Shownu:
-Totális kétségbeesés. Nem azért mert ez gondot jelentene neki csak mindenáron segíteni szeretne neked de tudja, hogy ezt a büszke makacs természeted nem fogja engedni.

-Ezért más módszerekhez folyamodik... Anyukád számlájára időnként lenyomozhatatlan utalások érkeznek, feladó nélküli ruha csomagokat kaptok meg hasonlók. Természetesen te pontosan tisztában vagy vele, hogy életed szerelme játszik Szent Miklóst.

-Shownu egy édes, kedves srác de ha bárki bántani merne téged a nehéz anyagi körülményeid miatt biztos, hogy szét klopfolná az illető arcát.

Wonho:
-Ezer éve együtt vagytok de még sosem hívtad át magatokhoz... Ez kezdett neki gyanús lenni és végül addig faggatott amíg bevallottad neki, hogy nagyon szegények vagytok. Azonnal magához ölelt és biztosított arról, hogy majd ő a gondotokat viseli.

-Nagyon kiakadt hiszen eszébe jutott a saját gyerek kora ahol végig piszkálták, csúfolták és bántották... Emiatt elhatározta, hogy ha kell téged ettől akár az élete árán is megvéd. Wonho bárkivel szembe menne ha rólad van szó.

-Nem repestél az ötlettől, hogy nálatok ebédeljetek, de végül addig cukiskodott, hogy képtelen voltál nemet mondani. Hoseok diszkréten intézkedett az anyagi biztonságotokról, úgy kb egy életre. Az anyukádnak szánt virág csokorban rejtett el egy nagyobb összegről szóló csekket.

Minhyuk:
-Finoman fogalmazva lebaszott. Perceken át dühöngött, kiborult és a végén már csak össze vissza beszélt és hadonászott... Aztán vett egy mély levegőt és két kezébe fogva az arcod egy apró puszit nyomott az ajkaidra. "Tényleg képes voltál elhallgatni ezt előlem, hogy volt amikor üres hassal feküdtél le aludni...? Ez soha többé nem fordulhat elő!"

-Nagy nehezen beleegyeztél abba, hogy nálatok vacsorázzatok aminek az lett a vége, hogy mikor senki nem figyelt Minhyuk ellopta az asztalról a befizetetlen csekkeiteket és másnap minden tartozásotokat rendezte.

-Hálás és dühös voltál egyszerre, de tudtad nagyon jól, hogy Minhyuknál nem is kívánhatnál jobb társat magad mellé. Mikor megkérdezted, hogyan hálálhatnád ezt meg neki, nevetve annyit mondott, hogy "Majd természetben ledolgozod jagi."

Kihyun:
-Munka után rohantál hozzá a próbaterembe hiszen megbeszéltétek, hogy jelen leszel amikor az új koreót gyakorolják. Mindig a fiúkkal táncolsz te is,  de akkor nem volt erőd hozzá... Kihyun addig unszolt amíg be nem álltál hozzájuk, de ennek az lett a vége, hogy erőtlenül estél össze. Sírva fakadtál és bevallottad a párodnak, hogy 2 napja nem tudtál enni mert minden pénzed a szüleidnek adod, hogy legalább ők és a kis tesóid élelemhez jussanak.

-Kihyun figyelmesen végig hallgatott majd ölbe kapott és meg sem állt veled egészen a dormig ahol mindenféle finomságot készített számodra. Árgus szemekkel nézte minden mozdulatod és akkor esett le neki, hogy milyen rossz állapotban vagy. Sokat fogytál, a szemeid alatt fekete karikák húzódtak és kimerült voltál. "Sajnálom, hogy nem figyeltem jobban oda rád..."

-Tudta, hogy azt nem hagynád, hogy ő támogasson anyagilag ezért intézett neked egy jobban fizető állást a Starshipnél.

Hyungwon:
-Egyik este egy vad párna csata közben kiszakadt az egyetlen nadrágod... "Huh basszus, holnap megyünk és veszünk egy újat" mondta azonnal Hyungwon mire te keservesen sírni kezdtél. Párod nem értette, hogy mi történt ezért akarata ellenére fokozta a fájdalmadat azzal a mondatával, hogy "Mi a baj jagi? Nem kaptál még fizetést? Tudod, hogy szívesen kisegítelek."

-Képtelen voltál tovább hazudni neki így kitálaltál nehéz anyagi helyzetedről... Wonnie végtelenül szomorú tekintettel hallgatott végig, nagyon rosszul esett neki, hogy azt feltételezted róla, hogy elhagyna téged amiért szegény vagy.

-"Ha bárki bántani mer ezért azonnal szólj nekem! Majd én elintézem... Oké?" suttogta miközben két kezébe fogta az arcod majd szorosan magához ölelt.

Jooheon:
-Ez a fiú édes mint a méz. Vagyis csak volt... Egyik este mikor átmentél hozzá szorosan magához ölelt amitől te hangosan felszisszentél. Jooheon óvatosan felhúzta a pólódat és a látvány szinte sokkolta... Tele voltál kék zöld foltokkal amit az egyik behajtó embere okozott.

-1 órán át ordibált veled, teljesen kikelt magából. Féltél tőle és rá sem ismertél, ezt az oldalát még sosem láttad. Úgy gondoltad ezt egy életre elszúrtad így haza akartál menni, hogy jól kisírd magad, de Joohoney nem engedett. Finoman magához ölelt és suttogva beszélt hozzád. "Sajnálom baba... Nem akartalak megijeszteni, de te vagy a mindenem. Szívem szerint megölném azt aki bántott téged..."

-Jooheon másnap rendezte minden tartozásodat és megígértette veled, hogy ha innentől bármilyen gondod akad azonnal szólsz neki.

I.M:
-Barátod folyton azt firtatta, hogy miért dolgozol annyit egyetem mellett, hiszen a tanulásra kéne koncentrálnod ahelyett, hogy 10-12 órát gürizel suli mellett... Egyik este elgyengültél és bevallottál neki mindent az anyagi helyzetedről.

-Changkyun érdeklődve hallgatott majd mikor a mondandód végére értél lazán megvonta a vállait. "Akkor majd támogatlak én anyagilag és nyugodtan dolgozhatsz kevesebbet... Vagy akár fel is mondhatsz szerelmem. Nem fogom végig nézni, hogy végkimerülésben összeesel."

-Megegyeztetek, hogy 6 órában fogsz csak dolgozni onnantól, a szükséges pénzt pedig I.M kipótolja majd neked. Hálás bújtál barátod karjai közé aki olyan szorosan ölelt amennyire csak tudott miközben szüntelen a homlokod puszilgatta.

egyedike 💕