XIUHAN

  Pincérkedés. Utálom. Minden nap ordibáló vevők, hatalmas sor a pénztárnál és egy semmire kellő munkatárs. Mire másra van szüksége egy srácnak? Nyugalomra? Csendre? Szeretetre? Sajnos egyik sincs meg. A nevem Minseok. 21 éves vagyok és jelenleg pincérként dolgozom egy kávézóban. Jó meló, csak kellenének kedvesebb vevők és egy segítőkész munkatárs. Sehun nagyon aranyos srác csak kb egy porszem is képes elvonni a figyelmét
- Sehun kérlek segíts már- könyörögtem már a munkatársannak vagy negyed órája hogy hagyja ott azt a nyanvadt pohár alátétet mert a fejébe nyomom.
- Jó' van már na- állt fel durcásan és végre hajlandó volt felállni és kivinni néhány rendelést. A sikítozó tinilányok is megkapták amire vágytak. Végre Sehun hozzájuk is szól nem csak ül a pultnál. Drága munkatársam kap is álltalában az alkolmon és egyszerre öt csajjal is leáll flörtölni. Szemforgat néztem a másik irányba, ahol megint emberek sokasága integetett, hogy jó lenne megemelni a seggem és kivinni a kávéjukat. Megfogtam és egy tálcára felraltam meg fordultam, de az egész tálca tartalma egy fehér pulóveren landolt barnás foltot hagyva maga után.
- Jézusom sajnálom nem akartam!- kaptam a szám elé a kezem.
- Ash! Semmi- morogta a srác.
Felnéztem az arcára. Olyan édes, aranyos, cuki Őzike arca volt, hogy azt hittem ott halok meg.
- Tényleg sajnálom. Ha kell van még egy pulóverem- mutattam az öltözőre.
- Inkább inget adj mert az is átázott és kb három órát akartam itt tölteni- vette le a pulcsit.
Engedelmesen hátramentem nyomomban az Őzikével és adtam neki egy inget amit mi is hordunk, mint pincérek.
- Köszönöm- vette fel.
- Sajnálom. Nem figyeltem oda- kértem már vagy ezredjére bocsánatot.
- Hé- fogta meg a vállaimat. - Nem haragszom, de ha mégegyszer bocsánatot kérsz fogok- kacsintott egy édes mosoly keretében amitől remegni kezdtek a lábaim.
- Re-Rendben- dadogtam és kimentünk.
Ő leült a pulthoz én pedig vissza álltam dolgozni. Lehetetlen volt úgy kivinni a rendeléseket, hogy éreztem a tekintete majd lyukat égetett a hátamba. Kicsit ügyetlenkedtem de nagyon koncentráltam, hogy ne esek el.
Sehun lelépett így egyedül kellett tartanom a frontot.
- Ash, nem bírok- ültem le két percre.
- Segíthetek ha szeretnéd- mosolygott rám az aranyos Őzike, aki meg azóta is itt volt.
- Ah..nem kell. Nyugodtan ülj csak- ráztam meg a fejem mosolyogva.
- De szeretnék segíteni. A ruhám már meg van- állt fel. - Megmutatod mit kell csinálni?
- Pe-Persze. Oda kell menni egy vevőhöz. Leírod amit kér majd megcsinálod- mutattam a gépekre és hogy mi melyik kávét csinálja. - Majd csak ki kell vinni. A mintákat bízd rám mert nehéz.
- Milyen mintákat kell?- kérdezte érdeklődve.
- Levél maci stb ami csak eszedbe jut- vontam meg a vállam.
- Majd megtanítod?
- Persze- mosolyogtun egymásra majd elkezdtünk dolgozni. Sokkal jobban haladtam vele mint Sehunnal bármikor. Nagyon aranyos volt ahogy az elején kiöntött valamit vagy megbotlott.
- Ne nevess- kuncogott és össze borzolta a hajam.
- Nem nevetek- próbáltam komoly lenni de elnevettem magam. Játékosan megcsípte az oldalam és ment vissza dolgozni.
A munka idő után fáradtan ültünk le. Nagyon pörgött most az üzlet és rengeteg vevő volt.
- Nagyon ügyes vagy- dícsértem a munkaját.
- Csak jó volt a csapat társ- mosolygott rám.
- Egyébként Minseok vagyok- jutott eszembe hogy még be sem mutatkoztunk
- Gyönyörű név. Luhan vagyok- ajádekozott meg egy hatalmas mosollyal amitől elpirultam.
- Köszönöm...
- Akkor megtanítod tejszínből hogy kell mintát csinálni?
- Persze- mentem és lefőztem egy csésze kávét. - Nem olyan nehéz csak jól kell csinálni
- Oh akkor taníts mester- állt mögém.
Kuncogva mutattam hogy kell. Levelet akartam de amikor megéreztem meleg lehelletét a fülem mellett a levélből szív lett.
- Ö...nem úgy akartam...- pirultam el. Halk kuncogást hallatott és nyakamba puszilt. Remegő kezekkel leraktam a csészét. Kezeit a derekamra tette és magával szembe fordított. Hatalmas szemekkel néztem rá.
- Édes- simogatta az arcom. Tekintete cikázott az szemem és az ajkaim között majd megállapodott az utóbbin. Enyhén elnyílt párnákkal néztem rá. Egyik kezét a derekamról a tarkómra tette és lassan közeledett pirosló, kiéhezett ajkaim felé. Utolsó pillanatban benedvesítettem alsó ajkam majd megéreztem őt. Lassan de magabiztosan mozgatta párnáit az enyémen. Szinte azonnal viszonoztam édes csókját. Lassú tempónk átváltott szenvedélyes és vad csókká. Akkor a pillanatban jöttem rá, hogy öröm lesz az elkövetkezendő néhány órám

Ohayo👐 Forradalmi hír! Megírtam életen első Yaoi-ját egyedül!! 🎊🎊 Remélem nem lett olyan béna 😅 Ha tetszett ★-oljatok és kommenteljetek. Köszönöm, hogy elolvastad!