Az összetört szív gyógyítására mindenkinek van egy receptje. A legjobb barátnődnek pl az, hogy basszatok be istenesen és egyetek összevissza mindenféle szenny kaját. De ehhez el kéne hagynod a lakást, amihez jelen pillanatban a legkevésbé sincs kedved...

-Az idegeimen táncolsz Y/N - forgatta meg a szemeit Soyeon. - Úgy kéreted magad, mint szűzlány az autósmoziban a hátsó ülésen - jegyezte meg csípősen.
-Hagyj már békén, többet nyaggatsz mint az anyám - vágod hozzá az öledben nyunyorgatott plüsst, ami elől az idol csak könnyedén elhajol.
-Az anyád több ezer kilométerre van tőled, szóval most rám hárult az a hálátlan feladat, hogy istápoljalak téged - vágta csípőre a kezét, aminek hála valóban úgy nézett ki mint egy nagyon dühös és szigorú anyuka.
-De én ezt nem akarooom - hisztiztél tovább, majd hanyatt vágódtál az ágyban.

Soyeon nagyot sóhajtott, majd bebújt melléd a takaró alá és gyengéden köréd fonta a karjait. Jó érzés volt ahogy magához ölelt és bár soha nem vallottad volna be senkinek, főleg nem neki, de imádtad ahogy gondoskodott rólad. A kemény külső és nagy száj mögött egy még nagyobb és puha szív lapult. Legjobb barátnőd ékes példája volt a "ne ítéld meg a könyvet a borítója alapján" mondásnak.

-Szeretlek és ezt érted teszem - puszilt arcon, majd hirtelen lerántotta rólad a takarót.
-Én is szeretlek - motyogtad az orrod alatt és visszahúztad magadra a paplant, ami alá kényelmesen bekuckóztál a párnádat ölelve.
-Akkor indulunk? - tépte le rólad a szerencsétlen pokrócot a hajthatatlan lány, mire te dühtől szikrázó szemekkel csak kiöltötted rá a nyelved.
-Nem - és ezzel az egy szóval lezártnak tekintetted a vitát. Nem úgy mint Soyeon, akinek esze ágában sem volt annyiban hagyni a dolgot.

-Miért nem? - bámult bele az arcodba ijesztő közelségből.
-Késő van - húztad a fejedre dacosan a takarót.
-Még nincs késő Y/N, menjünk! - ragadta meg a kezedet a lány és szabályosan kicibált az ágyból. - Szedd rendbe azt a frizurának csúfolt madárfészket a fejed búbján és induljunk!
-Muszáj? - sóhajtottál fásultan, de itt már érezted a veszted...
-Igen - bólintott vigyorogva Soyeon. - Meglátod a szénhidrátban és zsírban tocsogó kaja úgy fogja simogatni a lelked, ahogy egy faszi sem tudja! - sóhajtott fel álmodozva.
-De diétán vagy... - dobtad be az utolsó mentőövet.
-Te meg romokban - nézett rád összeszűkült tekintettel. - Szóval megyünk!

-És mi van az ivással? - kérdeztél vissza már te is mosolyogva. Valahogy a lány lankadatlan jó kedve és energiája téged is magával sodort.
-Amióta feltalálták a vedelést én nem iszom - kacsintott rád, mire végre hónapok óta először egy jó ízű és őszinte nevetés hagyta el a szádat. Könnybe lábadt szemmel nézted a legjobb barátnődet, ahogy már a szekrényedben elmerülve keresett neked valami csinos rucit az estére és csak egy dologra tudtál gondolni...

Mindenkinek kell egy Soyeon az életébe.