*JungKook szemszöge*

Olyan kényelemben voltam, hogy arra sem emlékeztem, mikor aludtam be. De mikor felkeltem, valami furcsa volt. Hiányzott valami.

-Violet..-szólaltam meg dünnyögve, ahogy kezemmel őt keresgéltem, de nem volt sehol, így fel kellett nyitnom a szemeim. Az ágyon felültem, és kicsit körül tekintettem, mikor észre vettem a lányt, már átöltözve, a földön ülni, fülessel a fülében. Közben valamit gőzerővvel rajzolni.

Halványan elmosolyodtam, s úgy döntöttem meglepem, így egy vigyorral az arcomon, csendben lecsusszantam az ágyról, és odasettenkedve hozzá, háta mögé lopózva, egy hirtelen mozdulattal, kezeim a vállára helyeztem. Tervem hatásos volt, kicsit túlságosan is, mert szegény annyira megijedt, hogy ahogy megugrott, mellkasomnak esett.

-JungKook ez nem vicces, én nagyon félős és ijedős egy ember vagyok..!-mondta kissé szomorkásan ahogy hátra pillantott felém, kivéve füléből a fülesét. Mosolyogva vállat vontam, majd kiengesztelésül úgy döntöttem, hogy kap tőllem egy ölelést.

-Többet nem csinálok ilyet. Ígérem!-simogattam meg fejét nyugtatás képp, mert ahogy szívét elnéztem, gyorsabban dobogott, mint ahogy egy autónak a motorja zúg. Na ennek a mondatnak sem volt semmi értelme.

-Ajánlom is, vagy különben megkóstolod a haragom!-fenyegetett, ahogy aprócska karjait végre körém fonta, és ő is magához ölelt, amire jól esően muszály volt hümmögnöm.

-Hány óra?-kérdeztem meg egy kis idő elteltével, mikor elváltunk egymástól, s egymás szemébe pillantottunk.

-Már kettő óra. Sokat aludtál.-bólogatott aranyosan fejével, amire ismét elmosolyodtam, és összekócoltam a fejét, amire mérges tekintettel összehúzta szemöldökeit.-Ne a hajaam..!-nyafogott, mint egy ötéves gyerek. Én csak hitetlenül megráztam a fejem, majd álló helyzetbe vágtam magam.

-Én átmegyek átöltözni, de ne hidd hogy megszabadulsz tőllem!-mondtam felemelve mutató ujjam, amire biccentett, én pedig gyorsan átslisszoltam az én szobámba.

*Violet szemszöge*

Míg Kookra vártam, folytattam az eddig készített rajzom, ami éppenséggel róla készült, miközben aludt, és már csak árnyékoltam rajta. Néhány simítás kellett hozzá, és készen is voltam.

Hogy neki adom-e? Meglátom..

Mikor leraktam a ceruzát a kezemből, már nyílott is az ajtó, és a várva várt fiú toppant be rajta, már normális öltözékben léve, s ahogy észrevett, rögtön mosolyt csaltam arcára.

-Na mutatsd!-ült le elébem a földre, szemkontaktust alkotva, és már tudtam is mire gondolt.

-Hmm...mutassam?-kérdeztem huncutul ahogy felemeltem füzetem, elrejtve előle.

-Úgy is megmutatod!-vont vállat továbbra is mosolyogva, a kis ártatlan.

-Akkor nem fogom!-nyújtottam felé nyelvem, készülve felállni, de ő szinte rögtön csuklóm után nyúlt, s egy rántással az ölében is landoltam. Arcunkat csak néhány, alig érezhető centi választotta el, amitől nyugodt lélegzetét magamon érezhettem. Szemei hol szemem, s ajkam közt cikázzott, közben egyre jobban csak hajolt felém, amit én csak bambán tudtam figyelni. De ebben a pillanatban kopogtak az ajtón, amire ijedtemben elrebbentem tőlle, jó messzire, levegő után kapkodva.

Az a valaki nem nagyon gondolt várni, mert szinte azonnal nyitotta is az ajtót. Egy nagyon mosolygós Jin termedt bent a szobában, elég érdekesen felöltözve. Jó, ők mindig érdekesen öltöznek, de mikor azokban a napokban láttam, olyan normálisak voltak, bár akkor..már megkérdőjelezhető volt, hogy ők normálissak vagy sem.

-Gyerekek, huzzátok a fürdőruhákat, megyünk buuulibaa!-szórakozott a szavakkal, miközben valami fura mozdulatokat tett.-Ott vannak lent a medencék a hotel bugyrában.-kacsintott egyet, hátradobva a virág koszorú nyaklánc akármicsodáját, mert igen, olyannya is volt.-Legyetek lent fél óra múlva, addig is készüüljeteeek~!-megigazította napszemcsijét, és hátatfordítva nekünk, kihúzta a csíkot, bevágva maga után az ajtót. JungKookkal furcsállva és értetlenkedve összenéztünk, de hát egyikünk sem tudott értelmes választ adni, így csak hitetlenül megcsóváltuk a fejünket.

-Háhh!-kiáltott fel hirtelen, egy kis idő után, amire kissé megijedve tekintettem fel rá ismét, s ekkor vettem észre, hogy hát ő már a rajzom vizslatta érdeklődő tekintetével.

-Már késő..ugye?-kérdeztem sóhajtva, már előre tudva a választ, ami egy biccentés volt, néhány pillanat múlva. Félve oda csúsztam hozzá, közvetlen mellé, hogy még véletlenül sem tudjon a kínos, és kissé vörös arcomra tekinteni. De persze ő mindent elér amit akar. Még azt is elérte, hogy szeressem.

-Szóval te engem stírölsz, és csinálsz még szekszibbé egy rajzon, miközben én alszom?-kérdezte néhány másodperc múltán, mikor gondolom befejezte a rajzom tanulmányozását, ami folytán kissé MÉGjobban elfordítottam fejem, kínomban.-Szóval igen?-tette fel ismét újjabb kérdését, majd hirtelen kezeit megéreztem derekamon, amik lassan elkezdtek csiklandozni, amitől én automatikusan grimaszolni, és mocorogni kezdtem.-Igen?

-Neheee!-kiáltottam el magam, ahogy kezeit próbáltam a könyökeimmel eltávolítani, de hát ez persze annyira nem sikerült, hisz egy izom pacsirtával volt dolgom, és egy cselessel.-Hagyj békhénnn...!-ellenkeztem tovább, de ő ekkor inkább úgy döntött, hogy az ölébe löki a fejem, s ezért cserébe tovább nem csikiz.

-Csak azért kellet ez, hogy végre a szemembe nézz.-mosolygott huncutul, tenyereit arcomra helyezve, ahogy tekintetem fürkészte csillogó szemeivel.

-Legalább eltervezted, vagy csak úgy jött?-emeltem fel szemöldököm visszavágva, hátha kezdi érezni ő is a kínt, de mintha meg sem kottyant volna neki.

-Így is-úgy is én nyertem.-vont vállat egyszerűen, rögtön válaszolva, amire összeráncoltam homlokom, mint a gyerekek akik nem kapják meg amit akarnak, és összekulcsoltam a karjaim.

-Ez akkor sem volt szép!-nyavajogtam kissé elvékonyítva a hangom, lebiggyesztett ajkakkal, bár igazából nem terveztem felkelni onnan, mert kényelmes volt. Főlleg hogy az ő ölében voltam.

-Persze, lerí az arcodról, hogy örülsz neki.-csóválta fejét hitetlenül, egy lágy, s szívmelengető mosolyal az arcán, közben egyik kezét óvatosan felemelte arcomról, és fejem kezdte lágyan simogatni, amitől rögvest kirázott a hideg. Mert persze olyan jó volt.

-Ha már itt tartunk, többször kényeztethetnél..-mondtam már megenyhült arccal, s jólesően. Ő halkan elkuncogta magát, és beleegyezve bólintott egyet, amire értetlenül elmosolyodtam.-Szóval te ennyire szeretsz piszkálni?-tettem fel gúnyosan, de minnél viccesebbre fogtam a kérdésem.

-Igen, ennyire szeretlek piszkálni.-bólogatott továbbra is engem cirógatva, és mosolyogva. Amitől egyre jobban kezdtem elkényelmesedni, és jobban élvezni, hogy valaki engem éppen szeretget.

-Figyu, most én bealszom, de te csak folytatsd. És te ne rajzolj le ha lehet.-hunytam le szemeim lassan, miközben adtam az utasításokat, és én már pedig tényleg elterveztem, hogy aludni fogok. Tényleg.

-Na kellj csak! Megyünk fürdeni!-veregette meg karom, amire csak nyöszörögtem, de még véletlenül sem mozdultam meg, vagy nyitottam ki szemeim, de miután már két kart éreztem magam alatt a föld helyett..kezdtem pánikolni.

-Hé! Tegyél le!!-kiáltottam el magam miközben szemeim rögvest kipattantak helyükről, ahogy a halálom tervezgettem.

-Le teszlek, de akkor az fájni fog!-nevette el magát mintha ez olyan jó vicc lett volna.

-Nehogy!-reflekszből átkaroltam a nyakát, és fejem nyakhajlatába fúrtam, attól tartva hogy majd tényleg ledob, nekem pedig akkor annyi lesz végleg, de erre ő csak tovább nevetett.-De ugye tényleg nem fogsz ledobni?-kérdeztem kissé félve, ahogy fejem annyira emeltem fel, hogy pont szemébe tudjak nézni. Bár ez azért nem volt jó, mert túl közel voltunk egymáshoz. És ahogy éreztem magamon lélegzet vételeit, már rég meg lettem babonázva.

És mikor azt hittem, hogy majd valami szépet, valami kedveset és szívmelengetőt mondd nekem..

-Gondolod?-kérdezte gúnyosan, s meg sem várva válaszom, hirtelen a föld felé kezdtem zuhanni, mintha csak mágnessel vonzanának, amitől reflekszből összeszorítottam a szemeim. De nem történt semmi. Semmi fájdalom. Nem haltam meg, mert tisztán és élethűen láttam JungKook vigyorgó arcát fejem felett. Szívem egy lóverseny pályára került, és az első helyen volt, olyan gyorsan vert az ijedtségtől.

-Miért csinálod ezt veleeemm..?-kérdeztem szomorkásan, s még mindig ijedten, miközben ő lassan ismét felemelt, én pedig mellkasának döntöttem fejem.

-Mert olyan kis ártatlan vagy, és mindennek bedőlsz!-kuncogta el magát, még mindig jól szórakozva rajtam, de én már inkább nem reagáltam rá többet.-És pont ezért kell mindig megvédeni téged.-lágyult el hangja, s a másik pillanatban már a fejemre nyomott egy puszit, ami olyan hirtelen jött, hogy nem tudtam rá mit reagálni. Kissé lesokkolt, de tetszett. Egy apró puszi. Cuki.-Na de gyere! Kell neked fürdőruha!-dobott egyet rajtam, s már az ajtó fele is indult, velem a karjában.

-Ömm...nem tervezel lerakni?-kérdeztem még mindig kissé sokkban lévve, magam elé dermedve.

-Talán ennyire szabadulni akarsz tőlem?-kérdezte sejtelmesen, majd egy mozdulattal le is rakott, és megsértődve kiment a szobából. Én gyorsan utána szaladtam, és ahogy mellé értem átkaroltam a karját, így sétálva tovább. Elnevette magát, de inkább rám hagyta az egésszet.