- Na mizu? - fordult hátra Gemma, miután beültem a kocsiba.

- Fogadtam Harry-vel, vesztettem, ezért majd a következő koncerten Ariana Grande-t kell énekelnem, az öcsém kijött Londonba, csak azért, hogy legyen néhány egy éjszakás kalandja, aztán kb. ennyi. - néztem rá.

- Wáó. Egy nap. Egy napja engedtelek el. Jesszus. - fordult vissza.

- Hja. Amúgy hova megyünk? - vettem le a kabátomat.

- Pláza, előtte Starbuks.

- De basszus, nincs nálam a pénztárcám! - nézett bele a táskájába Dani.

- Nem baj, legalább előre meglesznek az ajándékaid! - kacsintottam a mellettem ülő lányra.

- Oké. Jó. Most felhívom ezt az idiótát, és megkérdezem, hogy ezt milyen jogon tette. - vette elő mobilját, majd Lout kezdte hívogatni. Az ötödik sípszó után, hívta vissza a lányt Lou. Akkor már szegényem majdnem felrobbant, olyan ideges volt.

- Hogy mit zavarlak? Én téged? Magadnál vagy, ember? Egyáltalán hol vagy? Harrynél? Mit csinálsz te ott? Thomas? Jó. Oké. De ha Hanna fog titeket hívni, és ha megtudja ezt, akkor pokol életetek lesz ezután. Ajánlom is. Majd meglátom. Én meg nem szeretlek. Szia.

- Akarom tudni, vagy nem? - néztem rá érdeklődöen.

- Szerintem nem, de úgyis meg fogod tudni. - vont vállat, majd ezzel meg is érkeztünk.

- Szóval. Menjünk, aztán majd ott bent tracspartizunk. Oksi? - nézett ránk Lotts. Bólintottunk, majd a kocsit bezárva bementünk az üzletbe. Mind a négyen kikértük a kávékat, majd egy eldugottabb helyre leülve elkezdtünk beszélgetni.

- Amúgy meséld már el, hogy milyen fogadás volt ez az egész?

- Annyi volt a lényege, hogy egy napig nem szabadott hozzáérnünk a másikhoz. De hergelni meg ilyenek lehetett. Aztán ma véletlenül a fogadást elfelejtve meglöktem. Úgy hogy kreccs az egésznek.

- Mik voltak a tétek?

- Ha én nyerek, nincs egy hétig szex. Ha én veszítek, akkor az egyik koncertjükön Ariana Grande-t kell énekelnem. Into you. - sütöttem le röhögve a szemeimet.

- Várjunk csak egy józan pillanatot! Ti már... khm... vagyis, na... érted... szóv...

- Ti már lefeküdtetek? - vette át a szót Daniell.

- Öhm.. khm.. igen, le. - temettem kezeimbe az arcomat. Nem is tudom, hogy miért érzem ezt kínosnak. Vagyis, bocsánat, már eszembe jutott. Igen, azért mert megtörtént az, amit senkinek, még a legnagyobb ellenségemnek sem kívánnék. Nem éppen lehet ebből az egészből könnyen kimászni. Csak segítséggel lehet. Semmi mással.

- Uh... basszus, el is felejtettem! Vennem kell Harry-nek egy madarat! - terelte a témát Gemma.

- Madarat? Milyen madarat? Minek neki madár? - akadtam fent a madár témán.

- Van egy üvegház a kerjében. Ott csak növények vannak, illetve mivel szereti a madarakat, van neki egy csomó. Mindenféle. Sok-sok-sok-sok madár. - nézett rám komoly arccal Gem.

- Tényleg, még nem is voltam a kertjében. - tűnődtem el a dolgon.

- Ezt jó tudni, tekintve, hogy ott laksz. - röhögött Lottie. - Na vegyük meg a karácsonyi ajándékokat! Hanna, ahogy tanítottuk. Oké? Senkinek semmi. Se szó, se beszéd, se kép, se semmi. Sapkák, sálak. - osztotta ki a darabokat Lotts. Mi beöltöztünk, majd utunkra indultunk a nagy bevásárló központban. Liam kapott egy plüss madarat, meg teknőst, és vettem neki egy kanál készletet. Csak a vicc kedvéért. Lounak találtam egy szép karórát, illetve egy répás ajándékcsomagot. Na, jó, ez vicc volt. Csak egy répás plüsst vettem neki. Niall egy szakácskönyvet kapott, meg vettem neki egy új fejhallgatót. Harry-nek találtam pár nagyon szép gyűrűt, mivel mostanában nagyon rá van kattanva, illetve a GUCCI sem maradhatott ki, ahol megvettem azt a cipőt, amit már rég kinézett magának, csak sosem volt ideje megvenni. Meg még egy keresztes nyakláncot vettem még neki. Még ott vettem Gemnek egy ridikült, illetve egy sminkesboltban sminkekeket, majd egy estélyi ruhaboltba belépve vettem tudomásul, hogy ezek a ruhák pont Lottie és Dan ízlése, úgyhogy onnan is jó sok szatyorral jöttem ki. Már éppen indultam volna ki a kocsihoz, mert a lányok csak rám vártak, mikor egy ékszerbolt előtt elhaladva megpillantottam egy bőrből készült karkötöt. Emlékszem hogy két hete egy hasonlót vesztett el Harry. Gondolkodás nélkül vettem meg. Thomonak vettem pár ruha darabot, meg egy új nyakláncot is. Miután úgy éreztem, hogy minden mindenkinek megvan, kiindultam a kocsihoz. Csakhogy amikor ki akartam menni, a parkoló tele volt rajongókkal. Viszont volt az ajtó előtt kettő őr, akik nem engedték be őket. Gondolkodás nélkül hívtam Nick-et, az egyik testőrt. Miután ez megvolt, dobtam egy üzit a csajoknak is, hogy mi a szitu. Mire ők azt mondták, hogy minden bejárat ugyanilyen helyzetben van. Miután meg láttam Nick-et, nagyot sóhajtottam, és végre valahára kijutottunk, ugyanis Nick azzal a felszólítással elrendezte a rajongókat, hogy Harry-éket most tette ki a városban, és pont sétálnak. Egy száltól szálig az összes lány eltünt. Miután beültem a kocsiba, nagyot sóhajtottam. Le vettem a sapkát, sálat, magam mellé dobtam, majd becsuktam a szemeimet.

- Ez durva volt. Az egyik csajszi elvette a cipőmet. - mondta pár perc gondolkodás után Dani, mire mind a négyen el kezdtünk röhögni. Majd haza indultunk.

- Daniel.

- Hm? - nézett rám.

- Mit csinál a pasid Thomas-al? - néztem unottan.

- Igazából most a One Direction az öcsédet okítja, hogy hogyan kell csajozni. Illetve pár trükköt is tanítanak neki.

- Megölöm mind a négyet. Bocs. Ötöt.

- Nyugodtan! - mondták egyszerre. Kuncogtam ezen, majd ezzel meg is érkeztünk. Kivettem a cuccaimat, de az ajándékokat rábíztam Gem-re, mert hát, na. Ha ajándékszatyrokkal mennék be hozzájuk, akkor egyszerre kivennék az összeset a kezemből. Miután a csajoktól elköszöntem, beindultam a házba. Most direkt hátulról mentem be, mert a teraszajtó pont a nappaliba vezet, a kanapé mögötti részhez.
Miután megkerültem a hatalmas házat, benéztem a hatalmas üvegajtón. Szörnyülködve vettem észre, hogy a pasim, a haverjaival és az öcsémmel egy 18 karikás filmet nézet. Mély lélegzet. Nem szabad, hogy pont most jöjjön rám a pánikrohamom. Thomo így sem tud semmiről. Nem is szabad hogy tudjon bármit is. Gyorsan leültem a lépcsőre, majd a táskámban kotorászva elővettem a gyógyszereimet, és a víz segítségével, ami nálam volt, lenyeltem a bogyókat. 5 perc kell hogy hasson ez az izé. Mély levegőket vettem, majd hamarosan sikerült normalizálnom a légzésemet, és megnyugodni is kezdtem. 10 perc múlva már pattantam is fel, mintha mi sem történt volna, és be is nyitottam a nappaliba. Mindenki rám kapta a tekintetét. A cipőmet kényelmesen levettem, a táskámat mellé raktam le. Felegyenesedtem. Még mindig mindenki engem nézett. A TV-re néztem.

- Rendben. Ti így, én úgy. Most szépen mindenki haza megy. - nyugodt maradtam. Liam, Niall és Lou egyszerre pattantak fel, és már itt sem voltak. - Most szépen felmegyek a szobába. Felhívom anyát, és következő géppel, ami Magyarországra megy, hazamész. - intéztem szavaimat magyarul az öcsémnek. - Te meg! - váltottam angolra.

- Louis volt! - tette fel kezeit.
- Jó. Téged meg csak szeretlek. - mosolyodtam el, majd egy puszit nyomva szájára a TV-t kinyomtam.

- De nővérecském, hadd maradjak itt veletek, eme gyönyörű házban, ahol a világ legmodernebb berendezései vannak. - térdelt le elém az öcsém, mire csak megforgattam a szemeimet.

- Ne forgasd a szemeid, mert fent akadnak! - szólt rám Harry.

- Jól van. Csak hagyj a hülyeségeiddel. - legyintettem Thomonak, majd felfutottam az emeletre, ahol is a szobánkba bemenve az ágyba befeküdve hirtelen rám jött az álmosság. Nem is kellett sok, elnyomott az álom.

***

- Hercegnőm. Kicsim, keljél. - puszilgatta nyakamat Harry. Álmosan kinyitottam a szemeimet, majd ránéztem.

- Hány óra?

- Délután három óra. Figyelj egy picit.

- Hm? - néztem rá álmosan.

- Itt vannak a többiek. És mikor Daniella a táskádat el akarta rakni, Niall ráugrott, és kiburult. És észre vettük, hogy hiányzik a gyógyszeredből. Amit a pánikrohamod ellen kaptál. - lassan beszélt, közben arcomat fürkészte. - Mikor vettél be belőle? - kulcsolta össze ujjainkat, és kérdőn nézett rám.

- Ma, miután hazaértem.

- Miért, mi történt?

- Ugye mielőtt bementem, azelőtt már ott voltam 20 perccel a kerben. Csak amikor megláttam, hogy mit néztek... akkor kicsit kiburultam, és akkor vettem be. Nem akartam, hogy Thomo tudjon róla. - húztam el a szám.

- Most már tud. És kicsit kiburult, mikor megtudta. Mindenképp meg akart ölelni, és magát hibáztatta, hogy állandóan csak a véredet szívta, ahelyett, hogy figyelt volna rád. Figyelj. Legyél vele egy kicsit kedvesebb, mert nagyon Szeret Téged. - simogatta a hüvelykujjával a kezemet. Szemeivel arcomat pásztázta. Én a kezeivel babráltam. Nem tudtam erre mit mondani. Tudom hogy nagyon szeret, és én is imádom Őt. Fontos nagyon nekem. Nagyon szeretem, hiába irigyeltem mindig is azért, mikor kisebb voltam, hogy vele többet foglalkoznak. Igaz mindig bedőltem a hülyeségeinek és tréfáinak, meg az is igaz, hogy olyankor mindig gyűlőltem, de attól még szeretem. - Le megyünk a többiekhez? - adott egy puszit az arcomra.

- Aha, csak rendbe szedem magamat. - mosolyodtam el, majd megcsókoltam. Ő elmélyítette, miközben felém kerekedett. Pár perc után zihálva váltunk el egymástól.

- Szeretlek. - néztem rá.

- Én is. Nagyon nagyon szeretlek. Mindennél jobban. - simogatta a hajamat, majd leszállt rólam.

- Akkor hagylak. Majd gyere. - én is felálltam, majd odasétáltam hozzá, aztán adtam egy puszit még szájára.

- Sietek. - mosolyogtam rá. - És beszélek annak a hülyének a fejével. Amúgy kik vannak itt? - néztem rá.

- A fiúk, Dani, Lottie, és a nővérem. - forgatta meg szemeit.

- Ne forgasd, mert fennt akad. - kacsintottam rá, majd bementem a fürdőbe. Ott gyorsan letusoltam, majd vettem fel tiszta fehérneműt. A hajamat felkontyoltam, majd egy kis ajakbalzsamot tettem fel smink gyanánt. Ezután a szobába vissza menve felvettem egy szürkés mackó nadrágot, meg egy haspólót. Kerestem egy meleg zoknit, ami ráadásul csúszik is meg minden.

Majd ugrálva és mosolyogva szökdeltem le a lépcsőn. A nappaliba nem egyszerre mentem be, hanem kicsit hallgatóztam.

- Nyugi, Hanna erős lány. Hidd el, meg fogja bocsátani ezt. - hallottam meg Lotts hangját.

- Nem hiszem. - tudtam, hogy rázza a fejét, és hogy idegesen beletúrt a hajába Thomo. - Hogy nem vettem észre? Hogy? - itt volt a pont, amikor fogtam magam, és bementem.

- Mizu? - ültem bele Hazz ölébe.

- Semmi. - vágták rá egyszerre. Összehúzott szemekkel néztem körbe.

- Okkké... Thomas, beszélhetnénk? Négyszemközt. - néztem öcsémre.

- Persze. - majd felpattantant, és engem is magával ragadva, bementünk a konyhába. Én felültem a pultra, öcsém pedig kezét tördelve járkált fel-alá. És szólásra nyitotta a száját.

Sarah❤
Ui.: köszönjük ezt a rengeteg vote-ot és komit, illetve megtekintést❤