Kora reggel kelt minden Lan, hogy illő fogadással várjuk az újonnan érkezetteket. A-Xichen sajnos nem tudott maradni mivel a Buddha hegy falujában túl sokan tűntek el az utóbbi időben és a segítségét kérték az ügyben. A-Zhan semmit sugalló tekintettel figyelte az ifjú tanítványokat.

Mikor a tekintettem megragadt a Bazsarózsa címerén kihagyott a szívem. A Jinlang klán örököse Jin Zixuan láttán. Bár magam is tudom, hogy nem csak én vagyok Jin Guangshan egyetlen törvénytelen gyereke. Őt más érzés volt a közelemben tudni, hiszen az öcsém. Sosem hittem, hogy a látványa ennyire megérint.

Azután ott feltűnt a kilenc szirmú Lótusz virág címere, a Jiang klán örököse és az első tanítvány. Olyanok voltak mint a jing jang két fele és ez megmosolyogtatott. Jiang Cheng szemmel láthatóan olyan volt aki mindent komolyan vesz, de ha elveszti a hideg vérét fejjel megy a falnak. Wei Ying pedig minden helyzetben bolondozik, de a mosoly alatt a legkomolyabb személyiség rejtőzik.

Halk kuncogás mellett kerestem Nie Huaisang tekintetét. Két éve is szintén elkezdte a képzést, de nem járt sikerrel. Nie Mingjue klánvezér aki történetesen az én érzékeny barátom édes bátyja iszonyú mérges volt. Szegény Nie Huaisang sokszor írta milyen sokat kellett edzenie mielőtt újra ide küldték. Lan Zhan apró köhintéssel adta tudtomra, hogy nem lenne méltó ha nagybátyánk megróna a tanulók előtt. Miután meghallgattuk a kötelezőket mindenki elvonult.

Mivel tanítás csak holnap lesz így elindultam megkeresni a barátomat. Szerencsére hamar megtaláltam, meglepettségemre Jiang Cheng és Wei Ying társaságában.

- Nie Huaisang!

Kiáltottam ami Gusu-ban nem éppen szabad, de örültem neki. A legyezőjét összecsapva szalad hozzám és szoros ölelésbe vont. Hirtelen pirongva elengedett és zavartan nézte a földet.

- Shijie, szebb vagy mint valaha. Ezt neked csináltattam.

Kicsit pirultan vettem el a kis csomagot. Mikor kibontottam széles mosolyt villantottam. Egy gyönyörű legyezőt kaptam. A fa része gondosan meg volt munkálva. Mikor szétnyitottam sírni tudtam volna a boldogságtól. A legyezőt a legaprólékosabb mester festhette. Telis tele volt különböző virágokkal, mind virágzásba pompázott.

- Ez meseszép A-Sang, köszönöm!

Zavartan mosolygott és a két ifjú felé nézett.

- Lan Mao az én Shijie-m, Ők pedig a Jiang klánból Jiang Cheng és Wei Ying úrfi.

A két fiú meghajolt és velük együtt én is, Wei Ying felvillanyozva nézett vissza rám.

- Te lennél Shuang-Annchi?

Egyből használatba vettem az újonnan kapott ajándékom amíg megnevettem a kérdést. Jiang Cheng fusztráltan lökte meg, én pedig legyintettem.

- Semmi baj Jiang Cheng testvér. Igen engem emlegetnek így. Mond Wei Ying testvér igaz, hogy fácán vadászatban verhetetlen vagy?

Büszkén húzta ki magát akár egy Pátriárka.

- Nincs aki megverhetne benne! Megmutatnám, de Gusu-ba nem lehet vadászni. Ha egyszer eljössz Lótusz Révbe, elviszünk vadászatra. Jó ötlet ugye, Jiang Cheng?

Az fiatal örökös bólogatott és most először felszabadultan mosolygott.

- Ha lesz kedved Lan Mao a szünetben haza is jöhetnél velünk, mint a Jiang család vendége.

Nem érkeztem választ adni, mert A-Zhan megrótt minket a hangoskodásért. Elköszöntem a fiúktól és csatlakoztam a bátyámhoz. Ahogy vártam, egyetlen nap sem telt unalommal, miután a tanítványtársaink megérkeztek. Jin Zixuan igencsak magának való volt és meggondolatlan. Gyakran kellett fellépnek közte és Wei Ying vagy Jiang Cheng közé. Egy személyt leszámítva senki sem értette, miért teszem. Az igazat megvallva nem akartam, hogy bármelyiküknek elkeljen mennie. Az öcsém egy kisebb balhé után a tónál duzzogott. Arról volt szó, hogy Yun asszony és az anyja elrendezte a házasságot közte és Jiang Yanli között. A férfiak valahogy olyan gyerekesek mikor nem akarják beismerni, hogy igenis tetszik neki valaki. Nem is csodálhatja, hogy Jiang Cheng és Wei Ying is neki ugrott.

- Jin Zixuan?

Dühös volt, de kicsit meglágyultak a vonásai. Leültem mellé és figyeltem ahogy egyre nyugodtabb lesz.

- Lan Mao mit kellett volna mondanom? Tudom, hogy Jiang kisasszony szép és kedves, de ezt a házasságot az anyáink erőltetik. Bele sem gondolnak, hogy mi mit szeretnénk. Lehet nem is érdeklem a kisasszonyt.

- Értem, hogy mire gondolsz. Viszont vedd figyelembe, hogyha kétértelműen fogalmazol a kisasszony öccsei ezt sértésnek veszik. Ezt a kis monoklit pedig igenis megérdemled.

Megpöcköltem a homlokát pont ahol a piros kis pötty van. Összeráncolta a homlokát és hanyatt vetette magát a fűbe.

- Ha lehetne nővérem olyat akarnék mint, te Lan Mao. Bár a szüleimből kiindulva az is csoda, hogy én megszülettem.

Elgondolkodva néztem Jin Zixuan-ra. Az apánk biztosan nem ilyen, Ő olyan lehet mint az anyukája.

- Miért? Milyenek a szüleid?

- Képzelheted anyukám milyen vasmarkú nő, ha az apám mindig más nőknél.., szóval érted. Ezért nem is akarok olyan temperamentumos feleséget mint Ő, hanem olyat mint...

Nevettem és megpaskoltam a mellkasát.

- Jaj, ha egy kicsit őszintébb lennél akkor jóba is lehetnél a fiúkkal.

- Inkább nem, amúgy is semmi közük hozzá.

Megráztam a fejem és én is süttettem kicsit magam a napon. Hamar eljött az első szünet és engedéllyel elmehettem Lótusz Révbe. Lan Zhan-t hiába hívtam nem akart jönni. Az egy hónap összezárás Wei Ying-el állítása szerint túl sok volt. Szerintem viszont nagyon is megkedvelte. Az aranyíriszei legmélyén láttam, azt a vihart amit Wei úrfi okozott. Bár a bátyám nem fogja beismerni, de Wei Ying jó hatással volt rá. Még nálam is jobban előhúzta Lan Zhan-t a kis páncéljából és ez nagyon jó így. Belebújtam a szerető ölelésébe, majd búcsút vettem egy kis időre. Hamarosan csatlakozik Lan Xichen-hez a kutatásban. Legszivesebben én is vele tartanék, de a nagybátyánk nem bólintana rá. Marad a pihenés Lótusz Révbe.