Hogy mikor és hol romlottak el a dolgok? Őszintén szólva nem tudom... Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Seonghwa nem keres, alig ír vissza és megritkultak a találkozásaink is. Igen tudom, ő egy idol és sokkal kevesebb ideje van mint egy átlag embernek... De amikor azt láttam, hogy online van, de el sem olvas, a barátaival folyton posztolja a képeket akkor jogosan feltételeztem, hogy szarik rám. Elkapott egy furcsa, rossz érzés és végül egy "szép napon" kiderült, hogy igazam van... Minden gyanúm beigazolódott.

Egy évvel később...

Amikor megkaptam azt a titokzatos telefon hívást még semmit sem sejtettem. Pontosabban nem igazán hittem az úriembernek aki felhívott. Egy kilétét egyenlőre még titkolni akaró, neves manager engem akar gyakornoknak maga mellé? Ugyan kérlek... Nem egy filmben vagyunk. Aztán mikor másnap reggel lefékezett a lakásom előtt a sötétített ablakú fekete autó egy furcsa érzés kerített hatalmába... Vagy kibelezve végzem a Han folyó partján, vagy tényleg egy nagy hal mellé kerülök. A sofőr kiszállt, illedelmesen meghajolt majd kinyitotta nekem a hátsóajtót, én pedig nagy levegőt vettem és beszálltam.
-Üdvözlöm - mosolygott rám a valahonnan nagyon ismerős férfi. - Kim Sean vagyok.

A név hallatán az arcomra fagyott a mosoly... Gépiesen bemutatkoztam miközben az agyamban egy kérdés ismétlődött újra és újra. Miért büntet engem ennyire az élet? Miért pont az Ateez managere szemelt ki maga mellé gyakornoknak...?
-Minden rendben kisasszony? - kérdezte egyszer csak Sean. Mosolyt erőltettem az arcomra majd egy aprót bólintottam.
-Természetesen, csak úgy érzem most magam mint egy filmben - egy nagyon elcseszett filmben, tettem hozzá magamban. Sean arcán széles vigyor terült el.
-Nos felettébb ritka és szerencsés véletlen, hogy az egyik tanára az egyetemről régi jó barátom. Ő ajánlotta, azt mondta maga volt a legígéretesebb az egész évfolyamban - mosolygott rám majd kissé megköszörülte a torkát. - Bár a jegyei nem minden esetben erről árulkodnak.

-Nos igen... - vakartam meg kínomban a tarkómat és rögtön eszembe jutott a szakítás utáni időszak. Nem igazán úgy tanultam akkoriban ahogy kellett volna. - Nem szeretnék magyarázkodni hisz a tények magukért beszélnek, de köszönöm, hogy lehetőséget adtak nekem ennek ellenére! - vettem elő a legbájosabb mosolyomat.
-Mindenkinek jár egy esély - mondta a férfi biztatóan. - És ha Mrs. Park azt mondja maga volt a legjobb akkor neki elhiszem. Na, de akkor térjünk is a tárgyra. Mit tud az Ateez nevű bandáról?
-Ismerem őket - feleltem kurtán és a torkom hirtelenjében elszorult a gondolattól, hogy ma újra látom Seonghwát a szakításunk óta először. Muszáj lesz úgy viselkednem mintha mi sem történt volna, de vajon ő is képes lesz erre?

Hatalmas lehetőséget kaptam az élettől és nem szeretném elszalasztani a múltam miatt. Profiként fogok viselkedni még akkor is ha az ég a földre szakad!
-Megérkeztünk - szakított ki a gondolataim közül Sean majd a sofőr ismét kinyitotta nekem az ajtót. Levakarhatatlan vigyor terült szét az arcomon amikor végig néztem a KQ ent. épületén. Hát megtörtént... Itt vagyok. Fortuna rám kacsintott és bár fájdalmas lesz, de ez fog elvinni az álmom felé. Világ hírű manager leszek és ebben nem fog megakadályozni a múltam Seonghwával! Határozott léptekkel követtem Seant és mosolyogva köszöntöttem mindenkit akinek bemutatott. Egyszerűen nyeregben éreztem magam, bár a pulzusom legalább 200 volt.

-Készen állsz arra, hogy megismerd a fiúkat? - fordult felém a férfi a dorm ajtaja előtt állva. Egy aprót bólintottam majd mikor az ajtó szélesre tárult előttem minden addigi magabiztosságom a kukába landolt. A torkom kiszáradt, a mellkasom szorított és bármennyire is igyekeztem mély levegőket venni a tüdőmbe egyszerűen nem jutott oxigén. A táskám hangos csattanással esett a földre, de képtelen voltam bármit is reagálni. Hallottam ahogy Sean beszél, de egyszerűen a szavak nem jutottak el a tudatomig. Sóbálvánnyá válva álltam a küszöbön és letaglózva meredtem egyenesen Seonghwára. - Úristen már ennyi az idő? - hasított az agyamba hirtelen Sean hangja. - Ne haragudjatok skacok, de nekem mennem kell egy halaszthatatlan tárgyalásra! Y/N nyugodtan maradj itt a fiúkkal, ismerkedjetek össze egy kicsit és ha végeztem azonnal keresni foglak telefonon. Rendben?

A férfi bátorítólag rám mosolygott majd válaszomat meg sem várva távozott. Úgy néztem a mögöttem bevágódó ajtóra mint egy árva kölyök kutya, akit egyedül hagytak egy kígyókkal teli veremben... És tulajdonképpen tényleg olyan volt a szitu. Háttal állva a fiúknak meredtem percekig a falapra, egyszerűen képtelen voltam megfordulni. Nesze neked Y/N és a profi viselkedés... Hirtelen pár kar fonódott körém oldalról és öleltek szorosan magukhoz. Félve néztem az engem ölelgetőkre, de megkönnyebbült sóhaj hagyta el ajkaimat amikor realizáltam, hogy csak San és Wooyoung az. Amennyire tudtam vissza öleltem őket és ezt látva szépen lassan mindenki csatlakozott az ölelésbe. Olyanok voltunk mint egy nagy, szétszakadt család, akik most találtak újra egymásra.

-Annyira hiányoztál - suttogta a könnyeivel küszködve Wooyoung mire a többiek is egyetértően bólogatni kezdtek. Mindenki ott volt körülöttem, kivéve egy embert... Seonghwa idegesen egyik lábáról a másikra állt és minden figyelmét a földnek szentelte. A leader jelentőségteljesen a többiekre nézett és egy emberként az emeletre vonultak. Esküszöm néha úgy érzem Hongjoong nem ember, de minimum telepata képességekkel rendelkezik... Seonghwával egy szót sem szólva bámultunk a fiúk után, a kínos csönd enyhe kifejezés volt arra ami köztünk volt. Egy ponton túl már úgy éreztem nem bírom tovább, kapkodva felvettem a táskám a földről és szégyen szemre szélsebesen futni kezdtem. A buszmegállóban állva már valamennyire rendeződött a légzésem, de még mindig a sokk hatása alatt voltam...

Muszáj volt beszélnem valakivel és erre a legkiválóbb alany természetesen a legjobb barátnőm volt. Nem tudtam mit csinált éppen, így csak egy üzenetet küldtem neki amire szerencsémre azonnal reagált és felhívott. A buszon biztos mindenki hülyének nézett ahogy könnyes szemmel hebegtem a telefonba, de abban a pillanatban nem érdekelt semmi... Csak meg akartam szűnni létezni. Felejteni akartam és soha többé vissza sem menni, de tudtam, hogy fájdalom nélkül nincs siker. De miért kell ennyire fájnia? Miért nem volt egy év elegendő ahhoz, hogy elfelejtsem őt? Letettem a telefont majd gondolataimba merülve bámultam ki a jármű ablakán miközben zenét hallgattam. Próbáltam elterelni a figyelmem róla, de képtelen voltam rá... Hirtelen mindenhol Seonghwa arcát kezdtem látni és minden szám újból rá emlékeztetett.

-Otthon, édes otthon - huppantam le nagyot nyögve a kanapémra és rögtön a távirányítóra tévedt a kezem. Unottan kapcsolgattam a tv-t, egy idő után megálltam egy ígéretesnek tűnő kdrámánál majd kiraboltam a hűtőm tartalmát. Kaját rendelni nem volt kedvem, főzni meg még inkább nem, így a heverőn fetrengve zabáltam összevissza mindent amit találtam. Fogalmam sincs mikor aludtam el, de a telefonom éles csörgése keltett fel...
-Halló? - nyögtem bele álmos hangon.
-Itt Sean. Felkeltettem?
-Nem - füllentettem csípőből.
-Tegeződhetnénk? Ahogy észrevettem nem sok a korkülönbség - nevetett édesen.
-Ohh igen, természetesen - sóhajtottam megkönnyebbülten. Gyűlöltem magázódni az emberekkel, mindig attól rettegtem, hogy véletlen letegezem őket...

-Köszönöm T/N! Szóval azért hívlak mert összeült az igazgató tanács, minden nagy kutya a KQ ent.-nél és abban állapodtunk meg, hogy egy két hetes képzésre küldünk téged. Az első nap csak tanulsz a tagokról, de másnap reggel már egy dolgozattal kezdesz amin a 10-ből legalább 9 pontot kell elérned. Onnantól kezdve minden nap új dolgokat tanulsz a fiúkról, a cégről, mindenféle manageri dologról és minden reggel dolgozattal kezdesz - hadarta egy szuszra Sean majd kis szünet után folytatta. - A második hétvégén vizsgázol, 50 szóbeli és 50 írásbeli kérdésre kell válaszolnod, minimum 90 jó választ kell adnod ahhoz, hogy sikeresnek tekintsük a vizsgádat. Elfogadod így is az ajánlatot?

-Természetesen! - feleltem lelkesen. -Jövő hét hétfőn már kezdünk is?
-Na ezt az elszántságot már szeretem! Holnap gyere be kérlek hozzám reggel 10-re, aláírsz egy szerződést a tanfolyamról és utána hétfőn megkezdjük a kiképzésed.
-Uuu tisztára úgy hangzik mint ha a Man in blackben lennék - vigyorogtam vidáman mire Sean is elnevette magát.
-Tetszik a lelkes természeted Y/N! Akkor holnap reggel 10 - mondta férfi búcsúzóul majd bontotta a vonalat. Már épp tárcsáztam volna a legjobb barátnőmet amikor a messengerem veszettül csipogni kezdett. Kíváncsian nyitottam meg az alkalmazást, de amikor megláttam, hogy ki keresett az arcomra fagyott a mosoly...

*folytatjuk*

_swinub_ 💕