Vannak azok a tipikus párok akiket mindenki irigykedve bámul. Tudjátok azok, akiktől már szivárványt tudnál hányni mert annyira cukik, aranyosak, tökéletesek. Sosem veszekednek, mindenben egyetértenek és imádják egymást... Na, ezek nem mi voltunk Zicoval. Félreértés ne essék, oda meg vissza vagyunk egymásért életem hülyéjével, de annyit szerintem még egy tárgyalóban nem veszekedtek, mint mi otthon a négy fal közt. Jiho egy édes, imádni való pasi, de az összes jó tulajdonsága mellett időnként meglehetősen gyerekes és még a sarokban gubbasztó légyre is féltékeny. Birtoklási mániájának nem tesz jót a munkám sem, sőt kifejezetten remek olaj a tűzre, hogy riporter vagyok. Minden interjúm egy jó kiadós veszekedéssel végződik és sajnos sokszor azzal is indul...

-NEM! Erről hallani sem akarok Y/N - őrjöngött Zico mikor megtudta, hogy legújabb alanyom személyesen Jay Park lesz. Nem értettem a hatalmas kiakadását, hiszen Jayel ezer éve barátok voltak, tudta nagyon jól, hogy soha nem mászna rám... Ráadásul én sem csalnám meg semmi pénzért sem ezt a hiszti gombócot.
-Istenem Jiho - forgattam meg ingerülten a szemeimet. - Csak tudnám mi bajod van. Jay a barátod, ismered őt... - kezdtem bele a kis előadásomba, de Zico félbeszakított.
-ÉPP EZ AZ! Szerinted miért nem akarom, hogy vele dolgozz? 
-És benne nem bízol, vagy bennem? - kérdeztem vészjóslóan majd megragadva a táskám az előszobába csörtettem, hogy felvegyem a cipőm.

-Baby... Sajnálom - jött utánam Zico és bánatos kis kutya szemeivel próbált meg hatni rám, de ezúttal sikertelenül.
-Nem Jiho. Elegem van belőled, betelt a pohár - néztem rá dühösen majd válaszát meg sem várva mentem el otthonról, jó hangosan becsapva az ajtót magam után. Amennyire imádom ezt a félnótást most annyira sikerült felidegesítenie. Miért kell minden egyes interjúm előtt végig csinálnunk ezt a cirkuszt? Szabályosan feltéptem szerencsétlen kocsim ajtaját majd bevágódtam a volán mögé. Becsatoltam a biztonsági övet, de pár percig még nem indultam el hanem próbáltam magam lenyugtatni. Sikertelenül...

Feladtam a lehetetlen küldetést és inkább megindultam a stúdió felé, ahol Jay minden bizonnyal már várt rám. Miközben az utat figyeltem elgondolkodtam és végig vettem születésemtől kezdve az összes olyan cselekedetem, ami okot adhat Jiho viselkedésére... De nem jutottam semmire. Mindig ő volt nekem az első és egyetlen, nem flörtöltem másokkal, nem csaltam meg, mégis úgy viselkedett időnként mint egy eszelős. Elhatároztam ha végeztem Jayel akkor rögtön haza megyek és megbeszélem ezt az egészet Zicoval. A köztünk lévő folyamatos viták már elviselhetetlenek voltak és ha továbbra is együtt akarunk maradni akkor muszáj lesz ezen változtatni. Nem élhetünk örökké puskaporos levegőben...

Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy észre sem vettem, hogy máris megérkeztem. Rutinosan beparkoltam a számomra fenntartott helyre majd sietős léptekkel a bejárat felé vettem az irányt. Ám az egyik kocsinak támaszkodva észrevettem egy ismerős alakot...
-Szia Y/N - köszönt vigyorogva majd futólag átölelt.
-Szia Jay - mosolyogtam rá. - Neked nem a sminkesek keze alatt kéne lenned? - érdeklődtem kedvesen mire a férfi csak megrázta a fejét. 
-Ott már végeztem, gondoltam kijövök eléd és megvárlak - mondta továbbra is fülig érő szájjal.
-És honnan tudtad, hogy mikor jövök? - fontam keresztbe a karjaim a mellkasom előtt. Jaebum gondterhelten a hajába túrt majd keserűen oldalra húzta a száját.

-Jiho írt, hogy összekaptatok és megkért, hogy jöjjek le mert elég feldúlt voltál - vonta meg könnyedén a vállát, az én agyam pedig kezdte egyre jobban ellepni a düh.
-És azzal is eldicsekedett az a gyökér, hogy mi volt a balhé tárgya?
-Ez már a ti dolgotok kislány - emelte fel védekezés képpen a kezét Jay. - Én csak megtettem amire a barátom kért. Aggódott érted...
-Értem - zártam le ennyivel a dolgot majd elsétálva a férfi előtt, az épületbe mentem. Mielőtt beléptünk volna a stúdióba Jay finoman megragadta a kezem és tekintetét az enyémbe fúrta. Tőle szokatlan komolysággal nézte az arcom majd egy óriásit sóhajtott.
-Van magyarázat a viselkedésére, de ezt vele kell megbeszélned.

A kamerák előtt profik voltunk mindketten, nyoma sem volt a korábbi szóváltásunknak. Jay laza volt, vicces, nyílt és őszinte. Szerettem vele dolgozni, nem ez volt már az első alkalom és a vitáinktól eltekintve örültem, hogy ő volt az aznapi alanyom.
-És ennyi - közölte a kameraman mire Jayel egyszerre fagyott le az arcunkról a mosoly. Mindenki ment a saját dolgára, csak mi maradtunk még a stúdióban beszélgetni egy kicsit, bár a társalgásunk finoman fogalmazva döcögősen indult.
-Mit fogsz most csinálni? - tett fel egy tök egyszerű kérdést Jaebum amire csak egy gondterhelt sóhaj volt a válaszom.

-Fogalmam sincs - vontam meg a vállam. - Haza kéne mennem, hogy ezt megbeszéljük, de nincs kedvem egy újabb hisztihez - temettem két kezembe az arcom. - Aish Jaaaay. Mit csináljak ezzel a lököttel?
-Nézd Y/N... - kezdett bele komolyan Jaebum majd finoman összefűzte az ujjainkat. - Tudom, hogy már hosszú évek óta tűrőd Jiho időnként agyament viselkedését, de kérlek adj neki még egy esélyt! Ültesd le és engedd, hogy megmagyarázza - mondta szelíden miközben ajkai keserű mosolyra húzódtak. - A végén megfogod őt érteni, hidd el.
-Elég creepy, hogy többet tudsz a pasimról mint én... - morogtam az orrom alatt.

-Mert én ott voltam mellette akkor is mikor téged még nem ismert. Sok szaron átsegítettük egymást és sok mindent láttam - közölte sejtelmesen Jay.
-Annyiszor kérdeztem már tőle, hogy miért viselkedik így, mit tettem mivel érdemeltem ezt ki... Jön egy cuki bocsánatkérés és összebújás majd kezdődik elölről - fújtattam ingerülten.
-Ne így kérdezd - rázta meg a fejét Jaebum. - Hanem inkább úgy, hogy "mi történt a múltban, amiért így viselkedsz velem?". - Döbbenten pislogtam a férfira. Eddig ez nagyon eszembe sem jutott... Automatikusan magamban kerestem a hibát, holott lehetséges, hogy Zico egyik idióta exe miatt szívok most.

-Köszönöm Jay. Olyan jó barát vagy - mosolyogtam rá hálásan majd szorosan megöleltük egymást. Pár szót még váltottunk amíg a parkolóba sétáltunk majd egy fokkal jobb hangulatban köszöntem el a férfitól. Próbáltam a kedvem nem elrontani felesleges agyalással amíg haza vezettem és csak arra koncentráltam, hogy mit mondok majd Ziconak. Fejemben már körvonalazódott a tökéletes terv, ami romokba dőlt amint átléptem a küszöböt.
-Megjöttem - köszöntem kicsit hangosabban miközben a kabátomat a fogasra akasztottam. Lehuppantam az előszobában található székre és leoperáltam magamról a bakancsomat is majd mosolyogva néztem a felém közeledő páromra.
-Hol voltál? Már rég vége a forgatásnak - szegezte nekem a kérdést.

Fáradtan sóhajtottam egyet, ennyit a tervemről... Bár nem tudom miért hittem én naiv, hogy most majd más lesz a szituáció.
-Jayel voltam, beszélgettünk egy picit - mondtam el az igazat mire Jiho csak megvetően horkantott egyet és gúnyosan végig mért.
-Ja, beszélgettetek... - vetette oda epésen mire az utolsó reményem is elszállt. Ebből itt és most nem lesz normális társalgás.
-Nekem ez így nem megy - mondtam megtörten majd lassan elkezdtem vissza venni a cipőm, kabátom, de mielőtt elhagyhattam volna a lakást Zico a kezem után kapott.
-Hová mész? - kérdezte dühösen.
-El - válaszoltam kurtán és kirántottam a karom a szorításából.
-De ugye... Visszajössz? - suttogta lehajtott fejjel.

Nem akartam olyat mondani amit később megbánok, nem akartam feleslegesen drámázni, de azt akartam, hogy érezze, hogy ezt most nagyon elbaszta. Rideg álarcot öltöttem magamra miközben lazán megvontam a vállam és nem mondtam semmit. Közönyösen hátat fordítottam, de szemeimet már mardosták a könnyek... Kezem már a kilincsen volt amikor két puha kar lefogott és szoros ölelésbe vont.
-Ne hagyj el... - kérlelt elfúló hangon miközben egyre erősebben szorított magához. Arcát a hajamba fúrta és éreztem ahogy teste időnként meg-meg remegett. - Kérlek...
-Nem hagylak el, de időre van szükségem - feleltem majd kezeit megpróbálva lerázni magamról kinyitottam az ajtót.

Zico hirtelen elengedett és mindkét kezével a nyílászáróra támaszkodott. Finoman odébb tolt majd hátát az ajtónak döntve állta el az utam. Dühösen ráemeltem a tekintetem, de minden mérgem elszállt mikor megláttam könnyáztatta arcát. Egy bátortalan lépést tettem felé majd ujjaimmal finoman letöröltem a sós cseppeket. Rögtön belesimult az érintésembe és csukott szemmel élvezte ahogy puha arcát simogatom.
-Beszélgessünk... - sóhajtottam egy óriásit majd Jiho kezét megragadva finoman behúztam magam után a nappaliba és leültettem a kanapéra. - Hallgatlak - néztem rá komolyan, de rám sem hederített. Idegesen tördelte az ujjait és látszott rajta, hogy mennyire elveszett.

Nem sürgettem, nem piszkáltam, csak türelmesen megvártam míg megtudott szólalni és magától mesélni kezdett.
-Ez még előtted volt sok-sok évvel, de úgy érzem egy életre megváltoztatott engem. Nem voltam én mindig ilyen Y/N - mosolyodott el keserűen. - A volt barátnőm megcsalt azzal a személlyel akit a legjobb barátomnak hittem kölyök korom óta... - keserűen felnevetett majd hitetlenkedve megcsóválta a fejét. - Mekkora barom voltam... Talán ha akkor nem nyitok rájuk akkor a mai napig a keblemen melengetném azt a két kígyót. - Szemeiben csak úgy cikáztak az érzelmek, ijesztő gyorsasággal váltotta fel a dühöt a bánat, a keserűség, a csalódottság és végül a fájdalom.

Vettem egy mély levegőt majd lassan kifújtam. Nem akartam megbántani vagy belerúgni, viszont képtelen voltam lenyelni a véleményemet. Magamban újra és újra átfogalmaztam, hogy mit és hogyan mondjak neki miközben Zico szomorúan bámult rám.
-Ez az oka annak, hogy ilyen lettem - mondta csendesen. - Ha elakarsz hagyni, menj... Megértelek hiszen szörnyen viselkedtem, amit te egyáltalán nem érdemeltél meg.
-Nem szép dolog rajtam elverni a port az idióta exed miatt - csóváltam meg a fejem majd közelebb csúsztam hozzá és ujjait összefűztem az enyémekkel. - De az sem lenne fair tőlem ha ezért elhagynálak - mosolyogtam rá mire homlokát az enyémnek döntötte és lassan az ölébe húzva ölelt magához.

-Annyira szeretlek baby - suttogta és óvatosan egy puszit adott az ajkaimra.
-Én is téged - feleltem mosolyogva majd kissé eltoltam magamtól és komoly tekintettel bámultam gyönyörű barna íriszeibe. - Nem szeretnék többet a múltban ért sérelmeid miatt szenvedni, főleg ha nem én okoztam őket... Ígérd meg, hogy ezen változtatni fogsz és ha legközelebb valami zavar, bánt, nem esik jól, akkor normálisan szólsz és megbeszéljük!
-Ígérem - mosolyodott el lágyan majd a kisujját is felemelte a hatás kedvéért. - Olyan szemét voltam veled, egy igazi seggfej - sóhajtott bűnbánóan.
-Az biztos... De az én seggfejem - öleltem át boldogan vigyorogva majd a hajába túrva húztam magamhoz egy érzelmes, szerelmes csókra.

Az én kedvenc titánomnak. 💕 DottieX 💕

Legyen ez a cuki OS tanulság mindenkinek!

1. A féltékenység megmérgezi a lelket és megöli a kapcsolatot.

2. Kommunikáció nélkül SEMMI nem fog működni.

Szeretettel: Raven. 💜