Elmélyülten néztem át az előttem heverő papírokat miközben már a záráshoz készülődtünk. Szerettem volna minél hamarabb végezni, hiszen Wonho az egyik asztalnál ülve türelmesen várt rám. Bevett szokás volt ez nálunk, ha nem volt más dolga akkor minden melós napomon bejött értem zárás előtt a kis kávézóba, ahol dolgoztam. Gyorsan összeírtam a holnap esedékes megrendeléseket amikor főnököm káromkodása szakított ki a békés gondolataimból.

-Ooo a francba - kiáltott fel Jun.
-Mi a baj? - fordultam felé aggódva. A férfi nem volt egy ideges típus, így sosem jelentett jót mikor így viselkedett.
-Elfelejtettem, hogy ma színházba kell mennem - túrt szén fekete tincsei közé ingerülten.
-És? - pislogtam rá semmit sem értve. -Hát indulj el.
-Nem baj ha itt hagylak a zárás kellős közepén? - kérdezte illedelmesen miközben már az átöltözéshez készülődött.
-Ugyan már főnök - legyintettem. - A kisujjamból kirázom már, menj nyugodtan én pedig bezárok egyedül.

-Köszönöm Y/N - mosolygott rám hálásan majd bizalmaskodva közelebb hajolt hozzám és finoman végig simított a felkaromon. Jun flörtölős típus volt, de soha nem volt szemtelen, vagy tiszteletlen. Időnként játékosan, csipkelődve évődtünk egymással és egyikünk sem tulajdonított túl nagy jelentőséget ennek. Nem tudtam komolyan venni a férfit mert ő egyszerűen ilyen típus volt, továbbá nekem ott volt Wonho. - Keresve sem találhatnék nálad jobb alkalmazottat - hízelgett vigyorogva.
-Ilyen csodás főnök mellett könnyű jó munkaerőnek lenni - bókoltam előszeretettel majd mindketten nevetésben törtünk ki.

A főnököm sietősen távozott, én pedig újra a papír munkának szenteltem a figyelmem. Annyira elmerültem a dolgomban, hogy szabályosan megijedtem mikor Wonho váratlanul mögém lopózott. Kezei a csípőmre simítottak és puha ajkaival a nyakamba csókolt.
-Nem felejtettél el valamit babygirl? - morogta a fülembe és orgánumától megremegtek a lábaim. Imádtam mikor így beszélt hozzám, de most mégis volt valami bajjós a hangjában.
-Nincs születésnapod és hónap fordulónk sem - elmélkedtem hangosan. - Mégis mit felejtettem el édesem? - kérdeztem vissza miközben már a számlákat rendezgettem.

Wonho nem szólt semmit csak egy hirtelen mozdulattal szembe fordított magával, lesöpört minden papírt a pultról és felültetett rá.
-Mondjuk azt, hogy kihez tartozol... - Szemei a düh és féltékenység egyvelegétől csillogtak. Nagyot nyeltem ahogy villámokat szóró íriszeibe bámultam, nem gondoltam volna, hogy ennyire a szívére veszi a korábbi jelenetet Junnal. Szólásra nyitottam a számat, de Wonho az ajkaimra helyezte a mutatóujját. - Nem érdekelnek a magyarázataid - húzta oldalra a száját keserűen. - Egy életre a kis buksidba vésem, hogy az enyém vagy - suttogta mély hangján, ahogy egyre közelebb hajolt az arcomhoz. Nagyot nyeltem majd idegesen megnyaltam kiszáradt ajkaimat. Sosem láttam még ennyire zabosnak és amellett, hogy megijesztett a viselkedése egyúttal baromira fel is izgatott.

-Wonho... Én - kezdtem bele, de a férfi csak ingerülten felmorranva az ajkaimra tapadt.
-Azt mondtam hallgass... Ne legyél engedetlen, ha jót akarsz. - Remegő kezeimmel a hajába túrtam és reszketegen egy mély levegőt vettem amikor Wonho rögtön elmélyítette a csókunkat. Felfalt az ajkaival és olyan mohón, olyan követelőzően csókolt mint még soha azelőtt. Fájdalmasan felszisszentem amikor ujjai a csípőmbe mélyedtek és körmeit is kissé belém vájta. Minden alkalommal megjelölt amikor szexeltünk, de soha nem ilyen módon... Jobban szeretett harapás és szívás nyomokat hagyni rajtam, így már tudtam, hogy most kibaszottul kihúztam nála a gyufát.

A szájába nyögtem amikor fogait az alsó ajkamba mélyesztette mire türelmetlenül felmordult majd a csókunkat megszakítva ismét megfordított és végig fektetett a pulton. Hátrafordulva kérdőn pislogtam rá, de ő csak finoman lenyomta a fejem a hideg márványra. Óriási tenyerével hevesen felrántotta a szoknyámat majd egy hatalmasat csapott a fenekemre.
-Szabad a főnökkel flörtölni babygirl? - suttogta a fülembe miközben ujjaival lágyan a hátsómat simogatta.
-Wonho én nem... - kezdtem heves magyarázkodásba mire még nagyobbat ütött a fenekemre mint az előtt. Meglepetten felnyögtem és már én sem tudtam eldönteni, hogy a fájdalomtól vagy az élvezettől.

-Kérdeztem valamit - váltott erélyesebb hangnemre.
-Ne-ne-nem... Uram - feleltem remegő hangon.
-Jó kislány - mondta elégedetten és mikor a nyakamba csókolt éreztem, hogy elmosolyodott. Ujjait végig futtatta az oldalamon majd a tangám pántjába akasztotta és egy mozdulattal megszabadított a fehérneműmtől. Lágyan a belső combom cirógatta majd hirtelen letérdelt mögém és a fenekembe harapott. - De úgy gondolom még nem tanultad meg eléggé a leckét, jól a kis buksidba kell vésnem, hogy csak az enyém vagy Y/N.

Válaszolni szerettem volna, de Wonho belém rekesztette a szavakat azzal, hogy váratlanul mélyen belém nyalt. Mindkét kezével a fenekem markolta, de olyan erővel, hogy attól tartottam apró kis lila nyomokat fog hagyni maga után. A testem ösztönösen megremegett ahogy nyelvével kínzó lassúsággal nyalt végig a csiklómon majd egyre lejjebb haladt a hüvelyemig. Minden izmom megfeszült és a vér csak úgy zubogott a füleimben... Erőtlenül a pultot markoltam miközben a kéj kegyetlen iramban hajtotta az uralma alá a testemet.

Wonho két ujját belém nyomva ingerelt tovább, miközben nyelve egy pillanatra sem szakadt el a csiklómtól. Éreztem, hogy közel az orgazmus és ezt ő is tudta, ezért figyelmeztetőleg finoman belém harapott.
-Nem élvezhetsz el amíg meg nem engedtem. Megértetted?
-I-ig-igen apuci...
-Olyan kibaszottul jó kislány vagy ilyenkor Y/N - sóhajtott fel elégedetten majd lágy nyelvcsapásokkal tovább nyalt. - Kár, hogy időnként elfelejtesz viselkedni és meg kell, hogy büntesselek... Bár nem mintha nem élvezném, ahogy a vágytól remeg az egész tested minden egyes cselekedetemre. - Egy nagyobb nyögés szakadt fel belőlem, ahogy a gyönyör első hulláma végig söpört rajtam. Csillagokat láttam a vágytól és szememet erősen behunyva koncentráltam arra, hogy ne élvezzek el, ami igen csak nehéz feladat volt...

Wonho megkegyelmezve nekem abba hagyta édes kínzásomat és amikor felállt egy mozdulattal megszabadított a felsőmtől majd a melltartómtól is. Izmos karjait körém fonta, a melleimbe markolt és a vállaimat kezdte el csókolgatni. Egyik kezét elvéve rólam kapkodva kicsatolta az övcsatját, kiszabadította merev farkát a farmerje szorításából majd a fenekemnek nyomta. Ösztönösen dörgöltem magam álló tagjához mire Wonho mindkét tenyerét a csípőmre csúsztatta, erősen belemarkolt és egy mozdulattal szó szerint a farkára húzott.
-És most egy életre megjegyzed, hogy kié vagy...

-HOSEOK - sikítottam fel ahogy kegyelmet nem ismerve dugni kezdett. Lökései mélyek és erősek voltak, jól ismerte már a testem, így azonnal eltalálta édes pontomat.
-Közel vagy, igaz babygirl? - morogta mély hangján. - Jó érzés, ahogy a farkam újra és újra elmerül benned? - kérdezte majd mikor nem feleltem egy nagyot csapott a fenekemre.
-Igen, igen... A legjobb érzés - nyögtem fel. - Imádom ahogy a hatalmas farkad ilyen mélyen van bennem apuci - lihegtem és minden erőmmel arra koncentráltam, hogy ne élvezzek el.
-Szerinted az a bájgúnár megtudna így dugni, hm? Szerinted ő eltudná érni, hogy fennakadó szemekkel csak az ő nevét sikítsd, szinte már önkívületi állapotban? - kérdezte majd válaszomat meg sem várva folytatta tovább. - Ohh, dehogy is... Csak én ismerem ilyen jól a testedet, csak én tudom megadni neki azt amire vágyik - nevetett fel önelégülten majd ha lehetséges csípő mozgása még gyorsabb lett.

-Szinte összeroppantod a farkam édesem, olyan erősen szorulnak rám a falaid... Attól félek már nem fogom sokáig bírni - szisszent fel vágytól perzselő hangon. - Pedig megérdemled a büntetést, amiért apuci szeme láttára flörtöltél mással.
-Sa-sajnálom - lihegtem. - Megígérem apuci, hogy soha többet nem teszek ilyet, akkor sem ha nem látsz. Csak rád van szükségem, csak téged akarlak! - folytattam majd mondandóm átcsapott könyörgésbe. - Kér-kérlek... Hagyj elélvezni. - A mondat vége egy kétségbeesett nyögéssé változott, ahogy Wonho ujjai a nyakamra fonódtak és finoman megszorította a torkomat.

Másik kezével a derekam ölelte át és úgy vitt el mindkettőnket az orgazmus varázslatos mezejére.
-Legyél jó kislány... - lihegte a fülembe és picit erősebben fogta a nyakamat. - Élvezz szépen apuci farkára babygirl. - Hangosan sikítva adtam át magam az élvezetnek. Meg sem próbáltam visszafogni magam, akkorát élveztem, hogy ha akartam sem tudtam volna diszkrétebb lenni. Csak úgy száguldozott a vér az ereimben és a füleim is csengeni kezdtek. A világ elsötétül én pedig atomjaimra hullva erőtlenül omlottam az alattam elterülő márvány lapra.

Wonho szinte velem együtt élvezett el, örömnedvét belém lövellte majd pár levezető lökés után kihúzódott belőlem. Gyengéden magához ölelt és végig csókolt a gerincem mentén. Nyoma sem volt már sehol a korábbi dühének mikor szembe fordított magával.
-Mosolyogj a kamerának babygirl - vigyorgott rám majd értetlen ábrázatom láttán fejemet a sarokban lévő kütyü felé fordította. - Ki tudod törölni a felvételeket?
-Nem... - feleltem lesújtva. - Hogy lehettem ilyen idióta...
-Na nem baj - vigyorodott el elégedetten Wonho. - Legalább a főnököd is megtudja, hogy nem jelent számomra konkurenciát, esélye sincs ellenem.