3. fejezet: Lótusz Rév 1. rész 🌸

A folyó telis tele tavi rózsákkal, gyönyörű látvány volt. A szívem boldogsággal telt el. Egyszerűen olyan volt mint valaha otthon a tavak mikor szirmot bontottak a virágok. A város nagy zászlóit rakoncátlanul lobogtatta a szél. A vízbenyúló fák lombjain lágyan lengedeztek tőle a lila akác fürtös virágai.

- Lótusz Rév egyszerűen gyönyörű.

- Nincs még egy ilyen hely, az egész város a tó közepén van.

Magyarázta Jiang Cheng, Wei Ying vadul integetett.

- Shijie! Shijie!

Ez a sok virág megmelengette a lelkem, olyan volt mint otthon. A Szirmok Udvara sem véletlen viselte ez a nevet, hiszen míg porig nem égették virágzott. Minden évszakkal meg volt a maga pompázása.

A mólon Jiang kisasszony volt és Jiang Fengmian klánvezér állt, Wei Ying egyből Yanli kisasszony nyakába ugrott Jiang Cheng pedig felém mutatott.

- Apám meghívtuk Gusu-ból Lan Mao kisasszonyt a szünetre. Remélem nem okoz problémát.

A klánvezér felém nézett, a kezeim egymás elé téve apró hajoltam.

-Örülök a találkozásnak Jiang klánvezér. Qiren nagybátyám különböző gyógyfüveket küldött a gyógyítóiknak. Reméli, hogy elfogadja.

Fengmian meghajolt és még mindig nézett amit fiai és Yanli kisasszony is furcsállt.

-Bocsásson meg Lan Mao kisasszony, de én az édesanyjával együtt tanultam Gusu-ba és olyan sok mindent felidéz bennem kegyed látványa.

Meglepetten néztem, Ő az első aki szóba hozz ilyesmit. Más úgy tesz mintha nem lenne miről beszélni.

- Klánvezér mesélne nekem később?

Ezüstös íriszeiben melegség csillant meg és bólintott. A fiúk közre fogták így nekem volt időm Yanli-val megismerkedni.

- Örülök, hogy öcséim végre nem csak a bajt keresték. Bár hallottunk mi is ezt itt. Lan Mao kisasszony szeretném megköszönni amiért meggátoltad őket ebben.

- Yanli, nem szükséges kisasszonyozni a másikat.

Mosolyogtam rá és finoman a karjába karoltam. Igaza volt a fiúknak, itt Lótusz Révben sokkal rugalmasabbak az emberek. Yanli viszonozta az ölelést és elmosolyodott. Míg meséltem neki feltűnt, hogy a klánvezér hátra pillantgat. Tényleg nagyon jóba lehettek anyuval.

-Édesanyám hol van?

-A gyakorló pályán.

Jiang Cheng hangjába némi aggodalom lapult, Yanli pedig kicsit rászorított a karomra. Valahogy arra engedett következtetni, hogy Yun asszony nagyon szigorú lehet.

- Ne aggódj Jiang Cheng. Szinte biztosan talál okot Yun asszony, hogy leszid minket a "Kis páva" miatt.

Wei Ying meglökte a másikat. Akinek ez máris elég volt ahhoz, hogy elmesélje milyen elviselhetetlen természet Jin Zixuan. Ebben valahol igazuk is van, mert az öcsém tényleg nehéz természet, de ha kicsit megismernék nem így gondolnák. A gyakorló pályán tíz fiatal vért izzadva próbált eleget tenni a rájuk bírt feladatra. Mikor észre veszi az érkezésünk leállítja a tanítványait és hozzánk siet.

-Édesanyám.

-Yun asszony.

A fiúk meghajoltak majd én is kibontakozok Yanli karjából és meghajolok.

-Örülök a találkozásnak Yun asszony! Lan Mao vagyok.

-Miért nem mutatkozol be a tiszteletteljes neveden is? Ha egyszer valaki kiérdemli azt viselje büszkén!

Megszeppenve nézek a gyönyörű asszonyra kinek ibolya lila íriszeiben egy szikrányi humor sem ül, csak szín tiszta komolyság. Így egy pillanatnyi hezitálással folytattam.

- Shuang-Annchi-Yun vagyok, Lan Mei lánya.

Újra felnézek rá és a tekintetében pillanatnyi bánat bontakozik ki majd egy gyors mosoly suhan át az arcán. Éppen megérinti hajam és megsimítja kedvesen.

- A-Li (Yanli) elkísér a vendégházba Mao.

Tekintette újra komolysággal telve a fiúkra irányítódik és csípőre vágott kézzel rázendített. Mi elindultunk a vendégház felé, de még így is hallatszott Yun asszony erély teli hangja

- Ti ketten viszont itt maradtok! Wei Wuxian?! Te nevezed magad a Jiang klán első számú tanítványának ilyen csínytevésekkel?! Jiang Cheng az oktatás Gusu-ban komoly dolog, te leszel a következő klánvezér...

Az estebéd során kellemes hangulat volt, bár senki sem beszélt sokat mégis pihentető nyugalom járt át. A lakrészbe tartva Wei Ying szólt, hogy holnap korán kelünk és elmegyünk négyen fácánt lőni. Alig tudtam visszatartani az örömöm, hiszen gyerekkorom óta nem voltam vadászni.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top