Tizennyolc évvel ezelőtt
"Az előző generáció "

Már elég régen történt, de nem eléggé ahhoz, begyógyuljanak a sebek. Ez a történet ugyanúgy Felhők Védelmében kezdődött. Heten voltak a tanítványok. Jin Guangshan a Lanling klán következő feje. Az Qishan Wen klánból Ruohan az Örök Nap Város várományos ura. Jiang Fengmian aki Lótusz Rév leendő klánvezére volt, és jegyese Yun Ziyuan a Meishan klán első lánya. És ott voltak a Lan klán akkori generációjának ékkövei, Lan Qiren kinek különlegesen kifinomult kultivátori képességei miatt nagy jövőt jósoltak. Végül pedig a legfiatalabb tanítvány, aki tizenhat éves kora ellenére szinte mindenkit maga mögött hagyott. Aki éjt-nappallá téve versenyzett a tizenkilenc éves Wen Ruohan úrfival. A Lan klán legékesebb orchideája volt, kinek szíve egy öntelt, szoknyapecéré volt. Úgy hívták...

- Lan Mei siess, elkésünk!

- Nem késnénk el A-Qiren, hogy ha időben felkelnél.

Nevetett felszabadultan a tanítványok legifjabba. Lan Mei különleges szépség volt, tele tűzzel és erővel. Halvány lilás íriszeiben bármely fiatal férfi elveszett. Sápadt volt ugyan, mint a holdfény, de cseresznyepiros ajkait ez csak még jobban kiemelte. Nem volt túl magas, de női formái kétségtelenül szemet gyönyörködtető látvány volt. Persze ez csak a külső, de Lan Mei egy igazi kincs volt. Segítőkész, szorgalmas és bárkit felülmúló szenvedéllyel tanult. Semmi kétség nem fért Ő volt a legígéretesebb tanítvány.

- Illik ilyet? Ti volnátok itthon, mégis mindig ti értek ide utoljára.

Yun Ziyuan komoly hangja ellenére remekül elszórakozott a dolgon. S mivel a maga tizennyolc évével remekül átlátott az embereken megpróbálta óvni a fiatal Lan Mei-t. Már említettük a történetben, a fiatal orchidea szíve egy szoknyapecéré volt. Aki a Jin Guangshan névre hallgatott. Az idősebb lány nem igen nézte jó szemmel, hogy a kéjenc ifjonc szemérmetlenül ostromolta a gyönyörű, fiatal lányt. Noha csak két évvel volt fiatalabb nála, Yun Ziyuan húgaként tekintet Lan Mei-re. Jin Guangshan valóban jóképű férfi volt. Lételeme volt mindig más lányok társaságát élvezni. A hazugság pedig, olyan volt számára, mint a levegő vétel. Lan Mei-t pedig elvakította a szerelem.

- Ugyan A-Yuan nővérkém, van még egy kis idő. Különben is milyen testvér lennék, ha nem várnám meg ezt a hétalvót.

Pillantott Lan Qiren bátyja felé, de utána közvetlen Jin Gungshan tekintetét kereste. Azonban az említet a legszebb Lan szolga szoknyája körül legyeskedett. Lan Mei elszomorodva sütötte le a tekintetét, amin Wen Ruohan gúnyosan mosolygott. Jiang Fengmian és Yun Ziuyan rosszallóan néztek, de Ruohan egy percig sem vette a szívére. Lan Qiren átölelte húgát, bíztató mosollyal és elindultak a nagy terembe. Yun Ziuyan és Jiang Quren egyből mentek utánuk, majd Wen Ruohan öblös hangja töltötte meg a ligetet.

- Jin Guangshan!

Az aranybarna íriszek a hang felé néztek és már indult is, hogy felzárkózzon. Elhagyta Ruohan-t, a jegyben járó párt és már ott sétált Lan Mei mellett. Dallamos, kellemes hangon beszélt ezzel szórakoztatva a fiatal lányt. Aki már szinte el is feledte, hogy alig egy pillanattal ezelőtt a szolgáló lányát szédítette a leendő Pátriárka. Lan Qiren lemaradt szeretet húgától, de szívét aggodalom járta át. A rossz érzése is csak erősödött hiszen, Lan Mei túlságosan naiv és Jin Guangshan egyáltalán nem tisztességes a nőkkel szemben. Nem akarja, a szívének legdrágább személyt szomorúnak látni.

Pár nappal később a kemény edzést követően Lan Mei a vízesés jeges zuhataga alatt próbálta megtalálni a belső békéjét. Nem igen ment. Belül tombolt, hiszen a párbaj során Wen Ruohan csalt és ez a tisztességtelenség feldühítette. Hol a becsület vagy a tisztesség?

- Lan Mei így csak megfázítod magadat, kérlek gyere ki!

A fiatal szépség a part fele nézett, ahol az imádott férfi állt. Jin Guangshan lágy mosolyt küldött a kezét rendíthetetlenül nyújtva tartva. Lan Mei elfogadta és fiatal férfi már ki is rántotta a fagyos víz alól. Szorosan ölelte a kis testet saját köpenyével beterítve.

- Így te is vizes leszel.

Motyogta a fiatal kultivátornő, Jin Guangshan pedig még közelebb húzta a kis testet. Lan Mei a hirtelen közelségtől reszketett, de ez csak még kívánatosabbá tette a férfinek.

- Nem zavar. Virágszálam, hamarosan vége a képzésnek és átveszem a klán vezetését.

- Mit akarsz ezzel mondani?

Lan Mei kibontakozott az ölelésből, hogy Jin Guangshan-re nézhessen. Talán ez volt az első esett, hogy a férfi többet akart egy kellemes éjszakánál. Kezeivel közre fogta a fiatal orchidea arcát és egészen közel hajolt hozzá.

- Azt szeretném, ha mi ketten vezetnénk a Lanling klánt. Szeretlek és azt akarom, hogy gyere hozzám. Légy az úrnőm Lan Mei!

Jin Guangshan bársonyos hangja simogatta Lan Mei-t, éppen csak nem teljesen hitte el amit hall. Lesütötte a szemeit és megejtett egy halk kuncogást.

- Talán naiv vagyok, de nem annyira mint hiszitek.

Elhúzódott és gőgösen nézett azokba a gyönyörű aranybarna íriszekbe és folytatta.

- Más hölgyekkel ellentétben én hiú vagyok a tisztességemre. A szó csak szó, elszáll és nem az a probléma, hogy ne lennének érzéseim az irányodba. Mert pontosan tudod, hogy mit érzek.

Lan Mei hangja elcsuklott, Jin Guangshan pedig fel volt készülve erre. Letérdelt elé és az apró kezeibe csúsztatott egy karkötőt. Elmosolyodott a fiatal lány megihletődött orcáján.

- Legyen ez a szerelmem záloga. A Lanling klán egyik fegyvere a Deshi-Long. Lassan egy évszázada nem volt, aki forgathatta volna. Nagyon szeszélyes, lelke van. Saját maga választ gazdát.

Lan Mei nem szólalt meg a kígyós karperec a csuklóján pihent. Jin Guangshan apró csókot lehelt rá, mitől Lan Mei elpirult, de képtelen volt elszakítani tekintetét a másikétól. Az érzelmei túlnőtték a józan észt.

Hetek teltek el. Titkos találkozót beszéltek meg mélyen Gusu erdejének mélyében. Takarodó után volt. Lan Mei halkan lépkedett mikor valaki megragadta. Wen Ruohan volt.

- Lan Mei, ne légy ostoba!

A fiatal lány tekintete elkerekedett, igaz sosem tudta hova tenni Wen Rouhan viselkedését, de ez tőle is új volt. Rouhan karmazsinvörös íriszeit a zavart lányon pihentette. Majd a karkötőn.

- Enged el a kezem!

Lan Mei hangja határozottan csenget az éjben. Ha valamit értékelt benne az ifjú Wen, akkor az a mérhetetlen lélekjelenléte volt. Félmosollyal engedte el, de a füléhez hajolt.

- A szerelem, olyan érzelem ami csak gyengévé tesz és ostobaságra sarkal. Kár a vesztedbe rohanni, de legyen. Nem állok az utadba.

A fiatal lány sértetten igyekezett a találkára, ahol Jin Guangshan már várt rá. Szerelmes táncot vívtak. Számtalan csodás éjt töltöttek együtt. A szoknyapecér sem vágyott másra ebben a rövid egy évben. Kizárólag a fiatal Lan-ért égett, s már maga is elhitte, hogy ez örökké tart majd. A gyermekáldás látható jelinél, bekövetkezett amit Wen Ruohan megjósolt. Lan Mei-nak nem volt maradása Gusu-ban, atyja szégyenként kezelte állapotát. Jin Guangshan gyáva és jellemtelen volt, és tagadta a szerelmi viszonyt. Elárulta a szerelmet és alávetette magát szülei unszolásának, elvette a kinézett menyasszonyt. Soha többé nem találkoztak Lan Mei-vel.