-Nem tudok rád várni... - sóhajtott gondterhelten a barátnőd. - Sajnálom, de elvesztegetett időnek érezném - vallotta be és szavai éles pengeként hasítottak a lelkedbe.
-Solar... - suttogtad a nevét, de fogalmad sem volt, hogy mit mondhatnál meg.
-Nem az a baj, hogy nem fogunk nyíltan kézen fogva mászkálni, hiszen azt amúgy sem tehetnénk meg - csóválta meg a fejét, majd keserűen felnevetett. - De te mindenhol mindenki előtt leakarsz tagadni, mert nem vagy biztos magadban és az érzéseidben - mondta ki a kegyetlen igazságot. Képtelen voltál megcáfolni őt, hisz nem volt egyetlen észérved sem, de mégis úgy érezted, hogy meg kell "védened" magad.
-Én egyszerűen csak képtelen vagyok elfogadni, hogy érdekelnek a lányok - zokogtál fel és arcodat két kezedbe temetted. - Sajnálom!

Sírásod egyre hangosabb lett és a lány ezt képtelen volt szótlanul nézni. Finoman elhúzta az arcod elől a kezedet és óvatosan letörölgette a könnyeidet. Neki is fájt ilyen állapotban látni téged, de mindketten tudtátok jól, hogy nem húzhatjátok tovább egymás idejét.

-Akkor valóban nem te vagy számomra a megfelelő ember - mondta ki a nyilvánvalót.
-Ennyire rossz lennék? - kérdezted kétségbeesetten, mire Solar somolyogva megrázta a fejét.
-Te csodálatos vagy Y/N, épp ezért nem értem, hogy miért nem vagy képes elfogadni magad? - Csendesen beszélt, lágy hangsúllyal és szépen lassan az ő arcán is végig gördült pár könnycsepp, amiket kapkodva letörölt.

Neki sem volt egyszerű elengedni téged...

-Nézd Y/N, lassan 33 éves leszek és szeretnék megállapodni. Nem vagyok már tinédzser, igaz vén asszony sem, de az idő nekem sem visszafelé pörög - mosolyodott el keserűen. - Ez az oka annak, hogy kettőnk dolgát szeretném lezárni - mondta, miközben odébb simította az arcodba lógó tincseid. - Nem pedig az, hogy ne szeretnélek, vagy rossz ember lennél - nyugtatott meg ismét. - Az érzéseim semmit sem változtak irántad...
-Sajnálom - fakadtál sírva ismét. Egyszerűen nyomorúságosan érezted magad és gyűlölted a szégyen érzését, mely sósavként marta végig egész lényed.

-Shh, semmi baj Y/N - ölelt magához Solar. - Nyugodj meg - kérlelt szelíden és megállás nélkül a hajad simogatta. - Remélem egy nap mikor felkelsz és belenézel a tükörbe, végre olyan csodálatosnak fogod látni magad, mint amilyennek én látlak téged - suttogta a füledbe, majd kissé eltolt magától, hogy a lélektükreidbe tudjon nézni.

-Kérlek ne haragudj rám - szipogtál nagyokat, majd esetlenül megtörölted a szemeidet.
-Képtelen lennék rá - mosolyodott el Solar. - Tudod Y/N valahol megértelek téged, hiszen az önmagunkkal szemben vívott csata a legnehezebb - bölcselkedett az idol. - Magunkat elfogadni a legnehezebb kihívás, de kérlek te is érts meg engem - folytatta egy fokkal csendesebben és íriszei fájdalomtól csillogtak. - Senkinek sincs elfecsérelhető ideje, minden perc drága kincs - sóhajtott gondterhelten és ezzel a ténnyel nem tudtál vitába szállni. - Lehet nem is te vagy nekem az igazi - tette hozzá viccelődve.

Tekinteted lassan Solarra emelted és halványan elmosolyodtál, miközben egy bátortalan lépést tettél felé. Pillantásoddal szinte lyukat égettél a lányba.
-És ha mégis? - kérdezted csendesen, mire Solar finoman megszorította a kezeidet.
-Akkor a sorsunk ismét keresztezni fogja egymást - felelte somolyogva. - Bízom benne, hogy egy nap lesz elég erőd úgy felvállalni magad, ahogy vagy.