Még fel sem érkeztem ébredni mikor Wei Ying szinte mellém az ágyara. Mosollyal néztem fel a vigyorgó ifjúra.

- Wei Ying úrfi, Gusu-ban sem keltünk ilyen korán.

- Fácán vadászatra megyünk, korán lehet a legszebbeket megfogni.

Magyarázta lelkesen, ami ragadóssá vállt. Nyújtóztam egy kicsit majd kipattantam az ágyból és bájos mozdulattal intettem az ajtó felé, de Wei Ying pajkosan rám kacsintott.

- Szívesen segítek felöltözni, ha szeretnéd Shuang-Annchi!

Egy kicsit elakadt a szavam majd mágiát használtam rajta. Lassan kisétáltattam a lakrészből.

- Ez nem ér, igazságtalan vagy Annchi!

Méltatlankodott, amin nevettem. Odakint Jiang Cheng-től már kapta is a fejmosást a viselkedéséért. Itt igazán szórakoztató minden Gusu-hoz képest. Elkészültem és csatlakoztam a fiúkhoz. A hajam magasra kötöttem, hogy semmiképpen se zavarjon. A szokásos ruháim helyet a Szirmok udvara viselete mellett döntöttem. Menta zöld a halvány rózsaszín orchidea hímzéssel.

- Indulhatunk!

Eresztek meg egy széles vigyort. Jiang Cheng arca hasonlóan izgatottá válik akár csak Wei Ying-é. Bevettük magunkat az erdőbe, késő estig elbohóckodtunk. A fiúk kettő-kettő fácánt lőttek és pedig egyet, de az volt a legdíszesebb madár, amit valaha láttam. Kicsit sajnálom, de ebből igazán finom leves lesz.

- Én nyertem!

Emelem Yanli felé a madarat, aki száját takarva kuncog. Yun asszony halovány mosolyt küld felénk és az asztalra mutat. A szakács elveszi a madarakat és eltűnik. Yanli már az asztalnál vár, ragyogó íriszekkel.

- Mond Lan Mao, hogy tetszett a fácán vadászat?

Széles mosolyt villantva kezdtem. Yanli kisasszony pedig bazsalyogva hallgatta.

- Annyira jó érzés volt végre újra vadászni! Tudod én otthon voltam először vadászaton, bár nem sok mindent csináltam, de ott tanítottak meg az íjjal bánni. A Szirmok Udvara páratlan szépséget kínált, csak úgy mint Lótusz Rév.

Elmerengve emeltem fel a csészét. Feltűnt, hogy Yun asszony és Fengmian klánvezér összepillantottak. Yanli mosollyal tolta be asztalra a megpucolt lótusz magokat, Wei Ying tekintette felragyogott az imádott Shiji-jére.

- Pont olyan különleges vagy Shuang-Annchi, akár csak Lan Mei volt! Légy büszke magadra és édesanyád emlékére. Soha ne bánattal tekints vissza, nyerj erőt minden szép emlékből. Tudod, míg te életben vagy, a Szirmok Udvarának is van jövője. Most pedig egyetek!

Visszatartottam a könnyeim és szófogadóan megvacsoráztunk. Ahogy ígérte Fengmian klánvezér meséltek anyámról, még mikor együtt tanultak. Csak megerősíteni tudták, hogy olyan, ha nem makacsabb személyiségem van mint édesanyámnak volt. Jó érzéssel töltött el, hogy valaki szívesen beszél róla, anélkül, hogy apámat felhoznák. Késő éjjelig beszélgetünk, végül kettesben hagytuk Lótusz Rév urát és úrnőjét. Másnap egész estig Yanli társaságában voltam. Meséltem neki, a képzésről és persze az öcsémről. Mint kiderült feleslegesen aggódott Jin Zixuan, mert Yanli fülig szerelmes belé és az érzéseinek semmi köze nincs JIn és Yun asszony megegyezéséhez. Kellemes volt végre egy kortárs hölggyel beszélgetni és nem egy ifjúval, aki nem érthet meg egy női szívet. Zavarom miatt képtelen vagyok bevallani Yanli-nak, hogy különösen tetszik a fivére. Valami furcsa oknál fogva kétlem, hogy Jiang Cheng érdeklődne utánam. Éjjel érkezett a távirat Gusu-ból és így nem tehettem mást. Elbúcsúztam Yun asszonytól és a klánvezértől, Yanli-t és a fiúkat nem akartam felverni. Yun asszony szavamon fogott és megígértette, hogy hamar visszalátogatok.

A Felhők Védelmének kapujában szeretett nagybátyám várt. Széles mosolyt küldtem felé, amitől szokásosan egy pillanatig elszomorodott. Persze, hiszen minden percben az imádott húgát véli látni bennem.

- Igyekeztem, bácsikám!

Bólint és már nyújtja is a levelet, amin a bazsarózsa címere ékeskedik. Kikerekedett tekintettel bontottam fel a levelet, Jin Zixuan küldte. Hosszasan írta, hogy szeretné, ha a szünet további részét nála az Aranyhal Bástyába tölteném. Képtelen voltam, kontrollálni az érzéseimet. Az arcomon széles mosoly terült el. Hiszen a szeretett öcsém meginvitált az otthonába. Azonban az örömbe belevegyült a megvetés is. Mégis hogy mehetnék mikor ott van a méltóságos Jin asszony és az apánk. A bácsikán megsimogatta az arcom.

- Jin klánvezér és Jin asszony is távol tartózkodik. Menj csak Lan Mao!

Könnyes szemmel hajoltam meg a bácsikám előtt és már mentem is pakolni és pihenni mielőtt reggel elindulnék a Lanling klánhoz, jobban mondva az öcsémhez.