Kérlek tekintsetek el attól, hogy Ni-Ki hány éves és vegyétek úgy, hogy ebben a részben minimum nagykorú. 

-Kész vagy már szívem? - kopogtam be finoman a fürdő ajtaján. - Nem igazán szeretnék elkésni anyukám születésnapi bulijáról - sürgettem kedvesen a páromat, aki jobb napjain is annyit készülődött minimum mint egy menyasszony.
-Ne aggódj már annyit - lépett ki az ajtón szem forgatva majd ráérősen öltözködni kezdett.
-Tudod ilyenkor kedvem támad megfojtani téged - fújtattam ingerülten mire Ni-Ki vigyorogva szájon csókolt.
-Jaj ezek a fránya hormonok - nevetett gonoszan mire megcsaptam a vállát.
-Nem foghatsz mindent arra, hogy terhes vagyok! Most épp a kiállhatatlan természeted miatt vagyok ideges Nishimura Riki.

-Huha, a teljes nevemen szólítottál, tényleg morcos a kiscicám - húzta tovább az agyam majd a fancsali képem láttán rögtön magához ölelt. - Ne durcizz már ennyit szerelmem - suttogta lágy hangon és addig simogatta a hátam amíg sikerült megnyugodnom. Karjaim köré fontam és mélyeket lélegeztem az bőre illatából. - Szeretlek jagi. - Lassan elengedett és egy csókot nyomott az ajkaimra. - 5 perc és indulhatunk, oké?
-Arra azért kíváncsi leszek - morogtam magam elé majd egy puszit adtam az arcára. - Én is szeretlek téged, a nappaliban várlak.
-Tényleg mindjárt kész leszek - bizonygatta vigyorogva az idol mire már csak fásultan legyintettem egyet.

Valami csoda folytán Ni-Ki tényleg időben elkészült így a tervek szerint 5kor eltudtunk indulni. Nagyon féltem az estétől hiszen most készültünk elmondani a szüleimnek, hogy kisbabánk lesz. Végre letelt a kritikus 12. hét és bár alig vártam, hogy végre világgá kürtölhessem a boldogságunkat most még is rettegtem a környezetem reakciójától... Alig fél éve érettségiztem le ráadásul Ni-Kivel nem vagyunk házasok sem és hát az én családom eléggé konzervatív ilyen téren. Azt is alig fogadták el, hogy a párom idol és tudom, hogy azóta már nagyon szeretik őt lehet, hogy egy unokára még nem állnak készen.

-Mi a baj szerelmem? - simított végig futólag a kézfejemen Ni-Ki. - Olyan gondterheltnek tűnsz.
-Valóban - vallottam be nagyot sóhajtva. - Ez a kis bébi a pocakomban mindent megfog változtatni és... Mi van ha anyáék nem fognak örülni neki? - Ni-Ki nem szólt semmit, egy ideig csendben figyelte az utat majd amikor pirosat kaptunk mosolyogva rám nézett.
-Nézd... Én is sokkot kapnék ha a 19 éves lányom hazaállítana terhesen, ráadásul tudom, hogy milyen vaskalaposak a szüleid - vigasztalt édesen majd megsimogatta az arcomat. - Viszont mindennél jobban szeretnek téged! Lehet először megfognak lepődni, sőt biztos, de ami ennél is biztosabb az, hogy örülni fognak - mosolygott rám majd mikor a lámpa zöld lett gázt adott.

-Még házasok sem vagyunk - motyogtam magam elé. - Kifognak akadni...
-Hát attól én is félek, hogy apád puskával kerget majd a templomig - viccelődött Ni-Ki mire rákaptam a tekintetem.
-Nem akarsz velem összeházasodni...? - kérdeztem óvatosan, félve a reakciójától.
-Dehogy nem szerelmem! Csak nem kényszer hatására... - sóhajtott az idol. - Akkor tervezem megkérni a kezed amikor én akarom, nem pedig akkor amikor a szüleid rám kényszerítik. Szeretlek és veled tervezem az életem, de gyűlölöm ha valamit rám erőltetnek.
-Ezzel én is így vagyok babe... - sóhajtottam kimerülten majd a tájat kezdtem bámulni. Szerencsére az út nem tartott sokáig és perceken belül a szüleim háza előtt parkoltunk le.

-Bátorság szerelmem - szorította meg a mancsom Ni-Ki miután kiszálltunk az autóból és ráérősen a kapuhoz sétáltunk.
-Y/N kicsikém annyira hiányoztál - nyitott ajtót szinte azonnal anyukám és mosolyogva jó szorosan megölelgetett.
-Te is nekem - öleltem vissza majd beléptünk a házba.
-Riki - fordult a párom felé anya és őt is szorosan a karjaiba zárta. Mosolyogva néztem a jelenetet, a torkomban lévő gombóc kezdett kisebb lenni. Talán még sem lesz ebből akkora botrány mint amekkorára készültem...

-Hát itt van az én szemem fénye - hallottam meg a hátam mögül apukám hangját aki azon nyomban átkarolt a hasamnál és jó magasra emelt.
-Jézusom apa tegyél le - sikítottam fel ijedtemben és mikor tekintetem találkozott Ni-Kiével láttam, hogy ő sem volt teljesen nyugodt...
-Mi a baj Y/N? - nézett rám összeszűkült szemekkel apa miután a lábam padlót ért.
-Semmi csak a szívbajt hoztad rám - erőltettem egy mosolyt az arcomra majd apuval is átöleltük egymást. Apa finoman hátba veregette a páromat majd vidáman csacsogni kezdett, hogy milyen jó lett az új számuk és lelkes Engene lesz lassan belőle.

Szerencsére nem volt jelen az egész család, ami sokat dobott a hangulatomon és meggyűrődött idegeim szépen lassan kezdtek kisimulni. Nagyon örültem, hogy csak négyesben ültünk össze bár hiányoztak a hangos unokatesóim, nagybátyáim, nagynénéim és a nagyszüleim, de jobb volt ilyen meghitt körülmények között előállni a nagy hírrel. Ni-Ki az asztal alatt a combom simogatta én pedig elkaptam a kezét és szorosan összefűztem az ujjainkat. Finoman megszorítottam a mancsát mire ő lágyan rám mosolygott.
-Huha valami történt, nagyon úsztok a boldogságban - jegyezte meg anyukám sokat tudóan somolyogva majd még egy adag ételt szedett mindkettőnknek.
-Tényleg ha már boldogság - köszörülte meg a torkát apukám. - Tudom fiatalok vagytok, de nem gondolkodtatok még azon, hogy... - hebegett habogott, így anya gyorsan a szavába vágott.

-Apád azt szerette volna finoman megkérdezni, hogy mikor szeretnétek gyereket - mosolygott rám női felmenőm mire nekem majdnem a torkomon akadt az étel. Két köhögés közt lopva a páromra néztem aki tányér méretű szemekkel meredt maga elé és tokától bokáig vörös lett.
-Hát őőő... Izé... Most - motyogta alig érthetően Ni-Ki ,de szerencsétlenségére mindenki hallotta aminek hála szinte megfagyott a levegő az étkezőben. Nagyot kortyoltam a bubis vizemből miközben csak arra tudtam gondolni, hogy ide most ennél valami erősebb kéne, de a hasamban növekvő bébi miatt most be kellett érnem ennyivel.
-Boldog születés napot anyaaa - vettem elő a legszebb mosolyomat majd a táskámból kivettem a számukra előhívatott ultrahang fotót.