legalább annak örültem, hogy repülőn lehet rajzolni, mert hogy teljesen simán megy.

Először csak tervezgettem egy karaktert, vázlatolgattam, majd meg is rajzoltam, közben le írtam milyen személyiség is pontosan, s mikor vissza olvastam, valakire nagyon is emlékeztetett, de ezzel nem foglalkozhattam tovább, mert hívott a kötelesség. Vagyis a mosdó.

Ki szerencsétlenkedve magam Jin előtt, már láthatáron sem voltam, és szerencsémre nem is volta senki a helyiségben, mikor odaértem.

Miután pedig ott befejeztem a tevékenységem, gyorsan vissza is sprinteltem a helyemre, mert rájöttem, hogy attól még hogy alszanak, mire vissza érek, lehet hogy nem fognak. Utalok a két mellettem ülő fiúra, és arra, hogy védelem nélkül hagytam a füzetem.

Na és mit mondtam?

Mikor visszaértem, hát nem mind a ketten ébren voltak, és az én füzetem nézegették.

Basszus abba nem csak számok vannak..

Magamban szitkozódva, mikor az ülések mellé értem, kiszedtem Kook kezéből azt amit nagyon nézett, és összecsukva vissza ültem közéjük.

-De most mé..?-kérdezték lebiggyesztett ajkakkal, szomorkásan.

-Vegyétek úgy...hogy ez számomra a naplóm. És nem szereti senki, ha mások a naplóját nézik?-tekintettem hol Jinre, hol a másik tökfilkóra, hátha felfogják mire gondolok, és talán fel is fogták, mert durcázva vissza helyezelődtek(igen) a helyükre. Én meg csak vállat vonva vissza helyeztem a füzetem a táskámba, amit úgy gondoltam inkább ott is hagyok, mert lehet később még kelleni fog belőle valami. Már amennyi dolgot lehet találni benne.

-Itt az itala, uram.-szólalt meg az ülés mellől egy angol női hang, ami egy légi kisérőhöz tartozott, ki Jinnek hozta gondolom a kávéját mert annak nézett ki az innivaló. Majd mikor a nő azt átadta, észrevett engem, és megszólalt.-A hölgy szeretne valamit?-kérdezte kedvesen, s bizakodva, hogy hátha értem. Mily szerencséje van.

-Köszönöm, nem kérek semmit.-válaszoltam egy halvány mosoly kiséretében, szintén angolul, mire aprót, hozzá teszem, megkönnyebbülve bólintott, majd tovább is ment.

-Te pontosan hány nyelven is beszélsz igazából?-kérdezte az ablak felől Kook, amire egy huncut mosolyal az arcomon felé pillantottam.

-Mondjam?-kérdeztem egyik szemöldököm felemelve, amire hevesen kezdett bólogatni.-Háát..amit perfektül beszélek, abból van négy, azon kívül amiket még tanulok, vagy kéne tanulnom, van még három.-mondtam kissé dicsekedve, s győzedelmesen elmosolyodva, amire kissé lesokkolt tekintettel vizslatott, nagyokat pislogva.

-Na, erre nem számítottam..-csóválta fejét ledöbbenten.-Őszintén, én csak háromra tippeltem, és nem néztem volna ki belőled.-vont vállat elvigyorodva, mire csak hitetlenül megforgattam a szemem, és előre fordítottam a tekintetem.