*still Kook szemszög*

Mikor eljött az az idő, hogy lilácska..vagyis név szerint Violet-amit idő közben megtudtunk a fiúkkal-, elhagya a kávézót, és útjára bocsájtsuk, én nem tudtam megállni forradalom nélkül. Muszály volt felszólalnom, miután a lány kiment a helyiségből.

-Izé, menedzser...én nagyon szeretem magát, és tudom hogy maga is nagyon szeret minket, és hogy ha én most kérek magától egy szívességet, akkor teljesíti a kívánságom?-néztem az említettre bociszemekkel, amire nem csak ő, de a többiek is egy picit ledöbbentek, de aztán inkább érdeklődve várták, hogy mit is szeretnék kérni.

-Az attól függ, hogy teljesíthető-e. Nincs mindenhez hatalmam.-vont vállat halvány mosolyal az arcán.

-Szóóvaal...

*Violet szemszöge*

Mikor kiértem a kávézóból, megindultam egy random irányba, hogy keressek egy csendes helyet, ahol nyugodtan feltudom hívni a szüleim, és ha úgy adódik, akkor tudjak ismét bőgni, de nem lássa senki. Röviden, parkot mentem keresni.

És mikor már éppen befordultam volna az egyik utcába, ahonnan láttam valami féle nekem való helyet, meghallottam messziről a nevem, amit nem csak egy, hanem néhány ember kiabált. Így kissé értetlenül megálltam, majd lassan megfordultam, s döbbenten vettem észre, hogy az egész Bts egyenesen felém szalad, aminek már csak a gondolatától is a hideg rázott, de mikor rájöttem ez a valóság, már szinte a bőrömből is kiugrottam. Mikor pedig már azt hittem nem fognak lassítani, vagy megállni, készültem futásnak eredni, de mikor végre lelassítottak, és elém értek levegő után kapkodva. Mint akiknek nem volt kondijuk, közben agyon hajszolják őket állandóan.

-Te.-mutatott rám JungKook, miután jól kifujta magát.-Bts.-mutatott magukra.-Jössz.-ujjával eljátszotta a gyaloglásdit, mire Suga hitetlenül megcsapta a vállát.

Szavait elsősorban nem tudtam hova tenni, mert nem értettem mire céloz, ezért értetlenül összevontam szemöldököm, hátha nekik legalább leesik ÉN mit mondok.

De nem.

-Nem tudom, ennyire nem tudok pofákat vágni, vagy nektek nem esik le az, hogy nem értem miről hadováltok?-kérdeztem széttárt karokkal, amire néhányan csak elértetlenkedtek, de aztán leesett nekik mit mondtam.

-Jah, hát Kook kitalálta, hogy mivel te annyira úgysem kedvelsz minket, sőt utálsz, hogy velünk tartasz a túrnénkon, így be tudjuk neked bizonyítani, hogy teljesen normális, kedvelhető, és cuki emberek vagyunk, és mikor ezt elértük, utadra bocsájtunk.-hadarta le Jin ismét, mint ahogy a kávézóban tette, amit én csak egyre táguló szemekkel figyeltem, mert valahogy amit JungKook magyarázott előtte végül sokkal érhetőbbé vált, mint ez.

De mivel volt annyi eszem, hogy felfogjam mit is akarnak, szinte rögtön ellenkezni kezdtem.

-Na neeem! Én veletek már így is kikészültem, elég traumát okoztatok, ami pont az egész életemre elég lesz, és ebből többet nem hiszem, hogy kérek. Különben is, nekem egy hét múlva suli.-néztem rájuk teljesen kikészülve, mint akik bele sem gondoltak az egészbe, úgy tették fel a "kérdést".-De hogy is gondolhatjátok? Mivan ha kiderül ez az egész azt én leszek nagyobb pácban, meg mit szólt a menedzseretek?

-Fiúk, mondtam, hogy kocsival könnyebb lenne!-hallottam meg az említett hangját mellőlünk, az ő kocsijukból, amire magamba jól fejen csaptam magam. Szóval ez a kifogás úszott.

-Menedzser hyung, mikor ment vissza a kocsiért?-kérdezte meg Jimin egy aprócska kis sunyi mosolyal az arca szélében.

-Mikor félúton rájöttem, hogy ez a futás nekem nem megy.-sóhajtott egy nagyot magán sajnálkozva.

-De hát az itt volt néhány méterre.-szólt be neki J-hope, mire néhányan elnevették magukat, én meg csak hitetlenül megráztam fejem, bár egy apró mosoly nekem is ott ült az arcomon. Amit persze egyeseknek észre is kellett venniük. Ahogy a fiúk felé kaptam tekintetem, az rögtön találkozott is JungKookéval, ki mosolyogva vizslatta kissé vidám arcom, amire rögtön le is folyt róllam a jó kedv.

-Na akkor jössz kislány?-kérdezte meg végül a menedzserük, néhány pillanat múlva, amire a többiek rögtön felém fordultak, csillogó, s boci szemekkel.

-Adj nekünk egy esélyt!!-kérlelt engem Jin, összekulcsolt kezekkel, amire pár pillanatig hezitáltam, majd végül feladva, sóhajtottam.

-Egy feltétellel!-emeltem fel mutató ujjam, összeráncolt homlokkal, amire mindenki kissé megijedt.-Ha már teljesen kiégnék, rögtön haza küldtök!-helyeztem vissza kezeim zsebembe, amire se több, se kevesebb nem kellett, elkezdtek éjjenezni. Már aki.

Hitetlenül megcsóváltam a fejem, s vártam míg lenyugszanak, amit hála istennek megtettek, s néhányan rögtön a kocsi felé mutattak, amiben nagy mosolyogva ült a menedzser.

Ezzel pedig mindenki oda is sétált a járműhöz, de ahogy kinyitották az egyik ajtót, hirtelen megtorpantak.

-Az a baj...hogy valakinek az ölébe kell ülnöd, mert nincs elég hely...-húzta el a száját RM, de én csak vállat vonva közébük álltam.

-Akkor majd mondjuk inkább Jimin ül V ölébe, vagy ahogy ti gondoljátok, de én inkább szeretnék csak a saját szférámban lenni, na meg van táskám.-csóváltam meg a fejem, miközben a hátamon lévő tárgyra mutattan, amire a fiúk összenéztek, mint akik már tudták, hogy ebből nagy galiba lesz, mert hogy tuti senki nem szeretne a másik ölében ülni. De végül volt egy önkéntes jelentkező.

-Majd én vállalok egy embert!-emelte fel kissé kezét Jin, amire mindenki feléje kapta éppen megnyugvó tekintetét.

-Akkor majd én ülök az ölébe.-jelentkezett a csapat másik feléből JungKook.-Úgy is a reptérig kell együtt ülni..-vont vállat, bár ahogy láttam az arcán, nem volt annyira biztos a dolgában, amire kabátom alatt halványan elmosolyodtam, de ahogy erre rájöttem, rögtön visszaváltottam komolyba.

Tehát így lett az, hogy elől vezette a kocsit a menedzser, anyós ülésen RM, mögéjük persze beültettek engem, mert hát azért hívtak, hogy megkedveltessék magukat velem, és ne antiszockodjak. Jobb oldalamon pedig Jimin, balomon a gerlepár..akarom mondani, Jin és Kook. Vagyis mit beszélek. JungKook. Az a neve. És nem becézünk! Jó, megbeszéltük.

Hátunk mögött meg középen V-hát persze a sors őt fogta ki-, jobbon J-hope, balon Suga.

Na és hogy miért "jaj V"? Nos...ő volt a.."kedvencem", de őt utáltam meg a bandából legelőször. Benne csalódtam a legjobban.

De ezzel annyira igazából nem törődtem, mert ameddig nem piszkál, addig no promlemoo.

Szóval végül megindultunk. Mindenki happy volt, persze rajtam kívül, mert én inkább kicsit zavarodott voltam, mert még mindig nem tudtam felfogni, hogy mi is történik, de azon kívül tökre nyugisak voltunk, ameddig a menedzserük be nem jelentette, hogy az út a reptérig úgy fél óra.

Bár ez a hír inkább a mellettem ülőknek volt a legrosszabb, így mikor erre rájöttem rögtön boldogabb lettem.

-Szerintem fiúk készüljetek fel, mert a lányokkal nem könnyű.-nézett bele a vissza pillantó tükörbe a "sofőr", amire csak győzedelmesen elmosolyodtam, a többiek pedig annál inkább "örültek".

-Most még magasabbnak érzem magam, mint amekkora vagyok.-szólalt meg egy kis idő után Kook..vagyis aajj, JunhKook, mire felé emeltem érdeklődő tekintetem.-Violet mellett én big foot vagyok.-nézett le rám lebiggyesztett ajkakkal, amire csak unottan vállat vontam, s ismét előre tekintettem.

Hirtelen pedig annyira megijedtem, mikor valaki a hajam megfogta, hogy aprót megugrottam.

-Olyan jó illatú! Egész eddig ezt éreztem!-szólalt meg V mögülem, amire fejemmel megfordultam, s egyenesen csillogó szemeibe tekintettem.-Hol vetted, nekem is ilyen sampon kell?!-kérdezte boci szemekkel, amire kissé zavartan elgondolkodtam azon, hogy jó ötlet lenne összetörni a szívét, azzal hogy soha nem fogja megtalálni mert tőllük nagyon messze van, vagy inkább mondjam azt, hogy nem én vettem ezért nem tudom. De mondjuk így is összetörném a szívét. Csak másképp.

-Kaptam..nem tudomm..?-válaszoltam kissé félve reakciójától, ami annyi volt, hogy lebiggyesztette ajkait, majd visszadőlt a székébe. Aprót megkönnyebbülve, azért is hogy nem akadt ki teljesen, meg hogy végre nem kellett tovább folytatnom vele a csevejt, én is vissza helyeztem magam, ahogy eredetileg ültem. Kissé lesütöttem tekintetem, mert olyan fura érzést keltett bennem, ahogy beszélgettünk. Olyan..szomorú? Vagy nem is nagyon tudtam eldönteni, mert dühös is voltam rá, másrészt meg szomorú voltam miatta. Hisz benne volt szinte minden tiszteletem, erre kihasznált. Ha átvitt értelemben nézzük.

De inkább ne ilyeneken kondolkodjá, hanem...JungKookon??!

Gondoltam magamban mikor is eszembe jutott az említett fiú, amire hirtelen nem tudtam már mit gondolni, mert kissé le voltam sokkolódva.

Hogy miért jutott pont ő az eszembe.