Egy idol párjának lenni kicsit sem egyszerű, főleg ha te magad egy hétköznapi magyar lány vagy. Nem volt bennem semmi különleges, nem voltam se híres, se népszerű... Kitűnő tanuló voltam de ezen kívül semmi más eredményt nem értem el az életben. A szüleim nem voltak híresek vagy gazdagok, a szó legszebb és legrosszabb értelmében teljesen átlagos voltam. Soha nem voltam elégedetlen az életemmel, jó embernek tartottam magam és bíztam benne, hogy egy napon valóra válik az álmom és megnyithatom a saját cukrászdámat. De a magamról és az életemről alkotott véleményem gyökeresen megváltozott amikor csodálatos ajándékot (és egyben átkot) kaptam ez élettől... Én lettem Lee Know barátnője.

Az egész egy SKZ koncerten kezdődött, tudjátok ilyen tipikus Y/N sztori... VIP jegyem volt és 19 másik szerencsés lánnyal volt lehetőségem pár órát eltölteni a fiúk társaságában. Annyira izgultam és féltem, hogy szinte végig egy széken kucorodva néztem a többieket. Időnként nagyot kortyoltam a vizemből ami pikkpakk elfogyott és mint a mesékben hirtelen feltűnt a fényes fellépő ruhájú lovagom, felém nyújtva egy üveget. Onnantól kezdve végig beszélgettük a maradék időt és olyan oldottan viselkedtünk a másik társaságában, mintha ezer éve ismernénk egymást. Különlegesnek éreztem magam és Minho minden cukisága ellenére próbáltam észben tartani a tényt, hogy ez csak egy fanmeeting és amint vége soha többé nem látom.

Mint a mellékelt ábra is mutatja hál istennek tévedtem de jelen pillanatban nem tudom, hogy ezért hálás legyek a sorsnak vagy inkább dühös... Már egy éve randizgatunk bár ez idő alatt összesen ötször volt alkalmunk találkozni de mindkettőnknek komolyak a szándékai. Minhonak annyira, hogy egyszer szó nélkül repülőre pattant és meglepetésből meglátogatott. A szüleim odáig voltak a gyönyörtől és jó magyar családhoz híven halálra tömték szegény páromat pörkölttel és pálinkával. Minho azonnal beleszerettem kis hazámba, megkedvelte a szüleimet és megígértette velem, hogy mikor legközelebb találkozunk ő is bemutat engem a felmenőinek. Nos ez a nap ma jött el és minden túlzás nélkül már hánynom kellett az idegtől...

Ez volt a harmadik napja, hogy érkeztem meg Koreába és az időeltolódás miatt az első napot szinte végig aludtam, a másodikon pedig csak a szerelmemmel voltam hajlandó foglalkozni. De ma útól ért a végzet és kénytelen voltam találkozni a jövendőbeli anyósommal és apósommal... Ohh igen, elvetemültebb pillanataimban már az esküvőnket tervezgetem. Sőt! Múltkor a gyerekeink nevét is kitaláltam, igaz ezeket a zseniális ötleteimet nem osztottam meg soha Minhoval. Tudom, hogy komolyak a szándékai de lehet kicsit sokkot kapna ha közölném vele, hogy én már azt is megterveztem, hogy milyen dekoráció legyen a lagzin...

Gondolataimból egy éles kopogás szakított ki majd Minho hangja.
-Édesem lassan indulnunk kell - noszogatott kedvesen de határozottan.
-Persze, mindjárt kész vagyok - kamuztam szemrebbenés nélkül, ugyanis szinte még sehol sem tartottam a készülődésben... Hajat mostam, lefürödtem és... Ennyi. Fogalmam sem volt, hogy sminkeljek, mit vegyek fel, hogyan viselkedjek. Egy idióta bakfisnak éreztem magam, aki most készül élete első randijára. - Szedd össze magad Y/N - néztem szigorúan a tükörképemre majd gyorsan fogat mostam, felvittem egy réteg alapozót, szempilla spirállal kilométeres pillákat varázsoltam magamnak, felkentem egy leheletnyi szájfényt és megszárítottam a hajam. Teljesen elégedett lettem volna magammal ha nem éppen a koreai párom koreai szüleivel készülnék az első találkozómra...

Sminkeljek és öltözködjek kicsit "ázsiaisabban"? De mi van ha akkor emiatt koreaboonak fognak nézni? De ha nem így cselekszem azt fogják hinni, hogy teljesen hidegen hagy a kultúrájuk... Ilyen és ehhez hasonló buta gondolatok cikáztak a fejemben amikor Minho újra bekopogott az ajtón.
-Jagi... - sóhajtott türelmetlenül mire mérgemben kivágtam az ajtót és majdnem sikeresen orrba vertem vele szegény idolt.
-Megtennéd, hogy nem baszogatsz?! - sziszegtem ingerülten mint egy fúria. Minho teljesen ledöbbent a viselkedésemen de kiakadás helyett védelmezően átölelt.
-Ennyire izgulsz? - kérdezte szelíden és a hajamba puszilt. Olyan erősen szorítottam magamhoz amennyire csak tudtam majd reszketegen kifújtam a levegőt.
-Igen... - vallottam színt végül.

Életem értelme halkan kuncogni kezdett ami engem még jobban felbosszantott és mérgesen ellöktem őt magamtól.
-Örülök, hogy te ilyen kurva jól szórakozol rajtam de én perpillanat azt sem tudom mit vegyek fel, milyen hajam legyen, hogyan sminkeljek - hadartam egy szuszra amit Minho csillogó szemekkel hallgatott végig majd egy csókkal hallgattatott el.
-Édes vagy, hogy ennyire megakarsz felelni a szüleimnek.
-Persze, hogy megakarok - puffogtam tovább. - Hiszen a családodról van szó.
-Édesem - vette kezei közé az arcom Minho. - Szeretni fognak, hidd el - biztatott miközben ujjai az ajkam cirógatták. - Pont úgy mint én - suttogta majd száját finoman az enyémre tapasztotta.

Megkönnyebbülten fújtam ki az addig bent tartott levegőt és szemem becsukva adtam át magam az idol mámorító, szerelmes csókjának. Kezeim automatikusan a derekára csúsztak és pólója alá nyúlva lágyan végig simítottam puha bőrén. Minho a csókba mosolyogva lefogta a kezeimet majd lassan elvált az ajkaimtól.
-Ezt majd máskor folytatjuk - vigyorgott huncutul majd finoman a fenekemre csapott. - Na hajrá hercegnő, öltözz fel szépen - mondta miközben a csuklóm óvatosan megragadva kihúzott a fürdőből. Pár percet tanácstalanul álltam a bőröndöm felett majd végül úgy döntöttem lazára veszem a figurát... Egy kék farmert vettem fel egy kicsit elegánsabb, csipke szegélyű trikóval és egy fekete topánkával tettem teljessé a szettem.

Mell alá érő hajam laza, természetes hullámokban omlott a vállaimra és amikor kontyba akartam fogni Minho óvatosan lefogta a kezem.
-Kérlek ne! Annyira imádom mikor szabadon vannak a rakoncátlan tincseid. - Megadóan zsebre vágtam a hajgumim majd frusztráltan magamra kaptam a bőrkabátom és nagyot sóhajtva Minhora néztem.
-Oké... Indulhatunk - nyögtem ki nagy nehezen.
-Olyan lelkes vagy jagi mint akit akasztani visznek - vigyorgott rám a párom mire keserű mosolyra húztam az ajkaim de kommentár nélkül hagytam a dolgot és az ajtót szélesre tárva a garázsba mentem. Minho bezárta a lakást majd utánam jött és kinyitotta nekem a kocsi ajtaját.

-Egész este ilyen karót nyelt leszel? - vonta fel a szemöldökét. - Már kezdtem azt hinni, hogy sikerült megnyugtatnom téged a fürdőben.
-Igen sikerült... De most megint kezd úrrá lenni rajtam a pánik - vallottam be.
-Őszintén jagi mi a legrosszabb ami ma este történhet? - kérdezte könnyedén Minho miközben bekapcsolta a biztonsági övet és gázt adott.
-Mondjuk az, hogy nem fognak kedvelni a szüleid? - forgattam meg a szemeimet kissé flegmán.
-Az lehetetlen, hiszen imádni való vagy.

Elmerengve néztem a kocsi ablakából Szöul éjjeli fényeit. Most járok itt harmadik alkalommal de még mindig ugyan úgy elvarázsol, mint amikor először voltam itt. Lee Know semmit nem szólt egész út alatt de ez nem a kínos, hanem a kellemes csönd volt. Ő a vezetésre koncentrált, én pedig arra, hogy ne hányjam el magam az idegtől majd mikor megszólalt The Weeknd - Blingind lights száma akkor egyszerre néztünk a másikra és hangosan énekelni kezdtünk. Bánatomra hamarabb odaértünk mint gondoltam volna és kocsonyaként remegő térdekkel kászálódtam ki az autóból.
-Bátorság Y/N - motyogtam magam elé majd megkerülve a járművet Minhohoz léptem és szorosan összefűztem az ujjainkat.

Az idol édesen rám mosolygott, gyengéd puszit adott az ajkaimra majd bekopogott az ajtón. Egy nálam picit magasabb hölgy nyitott ajtót és arca boldogan derült fel. Azonnal a karjaiba zárta Minhot és jó sokáig el sem engedte.
-Annyira örülök, hogy végre itt vagy kisfiam - mondta elérzékenyülve az asszony majd miután eleresztette az idolt várakozóan rám nézett.
-Annyeonghaseyo! Y/N vagyok - mutatkoztam be illedelmesen miközben kissé meghajoltam. Majdnem reflex kezet nyújtottam Minho anyukájának de aztán időben kapcsoltam, hogy nem otthon vagyok... Az asszony arcáról továbbra sem tűnt el a mosoly és miután ő is bemutatkozott az étkezőbe invitált minket.

Mesebeli volt az egész, kész terülj terülj asztalkám várt minket és olyan ízléses volt az egész ház. Remekül keveredett a régi és a modern dizájn, Minho szüleinek remek stílus érzékük volt. A helységbe lépve az idol édesapja várt minket és miután vele is túlestünk a formalitásokon végre leültünk enni. Aztán kezdetét vette az amitől a legjobban féltem... A kérdezősködés.
-Ha jól tudom magyar vagy... Milyen ott élni? Mivel foglalkozol? - érdeklődött Minho anyukája. Számítottam erre a finom faggatózásra, hiszen nyilván érdekelte őket kivel állt össze az egy szem gyermekük de olyan kellemetlen volt...

-Öhm... Igen - köszörültem meg a torkomat majd kicsit bátrabban folytattam. - Magyar vagyok és nem rég fejeztem be a tanulmányaimat. Kitűnő bizonyítványom lett és most azon igyekszem, hogy minél előbb megnyithassam a saját cukrászdámat - húztam ki magam büszkén mosolyogva mire Minho szülei egy aprót bólintottak.
-Igazán hozhattál volna valami hazai különlegességet. Nagyon szeretjük a sütiket és ha már cukrászdát szeretnél nyitni szívesen megkóstoltuk volna a te alkotásod - somolygott a párom apukája mire hirtelen fülig vörösödtem.
-Öhm... Nos sütivel nem de valami mással készültem - vakartam meg zavaromban a tarkóm majd elővettem a táskámból egy üveg pálinkát. - Ezt a nagypapám készítette, úgy hívják pálinka. Egy nagyon erős alkoholos ital ami gyümölcsből készül.

Minho szülei csillogó szemekkel vették át az ajándékomat és úgy forgatták a kezükben az üveget mintha még sosem láttak volna szebbet.
-Ez igazán kedves tőled Y/N - mosolygott rám az idol édesanyja amitől a torkomban lévő gombóc szépen, lassan kezdett eltűnni.
-Köszönjük szépen de azért a sütit nem fogod megúszni - "fenyegetett meg" nevetve Minho édesapja mire én is szélesen elmosolyodtam.
-Nagyon szívesen hozok legközelebb és őszintén sajnálom, hogy elfelejtetettem - mondtam még mindig mosolyogva. Lee Know az asztal alatt finoman megszorította a kezem majd egy puszit adott a homlokomra.

-Na hozzatok gyorsan négy poharat fiam, mindenképp meg kell kóstolnunk ezt az italt. Az igazat megvallva már az illata is nagyon erős de tetszik -vigyorgott a férfi és Minhoval lassan felálltunk az asztaltól.
-A pálinka ivásnak külön művészete van - nevettem el magam.
-Na akkor majd eltudunk dicsekedni az ismerőseinknek, hogy egy igazi magyar lány tanított meg minket pálinkázni - tette hozzá az anyukája és úgy éreztem megtört a nem létező jég. Minho nem tévedett, a szülei valóban megkedveltek. Sietős léptekkel a konyhába mentünk majd míg Minho a poharakért nyújtózkodott átöleltem a derekát.
-Igazad volt... - suttogtam de nem elég halkan mert szerelmem természetesen meghallotta.
-Mondd még egyszer! - fordult felém elégedetten vigyorogva és egy lágy csókba invitált.