Szeptemberben megtörtént velem az a csoda amiről minden monbebe csak álmodni mert... Vagy még azt sem. Minhyuk a szomszédomba költözött és ezzel fenekestül felforgatta az életem. Az idol eleinte ügyesen bujkált és csak a lakásából átszűrődő zajokból tudtam, hogy beköltözött mellém valaki. Aztán pár hét múlva megtört a jég... Egyre többet láttam őt elmenni otthonról majd hazajönni. Furcsa volt, hogy alig érthetően, halkan köszönt és, hogy mindig kapucni volt a fején. A szájmaszkot még értettem,  de már akkor gyanús volt a rejtőzködése és ezzel még inkább felhívta a figyelmét magamra. De november 3.-án minden világossá vált...

Épp az erkélyre mentem ki, hogy rágyújtsak a szokásos reggeli cigimre a kávém mellé amikor rajta kaptam a szomszéd lakásba osonó Monsta X-et. Az egész olyan volt mint egy elbaszott filmjelenet... Először Kihyunt szúrtam ki ahogy nevetve futott fel a lépcsőn, aztán szép sorjában a többieket és ennek hála a kedvenc bögrém egy hangos csattanás kíséretében atomjaira tört a folyosón. A zajra természetesen a fiúk is felfigyeltek...
-Azt hiszem jövünk egy bögrével a szomszéd lánynak - vigyorgott Hyungwon majd mintha mi sem történt volna illedelmesen köszöntek és eltűntek a szomszéd ajtaja mögött. Végig pörgettem a fejemben újra és újra az eseményeket a fejemben aztán leesett, hogy kit nem láttam a srácok közül...
-Bassza meg, Minhyuk a szomszédom - suttogtam lesokkolódva magam elé.

Gyorsan elszívtam a cigimet majd beiszkoltam a lakásba mintha valami bűnös dolgot csináltam volna. Remegő gyomorral elfogyasztottam a reggelimet majd épp a mosogatással bíbelődtem amikor valaki kopogott. Gyanútlanul szélesre tártam az ajtót, de a látványtól lazán kihordtam lában egy stroketot és kettő szívrohamot...
-Szia - köszönt édesen vigyorogva Minhyuk.
-Sz-szi-szia - dadogtam mint egy fogyatékos. Ohh Istenem, kérlek nyíljon meg a Föld alattam.
-Ezt neked hoztam - nyomott a kezembe egy szépen becsomagolt dobozt. - Egyébként Lee Minhyuk vagyok - mosolygott rám úgy mintha nem egy híres idol lenne.
-Tudom - kuncogtam idiótán majd megköszörültem a torkomat. - Vagyis az én nevem Y/N.

És onnantól kezdve megtört köztünk a jég... Minhyuk kárpótlásul a törött bögrémért hozott nekem egy másikat. Igaz a "Legidegesítőbb hyung" felirat díszelgett rajta, de onnantól csak abból voltam hajlandó inni a reggeli kávémat. Amihez sokszor az idol is csatlakozott... De mivel nálam nincs kávé cigi nélkül minden egyes alkalommal végig hallgattam a kioktatását amin jókat nevettem. Annyira édes volt, annyira varázslatos volt megtapasztalni a valóéletben a kedves és törődő oldalát... És egy idő után arra lettem figyelmes, hogy minden szabadidőnket együtt töltjük.

-Y/N mit csináááálsz most? - dörömbölt be az ajtómon Minhyuk.
-Jelenleg szívrohamot kapok tőled - nyitottam ki nevetve a bejáratot. Minhyuk végig nézett a házi szerkós alakomon (kócos konyt, fekete póló és melegítő nadrág) majd megvonta a vállát.
-Mindegy, jó leszel így - közölte lazán majd a csuklómnál megragadva húzni kezdett maga után.
-Jézusom Hyuk mi a szart csinálsz? - kérdeztem nevetve miközben próbáltam ellenállni.
-Hát elviszlek a mai próbánkra, szükségem van a véleményedre.
-Jó de legalább hagy fésülködjek meg - mondtam még mindig hangosan kacagva. Szerettem, hogy ilyen laza, imádtam a váratlan ötleteit.
-Oké de siess csajszi - lökdösött vissza a lakásomba amitől még inkább nevetnem kellett.

Pólót, nadrágot cseréltem, megfésülködtem majd szép copfba fogtam össze a hajam és villám gyorsan feldobtam magamra egy kis szempilla spirált is.
-Kész vagyok - libbentem ki büszkén az idol elé alig 10 perccel később. Minhyuk elégedetten végig mért majd kétkedve megcsóválta a fejét.
-Tuti boszorkány vagy, vagy titokban férfi... - közölte vigyorogva. - Nők nem tudnak ilyen gyorsan elkészülni. - Megjegyzését egy finom lökéssel jutalmaztam majd hangosan nevetve az autójához mentünk. A Starship épülete előtt egy pillanatra elmerengtem. Tulajdonképpen mit is csinálok én itt? Hiszen csak szomszédok vagyunk, maximum barátok... Istenem kit álltatok?! Amit mi csinálunk már túlmutat a barátságon.

Csak úgy pörögtek a hetek Minhyuk mellett... Nem telt el úgy nap, hogy ne beszéltünk volna. Még ha full be volt táblázva akkor is szánt időt 1-2 kedvesen érdeklődő üzenet írására. Fájdalmas volt rádöbbennem, hogy mennyire tud hiányozni amikor napokig nem látom, de ami ennél is keservesebb volt az a felismerés, hogy teljesen beleszerettem... A munkám során sokszor dekoncentrált voltam és nagyon áldottam az eget, hogy otthonról dolgoztam. Gyakran azon kaptam magam, hogy a teendőim elvégzése helyett a telefonom lesett, hogy írt-e már vagy a neten keringő cuki és vicces videóit bámultam.
-Beteges vagy és gyerekes - korholtam magam már az nap vagy századjára. De mégis képtelen voltam elszakadni tőle...

Egy "szép" napon a december 23.-ai reggelink közben Minhyuk bejelentette, hogy este elutazik és csak újévkor jön haza mert meglátogatja a családját. Hirtelen köpni nyelni nem tudtam majd egy erőltetett mosollyal az arcomon közöltem vele, hogy ez nagyszerű... De legbelül majd beledöglöttem a kínba, hogy hetekig nem fogom látni. Mikor elérkezett az este lekísértem az autóhoz, segítettem levinni a csomagjait és miután bepakoltunk szorosan magához ölelt.
-Vigyázz magadra Y/N - nézett rám csillogó szemekkel majd bepattant a volán mögé és gázt adott. Legszívesebben utána kiáltottam volna, hogy ne menjen sehová, de nem tettem... Helyette viszont addig álltam a szakadó hóesésben és integettem az autó után amíg teljesen el nem tűnt szerelmes pillantásom elől.

Szokatlan érzés volt december 24.-én egyedül ücsörögni a lakásban és nem csak azért mert Szenteste napja volt. Hiányzott a családom és rossz volt, hogy nem tudnak meglátogatni az ünnepekre, de az üresség érzésének oka Lee Minhyuk volt... Akárhányszor csipogott a telefonom hatalmas vigyorral az arcomon vetettem rá magam, de egyszer sem a fiú keresett. Elhessegettem a hülye gondolataimat hiszen teljesen természetes, hogy amikor a családjával van nem velem foglalkozik, de a szerelmes szívnek nem lehet parancsolni. Így hát a Szentestét úgy töltöttem mint minden Valentin napot... Egyedül, hangosan zokogva a kanapén miközben pizzát zabáltam és romantikus filmeket néztem.

December 25 reggelén jött az üzenet amiben ezerszer is bocsánatot kért majd boldog Karácsonyt kívánt. Onnantól kezdve akkora vigyor lett az arcomon, hogy ha nem lettek volna füleim tuti körbe éri az egész fejem. Máris könnyebb volt elviselni a karácsonyi magányt úgy, hogy Minhyuk írt és minden este face timeoztunk egy kicsit, de azon az érzésen nem segített, hogy baromira hiányzott. Sőt... Az üzenetek, a selfie küldések, a videó chatek csak még nagyobb lyukat ütöttek a mellkasomba miközben én voltam a legboldogabb ember a világon, hogy láthattam őt.

Miért ilyen kegyetlen a világ? Miért van az, hogy amikor itt van csak úgy pörögnek a napok, amikor pedig elutazik 2 hétre alig-alig vánszorognak...? A másodpercek végeláthatatlan óráknak tűnnek miközben egyre jobban megrémített a tény, hogy mennyire függők tőle. Eluralkodott rajtam és manipulálja a hangulatom, még ha nem is szándékosan teszi. Hogyan is csinálhatná direkt amikor rajtam kívül senki nem tudja, hogyan érzek iránta? Magamba zárkóztam és próbáltam kitalálni, hogy hogyan legyek túl ezen, hiszen semmi esélyt nem láttam arra, hogy megszerezzem őt. Minhyuk és Y/N sosem lesz Minhyuk&Y/N... Így nem maradt más mint az, hogy szépen lassan elfelejtem őt és amíg nem sikerül addig a túlélésre játszom. Miért tud a szív ily' kegyetlenül megszakadni?

Hasonló gondolatokkal léptem ki az erkélyre december 31.-én 23:45-kor és még újév előtt megfogadtam, hogy 1. leteszem a cigit és 2. elfelejtem Miniet. A becenév gondolatára mosoly kúszott az ajkaimra. Milyen lányos becézés de Minhyuk mégis imádta mikor így szólítottam... Kibontottam a pezsgőt, töltöttem magamnak egy pohárral majd komótosan rágyújtottam az utolsó szál cigimre. Az órára néztem, volt még 10 perc újévig amikor hirtelen felcsendült a hátam mögött a világ legédesebb hangja.
-Szia Y/N - Nevem hallatán a vér szinte megfagyott az ereimbe... Óvatosan a kis asztalkámra tettem a poharat majd megfordultam és szabályosan az idol nyakába vetettem magam.

-Annyi kérdésem van és annyi mindent szeretnék mesélni, de mindjárt éjfél és úristen annyira igyekeztem, hogy időben ide érjek - nevetett Minhyuk mire én még szorosabban öleltem magamhoz. - Várj hozok gyorsan magamnak egy poharat! - tolt el finoman magától majd mintha mi sem lenne természetesebb berontott a konyhámba majd visszatérve az erkélyre töltött magának egy kis pezsgőt.
-Lehetetlen alak vagy - nevettem el magam mire Minhyuk ajkára is édes mosoly kúszott.
-Tudom. Szóval mi az új évi fogadalmad?
-Hogy leszokok a cigiről. Na és a tiéd?

Visszaszámlálás...

10...

9...

-Hogy bátrabb leszek - nézett rám furcsán csillogó szemekkel.
-Hogy érted ezt...?

5...

4...

3...

-Hát így - suttogta az idol majd egy határozott lépést tett felém. - Szeretlek Y/N!

2...

1...

És mialatt a többi szomszéd vidáman kiáltozott, hogy "boldog újévet" mi önfeledten faltuk egymás ajkait...

Orsly79 💕