- Valami rosszat mondtam?- néztem felváltva a fiúkra.

- Nos, Kendall a barátnőm- mondta Harry, mire bennem megállt az ütő. Ez nem lehet! Csak én lehetek ekkora szerencsés, hogy Harry barátnőjét kapjam meg. Habár nem értem, hogy miért vagyok felháborodva, hiszen semmi közöm nincs Harry-hez és még nem is érzek iránta semmit.

- Nem tudom, hogy ebben mi a baj- mondta rezzenéstelen arccal, majd leültem.

- Oké, akkor mi most megyünk...- kezdte Liam.

- De még nem ettük meg a sütiket!- mondta szomorúan Niall.

- Elviheted- adtam neki a sütit.

- De ezt neked csináltuk- nézett rám.

- De neked adom- mosolyogtam rá, majd Niall boldogan elvette a tálat és el kezdte enni. Neki hogy lehet, hogy ízlik? Mikor mind a hárman elmentek, Harry leült velem szembe.

- Szóval téged nem zavar, hogy Kendallt, kell sminkelned?- húzta össze a szemöldökét.

- Miért zavarna?- néztem rá furán, de belül már összetörtem.

- Hát, hogy te és én...- túrt bele idegesen a hajába, majd kínosan elnevette magát.

- Együtt aludtunk?- húztam össze a szemöldökömet- nem csináltunk semmi olyat, ami miatt szégyenkeznem kéne. Harry furán nézett rám, majd rájött, hogy mit akarok ezzel mondani. Hogy köztünk nincs semmi.

- Óh... Tudod, mit felejtsd el- állt fel- nekem most mennem kell. Jó éjt Hanna- mondta, majd kiment az ajtón és hallottam, hogy elindítja a kocsit. Akkor már tudtam, hogy nem fog visszajönni, így eltört a mécses és elbőgtem magam. Nem tudom mióta sírhattam a konyhába, csak azt hallottam, hogy becsukódik az ajtó.

- Megjöttem- kiabálta Gemma, majd bejött a konyhába és a nevetése alábbhagyott- úr isten, mi történt?- guggolt le hozzám.

- Semmi- szipogtam.

- Bántott? Esküszöm, ha bemeri ide tolni a képét, kinyírom- mondta idegesen.

- Nem, dehogyis!- vágtam rá, még mielőtt Gemma eltervezné, hogy hogyan nyírná ki Harryt és a pincébe rakná a holttestét.

- Akkor?- fürkészett.

- Kendallt kell sminkelnem- mondtam.

- Óh-, esett le neki- és?

- És célozgattam Harrynél, hogy köztünk nem lehet semmi, és amikor leesett neki, akkor idegesen elviharzott.

- Ez tudod, miért van? Mert tetszel neki!- mosolygott rám.

- De Gem, te is tudod, hogy köztünk nem lehet semmi.

- Miért ne lehetne?- nevetett fel.

- Mert egy hatalmas szakadék van közöttünk. Ő egy ismert énekes, akit mindenki szeret, én pedig egy ismeretlen lány.

- De ez nem jelent semmit.

- Gem, te is jól tudod. És Kendallel boldog lesz- erőltettem mosolyt az arcomra.

- Tényleg el akarod engedni?- nézett rám félve. Biccentettem, majd felálltam és szó nélkül kimentem az ajtón. Felszálltam a buszra és a legközelebbi bárba mentem. Rendeltem a csapostól egy vodkát és legurítottam egyet, majd követte a többi. Majd egy srác huppant le mellém.

- Hanna?- nézett rám.

- Ryan?- döbbentem le.

- Te itt Londonba? Azt hittem Magyarországon vagy- mondta hitetlenkedve.

- Én pedig azt hittem a sitten vagy- gurítottam le még egy vodkát.

- Három hónapja kiengedtek. Figyelj Hanna...

- Igen?- néztem rá.

- Sajnálom, amit veled tettem. Már százszor megbántam- nézett bele mélyen a szemembe.

- Tudod Ryan, ilyet nem lehet könnyen megbocsájtani- húztam össze a szemeimet.

- Tudom. De adj még egy esélyt.

- Ryan, majdnem megerőszakoltál. Nem várhatod el tőlem azt, hogy rögtön megbocsájtsak neked.

- Igazad van. De tudd meg, még mindig tetszel- mosolygott rám pimaszul. Én pedig éreztem, hogy dolgozik az alkohol.

- Te is nekem- haraptam bele az ajkaimba.

- Tényleg?- döbbent le, én pedig beleültem az ölébe.

- Igen- kulcsoltam össze a kezeimet a nyakánál, ő pedig elkezdte puszilgatni a kezeimet.

- Tudod, nincs messze a házam...- kezdte, de közbeszóltam.

- Akkor mire várunk?- kérdeztem, majd elindultunk a háza felé. Mikor megérkeztünk a kapujába, elkezdtünk vadul csókolózni, majd felemelt és a lábaimat a derekánál összekulcsoltam. Mikor levegőhiányában elváltunk, egy alakot pillantottam meg az út másik felén.

- Nem megyünk be? Mert van ott egy alak, aki minket bámul- biccentettem a fekete alakra, Ryan pedig abbahagyta a nyakam puszilgatását és belenézett a szemeimbe.

- Rendben- mondta, majd letett és kinyitotta az ajtót, én pedig nem tudtam levenni a szememet arról az alakról.

Majd bementünk az ajtón és levettem a cipőmet, addig Ryan berakott egy dalt. Majd megint el kezdte csókolgatni a nyakamat, de akkor jöttem rá, hogy nem vagyok benne biztos, hogy én ezt akarom.

- Ryan...- kezdtem.

- Hm?- kérdezte, de még mindig nem hagyta abba a puszilgatást.

- Én ezt nem akarom- mondtam ki, mire ő megállt és megfogta a hajamat, én pedig felszisszentem.

- Nem hiszem el! Ne játssz velem Hanna, mert nem lesz jó vége!- mondta már idegesen.

- Ryan, engedj el, ez fáj!- kiabáltam.

- Megint azt akarod, hogy a börtönbe kössek ki? Hm? De elmondom, hogy nem fog sikerülni a terved, mert jól megbaszlak, majd mindkettőnkkel végzek!- mondta, majd bennem megállt az ütő.

- Ryan, ne csináld ezt! Te se akarod!- kiabáltam.

- Hanna, én megbolondulok érted! És ha nem lehetsz az enyém, akkor másé sem lehetsz!- mondta, majd erőszakosan el kezdett puszilgatni. Belementem a játékba és elindultam a rádió felé, hogy ki tudjam kapcsolni. Szerencsére Ryan jött velem és az egészből nem vett észre semmit, csak akkor, amikor kikapcsoltam a rádiót.

- Ezt miért csináltad?- kérdezte.

- Nem szeretem zenére csinálni- füllentettem.

- Szóval nem vagy szűz? Ki vette el tőled azt, amit nekem kellett volna?- dühödött be.

- Egy olyan ember, aki meg is érdemelte!- kiabáltam. Egy hatalmasat ütött az arcomra, minek következtében a földre estem. Igazából még mindig szűz vagyok, csak nem akarom, hogy Ryan ezt tudja, mert nem vele akarom elveszteni. És ha meg is halok, vele soha nem fekszem vele. Miért kellett nekem ennyi vodkát innom? Akkor nem lennék itt.

- Mondd a nevét!- húzott fel a hajamnál fogva.

- Velem!- kiabálta egy rekedtes hang. Tudtam kié ez.

- És te ki vagy?- kérdezte Ryan.

- Harry Styles!- mondta, majd beütött neki egyet. Ryan a földre esett, és vérzett az orra.

- Hanna! Ezzel?- nevetett fel- ez egy kis sztárocska, akinek csak egy egy éjszakás kaland vagy!

- Ez nem igaz! Hannat szeretem!- kiabálta Harry, majd bevert neki még egyet, de nem volt olyan erős, hogy Ryan elfeküdjön, így Ryan hason rúgta, mire Harry összeesett.

- Harry!- visítottam.

- Megérdemelte! Ha nem avatkozik bele, nem lenne semmi baja!- köpött rá egyet Ryan, majd a karomnál fogva felhúzott, de én csak Harryt néztem, aki a földön feküdt mozdulatlanul.

- És akkor folytatjuk azt, amit elkezdtünk!- nevetett fel és elkezdte puszilgatni a nyakam.

- Rendőrség, azonnal hagyja abba!- kiabálta három ember.

- Mi a?- döbbent le Ryan.

- Kezeket fel!- kiabálták a rendőrök, akik pisztolyt fogtak Ryanre.

- És mi van, ha nem?- húzta gúnyos vigyorra az arcát.

- Akkor lelőjük!- kiabálta az egyik.

- Akkor nincs veszteni valóm- mondta mosolyogva, majd odahúzott magához és egy fegyvert tartott felém. Nem tudom, hogy honnan van neki.

- Engedje el!- kiabálták.

- Csak szeretnék. Ha én pusztulok, ő is velem pusztul!- kiabálta, majd egy hatalmas lövést hallottam és egy melegséget, ami nem volt más, mint vér, majd Ryan holtan esett el a földön. Az egyik rendőr lőtte le, aki gyorsan odafutott hozzám.

- Minden rendben?- nézett rám.

- Igen. De ott van egy srác, aki segítségre szorul- biccentettem Harry fele, mire egy rendőr beleszólt a voki tokiba.

- Hívják a 911-et. Egy srác eszméletlenül fekszik a földön!

Én pedig sírva hívtam fel Gemmát, tudva, hogy dühös lesz rám... Hiszen mégis miattam került Harry kórházba...

xxLove_Story_Reader_xx