A magánynak vége

(Csak picit rövidebb mint a többi. Remélem azért még olvasható. Bocs a hibákért így előre is. 😊)





Csókolózásunk csak addig ment míg valaki, jobban mondva valakik, meg nem zavartak minket.
- Khm... - köszörülte torkát.. hát hogy a fiúk közül melyik nem tudom, csak azt hogy Jaebum fenyegetően mérte végig Jackson-t - tudod mi lesz ha..
- Hagyd csak, tudja ő fenyegetés nélkül is már. - Yugyeom sikeresen magára vonta Jaebum figyelmét.
- Pihennie kellene. - ment ágyához Mark.
Ekkor tűnt csak fel, hogy az ágyak másként vannak. Össze lettek tolva, kivétel egy amin most már Mark ül. Azt hiszem nagyon le vagyok maradva. Vagy nem? Talán csak képzelődöm megint. Az viszont biztos, hogy piszok zavarba hoztak így együtt.
- Fog is. - kaptam homlokomra egy puszit amitől lángra kapott azonnal fejem, tekintve hogy a fiúk látták. Jackson eztán tett le öléből maga mellé, kelt fel, majd fektetett el. - Nincs túl meleg, szóval most bírd ki a ruhában fekvést. Jó? - be is takart engem.
- Jó. - mondtam csak. Egyenesedett volna fel, de én elkaptam kezét hirtelen.
- Csak a bakancsom viszem odébb. Nem kell, hogy még rókázz is a bűztől. - nem is büdös, de.. oh.. azt hiszem vicc akart lenni. A többiek kinevették, vagyis.. inkább csak Bambam vihogott magas hangon. De a többiek is tuti megmosolyogták. Nem tudom így biztosra, hisz csak Jackson-ra néztem rájuk nem. - Nyugi utána jövök vissza. - na jó ez kínos is volt picit. Elengedtem így ő ment is. Utána tényleg visszajött. Befeküdt mellém és át is ölelt.
Fura ugye? Nekem az volt.
S az most is, jó pár nappal azután a nap után. Minden ugyanolyan volt utána, visszatért a bunkózó Jackson csak annyi változott, hogy velem másmilyen volt már. Ha valaki kicsit is csúnyán nézett rám azt képes lett volna ott helyben a földbe döngölni. Eleinte fura volt, hogy védett engem, aztán meg már egészen hozzászoktam. Mark-ék egszer meg is jegyezték, hogy Jackson egész kezelhető lett mióta mellettem van. Nem mondta ki egyikünk se, hogy NB a akkor járjunk, semmi ilyen, de én meg voltam így is elégedve. De igazság szerint féltem. Igen. Mégpedig attól, hogy mi lesz majd ha hazatérünk és újra iskolába járunk majd. Ott már nem csak az osztály lesz és ott nem mindig lesznek majd mellettem. Félelmem minden egyes nappal nőtt, ahogy közeledett a hazautazás időpontja. Hogy megbeszéltem e valakivel? Nem akartam, de Yugyeom s aztán Mark is kiszúrták, hogy valami nem stimmel velem. Nem tartott túl sokáig nekik kiszedni belőlem a dolgot.

Minden rendben is volt addig a napig míg haza nem utaztunk, jobban mondva az első napig a suliban.
Ez a nap ma van és én olyan ideges lettem, hogy az első óráról muszáj volt kikéreckednem a mosdóba. A reggelim egy az egyben kijött belőlem. Hiába mostam ki szám s hiába mostam arcot a tükör nem mutatott szebb vagy más látványt mint eddig. Ugyanaz a szánalmas lény nézett vissza rám mint eddig. Hirtelen aztán kivágódott a mosdó ajtaja, s míg én majd szívrohamot kaptam egy ideges Jackson rohaht oda hozzám.
- Hol fáj? Ki bántott? Mondd el azonnal. Megölöm! - az hagyján hogy meglepett, de még le is taperolt sérülést kutatva rajtam.
- Nem bántott senki.
- Biztos?
- Igen, de.. - lefogtam kutakodó kezeit - miért hiszed, hogy valaki bántott?
- Bambam rám írt, hogy elég szarul nézel ki és a mosdóba rohantál. - elhúzta kezét és arcom simította - Aggódtam érted. Baj?
- Nem. - mondtam egy picit elszégyellve magam - Köszönöm, hogy így figyelsz rám.
- Youngjae járj velem. - meglepett ismét, nem is akárhogy. Fülig pirultam és mindenhová néztem csak rá nem. Nem mertem. - Akartam már a kiránduláson is mondani, de valahogy sose volt idő. Khm.. kicsit túl sokat agyaltam rajta. Béna vagyok az ilyesmiben és... - nos, ekkor esett meg, életemben először, hogy valamit én kezdeményezték, teljesen önszántamból, nem más kérésére. Elhallgattattam őt egy puszival, egy röpke puszival amit szájára kapott.
- Szeretnék... - s most már Jackson-on volt a sor, hogy belém folytsa a szót. Megcsókolt engem. Nem vadult, nem követelőzött, csak finom, érzelmekkel teljes csókot adott nekem. Ez volt a mi igazi első csókunk és úgy volt tökéletes ahogy volt.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top