*Luhan POV*

Fáradtan és izzadtan mentünk le a színpadról. Kaptunk 1 óra szünetet. Mindenki szinte majd kiköpte a tüdejét kivéve a folyton hiperaktív Maknae-t. Ő most is egyik helyről ment a másikra mert sehol nem talált beszélgető partnert. Mindenki elküdte azzal a mondattal hogy....

- Sehun ülj már le a seggedre!- kiabállt rá Baekie akinek ez az ordítás most nem igazán tett jót mert eléggé hamiskás volt így is a hangja.

- Na, Szivem nyugi- ölelte meg Chan a kissé pszichopata szerelmét.

Jah nem is említettem? Chan és Baek együtt vannak épp úgy mint Suho és Lay, Kai és D.O, Xiumin és Chen, Kris és Tao. Na és kik maradtak ki? Természetesen én és a mindig pörgő Maknae. Mindig viccelődnek a srácok, hogy jó lenne ha össze jönnénk mert csak mi maradtunk ki. Meg az emberek imádják a HunHan-t és koncerteken is kell minden féle cukis dolgot csinálni a rajongók kedvéért, de ez neki sajnos csak munka. Tudja hogy ez a kötelessége, de ha nem muszáj nem csinálja. Néha szokott hülyéskedni hogy puszilgat, de ennyi. De olyan édesek a pusziai.

- Sehun fogadjunk, hogy nem tudsz megülni fél órára- jött oda Kai is.

- De igen!- érvelt a sértett Maknae.

- Akkor ülj le a kanapéra és bizonyitsd be. Mérjük az időt és nem mozdulhatsz se semmi- nézett az óráját és beállította hogy fél óra múlva jelezzen.

- Pislogni pisloghatok?- ült le török ülésbe a kanapéra.

- Igen. Kész vagy?- gyült köré mindenki.

Bólintással jelezte hogy igen és az óra elindult.
Mindenki lélegzet vissza folytva figyelte az első néhány másodpercet. Azt hitték hogy nem fogja kibírni de ők nem ismerik a komoly és erős Sehuniet.
Én tudam hogy kifogja bírni.

- Legyen tétje már- szólalt meg Xiumin.

Mindenki érdeklődve pislogott a legidősebb felé. Kivéve persze Sehunt, de neki a füle itt volt.

- Ha kibírja...- húzta huncut mosolyara ajkait és rám nézett. - Kap egy csókot Luhantól.

Mindenki egy emberként és mosolyogva fordult felé. Mi?? Csókot....CSÓKOT SEHUNTÓL?? Jézusom el fogok ájulni.

- Bambi benne vagy?- kérdezték mire bizonytalanul de bólintottam.

- Sehun?- fordult a nyugiban lévő Maknae felé. Nem bólintott csak picit megcsillantak a szemei.

- A fogadás áll- tapsolt Xiumin.

Onnantól kezdve abban reménykedtem hogy kibírja. Ki kell bírnia! Nekem kell az a csók!
Kis idő múlva mindenki letelepedett a kanapé köré. Én leültem az asztalra Sehunival szembe.

- Srácok az ér ha magába énekel?- mosolyodtam el.

- Honnan tudod hogy énekel?- kérdezte D.o és fürkészni kezdte Sehunie nyugodt arcát ami alig láthatóan ott bújkált és csintalan mosoly.

- Ismerem- kuncogtam.

- Azt is tudod mit énekel?- kapta felénk a fejét Chan akinek az ölében egy aranyosan alvó Baek volt. Legalább kihasználja a nyugit.

Jobban megnéztem Sehun arcát aki a szemeimbe nézett. Hangos kacagásba kezdtem.

- Na mond el- lökte meg a vállam Suho akinek az ölében szintén ott volt egy alvó Lay. Mondjuk tőle mit várunk. Mindig alszik.

- My...Little...PONY!- nevettem és már fájt a hasam.

- Mi a rák? Most komolyan?- kacagott Chan is.

- Honnan látod?- feküdt a földön Kris.

- Titok- mosolyodtam el sunyin.

- Na Bambi ne már- lökte meg a vállam Tao.

- Ha annyira ismernéd mint Bambi akkor tudnád Kicsim, de mind tudjuk kivül belül ismerik már egymást- kacagott fel mindenki én meg pirulva hajtottam le a fejem. Bazd meg Kris!

- Hahaha- forgattam a szemem és újra Sehunie-val kezdtem foglalkozni.

- Mit próbál mondani?- kérdezte Suho mikor Sehun a tekintetét az enyémbe fúrta. Sajnos egyből nem tudtam válaszolni, mert röhögő görcsbe törtem ki.

- Mit mond?- kérdezte már Xiu is. - Mi olyan vicces?

- Szegény mindjárt bepisál- nyögtem két feltörekvő nevetés közt. Mire én össze szedtem magam ők akkor kezdtek jobban rá.

"- Utállak Bambi"- nézett rám kissé szúrósan.

- Tényleg?- fagyott le a mosoly az arcomról.

"- Tudod, hogy nem tudnálak utálni"- mosolyodott el halványan mire megnyugodtam. "- Mennyi van méég??"

Az órámra pillantottam.

- 5 perc- mosolyodtam el, de kicsit elgondolkoztam.

Ha kibírja akkor meg kell, hogy csókoljon. Belőlem ki fognak bukni az érzéseim is lehet, hogy az egész barátságunknak vége. De ha nem csókol meg lehet soha nem fogom megtudni ő, hogy érez irántam. Ha több mint barátság mindennél boldogabb leszek.

- Srácok 3 perc- szólt Channie.

Mindenki csendben és nyugodtan töltötte azt a három percet.
Egyszer csak csipogott Kai órája.

- Sehunie kibírtad szóval készítsd az ajkaid- kiálltotta mindenki. Kivéve én meg Sehun.

Én azért nem tudtam boldog lenni, mert féltem Sehun meg olyan volt mintha nagyon gondolkozna valamin.

- Na hajrá- lökte meg Sehun vállát Kai.

- Gyere ide- nyújtotta felém hanyagul a kezét Sehun. Szóval csak egy " tudjuk le hamar csók"-ot akar? Persze mit is vártam. Ő nem meleg.
Leültem mellé.

- Ha nem akarod nem kell. Nem kell megcsókolnod. Kibírtad ez már egy dicsőségnek számít. Látom, hogy csak fejfajást okozna. Meg bárki megláthatja inkább...- álltam fel de megragadta a csuklóm és az ölébe rántott.

- Ne dönsd el mit szeretnék- mondta a szemem be kissé durcasan.

- De Sehun...- nem hagyta, hogy befejezzem mert közbe vágott.

- Nincs De- rakta ujját a számra, de újra meg akartam szólalni. - Ahj Őzi fogd már be. Szeretlek

És azzal a lendülettel csókolt meg. Nem azt nem lehet csóknak nevezni. Inkább lesmárolt.
Annyira lesokkoltam, hogy viszonozni is elfelejtettem.
A...azt mondta szeret...
Éreztem kicsit akaratosabban csókolt így ügyetlenül próbáltam viszonozni. Gyengéden alsó ajkamba harapott így kérve engedélyt a vad tánchoz, amiben a nyelvemet akarta részesíteni. Habozás nélkül ejtettem le az állam, hogy végre a nyelve feltérképezze a szám minden egyes négyzet centiméterét.
Vad smárolásunk, szenvedélyes csókba forrt át.

Akár percekig is csókoltan volna, de sajnos el kellett tőle válnom mert már elfogyott a levegőnk.

- Én is szeretlek- néztem a szemeibe picit lihegve.

Mosolyogva érintette össze az orraink.

- Ennyire nehéz volt?- kiabálták a barátaink egyszerre.

Hogy mennyire imádom őket.

Halii! Na ez is megszületett ^^ .
Elég régóta írom ezt és végre meg van a vége is.
Remélem kellően vicces lett.
Hamarosan jön a következő ^^