Egész éjszaka egy percet sem aludtam lestem ki a fejemből míg a metal zenét ordítattam a fülembe de sehogy se tudtam lenyugtatni magam. Végül hajnali 4kor lementem a kondinkba boxolni. Az összes energiámat abba befektettem hogy tiszta erőből püföljem ki a dühöm...sikerült is kinyifanni. Úgy 7:20 kor pattantak ki a szemeim az idegesítő ébresztő órámra. Hisztérikusan basztam rá egy nagyot hogy szegény kacat behorpadt. Olyan izomlázam volt hogy a zuhanykagylót alig tudtam megtartani zuhanyzás közben. Még jó hogy nem rugdostam is, akkor már állni se tudnék. Gyorsan magamra kaptam valamit a konyhában pedig 10 percig operátam magamnak egy Hot dogot majd rohantam is ki.

A friss levegő megváltás ként csapta meg arcom. Bent iszonyat feszülten éreztem magam, szinte éreztem hogy alig kapok levegőt. Pont ezért akartam minél hamarabb szabadulni...Az a gáz hogy akárhova megyek csak felbasznak. Sehol se jó, se a suliba, se otthon, se a "barátaimmal". Csak az utcákon vagyok nyugalomban. Ott mindenki magával foglalkozik legalább. Esténként mikor már korom sötét van kiszoktam járni egy két órára sétálni. 

Dideregve léptem be a második poklom kapuján. Mindenki engem figyelt s mikor elmentem az emberek mellett csak susmorgást hallottam, bár nem értettem miért de nem is kellett sok leis esett miről lehet szó.

-Náci kölyök~ Nem akarsz beszélgetni kicsit?- szólalt meg mögülem a lópofa pár izomaggyal az oldalán erre csak felröhögtem

- Beszélgetni? Nem játszadozni?- kérdeztem vissza. Nevetséges hogy csak úgy szórakozásból agyonveretne.

- Tsk de kemény lett valaki, majd nem lesz ekkora pofád!

- Hát ellened mindig lesz...nem fogok tőled félni ha mással veretsz meg, attól még eltudom egyessével tördelni a csontjaidat- vigyorodtam el idegemben. Már fél éve folyamatosan basztat megállás nélkül. Régebben néha abbahagyta egy kis időre míg lenyugodtam.

- Azt hiszed nyerhetsz ellenem? Elmentek otthonról? Én egy é--

Szegény csórink nem tudta befejezni flegma flexelését mivel Erenkénk egy olyan öklöst adott neki amitől a folyosó másik felébe esett. Nincsen szerencséje, a feje olyat csapódott a szekrénysorba azt hitték ott marad. A nagy pofája mellé rúgva egy vízhangzót hajolt le Jean szintjére a barna loboncú lenézően.

- Mit akartál mondani? Észsportoló...-sétáltam el ezzel lezártnak tekintve az ügyet. Egy kis időre most békén hagy...persze az igazgató nem biztos....

----

- Szóval mi is történt pontosan Mr Jaeger?

- Nincsenek szemei a tanároknak vagy mi van? Olyan motiváló hogy le se szarják ha egy gyereket már 3 éve agyonaláznak...de ha ő tesz valamit ez ellen akkor már rögtön ő a szar nem?- Forgattam meg szemeim a táltos paripa könnyes szemekkel nézett az igazgatóra

- Sajná--

- Elne kezdje...- ráncoltam össze a szemöldököm mire csak sóhajtott

- Akkor kezdjétek az elejéről...- dörzsölte meg orrnyergét. Megköszörülve torkom kezdtem bele mesémbe.

- Az úgy kezdődött hogy ennek a baromnak bejön egy lány osztálytársunk csak nincs farka odamenni hozzá megjegyzem okkal, azt hitte hogy együtt vagyok vele mivel nyomul rám, így féltékenységből elkezdett cikizni hátha leéget a csaj előtt, de nem nagyon ment ugyanis őt ez nagyon nem érdekelte. Már elmondtam nem egyszer Jeannak hogy nekem nem kell viheti, de az a pirinyó kis agysejtje ezt nem tudja feldolgozni, ezért rutinjává vált hogy elnyom. Én már 3 éve hallgatom a faszságait meg tűröm hogy az egész napi kajámat ki kell dobnom és éh gyommorral menjek haza ahol ha anyámnak ezt elpanaszolom csak lecseszne meg leszarná, tűröm ahogy az idegrendszeremet teszi tönkre, valamint a ruháimat teszi nem csak retkessé, de még csurom vizessé is ha esik az eső, amiért megint csak én kapok otthon de persze ebbe nem gondol bele senki, hogy például nem csak a suliban van gondom hanem otthon is hamis baráttokkal megfűszerezve...az mindegy én szar vagyok, mert egyszer behúztam neki...Bocs hogy élek majd holnap köpjetek rá a síromra...- Adtam ki a dühömet szipogva egyet próbálva mutatni az erőst, a dirinek a szemüvege már rendesen elfordult. 

-H..hát én nem számítottam arra hogy ennyi van egy dulakodás mögött...dehát most kinek adjak igazgatóit? Mert a karmádnak nem tudok beírni egy egyest hogy legközelebb igazságosabb legyen veled fiam! Felhívom a szüleidet addig is kérlek nyugodj le ha megkérhetlek, a családsegítő a szomszéd teremben van. Marco kérlek kísérd le Mr Kristeint a gyengélkedőbe.

Fasza...Megint verést kapok mert kinyitottam a pofám ügyes vagy Eren. Puffogva koslatok át a 128 as terembe ami a lépcső mellett van közvetlen a folyosó végén az igazgatóival szomszédba. Bekopogok..

-Jöhetsz- szólalt meg egy női hang. Benyitok összeráncolt szemöldökkel- Jajj már megint te?- kérdezte elkeseredve

-Tch - nevettem fel- Elnézést megállítsam a szívem? Jaa hogy már nincs...Várjon megoldom kiugrok az ablakon és akkor nem kell többé látnia.

- Meg ne tedd te agyas. 

Viszonylag hamar ideért a két balfácán, kb 20 percet beszéltek a dirivel a kocsiban meg már kaptam a fejmosást hogy inkább lennék nekik hálásak hogy kapok ételt a számba minthogy rossz színben tüntetem fel őket. Röhejes. A számat meg persze nem tudtam tartani szépen össze is kaptunk..legalább a fejemet nem ütötte apám...

A pulcsim ujját feltűrve bágyadtam el szinte megsemmisülve. Nagyon kivagyok éhezve a szeretetre....de úgyis csak mégjobban elvernének...szóval végülis tök mindegy hogy megteszem e...

Elhesegetve a gondolataimat veszem elő a pengém, egyre méjebben vájok bele a kezembe sziszegve. Még jó hogy ennél fájt jobban már más is..