-Y/N csipkedd már magad - kiáltott főnököm azon az irritáló, vinnyogó hangján amit úgy rühellek. Mikor 1 évvel ezelőtt felvettek stylist mellé segédnek nagyon boldog voltam és úgy éreztem megfogtam az isten lábát. Azóta viszont rájöttem, hogy nincs ennél nagyobb szívás és pokolba kívántam az egész életem.
-Itt vagyok... - léptem oda Chunja mellé, aki remekül értett ahhoz, hogy mindent elrontson ami szép és jó. Távol áll tőlem, hogy embereket szidjak, de egy igazi energia vámpír a nő... Vagy inkább dementor? Áhh igen ez jobban leírja őt! Kiszipolyoz belőled minden boldogságot és a végén felzabálja a lelkedet. Csak egy dolog miatt voltam még mindig a cégnél...

-Miért szidod le Y/N-t ha egyszer te küldted el kávéért? - nézett dühösen a stylistra Seonghwa. Ó, igen... Ő a maradásom egyetlen indoka.
-Mert lassú mint a csiga - húzta fel az orrát Chunja és már épp nyitottam volna ki a számat, hogy megvédjem magam amikor Hwa nemes egyszerűséggel belefojtotta a szót.
-Nézz már rá - mutatott rám az idol. - Szerencsétlen lányról nem folyik, hanem ömlik a víz. Szerinted így néz ki az aki nem siet?! - csattant fel Seonghwa. Finoman megérintettem a karját és lassan megcsóváltam a fejem.
-Ne csináld - suttogtam alig hallhatóan, de az idolt ez egy cseppet sem érdekelte.

-Nem fogom hagyni, hogy tiszteletlen legyél vele! - folytatta Hwa. - Ő a segéded, nem pedig a csicskád - tette hozzá végül miközben kifejezéstelen arccal bámult Chunjara. A nő láthatóan ledöbbent az idol viselkedésén és dühösen földhöz vágta a kezében lévő ruhákat.
-Jó akkor öltöztessen fel téged ő ha ennyire oda vagytok egymásért - ordította Chunja majd elviharzott az öltözőből. Seonghwa frusztráltan sóhajtott egyet majd édesen rám mosolygott.
-Nem kellett volna de köszönöm, hogy kiálltál értem - mondtam hálásan majd lassan az én arcomon is széles mosoly terült el.
-Ugyan már ez a legkevesebb! Nem fogom hagyni, hogy elüldözze ez a hárpia a kedvenc stylistomat - kócolta össze a hajam mint egy kislánynak.

Nem kergettem hiú ábrándokat... Tudtam nagyon jól, hogy Hwa szemében sosem leszek több mint a cuki stylist lány, akivel időnként jókat nevet. Az őszinte mosolyom lassan lehervadt az arcomról és egy fancsali grimasz vette át a helyét.
-Minden rendben van? - hajolt kicsit közelebb hozzám Seonghwa mire képzeletben megráztam magam és egy aprót bólintottam. Felvettem a földről a Chunja által ledobott ruhákat majd mérgesen megcsóváltam a fejem.
-Hát ezt már biztos nem fogom rád adni... - morogtam az orrom alatt és dühösen a szennyes kosárba dobtam az inget és a nadrágot. - Na lássuk mi van még itt - dörzsöltem össze a tenyerem és lelkesen válogatni kezdtem a vállfára akasztott darabok közt.

Seonghwa hangtalanul, mint egy macska, a hátam mögé lopózott. Olyan ügyes volt, hogy észre sem vettem egészen addig amíg hátra lépve a mellkasának nem ütköztem. Zavartan fordultam meg és néztem bocsánat kérően gyönyörű, mandula szemeibe. Képtelen voltam megszólalni, teljesen magába szippantott a látvány... Tekintete erősen fogta az enyém, nem engedte és a jó ég tudja mennyi ideig szemeztünk így egymással. Elvesztem benne és pislogni sem mertem... Féltem ha megteszem véget ér a pillanat.
-Khm, lassan kezdenénk... - hallottam meg egy torok köszörülést hirtelen, aminek hála fülig vörösödtem és ösztönösen hátráltam egy lépést az idoltól.

Hwa aranyosan elnevette magát majd kivette a kezemből a neki szánt ruhákat és elvonult átöltözni. A paraván előtt állva még egyszer visszafordult, szemtelenül rám kacsintott, én pedig azt kívántam, hogy gyorsan nyíljon meg a föld alattam... Gyűlöltem, hogy ilyen hatással volt rám és a legbosszantóbb az egészben, hogy ő tisztában sincs azzal, hogy mit tesz velem. Szerelmes voltam belé. Minden túlzás nélkül szerelem volt első látásra, de természetesen csak a részemről... Bár Seonghwa mindig kedves volt hozzám, de tudtam, hogy ez számára nem több puszta munkakapcsolatnál, maximum barátságnál. Lemondóan sóhajtottam egyet majd kezemben egy palack vízzel átmentem a terembe ahol a fotózás zajlott.

Unottan lóbáltam a lábam egy emelvényen ülve miközben elmélyülten néztem a fiúkat. Épp Jonghot fotózták és már csak Seonghwa volt hátra, aki vidáman beszélgetett a többi taggal. Álmodozva vezettem végig a tekintetem az idol tökéletes alakján és számat egy vágyakozó sóhaj hagyta el. Bármit megadnék azért, hogy azok a csodás barna szemei ÚGY nézzenek rám... Hogy tökéletesen ívelt ajkai szerelmesen suttogják a nevem... Hogy erős, de mégis puha karjai szorosan öleljenek és elkapjanak amikor zuhanok.
-Y/N... Hahó... - szólított meg egy lágy hang én meg úgy rezzentem össze mint a csínytevésen kapott gyerek. Vajon mennyi ideje bambulhattam Hwat...? Jobb ha nem tudom meg.

-Öhm. Igen? - pislogtam ártatlanul az előttem álló Yeosangra, aki sokat tudóan somolygott.
-Elnézést, hogy megzavartalak a bambulásba, de Seonghwan kívül mind végeztünk... Odaadnád kérlek a fanmeetingre szánt ruhákat, hogy áttudjunk öltözni?
-Persze - mosolyogtam az idolra majd óvatosan lehuppantam az ülőhelyemről.
-NA AZT MÁR NEM! Majd én odaadom - jelent meg a semmiből Chunja. Életemben szerintem először és utoljára örültem a lélek szipolynak... - Nézzétek meg mit adott rá szegény Seonghwara, egyszerűen borzasztó - fikázta sápítozva a munkámat mire Hongjoong zavartan elnevette magát.
-Mármint a ruha vagy Seonghwa? - próbálta oldani a feszültséget a leader majd a dementort követve mind kivonultak a teremből.

Óvatosan a fotós mellé léptem és arcomon levakarhatatlan mosollyal néztem az idolt. Próbáltam megfékezni szemtelen gondolataimat, de egyszerűen képtelen voltam. Mikor a fotós közelebb ment Hwahoz, hogy pár profilképet is készítsen én a helyemen maradtam és onnan bambultam tovább. Nem szeretek felelőtlenül dobálózni a szavakkal, de Seonghwa valóban tökéletes volt. Talán a szerelem okozta rózsaszín köd tehetett róla, de ha akartam sem tudtam volna hibát találni benne. Tisztában voltam vele, hogy senki sem makulátlan, minden embernek megvannak a maga hülyeségei... De képtelen voltam ezeket meglátni az idolban.

Seonghwa egy röpke pillanat erejéig rám nézett és úgy éreztem még a világ is megállt arra az időre. Levegőt venni is elfelejtettem és egyre biztosabb voltam abban, hogy a magaviseletem már több mint gáz. Egy dolog szeretni valakit, de úgy viselkedni mint egy őrült fanatikus egészen más tészta... Telefonom hirtelen rezgésére kissé megugrottam és míg kapkodva elővettem a zsebemből, sűrűn imádkoztam, hogy remélhetőleg az idol nem látta az előbbi jelenetet.
-Fontos? - szóltam bele modortalanul miközben az öltöző felé igyekeztem. Bíztam benne, hogy már mind végeztek a ruha cserével és nyugodtan tudok telefonálni ott.
-Na ennyire azért ne örülj nekem - durcázott a legjobb barátnőm. Örültem a hívásának, de őszintén... Kereshetett volna a fotózás végén, addig is tovább tudtam volna nézni Hwat.

-Sajnálom - sóhajtottam megkönnyebbülten amikor a helységet alaposan körbejárva meggyőződtem arról, hogy egyedül vagyok bent. - Csak tudod a fotózás...
-Mibe fogadjunk, hogy jókor telefonáltam és pont a szívszerelmed volt a soros?
-Ezt sajnos eltaláltad - nevettem el magam majd mesélni kezdtem a mindig pletyka éhes lánynak. Bár imádtunk mindenféléről fecsegni, tudtam, hogy benne megbízhatok és amit neki elmondok az kettőnk közt marad. - Na és akkor a hárpia megint belém állt, de képzeld el mi történt - daráltam szinte egy szuszra. - Seonghwa oda jött és megvédett!

-Na nem mondod - képedt el a barátnőm. - Mindig is tudtam, hogy egy angyal ez a fiú na de, hogy ennyire... Huh Y/N egy mázlista vagy, hogy vele dolgozhatsz - mondta egy enyhe féltékenységgel a hangjában.
-Ja, kurvára - forgattam meg a szemeimet. - Olyan jó érzés minden nap azzal együtt dolgozni akibe reménytelenül szerelmes vagy... - fújtattam kissé ingerülten.
-Nem annyira biztos ez... - próbált vigasztalni. - Miért hiszed ilyen sziklaszilárdan, hogy semmi esélyed? - tette fel jogosan a kérdést.
-Mert különben már tett volna lépéseket felém, nem gondolod...? - sóhajtottam lemondóan majd ajkaim keserű mosolyra húzódtak.
-Én azért még hiszek bennetek, de most mennem kell! Vigyázz magadra - köszönt el a legjobb barátnőm majd bontotta a vonalat.

Kapkova zsebre vágtam a készüléket majd megfordultam, hogy a többiek után menjek, de egy nem várt vendég állt az ajtóban... Kicsit sem diszkrét sikoly hagyta el a számat amikor észrevettem a bejáratnál ácsorgó idolt.
-JÉZUSOM SEONGHWA - kaptam a szívemhez. - Ma már másodjára hozod rám a frászt - nevettem el magam lányos zavaromban.
-Sajnálom - felelte kurtán a fiú és úgy nézett rám mintha akkor látott volna életében először. Egy darabig csendben bámultuk egymást majd Seonghwa lassú léptekkel felém indult és mikor közel ért hozzám a tenyerét a derekamra helyezte.
-Mit csinálsz? - suttogtam alig hallhatóan.
-Megteszem a lépéseket - válaszolt mosolyogva majd száját óvatosan az enyémre tapasztotta.

_YeoReum5 💕