Unottan pörgetted az instát, amikor egyszer csak kaptál egy értesítőt, hogy az E'last liveozik. Kissé remegő kezekkel kattintottál rá és meglepetten pislogtál a képernyőre, hogy az élő videó máris véget ért.
-Biztos csak valami hiba... - sóhajtottad megkönnyebbülten és kissé megnyugodtál, hogy nem kell nézned azon fiúk közül senkit se, akik egykor a családod voltak.

Hogy mi történt? Te és Wonhyuk évekig egy párt alkottatok, de aztán szépen lassan kiszerettél a fiúból és egy borongós őszi napon szakítottál vele.

Vagyis ezt gondolják ők...

De a valóság ennél sokkal szomorúbb és kiábrándítóbb.

Wonhyuk büszkén vállalt fel téged és te is őt, egy percig sem titkoltátok a kapcsolatotokat. Nem állt közétek se az entertainment, se a fiúk, se a család, sőt mindenki biztatott titeket. Sokszor fordulhattál az idősebb fiúkhoz tanácsért, amikor Hyuk az idegeidre ment és az exed is sűrűn beszélgetett a hyungokkal egy-egy vitátok után.

Mindig tudtatok minőségi időt együtt tölteni, nem választottak szét sem a trainee évek, sem pedig az utána következő idol lét. A rajongók eleinte szerettek titeket, de aztán, mint minden fandomban, az Elring-ek közt is megjelent a toxik réteg.

Problémájuk volt azzal, hogy idősebb vagy, mint Wonhyuk, hogy nem vagy ázsiai, hogy nem vagy idol, de még csak trainee sem és legfőképpen nem vagy elég szép a fiúhoz. Egyszerű családból származtál, nem túl jó körülmények közül, ezért azzal is megvádoltak,  hogy aranyásó vagy, Hyuk hátán akarsz felkapaszkodni, csak a hírnév miatt vagy vele. Fogalmuk sem volt róla,  hogy te már akkor a fiú mellet voltál, mikor ételre is éppenhogy csak volt pénze...

Wonhyuk nem nagyon pörgette a közösségi médiát, erre szigorú szabályokat hozott az ügynökség is, így mindenki figyelmét elkerülték ezek a negatív kommentek. Te pedig segítség kérés helyett meghoztad a lehető leghülyébb döntést az életedben...

Azt hazudtad, hogy már nem szereted őt, majd sarkon fordultál és örökre kisétáltál az életéből.

Több mint egy év telt el és te még mindig ugyan ott vagy érzelmileg, mint akkor. Sőt, mélyebben. Magányos éjszakáidon szinte fulladásig sírsz a fiú hiánya miatt, miközben a tőle kapott plüsst öleled görcsösen. Vannak napok, amikor az evés is nehezedre esik és szíved szerint levegőt sem vennél, mert a puszta létezés is fáj. Képes vagy hetekig nem elhagyni a lakást, csak dolgozni mész be és azon kívül minden perced a négy fal között töltöd.  Mások előtt letagadhatod, de önmagaddal kénytelen vagy őszintének lenni! Hiányzik neked Wonhyuk és ugyanúgy szereted őt...

Ahogyan Hyuk is téged.

A youtube értesítő zökkentett ki borús gondolataid közül és miután kapkodva letörölted a könnyeidet, elkezdted nézni a liveot. Amíg az alkalmazás próbált  betölteni magadban elmondtál pár "mi Atyánk"-ot, hogy csak ne Wonhyuk élőzzön, de nem volt szerencséd.

A fiú nem csinált semmit, csak beköszönt, aranyosan mosolygott a kamerába és neked ennyi már több mint elég volt ahhoz, hogy hangos zokogásba törj ki. Felhúzott térdeidet esetlenül ölelted körbe és a fejedre húztad a pulcsid kapucniját, mintha az bármi rossztól megvédhetne téged... Szemeidből csak úgy ömlöttek a könnyek,  miközben egész lényed mardosni kezdte egy kínzó, égető érzés.

Hiányzik...

Képtelen vagy  nélküle élni tovább.

Azt hitted ennél nyomorultabbul már  nem is érezhetnéd magad, amikor a sors kegyetlenül bevitte a kegyelem döfést... Körülbelül hat perce mehetett a live, mikor Wonhyuk úgy döntött, hogy előadja "Slander - Love is gone" című dalát. Pont azt a számot, amit a szakításotok után pár nappal a szobád ablaka alatt állva énekelt neked, hogy hátha visszamész hozzá.

-UGYE MOST CSAK SZÓRAKOZTOK VELEM?! - ordítottad kétségbeesetten és legszívesebben falhoz vágtad volna a mobilodat is. Mindkét kezeddel tincseid közé téptél és tehetetlen dühödben, csak egy hangos sikítás hagyta el a szád. Soha nem gyűlölted még magad annyira, mint akkor és ott... Hogy lehettél ilyen hülye, hogy pár elmebeteg fan köpködése miatt eldobtad magadtól azt az embert, aki a világot jelentette számodra?

Hangosan zokogva nézted a fiút a képernyőn keresztül és hallgattad angyali hangját, amivel tökéletesen énekelte el a szívbemarkoló melódiát. Gyűlölted őt, mert a szomorúság legkisebb jele sem látszódott az arcán...

Egészen addig, amikor a dal végén újra a kamerába nem nézett.

Volt egy fajta fájdalmas pillantása a fiúnak, amit te sajnos már túl jól ismertél, de a kívülállók simán elhitték, hogy szimplán csak fáradt. Ahogy az a tekintet rád csillant a telefonod kijelzőjéről, már tudtad, hogy mit kell tenned... És csak remélni tudtad, hogy nem késtél el.

Magad sem értetted, hogy volt hozzá lélek jelenléted és legfőképpen bátorságod, de mire feleszméltél már rég rányomtál a hívás ikonra.
-Halló? - szólt  bele a telefonba Wonhyuk és orgánumától kellemesen kirázott a hideg. Milyen rég vette már fel neked a telefont ez az édes hang...
-Soha nem múlt el Hyuk... - suttogtad sírástól elfúló hangon. - És nem is fog! - tetted hozzá és torkodban hevesen dobogó szívvel vártad, hogy reagáljon valamit...

Soha többet ne hagyjatok E'last liveot nézni, mert nem lesz jó vége... XDDD

A következő cuki és spicy részek az általatok megszavazott GOT7 és Lee Know lesznek!🥰

Szeretettel: Raven. 💜