2 hónappal később

-ÉN NYERTEEEEEM - dobtam be boldogan a lapjaimat és rögtön talpra pattantam, hogy eljárjam a szokásos öröm táncomat.
-Gyűlölök veled játszani - durcáskodott Hongjoong. - És fogadjunk, hogy ezt a táncot is csak akkor csinálod amikor ellenem nyersz - húzta fel sértődötten az orrát a leader.
-Igen - vigyorogtam rá önfeledten majd kedveskedve összekócoltam a haját. - De köszönöm a játékot, egy élmény volt mindig.
-Ja, képzelem - morogta az orra alatt Joong.
-Ne vergődj már ennyit - forgatta meg a szemeit flegmán Jongho. - Én vagyok a legfiatalabb, te vagy a leader és még is én viselkedek a legérettebben.

Hongjoong a vitát lezártnak tekintette egy nyelv kiöltéssel amin Mingi és az ölében ülő Yeosang roppant jól szórakoztak és én sem bírtam ki nevetés nélkül. Jongho már épp újra szóra nyitotta volna a száját de épp akkor lépett be az ajtón a vásárlásból megérkező Seonghwa, San és Woo.
-Ahww te még itt vagy? - ugrott a nyakamba boldogan Wooyoung mire én fájdalmasan nyekkentem egyet. Az idol nem volt egy vastag darab de azért nálam nagyobb volt.
-Én is örülök neked - pusziltam meg Woo arcát mire Sannie durcásan odébb lökdöste a párját.
-És nekem ki örül, hah?! - fújta fel az arcát mint egy mérges gömbhal.
-Hát én, egyetlen kis Sanshineom - csipkedtem meg a pofiját nagymamásan.

-Szia Y/N - köszönt szinte alig hallhatóan Seonghwa majd rögtön a konyhába igyekezett ahol Yunho már lelkesen készítette elő a vacsora alapanyagait. Közömbös arccal néztem az idol megtört alakja után, de a lelkemben egy valóságos érzelmi vihar dúlt.
-Héé manager kiasszony - ölelt át hátulról San. - Szerintem beszélnetek kéne - adott hangot a véleményének mire minden jelen lévő tag lelkesen bólogatni kezdett. Hevesen megráztam a fejem majd finoman lefejtettem magamról Sannie karjait.
-Nem szólok többször fiúk! Ebbe ti ne szóljatok bele, legyetek szívesek a saját dolgotokkal meg a comebackkel foglalkozni - néztem rájuk szigorúan majd magamra kaptam a téli kabátomat és a ronda, de kurva meleg csizmámat. - Holnap találkozunk - köszöntem el csöndesen.

Oda kint nagy pelyhekben hullott a hó, imádni való hanggal ropogott a lábam alatt. Lágyan elmosolyodva néztem végig a még mindig nyüzsgő utcákon, imádtam a karácsony előtti időszakot. A vásárt, a forralt bor és mindenféle finomság édes illatát. Egy dolgot gyűlöltem csak a decemberben... A magány rám nehezedő, ólmos súlyát. Mondhattam bármit Seonghwának, hazudhattam akármit a világnak, magamat nem tudtam becsapni. Hwa hiánya először égő, fájdalmas lyuk volt a mellkasomba ami mára egy nagy jégtömbbé fagyott. Mióta az idol kilépett az életemből nem találtam a helyem a világban. Valami csoda folytán diplomát szereztem, átmentem a KQ ent. vizsgáin, de valójában csak sodródtam...

Az üres lakásba lépve az elhagyatottság érzése még jobban rám telepedett... A mellkasomon ült, a torkomat szorította, elzárva ezzel előlem a létfontosságú oxigén útját. Kabátomat a fogasra terítettem, majd a konyha székre rogyva lerúgtam magamról a csizmámat. Arcomat két kezembe temetve próbáltam megnyugodni, de képtelen voltam. Annyira hiányzott Seonghwa... Előtte tudtam játszani a hűvös, érzéketlen embert, de az otthonomban végre önmagam lehettem következmények nélkül. Sietős léptekkel a fürdőbe mentem, a kádba nyugtató fürdő sót tettem és megnyitottam a forró vizet. Gyorsan megszabadultam a ruháimtól és egy jól eső sóhaj kíséretében nyakig merültem a habokban. Otthon édes otthon...

Másnap reggel korán a KQ épületébe kellett mennem, a fiúknak próbája volt amit nekem is néznem kellett. Nem mintha értelmét láttam volna a dolognak, hiszen csak manager gyakornok vagyok, nem koreográfus vagy bármi hasonló... De hát szófogadó jó kislány vagyok, vagy mi a fene, így természetesen megjelentem percre pontosan. A fejemből sem láttam ki amikor egy Frozen 2-t éneklő Mingi ugrott bele a látóterembe.
-INTO THE UNKNOOOOOOW - ordította az idol. - SZIAAAA Y/N - hangoskodott tovább. Idegesítő viselkedéséhez végül WooSan páros is csatlakozott, míg a többiek a fülüket betapasztva nézték a 3 nem normálist.

-Ehhez én még nem ittam eleget... - dörzsöltem meg fájdalmas arckifejezéssel a halántékomat.
-Hát alkohollal nem, de egy kávéval tudok szolgálni ha gondolod - suttogta a hátam mögött egy ismerős, mély hang. Kellemes érzés kerített hatalmába, olyan volt mintha belebugyoláltak volna egy nagy, puha plédbe miközben lágyan ringattak.
-Szia Seonghwa... - fordultam hirtelen szembe az idollal egy keserű mosollyal az ajkaimon.
-Na hát, a nevemen szólítottál, nem pedig Parknak - kapott színpadiasan a mellkasához mire játékosan a vállába boxoltam.
-Inkább add ide gyorsan azt a kávét ha jót akarsz - fenyegettem meg vigyorogva. A fiú megragadva a kezem a kis tea konyhába vezetett ahol még melegen gőzölgött a frissen főzött koffein bomba. Seonghwa csinált nekem egy jó nagy bögrével, pont úgy ahogy szeretem, majd apró mosollyal az ajkain a kezembe nyomta.

Ahogy a kávémért nyúltam az ujjaink egy pillanatra összeértek. Tényleg alig tartott az egész egy másodpercig de akkor és ott egy örökké valóságnak tűnt... Mintha nagyon alacsony feszültségű áramba nyúltam volna, lágy bizsergés futott végig az ujjamtól a fejem búbjáig majd szétáradt az egész testemben. Pilláimat lehunyva merültem el a kellemes érzésben, de mikor rájöttem, hogy mit művelek azonnal kinyitottam a szemeimet. Lehet nem is egy pillanatig álltunk ott hanem valójában hosszú percek teltek el...?
-Köszönöm a kávét - köszörültem meg a torkomat majd mintha mi sem történt volna a próba terem felé indultam de Seonghwa elkapta a karomat.
-Azt ne mondd, hogy te nem érezted... - fúrta tekintetét mélyen az enyémbe. Valaki sürgősen adjon egy térképet mert nem találom a kifelé vezető utat gyönyörű szép szeme fogságából...

-Fogalmam sincs miről beszélsz - közöltem hűvösen. Álarc fel, 2 lépés hátra, mindenki vissza a helyére. Próbáltam nem pánik szerűen kimenekülni a kis konyhából, de azért kapkodtam a lábaimat... A terembe érve már mindenki jelen volt, Mingi+WooSan trió pedig még mindig lelkesen táncolt a jelen lévők idegein. Megráztam a fejem majd a kávés bögrém mögül mosolyogtam rájuk. Ha nem lennének ki kéne őket találni... Seonghwa is befutott, így végre kezdetét vehette a próba, ami mint utólag kiderült egy megbeszélés is volt egyben. Óvatos mozdulatokkal leültem a földre, letettem a kávém magam mellé majd a tollam és füzetem elő kapva a táskámból lelkesen jegyzetelni kezdtem. Voltak dolgok amikhez úgy mond nem volt közöm, de leírtam mindent. Inkább legyenek lekörmölve "fölösleges" dolgok minthogy valami lényeges lemaradjon...

A tánc és ének próba alatt nagyon igyekeztem nem állandóan Seonghwat bámulni, de ez füstbe ment terv volt... Minden alkalommal amikor meghallottam a hangját eszembe jutott, hogy milyen volt amikor ez az édes orgánum engem becézett. Minden alkalommal amikor láttam tökéletes mozgását, eszembe jutott, hogy milyen volt amikor ez a csípőmozgás hajszolt a gyönyör földjére...
-Hahó, Föld hívja Y/N-t - bökött valaki váratlanul oldalba.
-Hm? - emeltem fel elködösült tekintetem majd nagyokat pislogva bámultam tovább az engem nyaggató fiút. - Mit szeretnél Yeosang? - kérdeztem mosolyt erőltetve az arcomra.
-Igazából azt akartam megkérdezni, hogy átjössz-e de most sokkal jobban érdekelnek a füzetedbe felírt szavak - bámult az ölemben heverő noteszre. - Ezek milyen nyelven vannak?

-Magyarul - mosolyogtam el végre őszintén. - Tudod nekem az az anyanyelvem.
-Szeretleeeek - mondta tökéletesen kiejtve Yeosang majd szorosan magához ölelt.
-Én is szeretlek téged - bújtam hozzá majd mélyeket lélegeztem az illatából. Tényleg nagyon szerettem ezt a kis békát és imádtam vele ölelkezni. - Hé Yeosang... - néztem fel rá hirtelen.
-Igen Y/N?
-Eljönnél velem ma este a karácsonyi vásárba? - kérdeztem alig hallhatóan. Annyira szerettem már volna egy kicsit kikapcsolódni és tudtam, hogy a fiúban megbízhatok. Nem fog félreérteni, nem fog többet beleképzelni a dologba mint egy szimpla baráti forralt borozás főleg, hogy ott van neki Mingi.
-Örömmel - mosolyodott el lágyan majd ajkai hirtelen ördögi mosolyra húzódtak és úgy pattant fel mintha szögbe ült volna.
-KANG YEOSANG MIRE KÉSZÜLSZ?! - kiáltottam utána kétségbeesetten.
-SEMMIREEEE - ordított vissza nevetve az idol majd Mingit maga után rángatva elszaladt.

Délután 4ig a többi managerrel és nagy kutyával voltam. Tárgyaltunk, illetve tárgyaltak én pedig tanultam. Vagyis próbáltam oda figyelni és nem elaludni... Mikor utamra engedtek rögtön a dolgozók számára fenntartott mosdóba siettem. Savanyú képpel grimaszoltam a tükörképemre, de hát hál istennek nem randira megyek, nem kell túlzottan kicsípnem magam... Gyorsan felfrissítettem a sminkem, megfésülködtem, fejemre húztam a cuki macis füles sapkám és futóléptekkel a dormhoz mentem.
-Szia Y/N - nyitott ajtót vigyorogva Mingi.
-Szia Mingi - viszonoztam a mosolyt. - Hol van a szebbik feled? - kérdeztem ártatlanul mire a rapper perverzen a lába közé pillantott.
-Remélem a helyén - felelte röhögve mire én erősen meglöktem a vállát.
-Yeosangra gondoltam te gyökér - forgattam meg a szemeimet.
-Ja, ő már elindult - vonta meg lazán a vállát. - Azt üzente állj be a fagyöngy kapu alá, szembe a karácsony fával és ne mozdulj amíg oda nem ér.

-Remek, remélem nem készül semmi idiótaságra - fújtattam ingerülten. - Köszi az infót, add át szívélyes üdvözletem a többieknek - intettem mosolyogva majd a lifbe szállva gyorsan begomboltam a kabátomat. Amint kiléptem az épület ajtaján egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy inkább vissza hívom Yeosangot és forralt borozunk a dorm kényelmes melegében, de szegény kitudja mióta várt rám, nem akartam megszívatni... Alig 10 perc alatt a kért helyre is értem és amint beálltam a fagyöngy alá elfogott egy furcsa érzés. Ha Yeosang romantikus jelenettel üdvözöl biztos agyon verem... Tudom, hogy sosem nézett úgy rám, de a kis törpétől minden aljasság kitelik.

Nem tudom mióta szobrozhattam ott, de szerencsére nem kellett sokat várnom és feltűnt előttem Yeosang mosolygós alakja. Esküszöm ez a srác egy két lábon járó cukiság gombóc volt.
-Szia Y/N - köszönt vidáman. - Csukd be a szemed kérlek.
-Yeosang ha megcsókolsz - kezdtem bele nevetve, de belementem a játékba és behunyt szemekkel vártam, hogy mi fog történni... Hirtelen két kar ölelte körbe a derekam és egy nagyon puha és nagyon ismerős száj tapadt az enyémre... - Seonghwa? - suttogtam elfúló hangon, de a szemeimet nem mertem kinyitni. Az idol nem szólt semmit csak két kezébe fogta az arcomat és szelíden csókolt tovább. Fogalmam sem volt, hogy melyikünk kezdett el előbb sírni, de egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy édes csókunkba sós cseppek keveredtek.

-Nincs nálam ostobább teremtmény a Földön - szipogta Seonghwa majd a homlokát az enyémnek támasztotta. Szeméből csak úgy záporoztak a könnyek, nem győztem letörölgetni és kedves szavakkal csitítani.
-Ne sírj kérlek Hwa! Fáj téged így látnom mert... - nyeltem egy nagyot - Szeretlek. Hallod? Szeretlek Park Seonghwa! - Az idol lassan rám emelte sírástól vörös tekintetét. Úgy nézett rám mint aki képtelen hinni a fülének majd 2 másodperc múlva újra csókolni kezdett. De az a csók más volt... Sokkal fájdalmasabb, sokkal intenzívebb, benne volt az egymás nélkül eltöltött idő minden gyötrelme és kálváriája, de még is az a csók volt életünk legszebbike... Mert akkor lett belőlünk újra Seonghwa+Y/N.

_swinub_  💕