-Nem lehet... - mondtam határozottan a telefonba miközben belül ezer darabra törtem. A szívem majd megszakadt, hogy ezt kellett tegyem, de tudtam, hogy így lesz mindkettőnknek a legjobb. Szerettem Wooyoungot, ahogy ő is engem, de bármennyire is fájt be kellett látnom, hogy ennek a szerelemnek nincs jövője. Egy idol járjon bárkivel is mindig lesz pár (ezer...) rajongó akik folyamatosan a nem tetszésüket fogják hangoztatni állandóan. Érett és erős nőnek tartottam magam, de ahhoz gyenge voltam, hogy nap mint nap elviseljem azt, hogy pocskondiáznak csak azért mert az imádott oppájuk boldog mer lenni mellettem...
-Ugyan már Y/N - hallottam meg Woo mérges hangját a vonal másik végéről. - Csak egy jó indokot mondj, hogy miért nem?
-A rajongóid miatt - suttogtam majd rányomtam a kis piros ikonra.

Amint a hívás megszakítottam arcomat két kezembe temetve hangosan sírni kezdtem. A szobám biztonságos rejtekében nem kellett álarcot hordanom, bátran kiadhattam a bennem dúló érzéseket. Mindenki úgy ismer, hogy "YN aki mindig mosolyog", de ez csak egy szerep volt... Bár az igazat megvallva, ez nem volt mindig így. Jó életem volt, remekül tanultam, a legjobb egyetemre járhattam, megkaptam álmaim munkáját... És ez tett tönkre mindent. Mikor az Ateez fotósa lettem úgy gondoltam, hogy igen, ez az, a csúcson vagyok! Megállíthatatlannak és sikeresnek éreztem magam egészen addig amíg bele nem szerettem Jung Wooyoungba.

Wooyoung nem szándékosan tette tönkre az életem, bár én egy percig sem gondoltam úgy, hogy az ő hibája lenne a ki alakult helyzet. Nem tehet róla, hogy első látásra beleszerettem a gyönyörű szép szemeibe, nem tehet róla, hogy az eszem vesztem tőle, nem tehet róla, hogy mindig a szívroham szélére kerülök amikor meghallom a hangját... Nem tehet róla, hogy elvetemült fúriák a rajongói és arról sem tehet, hogy én rettegek tőlük. Féltettem az állásomat, Wooyoung karrierjét, a magánéletünket, az Ateez többi tagját... Hiszen ha mi nyíltan randizni kezdünk az mindenkire hatással lenne.

Titkos kapcsolatról hallani sem akartam, már csak a puszta gondolata is fájt... Nem vagyunk mi bűnösök, hogy bujkáljunk, hogy csak lopott percek és lopott csókok jussanak nekünk. Én önfeledten, kézen fogva szeretnék végig sétálni vele az utcán, nem állandóan parázni, hogy mikor látnak meg minket. Így hát egy opció maradt... Elutasítottam Wooyoungot amikor szerelmet vallott. Tudta, hogy tetszik nekem, de arról fogalma sem volt, hogy a szívem már rég nála van és nem is akartam, hogy ezt megtudja. Előtte tartanom kell a szívtelen jégkirálynő maszkot, hogy minél hamarabb elfelejtsen és túl legyen rajtam. Szentül hittem, hogy így lesz mindkettőnknek a legjobb, bárcsak tudtam volna előre, hogy mekkorát tévedtem.

Bánatom végül egy üveg borba és egy jó filmbe temettem. Nem üthettem ki magam hiszen másnap fotózás, de egy kis édes vörös nem árthat meg, ugye? Mire a film végére értem az első üveg is elfogyott. Szomorkodva ráztam meg az üres üveget majd vállat vonva a hűtőhöz léptem és kinyitottam egy másodikat. Akkor már minden mindegy volt... Az első palack boromat szépen a kanapén ülve kortyolgattam a kedvenc poharamból, míg a másodikat már a pultra felhuppanva ittam egyenesen az üvegből. A kis hang a fejemben figyelmeztetett, hogy nem kéne mert holnap meglesz a böjtje, de nem figyeltem rá...

Cseszd meg magad kis hang, az életem így is egy kupac szar. Összetörtem a saját szívem és Wooyoungét is... Elvesztettem a legkedvesebb dolgot az életemben, ami bár valójában soha sem volt az enyém, mégis fájt. Mit számít ha a munkámnak is lőttek? Lehet jobb is lenne ha soha többé nem találkoznék Wooval. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal dobtam ki a második üres üveget majd kissé imbolygó léptekkel ismét a frigóhoz mentem. 
-A francba - biggyesztettem le szomorúan az ajkaimat mikor észrevettem, hogy elfogyott a borom és már csak egy üveg soju maradt a dugi piás készletemből.

A telefonom mindeközben magától pörgette a zenéket és mikor az Ateez "Promise" számához ért a lejátszási lista hirtelen a tüdömben rekedt az összes levegő. Egy könnycsepp lassan kibuggyant a szememből, végig száguldott az arcomon és sojut markoló kezemre hullt. Ezt követte még egy majd még egy és még egy... Míg végül hangos zokogásba váltott át a csendes sírdogálás. Minden mindegy alapon kibontottam a sojut és hagytam, hogy az édesen égető szesz végig marja a torkomat. Bár nem voltam soha nagy ivó mégis egybe lehúztam az üveg tartalmát. Aminek meg is lett az eredménye... A számomra szokatlanul nagy ital mennyiség beütött, a szoba forogni kezdett és fájdalmasan a gyomromra tapasztottam a kezem.

-Hát ez nem volt díjnyertes ötlet Y/N - nyöszörögtem halkan. Miután nagy nehezen elmúlt a hányingerem kiegyenesedtem és a fürdő felé vettem az irányt majd... Képszakadás. Fogalmam sincs, hogy lett hirtelen reggel 7, de az ébresztőm idegesítő vinnyogása jelezte, hogy bizony ideje kiemelnem a seggem az ágyamból. A bökkenő csak az volt, hogy nem az ágyamban voltam. Egy nyugdíjas lajhár tempójában lassan ülőpózba tornáztam magam és döbbentem állapítottam meg, hogy a kanapémon feküdtem. - Szép volt baszdmeg - korholtam magam miközben erős hányingerrel és fejfájással küzdöttem. Fogalmam sem volt, hogy pofozom helyre magam ebből az állapotból, de jó lesz igyekezni, ugyanis egy órám volt a hadműveletre.

A fürdőbe lépve nem mertem a tükörbe nézni, ezért szinte csukott szemmel kutakodtam a gyógyszereim után és egy megkönnyebbült sóhaj szakadt ki belőlem mikor találtam fejfájás csillapítót és savlekötőt is. Boldogan bekaptam a két pirulát majd nagy levegőt vettem és megtettem az elkerülhetetlent... Belenéztem a tükörbe.
-Baszdmeg - kiáltottam fel nem túl nőiesen, de hát a szakadt külsőm sem volt valami csajos. Gyorsan lekapkodtam magamról az előző napi ruháimat és miközben legalább ezerszer elátkoztam magam beálltam a zuhany alá. Magamat meghazudtolva 15 perc alatt végeztem a fürdéssel, hajmosással és amíg a hajam egy törölközőbe csavarva száradt megpróbáltam eltüntetni az orbitális bőröndöket a szemem alól.

Végül valami isteni csodának hála időben elkészültem, egyedül csak kávézni nem maradt időm, de legalább nem úgy néztem ki mint akit megrágtak és kihánytak. Vállamra kaptam a tekintélyes méretű fotós táskám és hívtam egy taxit. Az este történtek után inkább nem kockáztattam meg a vezetést... Végül pontban 8:30-ra már a KQ épületében voltam és sietős léptekkel a manager irodája felé vettem az irányt.
-Jó reggelt - köszöntem kissé lihegve mire a férfi vigyorogva végig mért.
-Szép jó reggelt. Csak nem elaludtunk? - kérdezte még mindig mosolyogva.
-De, valami olyasmi... - morogtam az orrom alatt.

- Hol lesz a mai fotózás? - tereltem inkább a munkára a szót. Semmi kedvem nem volt eldicsekedni a főnökömnek azzal, hogy úgy bebasztam mint az albán szamár.
-Itt az épületben. Már készülnek a díszletek és az előbb mikor lent voltam a fiúk épp a sminkesek kezei alatt voltak, úgyhogy szerintem te is indulhatsz Y/N. - Egy bólintással tudomásul vettem a hallottakat és torkomban hatalmas gombóccal a helyszínre indultam. 
-Jó reggelt mindenkinek - intettem be a smink szobába kissé mogorván majd a választ meg sem várva rohantam tovább. Kerülni akartam Wooyoung társaságát amennyire csak lehetett...

A díszlet már elkészült, így a helységben egyenlőre senki nem tartózkodott rajtam kívül ezért kihasználva a magányt szépen kipakoltam én is a cuccaimat. Épp az egyik objektívemmel szerencsétlenkedtem mikor valaki lágy hangon megszólalt mögöttem.
-Y/N... - mondta szinte suttogva. Az összes idegszálam megfeszült és egy óriásit nyeltem. Ezer közül is felismerném Wooyoung hangját...
-Igen? - fordultam felé és próbáltam minél közömbösebb lenni.
-Ezt neked hoztam - mosolygott rám édesen és a kezembe nyomott egy pohár kávét. Meglepetten pislogtam az italra majd lassan Woora emeltem a tekintetem.
-Köszönöm - mosolyodtam el hálásan majd eszembe jutott valami. - Honnan tudtad, hogy ma még nem kávéztam? - kérdeztem összeszűkült tekintettel.

-A köszönésedből - vigyorgott édesen az idol mire a szívem kihagyott egy ütemet.
-Ezt, hogy érted? - kérdeztem nagyokat pislogva majd óvatosan a számhoz emeltem a poharat és egy aprót kortyoltam. Hihetetlen ez a srác... Még azt is tudja, hogyan szeretem a kávét.
- Csak akkor vagy ilyen morci ha még nem jutottál koffeinhez - kuncogott kisfiúsan majd egy puszit adott az arcomra. - Mindjárt készen leszünk - közölte lazán majd öles léptekkel elhagyta a termet. Meredten a mancsomban szorongatott poharat szuggeráltam. Tényleg ennyire jól ismerne már...? Lassan iszogatni kezdtem a tejes kávét és hagytam, hogy a könnyeim kissé sóssá varázsolják az édeskés italt.

A reggeli pirulák és a Wooyoungtól kapott kávé kicsit segítettek, hogy ne legyek annyira rottyon, de igazából állva eltudtam volna aludni. Idegesített minden és legszívesebben a kezeim a fejem fölé emelve, hangosan sikítva rohantam volna ki a világból. Épp Mingit fotóztam, már csak Wooyoung és San voltak hátra amikor önfeledt nevetésre kaptam fel a fejem. Automatikusan a hang irányába fordultam, de bár ne tettem volna. Woo szemmel láthatóan nagyon jól mulatott az egyik stylist segéd társaságában, mialatt a lány kicsit sem diszkréten flörtölt vele... És ez a jelenet valamiért olyan volt mint egy tőr a szívembe.

-Y/N fotóznál végre? - szűrte ki a szavakat a fogai közül Mingi. - Még egy percig így kell vigyorognom félek örök életemre így maradok - sóhajtott az idol majd ellazította az arcizmait és megdörzsölte a fájó területet.
-Ne haragudj Mingi, 5 perc mosdó szünetet kérek - hadartam egy szuszra majd elhaladva a vidáman vihorászó párocska mellett a lift felé vettem az irányt. Mire a felvonóhoz értem már szabályosan ömlöttek a könnyeim és egyre inkább nehezemre esett visszafognom a kitörni készülő hangos zokogást. Mikor beszálltam a liftbe és megfordultam Wooyoung kétségbeesett tekintetével találtam szembe magam...
-Y/N várj - kiáltotta Woo és futni kezdett felém. Őrült módjára kezdtem el nyomkodni a gombokat és pont mint a filmekben, az ajtó az idol orra előtt csukódott be. 

Az épület utolsó szintjére mentem ahonnan egy ajtó választott el a tetőtől. Na persze nem leugrani akartam, csak kicsit kifújni magam miközben ezredik alkalommal is megcsodálom a meseszép kilátást. A gondolatok csak úgy cikáztak a fejemben és tudtam nincs sok időm, nem várathatom meg az embereket csak azért mert az agyam gellert kapott egy irritálóan vihogó, Wooyoung tapizó, idegesítő fruskától. Vajon mitől jobb mint én? Miben másabb? Tettem fel magamban a kérdéseket amikre természetesen én is nagyon jól tudtam a választ... 1. Nem utasította el Wooyoungot. 2. Nem érdeklik a rajongók vagy benne lenne egy titkos kapcsolatban.

Csak álltam ott egy helyben és meredtem a semmibe miközben megállíthatatlanul sírtam. Nem érdekelt, hogy lebőgöm a sminkem, nem érdekelt, hogy várnak rám... Nem érdekelt semmi, csak azt akartam, hogy a mellkasomat szorító fájdalom elmúljon végre.
-Y/N...? - hallottam meg egy félénk hangot, de nem törődtem vele. - Ne csináld ezt kérlek... Mondd el mi a baj, hagy segítsek - kérlelt szelíden tovább Wooyoung mire megfordultam és rá emeltem könny áztatta tekintetem.
-Te vagy a bajom - válaszoltam elfúló hangon majd a pulcsim ujjával letöröltem a könnyeimet. Wooyoung kővé dermedve állt, látszott rajta, hogy nem erre a válaszra számított.

-De hát én nem csináltam semmit - suttogta elképedve az idol mire mérgesen felfújtam magam mint egy gömbhal és minden fájdalmam, bánatom rá zúdítottam.
-Nem, hát persze, hogy nem... Kurvára nem tehetsz arról, hogy milyen édes vagy és vicces, hogy mennyire imádni való vagy, hogy milyen jóképű és szexi - mondtam szinte kiabálva miközben egyre közelebb mentem Wooyounghoz. - Nyilván az én hibám, hogy a te otromba vicceiden sosem sértődök meg, hogy minden gonoszkodásod lenyelem és a kiállhatatlan természeted ellenére mégis csak a jót látom benned és teljesen beléd szerettem - kiáltottam rá majd mikor leesett, hogy mit mondtam a szám elé kaptam a kezem.

-Wooyoung, én... - kezdtem bele a magyarázkodásba, de az idol önelégült mosolyát látva tudtam, hogy ez már halott ügy. Egy apró lépést tett felém, ezzel teljesen megszüntette a köztünk lévő távolságot és derekam köré fonódó karjaival olyan közel húzott magához amennyire csak tudott. Tekintetünk egybe fonódott és én azonnal elvesztem mélybarna lélektükreiben... Egyik kezemmel akaratlanul az arcára simítottam, olyan volt mintha a testem magától cselekedett volna. Wooyoung szemét behunyva simult bele az érintésembe majd mikor ismét rám nézett halványan elmosolyodott.
-Én is szeretlek Y/N - suttogta majd egyre közelebb hajolt hozzám.

Vallomását egy csókkal pecsételte meg és tette hitelessé. Eleinte finoman csak a számnak nyomta a sajátját majd mikor meggyőződött róla, hogy nem utasítom el játékosan az alsó ajkaimba harapott. Önkéntelenül belekuncogtam a csókba és mindkét kezemmel szőke tincseibe túrtam. Wooyoung kezei a fenekemre csúsztak mialatt nyelvével lassan átfurakodott a számba és elmélyítette a csókunkat. Számunkra megállt az idő, annyira elvesztünk egymásba, szinte belefulladtunk a csókba. Kissé pihegve eltoltam magamtól Woot, aki a homlokát rögtön az enyémnek döntötte és édesen elmosolyodott.
-Ha tudnád mióta vártam már erre Y/N... - suttogta mire lábujjhegyre állva még egy puszit nyomtam a szájára.

-Amióta a többiek várnak ránk a teremben? - húztam az agyát játékosan mire Woo csak megforgatta a szemeit. - Na gyere, essünk túl a fotózáson - mondtam majd kezét megragadva finoman húzni kezdtem magam után.
-És ha végeztünk neked eshetek? - viccelődött Wooyoung mikor már a liftnél álltunk.
-De megeredt a nyelved - böktem finoman oldalba amin édesen felnevetett majd arca komollyá változott és mélyen a szemembe nézett.
-Megoldjuk, menni fog... Ugye Y/N? - kérdezte szinte már kétségbeesetten.
-Ketten a világ ellen - mosolyogtam rá majd erősen átöleltem és a mellkasába fúrtam a fejemet.

"Szeresd! Szeressen! A többit majd megoldjátok... Vagy elviselitek."
/Müller Péter/

DottieX  💕

Ha tudnátok mennyi ideig íródott csóró rész tarkón vágnátok... XD De hát így jár az aki költözik, melózik és 5 könyvet ír egyszerre. 🤣🤣

Sajnálom, hogy még mindig nem tudok új kéréseket fogadni és le vagyok maradva a régiekkel de igyekszem minél előbb megírni őket és köszönöm a türelmeteket! 🙏🏻