Chris minden pillanatot a lány mellett töltött. Rengeteg nyugtatót adagoltak a lánynak, amitől folyamatosan aludt. Lassan eltávolították a lány szájából a csövet, az infúziót folyamatosan újra töltötték, a kötéseket cserélték. Chrisnek minden egyes alkalommal összerándult a szíve mikor látta a lány műtéti sebét, a zúzódások kék és zöld foltját.
Chris épp elszaladt a boltba, a nővéreknek egy kis csomagot venni amiért olyan jó gondját viselik a feleségének mikor Brooklyn magához tért. Zavart volt, nem tudta mi történt, hol van. Egy nővér elmondta neki, hogy balesete volt és hogy nyugodjon meg jó kezekben van.
-Kérem kisasszony nyugodjon meg! Kér egy pohár vizet?
-Igen, az jól esne!
-A férje is lassan visszaér! Ne izguljon!
-Hogy...hogy ki?
-Hát a férje az a magas, barna hajú, jó kiállású férfi!
-Nekem nincs...férjem!-nézett kikerekedett szemekkel a lány.
-Várjon, szólok a doktorúrnak hogy felébredt és vizsgálja meg Önt!
Rohant ki a szobából a nővér mikor belefutott Chrisbe.
-Uram! Kérem várjon!
-Igen?
-A kisasszony felébredt!
-Brooklyn felébredt? Ne haragudjon de akkor sietek hozzá! Biztos meg van ijedve!-indult volna a kórterem felé.
-Uram kérem várjon! Van egy kis...probléma!
-Probléma? Mi a baja?-ült pánik a férfi arcára.
-Úgy tűnik a kisasszony...nem emlékszik Önre!
-Ismételje meg! Mit...mit mondott?
-Előbb mondtam neki hogy a férje is nem sokára visszajön és azt mondta neki nincs férje! Szóltam a doktorúrnak aki most vizsgálja mi lehet a baj!
Chris nem tért magához. Teljesen lesokkolt le kellett ülnie mert úgy érezte mintha a lába alól kihúzták volna a földet.
Ott ült a széken és próbálta feldolgozni a hallottakat mikor mellé leült a főorvos úr.
-Mr. Evans!
-Doktor úr! Mi a baja a feleségemnek?
-Úgy néz ki történt a baleset miatt egy kisebb agyrázkódása ami miatt nem mindenre emlékszik...sajnos Önre sem. Mesélt a gyerekkoráról, a serdülőkoráról de olyan mintha körülbelül 5 év történése elveszett volna.
-És...és tud rajta valahogy segíteni?
-Sajnos ez egy türelem játék...vagy visszanyeri vagy nem. Esetleg segíthetnek neki emlékezni, elviszik azokra a helyekre ahol jártak, olyan programokat csinálnak mint régen!
-Azt mondja újra kell játszanunk az emlékeit?
-Valami ilyesmire igen!
-És ha akkor sem emlékszik?
-Reméljük az nem fordul elő! Kérem legyen türelemmel és segítse az emlékezését!
Azzal a doktor otthagyta Christ. Chrisben pörögtek a történések...a lány mindent vele kapcsolatban elfelejtett? És ha soha se fog már rá emlékezni? Mihez kezdjen? Chris nem tudott mit tenni, szólt Brooklyn régi gyerekkori barátjának hogy jöjjön be a lányhoz mert ő rá nem emlékszik. Annak ellenére hogy így nem ment be a lányhoz nehogy összezavarja végig ott volt a folyosón. A nővérek, Brooklyn régi barátnője (Angel) mindenről tájékoztatta a férfit. Chris jó pár napot a folyosón bóbiskolva töltött, majd napközben figyelte ahogy a felesége lassan Angellel elkezd sétálni. Boldog volt mikor megpillanthatta a feleségét. Épp a hazaengedés napja volt lassan egy hónap után mikor Brooklyn kint a kórház előtt várta Angelt. Chris az autójából figyelte a lányt, nehogy baja essen. Angel Brooklyn albérletébe vitte a lányt. Kezdetben gyenge volt Brooklyn majd vett annyi erőt hogy kisebb sétákat tegyen az utcán. Chris tudta hogy most mindent meg kell tennie amit csak tud...el kell érnie hogy Brooklyn újra belészeressen és emlékezzen arra hogy ő a férje.
Brooklyn lassan két hét után lement a parkba futni, Chris nagyon jól ismerte a lányt hogy mit szeret, hova jár, így úgy érezte a maga előnyére tudja ezeket használni. Brooklyn fülessel a fülében futott, mikor nem figyelt és Chrisbe ütközött. Mindketten elestek.
-Jesszus, ne haragudjon!-mondta Brooklyn ahogy a füléből kivette a fülhallgatót.
-Semmi baj!-állt fel Chris leporolva a nadrágját. Brooklyn is felakart állni mikor Chris felé nyújtotta a kezét. Brooklyn belekapaszkodott majd a férfi segítségével felállt.
-Még egyszer elnézést! Nem hallottam, hogy valaki jön mögöttem!
-Semmi baj tényleg!-próbálta Chris nem kimutatni az érzéseit hogy végre újra szemtől szembe állhat a kedvesével.
-Jesszus magának megsérült a keze!-nyúlt Brooklyn a férfi keze után.
-Semmiség!
-Nem fáj?-kérdezte a lány miközben próbálta a sebből a homokot kifújni.
-Nem..!-nézte a lányt, aki még mindig annyira törődékeny volt mint régen.
-Biztos jól lesz? Nem akarja hogy lefertőtlenítsem?
Chris úgy gondolta most esélye van beszélni a lánnyal hát legyen.
-Nem akarok problémát okozni!
-Ez nem probléma! Miattam sérült meg! Jöjjön a közelbe van az albérletem!
Majd mutatta az irányt a férfinak.
-Elnézést!-állt meg Chris.- Elég udvariatlan vagyok be se mutatkoztam! Chris...Chris Evans!-nyújtotta a kezét a lány irányába.
-Brooklyn Grey!-rázott kezet a férfival. Chris szive kicsit összerándult hogy a lány nem úgy mutatkozott be mint Mrs. Brooklyn Evans de nem tudott mit tenni.-Amúgy ismerem magát!-mondta mosolyogva a lány.
-Komolyan?-húzta fel a szemöldökét a férfi.
-Maga az a színész nem? Amerika kapitány!
-Lebuktam!-vakarta meg a fejét Chris.-Csak nem a rajongóm?-kérdezte Chris.
-Őszinte legyek Önnel?-nevetett a lány zavarában.
-Persze!
-Nem vagyok a rajongója! Láttam a filmeit, jó színésznek tartom de nem vagyok rajongó!
-Wow! Ez szívenütött!-valójában Chris lelke mosolygott, hisz eszébe jutott hogy minden pont így kezdődött köztük.
Megérkeztek az albérletbe amin tisztán látszott hogy Brooklyn egyedül lakik, emlékek nélkül. Egy kép sincs kettőjükről. Leültette a férfit a kanapéra.
-Lehet ez egy kicsit csípni fog!-mondta a lány ahogy elővett egy fertőtlenítő sprayt.
-Megfoghatom a kezét?-kérdezte Chris.
-Hogy?
-Megfoghatom? Úgy jobban viselem a fájdalmat!
-Oh...hát persze!-adta oda a szabad kezét Brooklyn a férfinak. Majd ráfújt a sprayből a kezére ami égette Chris sebét de elviselte mert a lány kezeit a kezei között tarthatta.
-Bekenem! Ezzel gyorsabban össze fog húzódni a sebe!-majd óvatosan az ujjaival felkente a krémet.
-Maga ápolónő hogy ilyen ügyesen látja el a sebeket?
-Nem!-nevetett Brooklyn.-Fotós vagyok! Illetve író de azt egy ideje szüneteltetem!
-Ezek király dolgok!-mondta a férfi ahogy látta Brooklyn szeme csillog ahogy a szakmájáról kezdett beszélni. Mindig is imádta a szakmáját és úgy látszik az most se változott.
-Kész is van!-állt fel Brooklyn hogy összepakolja a kis elsősegély dobozát.
-Hát igazán köszönöm!-állt fel Chris is az ajtó felé indulva.
-Nincs mit megköszönnie! Elnézést kérek amiért figyelmetlen voltam! Legközelebb óvatos leszek!
-Legközelebb is belémesik?-kérdezte mosolyogva a férfi.
-Remélem, megússza mostantól sérülések nélkül! Még a végén azt hiszi direkt csinálom!-nevetett Brooklyn.
Épp nyitotta a férfinak ki az ajtót, mikor Chris visszafordult.
-Brooklyn?
-Tessék?
-Lehetne...lehetne hogy esetleg újra láthassam?
-Elég veszélyes vagyok, nem biztos hogy biztonságos lenne!-mondta mosolyogva a lány.
-És ha én akarom ezt a veszélyt?
A lány nem tudja miért de érezte ahogy a szíve megdobban. Ki ez a férfi és miért vált ki ilyet belőle?
-Holnap este 7 óra?-kérdezte Chris.
A lány csak nézte a férfit, aki teljesen elbűvölte. Eszméletlen szempár, csodás mosoly.
-Rendben, holnap este 7!-válaszolta a lány.-Viszlát Chris!-majd becsukta maga mögött az ajtót.
Az ablakból látta Brooklyn hogy a férfi örömében ugrál a boldogságtól. Elmosolyodott. És talán a legelső pillangó is újra megjelent a hasában.