Sötét örvény

Még tartott a képzés mikor Lan Xishen bátyám sürgős levelet kapott Caiyi falujából. Vízi ghoullok keserítik az életüket. Egyre több támadás érte a falut az utóbbi időben. Bár Lan Zhan bátyám ne örült, de minket is magukkal kellett vigyenek. Pontosan tudom mi baja volt a kisebbik bátyámnak. Zavarban volt, bár tagadja nagyon kedveli Wei Ying-et és nem tud mit kezdeni ezzel az újszerű érzéssel. Aranyíriszei csak úgy ragyognak, ha az ifjú tanítvány társára pillant. Csak az érti félre, aki nem ismeri A-Zhan szívét. A magam részéről leginkább Nie Huaisang társaságában vagyok legtöbbet és persze az öcsémmel. Aki gondterhelten osztotta meg velem, hogy apánk szerint igazán csodálatos vagyok és szívesen látna többször az Aranyhal Bástyában. Nem szükséges agyalni a motivációján. Most is vele ringatózom a falu folyóján.

- Képzeld A-Xuan, Jiang Cheng alig áll szóba velem. Nie Huasiang mesélte, hogy haragszik mert sok időt töltök veled. Szerinte azért mert úgy hiszi tetszem neked, szerintem meg sokkal inkább Yanli kisasszony miatt.

Az öcsém legyintett és átnyújtotta a sütis tálcát. Ráncolta a homlokát ami azt jelentette, hogy mérges.

- Ne foglalkozz vele. Ha egy kis erőt venne magán bevallaná neked mit érez.

Kuncogva hajoltam közel és a fülébe súgtam.

- Ahogy te csinálod Yanli kisasszonnyal?

Gonosz módon lefröcskölt vízzel, de csak nevettem. Wei Ying csónakja a mienknek ütközött így Jin Zixuan teljesen vizes lett. Wei Ying rám kacsintott én pedig felszabadultan nevettem.

- Bocsáss meg Jin Zixuan úrfi, véletlen volt!

Wei Ying hangja huncutságtól csengett. Jin Zixuan felállt, de megfogtam a kezét és széles mosolyt küldtem neki. Legyintett és visszaült mellém.

- Ne avatkozz bele a mások dolgaiba, Wei Ying!

A másik csónakban lévőre pillantottam és a Nie Huasiang által kapott legyezővel takargattam az arcomon. Wei Ying vigyorogva evezett tovább én pedig meg kocogtattam Jin Zixuan vállát, de csak duzzogott. Nie Huasiang kiáltására lettünk figyelmesek és már léptünk is. Végre előkerültek a ghoullok. A fivéreim végeztek velük, de ezek csak jöttek és jöttek. Visszatudtuk szorítani őket, de ez nem volt végleges megoldás.

- Lan Mao! Te és Nie Huasiang itt maradtok és segítettek a sérülteknek.

Lan Xichen hangja túl komoly és szigorú volt, ahhoz hogy ellenkezzek vele. Tehát egyszerűen fejet hajtottam előtte. Késő délutánra tértek vissza, mire sikeresen elláttuk a sérülteket. Az egyik fiatal tanítványt csak nem félhalálból sikerült visszahoznom. Elszörnyedtem milyen sok haragos energiát éreztem rajtuk. Értetlen néztem a fivéreimre, akik csak kezüket emelték. Tehát e perc alkalmatlan, hogy beavassanak. A szívem megkönnyebbült, mikor körülnéztem mindenkit. Jiang Cheng vonakodott így rá kellett förmednem kicsit, mire engedett végre. Wei Ying huncut mosolyt küldött Nie Huasiang-nak, míg én megnéztem a Jiang örököst. Haza felé Jin Zixuan társaságában maradtam, aki részletesen mesélte az eseményeket. Mélyen elgondolkodtatott, hogy vajon honnan kerülhetett ide az a sötét örvény és honnan az a hatalmas dühös energia.

Alig tértünk vissza Lan Qiren nagybátyánk gondterhelt tekintete fogadott. A klánok játéka idén a Qishan Wen klánnál lesz. Összerándult a gyomrom, a kezeim ökölbe szorítottam. Jin Zixuan megfogta a vállam és valami mérhetetlen nyugalom szállt meg. Újra észrevettem Jiang Cheng mérges pillantásokkal bombáz minket.

Később A fivéreimmel elvonultunk a nagybátyánk szobájában, ahol elmesélték nekem és Lan Qiren nagybátyánknak az eseményeket. A közelgő játékok véget, nem mehettünk és a fiatalabb tanítványok számára veszélyes lenne. Így Lan Xichen egyedül akarja megkezdeni a nyomozást, míg nem érünk vissza. Nekünk mindenképpen ott kell lennünk a játékokon. A hálóm előtt Jiang Cheng várt rám.

- Mióta visszatértetek teljesen elkerülsz Jiang Cheng. Haragszol rám valamiért? Már mondtam. Sajnálom, hogy búcsú nélkül jöttem el.

Panaszkodtam, de a kérdésemre sem felelet. Vörös fejjel adott át egy becsomagolt valamit és elrohant. Zavartan bontottam ki és egy gyönyörű fésű volt. Szép orchidea festés díszítette. Elpirultan néztem utána, de már el is ment. Vacsoránál érthetetlen álltam, mivel A-Xuan öcsém és Jiang Cheng arca fel volt kelve. Verekedtek. Wei Ying érintetlen volt, ami eléggé meglepett. Hiszen jobbára Ő szokott benne lenni csínytevésbe vagy a verekedésbe.

- Mi történt?

Kérdezem mire a sérültek elbújtak a tányérukba, Nie Huasiang és Wei Ying sem szólalt meg. Kisebb fivérem jött oda hozzám és a fülembe suttogott.

- Féltékenyek egymásra.

Lan Zhan közömbös kifejezéssel hagyta ott a termet én pedig teljesen ki voltam. Másnap a verekedés miatt ott ültem a nagybátyámmal szemben. Mellettem Jiang Cheng és Jin Zixuan. Azt ugyan nem értem én miért vagyok itt. Bárcsak ennyivel megúsztam volna a semmit.

- Fiam!

Jiang Fengmian érkezett meg elsőnek, kicsit haragudva néztem a nagybátyámra. Felálltunk és tisztelettel meghajoltunk. Pár pillanattal később megérkezett a Lanling Pátriárka is.

- Rég találkoztunk Jiang Klánvezér, Lan Klánvezér!

A Klánvezérek oldalt ültek és bár ne kellene itt lennem, apám tekintette kizárólag rajtam pihen. Ami kifejezetten feszélyezett.

- Az ifjú urak verekedtek és a szabályaink egyszerűek Felhőzugban, ti magatok is ismeritek. Mégis jobbnak láttam, ha ti is jelen vagytok.

Magyarázta a nagybátyám, de apám, szórakozottan legyezte magát.

- Ugyan már Lan Qiren. Hiszen fiatalok úgy gondolom ennyi belefér. Te mit gondolsz Jiang Fengmian?

Jiang Cheng egy pillanatig rám nézett én pedig elpirultam. A fésű a hajamba pihent amit tőle kaptam, hasonlóan elpirult Ő maga is.

- Miért verekedtettek?

Kérdezte Jiang Klánvezér, mire A-Xuan kihúzta magát.

- Tudni akartam, hogy a jegyesem fivére komolyan gondolja e az udvarlási szándékát a Shiji-m felé.

Jin Guangshan hangosan nevetett, míg a két másik Klánvezér próbált komoly maradni. Előkaptam a virágos legyezőm és eltakartam a piros orcámat. Lan Qiren nagybátyám végül megkegyelmezett rajtam.

- Lan Mao te most már nyugodtan mehetsz.

Összecsaptam a legyezőm és eltettem. Felállva meghajoltam Jiang Klánvezér felé, aki kellemes biztató mosolyt küldött felém. Majd apám felé is, aki felállt és odalépett hozzám. Egy kis dobozt átnyújtva.

- Remélem elnyeri a tetszésed kedves virágszálam.

Egy kicsit megremegtem és a szemem sarkából láttam Lan Qiren nagybátyám haragos tekintetét. Jin Zixuan közénk lépett és köszönés nélkül a csuklómnál fogva húzott ki a teremből. A trappolásból tudtam, hogy Jiang Cheng is utánunk jött. A tónál álltunk mind két fiú engem nézett. A-Xuan ideges volt, míg Jiang Cheng nem értett semmit sem. Leültem a fűbe, sóhajtottam egyet az öcsém mellém ült.

- Én vagyok Jin Guangshan első törvénytelen gyereke és Jin Zixuan az öcsém. Érted Jiang Cheng apám nem tudja, hogy a lánya vagyok.

Az döbbent arc elég sokatmondó volt. Leült velünk szembe és kissé megnyugodott. A fésűt nézte és elpirult. Zavartan bontottam ki a dobozkát, amiben egy gyönyörű legyező volt. Jin Zixuan kikapta a kezemből és bele akarta dobni a tóba. Azonban a nagybátyám megköszörülte a torkát.

- Jin Zixuan, Gusu-ban tilos szemetelni. Apáitok elmentek, indulás a nagyterembe.

Csendben követük a nagybátyám parancsát. Az öcsém visszaadta a legyezőt, amit elraktam a dobozába. Jiang Cheng pedig bizonytalan mozdulattal megfogta a kezem én pedig piros arccal viszonoztam. Pár nap alatt csillapodtak a kedélyek és már az indulás napján ébredtünk. A mai nappal kezdetét veszi a klánok játéka.