Miután feladtam a levelet Harry-nek, elsétáltam London legvégébe. Muszály volt kicsit egyedül lennem, és átgondolnom a dolgokat.

A Temze partjához leülve elkapott egy Deja-vu érzés.

*Visszaemlékezés*

- Lina, add már vissza! - kiabáltam legjobb barátnőmnek, aki a telefonomat lenyúlva, elkezdett a Duna partján össze-vissza futkorászni vele, miközben az üzeneteimet olvasta fel hangosan. Az egész osztály előtt. - Kovács Alexandra Panna Lina! Ha nem adod vissza, elmondom az osztálynak, hogy mit csináltál Patrikkal a szertátban. - álltam meg, majd elvigyorodva összefontam magam előtt kezeimet.

- Nem mered! - összeráncolt szemöldökökkel nézett rám.

- Dehogyis nem! Úgy ismersz engem, aki nem mer, hanem kussban marad?! - tettem fel a költőinek szánt kérdést.

- Igen! - felelték kórusban a többiek. Én csak tátott szájjal néztem rájuk.

- Jól van. Rendben. Ezt még visszakapjátok. - bólogattam, miközben cuccaimat összeszedtem. - Add csak ide a mobilom! - kaptam ki Lina kezéből a készüléket. - Sziasztok! - intettem a döbbent osztálytársaimnak, majd hazaindultam...

*Visszaemlékezés vége*

Az emlékek záporként csaptak le rám, én meg elmosolyodtam. Mennyire hiányoznak a többiek!

Még mindig nem bírom felfogni, hogy hogyan volt képes Harry átverni. Belőle néztem volna ki pont hogy utoljára ezt az egészet. Na és akkor még ott vannak a többiek. Az öcsémről nem is beszélve. Hogy volt erre képes? Miért csinálta ezt? Én... én sosem lettem volna képes vele ilyet tenni. Mindig is szerettem, Harry-ről meg már nem is beszélve.

Most mit csináljak?

Ez az egy kérdés járt a fejemben. Mi lehetne most erre a legjobb megoldás? Haza utazzak, vagy ne? Csináljak úgy, mintha mi sem történt volna? De az nem jó, mert Harry-nek már feladtam a levelet. Ő még ma értesülni fog arról, hogy tudom, hogy apa lesz.

Egyáltalán biztos, hogy Harry-é a gyerek?

Ugrott be ez a kérdés hirtelen. Mi van, ha nem is Harry az apja? Hiszen ez a dolog két hete volt. Kendall pedig már 5 hetes terhes. A szemét átvágott! Muszály vele beszélnem. Ezt nem fogom ennyiben hagyni.

*15 perccel később*

Az ultrahang felvétellel a kezemben csengettem be Kendall-hoz. Pár másodperc után nyílt is az ajtó.

- Szia Kendall! - vettem fel egy álarcot.

- Szia. Hát te? Miért jöttél?

- Ja, csak gondoltam beszélgethetnénk a baba dologról. Annyira szeretem a gyerekeket. Meg ha már Harry gyerekéről van szó, akkor gondoltam jóban lehetnénk. - mosolyogtam.

- Persze, gyere csak be! - mosolyodott el, és mintha kicsit feszengett volna. Ha! Tudtam, hogy hazudik.

A nappaliba sétálva leültünk mindketten, majd elkezdtem azt, amit a fejemben kiterveltem.

- Na, és hány hetes terhes is vagy?

- Kettő.

- De hiszen az ultrahangfelvételre az van ráírva, hogy az ötödik hétben vagy. - mosolyogtam rá, mire az ő arca eltorzult.

- Neeem, én két hetes terhes vagyok. És ezt be is fogom bizonyítani! És ezt még megbánod, kis ribanc! - hirtelen felhúzott a kanapéról, majd már csak annyira emlékszem, hogy a falnak szorít, majd beleveri többször is egymás után a fejemet. Utána már minden homályos...

*Harry szemszöge*

- Nah, túl vagyunk ezen a koncerten is! - ültünk le a hotelben a kanapékra.

- Ja, és milyen jó volt! - vett ki a hűtőből Niall egy csomó kaját. Én szemeimet becsukva kicsit ellazultam, mikor kopogtak. Összeráncolt szemöldökkel nyitottam ajtót, ahol Paul-lal találtam magamat szembe.

- Teee! Nem beszéltünk már át elégszer a dolgokat?! Nem volt elég egy gyerek a bandába? Hm?! Styles, vagy elvetetitek a kisbabát, vagy repülsz! - ordibált velem, én meg csak pislogtam. Milyen baba? Mi van?

- Várj Paul! Miről is van pontosan szó? - rohantam utána.

- Ezt olvasd el. - nyomott a kezembe egy levelet. - Kapsz egy hetet. És ennek a vége remélem, hogy tudod, hogy szakítás lesz. - veregette meg vállamat, majd sietősen elment. Dermetten álltam a folyosó közepén, majd észbe kaptam, és visszasprinteltem a lakosztályunkba.

- Én 100% hogy nem fogom elolvasni. - adtam oda Liam-nek a papírt. - Csak a lényeget, kérlek. - temetteg kezeimbe arcomat, majd bele is túrtam többször hajamba. Mind a hárman a levelet kezdték olvasni.

- Na, jó, én ezt nem bírom. - kapta fel kabátját Niall, majd szó szerint kifutott a helységből. Félelem vette át az izgatottság helyét. Basszus ennyire nem lehet szar a helyzet!

Tommo Nialler után ment, én meg Liam-re néztem.

- Kendall... - nyelt egy nagyot.

- Mi van vele?

- Terhes tőled... elvileg. És megfenyegetett, hogy ha még egyszer Hanna közelébe mész, komoly baja eshet Hannának. És elvileg Hanna tudta meg először azt, hogy ő terhes. És Úramisten. Most összezavarodtam. - fogta fejét. De én ott elakadtam, hogy terhes. De hiszen csak Hannával voltam együtt egész végig. Sosem lennék arra képes, hogy megcsaljam.

Mobilomat előkapva elkezdtem Hannát tárcsázni. Nem vette fel. Basszus. Gyorsan hívtam Thomas-t.

- Harry. Apa leszel. És nem a nővéremtől. Hanem Kendall-tól. Fel tudod te ezt fogni? Hm? Fel? Én nem. És a többiek sem! - kezdett bele.

- De basszus, nem feküdtem le Kendall-al, amióta volt Hannának az a bizonyos dolga, nem voltam együtt senkivel, csak vele. CSAK VELE! Hol van Hanna? Beszélnem kell vele! Most azonnal! - már a sírás szélén álltam.

- Harry, Hanna reggel óta nincsen meg... - motyogta Thomas.

- Mi? Neem, az nem lehet. Biztosan szórakozik csak velem valaki. Nah, srácok, ez jó vicc, adjátok oda Hannát, had beszéljek vele. - röhögtem el magamat, mire a vonal túlsó végéről annyit hallottam, hogy egyszerre mindenki azt kiabálja, hogy, ,,Nem vicc!".

- Várj, Harry, le kell tennem, hív valaki! - szakította meg a hívást Thomas. Magam elé meredve ültem az ágyon, és hirtelen eszembe jutott.

Hanna ezt nem hagyná ennyiben! Tuti, hogy elment Kendall-hoz, és beszélt vele. De akkor miért nem veszi fel már azt a kibaszott telefont?

*Hanna szemszöge*

Gépek csipognak. Klór és gyógyszer szag van. Kórházban vagyok. Ahj.

- Mikor fog felébredni? - hallottam meg Dani hangját.

- Egy-két óra. De erősen fájhat a feje. Ha felkelt, ezt a gyógyszert vegye be. Van valamilyen betegsége?

- Pánikrohamai szoktak lenni, de arra ezeket a gyógyszereket szedi. - most Gemma beszélt.

- Rendben. Akkor ezt mindenképpen adják be neki, ha pedig valami baj lenne, akkor szóljanak. - majd az ajtó csukódását hallottam.

Elkezdtem nyöszörögni, majd szemeimet is kinyitottam.

Hirtelen mindenki az ágyam felé tornyosult, így elzárva az életet is előlem.

- Srácok! - hangom olyan rekedt volt, hogy egyáltalán nem hasonlított a megszokotthoz. - Teret, kérlek. - hirtelen erős fájdalom nyilalt fejembe, így kezemet odakaptam, mintha ezzel tudnám a fájdalmamat csökkenteni.

- Ezt vedd be. - nyomtak egy pirulát a kezembe. Miután bevettem, és lenyeltem. Szemeimet becsukva hátra döltem a meglepően kényelmes ágyban. - Jobban vagy?

- Sokkal. Szeretlek titeket, és nem akarlak titeket elveszíteni. - tártam ki kezemeimet, hogy öleljenek meg. Elmosolyodtam azon, ahogyan egyszerre mindenki odafutott és megölelt. Amikor végeztünk a csoportos öleléssel, mindenki leült valahova.

- És most mi lesz? - szólalt meg Thomo.

- Mivel vagy kivel mi lesz? - ráncoltam szemöldökömet.

- Kendall-el, a babával és Harry-vel.

- Semmi. Kendall nem Harry-től terhes. - mondtam ki egyszerűen.

- Hanem?

- Figyu. Kendall azt mondta két hetes terhes. És ugye az az este két hete volt. De az ultrahang felvételre az van írva, hogy a magzat öt hetes. Tuti nem Harry az apja. - magyaráztam. Végszóra elkezdett a laptopom csörögni. Valaki Skype-on hívott.

- Harry az! - pánikolt be Gemma.

- Add ide légyszi. És menjetek ki, kérlek, amígy beszélek vele. - mosolyogtam rájuk, mire ők kimentek, én pedig a gépemet megkapva fogadtam a hívást.

Sarah❤