Pár nappal később...

A fiúk pár napja mentek el. És mivel mind a négyünknek van mindegyik fiú házához kulcsunk, ezért mindig oda megyünk, ami az egyik helytől a másikig közelebb van. Szóval ebben a pár napban igazából csak takarítottunk. De tényleg.
Aludtunk már mind a heten (én, Thomo, Dani, Lou fia, Lottie, Gemma és Michael) Louis-nál, ahol, a látványt nem részletezném. Liam volt a legrendesebb. Esküszöm. Nála csak mosni kellett, meg kiszellőztetni. Aztán Niall-t meg se említeném. Harry-nél meg már aznap rendet raktam, mielőtt a fiúk elmentek volna, szóval. Igen. Ennyi.

Na és akkor az elmúlt pár napról néhány dolog. Komolyan mondom, miután Harry-ék elmentek, én így konkrétan sokkot kaptam. De ezt az egészet nem hagyták emészgetni a többiek. Ugyanis a nap 24 órájában mindig volt valami programom. Voltunk Gemma-val esküvői tortákat nézni, aztán a szüleiket is meglátogattuk. Anne Istenien finom sütikkel fogadott bennünket, ami még most is el tud kápráztatni.

Lottie-val divatbemutatókra, és fotózásokra mentünk, ahol vagy több gyakorlatot szereztünk sminkelés terén, vagy nézőként mentünk, esetleg mi sminkeltünk.

Daniell-el ruhákat vásároltunk, sminkeket vettünk, kiegészítőket, meg cipőket.

Thomoval leginkább Xbox-oztam, meg ilyen játékokat vettünk néha, aztán folytattuk ezt, addig, ameddig mindketten ínhüvelygyulladást nem kaptunk. Le se tagadhatnánk egymást.
Aztán miután megítéltem, hogy semmi baja sincsen már a kezemnek, orvosi tanácsadás nélkül leszedtem a kezemről a zavaró tényezős kötést.

Dalokat írtam, leginkább gitárhoz, de zongorához is.
Aztán, mivel majd zongorával akarom előadni az Into you-t, minden nap ezt gyakorlom, amikor csak szabadidőm van.
Ez ma sem volt másképp. És egyre idegesebb voltam emiatt. Persze ezt a többieknek nem mutattam ki, mert akkor nem engednék ezt az egészet.

***

Hajamat felkontyoltam, majd a kottákra néztem. Már tudom, de muszáj, hogy ott legyenek. A szöveg is előttem van. Szemeimet lehunyom, majd elkezdem játszani a dalt... és pont akkor kezd el pittyegni a laptopom. Lecsukom a fehér zongorát, ami amúgy Louis-é. Nem tudom minek van neki, ha nem is tud rajta játszani.

A laptop felé pillantok. Harry. Ne, ne, ne! Nem tudhatja meg, hogy zongorán fogom előadni. Gyorsan leülök a szürke fal elé a földre, majd fogadom a skype- hívását.

- Szia! - vigyorodok el feje láttám. Csurom víz a haja. Habár már megszoktam.

- Szia, kicsim. Mizu? Hogy vagy? - vigyorog ő is bele a kamerába.

- Minden oké erre. Amarra?

- Minden stimmel. - majd pár perc után fájdalmasan egyszerre nyögünk bele a kamerába.

- Én ezt nem bírom!

- Jings! - mosolyodtam el.

- Az... Borzasztóan hiányzol. - motyogja lehahtott fejjel.

- Nekem is te. - szomorúan tekintek bele a kamerába. - De! - mosolyodtam el ravaszan. - Hétfőn reggel tízkor lesz egy meglepetés a hotel szobád ajtajában. Be lesz csomagolva. - kacsintottam rá.

- Ajj már. Nem szeretem a meglepetéseket. Nem akarod most elmondani? - nézett azokkal a tipikus Harry bocis szemeivel.

- Nem. Mert akkor nem lesz ajándék. - vigyorogtam rá. - Előző este lesz egy koncertetek, ugye?

- Ahha. Asszem'.

- Akkor jó.

- Oké. Na megyek átöltözök. Szeretlek. - mosolygott rám.

- Én is. Nagyon. Én meg gyakorlok tovább. - sóhajtottam egyet, miközben megforgattam szemeimet.

- Ariana Grande? - kérdezte, miközben bele röhögött a kamerába.

- Az.

- És hogyan fogod előadni? Gitár? Vagy dalalappal?

- Meglepi. - kacsintottam rá.

- Mi van ma veled? Minden meglepi lesz? Vagy... - de nem tudta befejezni, mert valaki kikapta a kezéből a telefonját, és ha jól láttam, beledobta... egy akváriumba?

Még tompán annyit hallottam, hogy :

"Niall, menj az anyádba, éppen Hanna-val beszéltem!"

Majd képszakadás. Elkezdtem röhögni, majd egyszer csak benyitott Gemma.

- Min röhögünk?

- Harry-vel éppen skype-oltam, mikor egyszer csak a telefonja már az akváriumban volt, és halacskákat kellett néznem, majd képszakadás. - majd mikor újra átgondoltam ezt az egészet, megint röhögtem egy sort ezen, Gemma pedig fejét fogva röhögött.

- És hogy állsz a dallal? Min fogod játszani? Gitárral, vagy dalalappal? - Hazz-al le sem tagadhatnák egymást.

- Gitár! - vágtam rá túl gyorsan.

- Öhm.. oké. És meg is hallgathatom?

- Persze. - bólintottam, majd egy gitárt megfogva leültem egy székre, majd a kottákat magam elé rendeztem. Mindaddig, Gemma összehívta az egész házat. Miután mindenki megvolt, a gépemen beállítottam a dalalapot, amit amúgy Ari menedzserétől kaptam meg, miszerint 'a srácok cukik akkor miért ne?' Majd elkezdtem a dalt. Ennyire jól még szerintem sose énekeltem.

- Ú! Eljátszod a Stolckholme Syndrome-ot? - kérdezte Lottie.

- Gitáron, zongorán, vagy fuvolán? - néztem rá, mire ő csak tátott szájjal nézett rám.

- Te tudsz zongorázni és fuvolázni is, és mi meg erről csak most tudunk?

- Idáig napi szinten játszottam zongorán. Ne mondd, hogy... ja hogy ez a szoba hangszigetelt! - esett le.

- Ja. Louis-tól sokszor nem lehet aludni, úgyhogy itt szokott énekelni. - biccentett Dani.

- Ú, de király dob felszerelés! - rohant a dobokhoz az öcsém, majd a dobokhoz beülve elkezdett egy ütemet játszani. - Becsatlakozol? - nézett rám. Bólintottam, majd az erősítőbe bedugva egy basszus gitárt elkedztem én is egy gyorsabb tempójú ütemet játszani. Észre vettem, hogy Gemma videózik. Elmosolyodtam ennek láttára, majd öcsémre néztem. Biccentett, hogy hagyjam abba, majd ledobolt egy szólót. Elismerően néztem rá, majd biccentett (ismét), hogy csatlakozzak be. Vártam egy megfelelő pillanatot, majd becsatlakoztam. Szemeimet behunytam, majd átadtam magam a zene kellemes érzésének.

***

- Fuvolázz, kérleeek! - könyörögtek nekem könyörtelenül. Laptopon a skype-ban 4-en, míg körülöttem 5 ember térden állva könyörgött. Freddie aludt.

- Na jó. - álltam fel, majd a gépre néztem. - Louis van fuvolád? - néztem unottan.

- Igen, a nagy szekrényben az ötödik polcon, legbelül a cintányér mellett. - magyarázott. Kivettem a helyéről a hangszert, majd megszólaltattam. - Most már értem, hogy miért nem tudtam megszólaltatni. - ráncolta homlokát Tomlinson.

- Ehhez van egy különleges praktika, amit csak azok tudnak, akik fuvoláznak. - magyaráztam. - Tehát. Először is egy magyar dalt fogok eljátszani.

- Melyiket? - kérdezte magyarul Thomo.

- Ha én rózsa volnék. - válaszoltam.

- Mind az 5 versszakot?

- Aha. Aztán majd meglátom, hogy hogy jön ki. Még nem biztos, mert attól is függ, hogy a levegőm hogy jön ki. De most megnézzük. - emeltem számhoz az ezüst hangszert. Majd miután eljátszottam, a hangszert letettem a helyére, majd körülnéztem.

- Nem vagyok inkább szerintem a reakciókra kíváncsi. - ingattam a fejemet, majd felfutottam az emeletre. Még hallottam, hogy elkezdenek azon vitázni, hogy melyik volt a legjobb része az egésznek, én meg csak kuncogtam ezen.

Összeszedtem a cuccaimat, majd miután megbizonyosodtam arról, hogy mindenem meg van-e, lefutottam az emeletről.

- Mehetünk, Thomo? - kiabáltam.

- Máris. - kiabált, majd amilyen gyorsasággal össze szedte magát, mindenki csak röhögött rajta.

- Most mi van? Hanna, ha 1 percet kérek még, akkor szó nélkül lelép, és gyalogolhatok a hidegben. Egyszer próbáljátok ki, fenomenálisan jó! - mutatott egy 'like' jelet vigyorogva, majd mellém lépett.

- Most miért mondtad el nekik? Pedig ki akartam velük is próbálni. - "durciztam" be.

- Ajj már. Ha én szenvedtem, akkor őket már nem hagyom! - jelentette ki, mire én csak megöleltem. Körülbelül az álláig ha értem. - Öhm... Hanna... azért mi nem vagyunk olyan jóban. - motyogta, majd megpróbált eltölni magától, de nem engedtem neki. - Hanna! Hanna, ez már kínos!

- Nem érdekel! - motyogtam kabátjába. - Olyan illatod van, mint Harry-nek. Ne várd el, hogy elengedjelek! - mosolyodtam el.

- Akkor megyünk így. - jelentette ki, majd elindultunk valamerre. - Hanna, paparazzik. - suttogta Thomo, mire autómatikusan elengedtem, majd egy puszit nyomva arcára gyorsan beültünk Hazz Audi-jába.

***

- Hanna, csengettek! - szólt be Thomas a konyhába, majd felfutott a laptopjáért.

- Megyek. - miután megigazítottam a hajamat, az előtérbe siettem. Kinyitva az ajtót Kendall-el találtam magamat szembe.

- Mit akarsz, Kendall? - néztem rá unottan. - Ha Harry-t keresed, nincsen itthon. Egy ideig nem is lesz.

- Csak hogy én nem hozzá jöttem. - vigyorgott gonoszul.

- Hanem?

- Hozzád. - falamit forgat a fejében.

- És miért? 

- Hoztam neked pár dolgot. 

- Pár dolgot...? - néztem rá össze ráncolt szemöldökkel. 

- Ebben a táskában van egy CD, és pár ruha darab. Egy levelet is találni fogsz benne. Csak okosan. Én vigyáznék Styles-al. - adta oda a táskát, majd egyet kacsintott egy nagy vigyor kíséretében. A táskát bevittem a konyhába, leraktam a konyha pultra, majd farkasszemet nézve vele azon gondolkodtam, hogy érdemes-e belenéznem...

Sarah❤