Békés illúzió

A napok a maguk csendességében teltek el. Egyre erősebbnek éreztem magam, de még nem volt az igazi. Először harcoltam ilyen intenzíven az én sárkányommal és a vérem is először adtam át. A-Xuan és én most is a tó partján pihenünk. A többiek mind hazatértek egy rövid időre, de az öcsém nem akart. Elmesélte, hogy édesanyja nem veszekszik az apánkkal, de kiérződik a feszültség még mindig. Őt pedig pár napig azzal ostromolta, hogy mióta tudjuk. A-Xuan pedig azt mondta, hogy az első perctől. Rámosolygok és megfogom a kezét. Az meleg napsütés pedig elhozza a pihenés kellemes ígéretét. Az álmok kétszínű pillangója pedig csókot lehel ajkainkra. Csak rajta áll, hogy álmunk édes lesz e vagy elnyel a félelem kátrány sötét leple.

" -Anyukám!

Szaladok a lejtőn lefelé, miközben ajkaimon széles mosoly ragyog. Anyám kedves mosollyal ajkain fordul meg. Lila íriszei úgy ragyognak, mint a makulátlan ametiszt kövek. A cseresznyefa szirmai úgy hullanak, mint ha csak havazna. Gyönyörű látvány, ahogy a tó vize csillog a nap sugaraitól. Anyu hosszú fekete haja pedig száll a széllel. Olyan Ő, akár egy angyal. Megálltam pár lépéssel előtte és elengedtem az én drága sárkányomat. Aki körülfont és nyugodtan lefeküdt mellettem. Anyu teljesen megdöbbent és mindenki, aki látott.

- Felébredt anyu! Deshi-Long kiválasztott engem!

Édes anyám közelebb lépett és lehajolt. Deshi zafír kék szemei ragyogtak, majd kissé meghajolt neki és ismét a csuklóm köré fonta magát. Anyu a karjaiba vett és megpuszilt.

- Apu azt mondta egyszer, hogy Deshi-Long már egy évszázada nem választott magának mestert.

Izgatott voltam, nagyon is. Én Lan Mao leszek a Deshi-Long legjobb és legméltóbb mestere. Szeretettel simítok végig rajta, majd hosszasan csüngök anyámon. Magamba szívva a cseresznyevirág édes illatát. "

Késő délután elmentem lementem Caiyi faluba. Voltak még akik rettegtek a vízi ghoulok miatt, így Lan Qiren nagybátyám engem kért meg, hogy menjek és nyugtassam meg az embereket. Kész szerencse volt hiszen, még így is maradt egy két ghoul. A falusiak így végre békében térhetnek nyugovóra. Visszafele megpillantom Meng Yao-t, aki egy elég helyes fiúval beszélt.

- A-Yao!

Kiáltom mosolyogva és már szaladtam is oda hozzá. Barnás tekintette kissé idegesen rebbent meg, de nem adok neki túl nagy jelentőséget. Az ifjú pedig már el is tűnt. Az kisebb öcsém halványan mosolygott.

- A-Mao, éppen hozzád igyekeztem.

Mikor megöleltem, a tekintetében bánat bújt el. Közre fogtam az arcát és komoly tekintettel néztem.

- A-Yao, valami baj van?

Ajkai elnyíltak, de nem szólt csupán belebújt a tenyereimbe. Majd kicsit elhúzódott.

- Mindig is szerettelek, de pontosan tudtam, hogy nem lennék méltó az oldaladon. Te pedig minden egyes alkalommal megvédtél, szeretetteljes voltál velem.

Itt abba hagyta egy kis időre. Szólni akartam, de elcsitított. A kezem nézte, hogy elveszik a kezében.

- A hírek pedig gyorsan szállnak. Rá kellett ébrednem, hogy te azért vigyáztál olyan óvó figyelemmel. Mert mindvégig tudtad, hogy a fivéred vagyok.

Sóhaj szalad ki az ajkaimon és megráztam a fejem kissé.

- Nem tudtam, de azt éreztem, hogy fontos vagy nekem. Az volt egyedül biztos, hogy A-Xuan az öcsém. Viszont ha azt mondom, hogy szeretlek A-Yao az úgy is van.

Elmosolyodott és meghajolt, nem ölelt meg. Csalódott volt, én pedig sajnáltam. Meghajoltam és elváltunk. Caiyi falu egyik vendéglőjében hívott meg a tulaj hálából a segítségért. Rendkívül finom volt az étel és kicsit hasonlított is a Szirmok udvarában lévőkéhez. Elmerengtem a régmúlton. Apám fejében még csak meg sem fordult, hogy válaszoljon nekem. Olyan jó lenne tudni, hogy mi volt akkor. Melengető érzés járt át. Az én kis Deshi-Long-omból áradt belém. Mikor megérintettem, rájöttem mi történik. Most használja felém az együttérzést. Ott állok hirtelen a Felhők Védelmének legeldugottabb szentélyénél.

" - A-Mei, mond el kérlek mi bánt.

Apám és anyám is nagyon fiatalok voltak. Apám gyöngéden fogja anyám kezeit. Aranybarna íriszeiben aggodalom ragyog. Anyu azonban próbál nem sírni, eltelik egy kis idő mire képes apámra nézni. Ametiszt lila íriszei kissé könnyesek.

- Gyermeket várok.

Apámba mintha villám csapott volna, eltántorodott. Anyám sarkon fordulva menne el, de apám szorosan átöleli.

- Ez kicsit váratlan öröm, de megoldjuk! Bízz bennem, minden rendben lesz."

Érzem mindkettejük érzéseit, kristály tiszták. Félelem, boldogság és szerelem. Tehát apám valóban szerette anyámat. Mosolygok és hagyom, hogy utat találjanak a könnyeim. Szeretettel simítok végig az én sárkányomon.

- Köszönöm Deshi-Long!

Pár pillanattal később egy csapat Jin klán tag jelent meg, akiket apám küldött értem.