-Hé szia Y/N - ugrott elém hirtelen Jimin, ezzel a frászt hozva rám.
-Huh szia - mosolyogtam az idolra majd a mellkasomra tapasztottam a kezem. - Remélem tudod, hogy halálra ijesztettél - bokszoltam a vállába játékosan.
-Sajnálom, nem tehetek róla, hogy rossz a lelkiismereted - kuncogott aranyosan mire megforgattam a szemeimet.
-Nekem nem rossz lelkiismeretem van hanem egy gonosz barátom - sóhajtottam színpadiasan.
-Naaaa - nézett rám kissé lefelé görbülő szájjal az idol, amit már nem bírtam ki nevetés nélkül.
-Mitől van ilyen jó a kedvetek hétfő reggel? - lépett oda hozzánk Jin majd hátulról átölelt és állát a fejemen támasztotta meg. Nem tudom, hogy nézhetett Jiminre, de a fiatalabbik elég félénken pislogott a páromra.

-Jimin kedvenc hobbija, hogy engem ijeszteget - mondtam derűsen mire Jin morgott valamit az orra alatt majd kissé szorosabban fonta körém karjait.
-Öhm én megyek nyújtani - hadarta Jimin egy szuszra és odasietett a bemelegítő gyakorlatokat végző Hoseokhoz.
-Ez meg mi volt? - kérdeztem összevont szemöldökkel Jintől aki ártatlanul pislogott le rám.
-Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz jagiya - vonta meg széles vállait majd sok apró puszit adott a számra.
-Azt ne mondd, hogy féltékeny vagy Jiminre - fújtattam dühösen.
-Próba után találkozunk? - próbálta terelni a témát, de engem ennyivel nem tudott lerázni.
-Igen de nehogy azt hidd, hogy ez a beszélgetés le van zárva.

Még egy búcsúcsókot adtam a szerelmemnek és integetve elköszöntem a BTS többi tagjától. Szerettem a Big Hitnél dolgozni bár baromi nehéz volt bejutnom, de abszolút megérte. Jimin gyerekkori jó barátom volt, de még így sem vettek fel puszira, rengeteget kellett hajtanom és bizonyítanom mire felvettek. Kapkodva a telefonomra néztem, még volt 20 percem kezdésig így elugrottam friss kávéért a büfébe. Szerencsére nem sokan voltak előttem így pontban 8ra már Sejin irodájában voltam.
-Szia Y/N. Kellemesen telt a hétvége? - mosolygott rám a férfi kedvesen.
-Szia. Nagyon jó volt, ha akarod majd mesélek, de előbb kávézzunk - nyújtottam mosolyogva az egyik poharat Sejin felé.

-Nincs nálad jobb manager asszisztens az egész világon - dicsért a férfi majd nagyot kortyolt a még forró feketéből és szélesen elmosolyodott.
-Túlzol, de nagyon szépen köszönöm - pirultam el majd bekuckóztam a kanapéra.
-Figyelj csak ma elég nyugis napunk lesz, de kérnék tőled egy szívességet - nézett rám komolyan a szemüvege mögül Sejin.
-Ajjaj ez nem hangzik valami jól - húztam oldalra a számat mire a férfi egy aprót bólintott.
-Valami nem oké Jiminnel és mivel tudom, hogy barátok vagytok szeretném ha kiderítenéd, hogy mi van vele mostanában - sóhajtott a manager.

-Történt vele valami? - kérdeztem aggódva.
-Megint alig eszik, dekoncentrált és azok a a fekete karikás szemek - csóválta meg a fejét szomorúan Sejin. - Aggódom a fiúért szóval ha volnál olyan kedves...
-Ez csak természetes! Hisz a legjobb barátomról van szó! - Csak azt nem tudom, hogy a reggeli jelenet után Jin mint fog szólni ehhez, tettem hozzá magamban. Biztos nem fogja szó nélkül hagyni ha extra figyelmet ajándékozok hirtelen Jiminnek.
-Minden rendben Y/N? Mintha kicsit elkalandoztál volna - szakított vissza a Földre Sejin hangja.
-Igen, bocsánat csak a mochi megmentő akció részletein gondolkoztam - füllentettem a férfinek és reméltem, hogy nem tűnt fel neki.
-Akkor hát... Jöjjön az áldásos papír munka - kacsintott rám Sejin.

Baromi nagy szerencsém volt mert délben végeztünk, így volt esélyem a fiúkkal ebédelni, ami az utóbbi időkben ritkán fordult elő. Rögtön Jimin mellé ültem és fejem a vállára hajtottam.
-Jól vagy szívem? - kérdeztem suttogva mire az idol egy aprót bólintott. - Figyelj mochi ha van bármi amit elszeretnél mondani... - kezdtem bele amikor hirtelen megláttam Jint. - Szia szerelmem - mosolyogtam rá vidáman mire ő csak megvetően fintorgott.
-Szia Mrs. Mochi - vetette oda foghegyről majd sértődötten tovább állt. Ez hülye, futott át az agyamon, de szerencsére nem mondtam ki hangosan.
-Ez mi volt? - nézett rám tányér méretű szemekkel Jimin.
-Nem tudom de jobb lesz ha utána megyek... - sóhajtottam frusztráltan.

-Jinnie - szóltam az idol után, de rám sem hederített. - Seokjin - kiabáltam már kicsit dühösebben miközben szinte futottam utána. - KIM SEOKJIN - ordítottam olyan hangerővel, hogy az egyik irodából kinézett egy titkárnő.
-Mit akarsz? - fordult meg hirtelen az idol aminek köszönhetően a mellkasának csapódtam.
-Mondjuk azt, hogy magyarázatot adj az előbbi viselkedésedre... - dörzsöltem meg a sajgó orromat. Jin tekintetében aggodalom suhant át, de fél pillanattal később ugyan olyan flegmán nézett rám mint azelőtt.
-Itt nem én vagyok az akinek magyarázkodnia kell Y/N - fakadt ki az idol. - Mégis mivel jobb Jimin mint én?!

A szemeim nem tányér, hanem inkább parabola nagyságúra nőttek majd hitetlenkedve megcsóváltam a fejem.
-Mondd csak minden rendben van ott bent? - csaptam finoman a kedvesem homlokára.
-Már nem szeretsz, igaz? - suttogta letörten az idol miközben idegesen a hajába túrt. A nyelvem hegyén volt, hogy nem túl kedves szavakkal reagáljak a kérdésére, de ahogy belenéztem azokba a gyönyörű, szomorú mély barna szemeibe hirtelen minden haragom el szállt.
-Miért ne szeretnélek...? - csóváltam meg a fejem mosolyogva miközben karjaimmal lágyan átöleltem karcsú derekát.
-Nem tudom - motyogta maga elé Jin majd homlokát az enyémnek döntötte. - Egyszerűen az utóbbi időben úgy érzem minden kicsúszik a kezemből... Pl te is.

Két kezembe fogtam az arcát és finoman simogatni kezdtem puha pofiját.
-Szeretlek te kis majom - suttogtam majd egy apró puszit nyomtam a szájára. Jin szorosan körém fonta mindkét kezét miközben lágyan az ajkaimra hajolt. Nyelvével türelmetlenül végig nyalt az alsó ajkamon én pedig hagytam, hogy elmélyítse a csókunkat.
-Annyira idióta voltam... Bocsáss meg nekem Y/N - mondta csendesen mire finoman ében tincseibe túrtam az ujjaimmal és magamhoz húztam még egy csókra.
-Megbocsájtok, de még egy ilyen beszólás és egy doboz mochival verlek agyon - mondtam teljesen komolysággal, de szám sarkában egy huncut mosoly bujkált.

-Állok elébe, de inkább megpróbálok jó fiú lenni - nevetett fel önfeledten Seokjin majd újból egy szoros ölelésbe vont és ezer meg egy puszit adott a homlokomra. - Szeretlek Y/N.
-Én is szeretlek Jinnie - néztem rá szerelemtől csillogó szemekkel.
-Meg sem érdemlek egy ilyen csodát mint te...
-Ez most valami csapda amire nem létezik jó válasz, ugye? - vigyorogtam szemtelenül mire Jin nevetve megrázta a fejét.
-Nem, őszinteségi roham.
-Kérlek ígérd meg, hogy bármi nyomja a szíved akkor is rád jön egy ilyen őszinteségi roham... Nekem mindent elmondhatsz és számíthatsz rám - néztem komolyan a páromra. Seokjin édesen elmosolyodott majd lágyan végig simított az arcomon.
-Tudom baby... Te vagy az én menedékem.