Hol volt, hol nem volt, egy messzi erdő közepén,
egy hatalmas kastélyban, az emberi világ peremén.

Élt egy gyönyörű vámpír fiú, ki az éjszaka rejtekén,
soha nem bírt megülni formás kis fenekén.

Jay volt a legény becses neve, ki vámpír léte kezdetén,
nem sejtette, hogy élete olyan lesz, mint egy karantén.

A szülői szigor nem könnyített amúgy is nehéz letezésén,
ezért mindig kockáztatva táncolgatott a pengeélén.

Míg a szülők engedelmességet és házasságot vártak Jaytől,
addig ő a klán tagjainak büszkén mesélt sűrűn cserélődő nőiről.

Heeseung és Jay gyakran részegültek meg együtt a whiskytől,
és az átdorbézolt éjjelek után csak úgy bűzlöttek a cigitől.

Jay anyja úgy érezte, hogy a világa lassan összedől,
sosem lesz rendes férfi ebből a megvadult gyerekből.

Az apja rádörrent, hogy na most már elég lesz ebből,
megnősülsz fiam, különben nyakkendőt kötök a nyelvedből.

A vámpír fiú megijedt, hiszen saját életének az ura ő akart lenni,
nem szülői nyomásra, hanem szerelemből akart majd házasodni.

De hát nem volt mit tenni, nem érte volna meg lázadozni,
pedig ő még nem vágyott másra, csak minden éjjel mulatozni.

A barátai együtt érezve próbálták meg Jayt támogatni,
segítettek még neki egy csinos menyecskét is találni.

Azonban a szülők már kiszemelték kit kell Jaynek elvenni,
aki ettől úgy érezte kezdi az élete felett a kontrollt elveszteni.

A vámpír lány, kinek neve Yeseo, szépséges, de rideg,
Jay valaki mást akart, ki nem ennyire hideg.

A leendő ara szemrevaló, de borzasztó sokat fecseg,
a vőlegény nem bírta elviselni, hogy Yeseo ennyire pezseg.

A leányka folyamatosan a származásáról henceg,
Jay már kezdte azt gondolni, hogy ő egy megátkozott herceg.

Azt remélte, hogy pohara tartalma valójában méreg,
mert inkább már meghalt volna, úgy igazából tényleg.

Yeseo annyira nem hozzá való, hogy az egyáltalán nincs rendben
de szegény vámpír fiú tehetetlenül tűrt inkább csak csendben.

Amint újdonsült menyasszonya az alkoholtól elaludt szépen,
Jay nem bírta ki, hogy alaposan rajta végig ne nézzen.

Mennyivel elviselhetőbb álmában, mint ébren,
és ezt gondolván a legényt elönti a szégyen.

Mostantól tényleg minden nap így kell, hogy éljen?
Lehetetlen, ennél a léte többet kell, hogy érjen.

Nagyot sóhajtva egy húzásra kiürítette pohara tartalmát,
és az istálló felé sétálva felmarkolt egy adag zabszalmát.

Az nap még meg sem látogatta kedvenc lovát, Angyalkát,
és gondoskodva róla odaadta neki a napi étel adagját.

Az állatot simogatva meredten bámulta lovagló csizmáját,
mi lenne ha így vezetné le tomboló haragját?

Felnyergelve Angyalkát követte szíve parancsát,
és kettecskén meglátogatták az ősöreg almafát.

Egy kis galoppozás után a lovat az istállóba vissza terelte.
megvakarta a füle tövét, hiszen ezt Angyalka annyira szerette.

A szerszámokat róla gondosan levette,
úgy vigyázott rá, mint egy törékeny gyerekre.

Ezek után elindulva Jay már csak a gondolatait követte,
mely valamiért a gyönyörűséges tóparthoz vezette.

Attól amit ott látott hirtelen az összes bánatát elfelejtette,
és egész lényében érezte, hogy mindent megváltoztat ez az este.

A vámpír herceg csak szájtátva bámult, mint egy agymosott,
ugyanis a vízben egy lány fürdött, aki mint egy tündér, úgy ragyogott. 

Y/N azt hitte egyedül van, ezért Jayt meglátva rögtön lefagyott,
majd rövidesen magához térve torka szakadtából sikított.

A fiú az ordibáló vízitündérre rögtön rápirított,
ki meglepődöttségében azonnal elhallgatott.

Jay a ruháit leráncigálva magában puffogott,
és a lány tiltakozása ellenére a hullámok közé befutott.

Y/N bár megijedt, de Jay szépsége megfogta szívét,
elmerengve bámulta a vámpír ajkainak szép ívét.

A fiú csak arra gondolt, hogy a titokzatos szépség mellett megtalálta a békét,
végre nem érezte a torkában megvadult ketyegőjének a verését.

Nem értette miért nem kívánta a lánynak a vérét,
hisz' már rég a nyelvén kéne éreznie minden egyes cseppjét.

Y/N bizonytalanul Jay felé nyújtotta törékeny kis kezét,
és ez az egyetlen érintés okozta mindkettejük vesztét...

Amint tekintetük egymásba fonódott,
a sorsuk mindörökké rögtön megváltozott.

Körülöttük minden teljesen elmosódott,
és valami furcsa érzés bennük hatalmas lángra kapott.

A vámpír fiú úgy gondolta, hogy ilyen szép lányt még soha sem látott,
na, de belé szeretni, az volna ám igazán csak veszélyes és tiltott!

Halványan mosolyogva Y/N-hez közelebb úszott,
és füléhez hajolva édes szavakat súgott.

Elárulta a nevét, de a lányt ezt akkor épp nem érdekelte,
helyette Jay mandula szemeit és mosoly gödröcskéit figyelte.

Ahogy a jóképű vámpírt nézte még a nevét is elfelejtette,
és józan esze utolsó szikráját is totálisan elvesztette.

Y/N szelídsége Jayt a lábáról teljesen levette,
kislányos reakciója a szívét megmelengette.

Minél tovább nézte őt csak egy gondolat kergette,
kár, hogy a sors Y/N-t nem vámpírnak teremtette.

Egyre többet beszélgettek, oldódott a hangulat,
boldog kacaj hagyta el időnként az ajkukat.

Egymást bámulván enyhe pír lepte az arcukat,
és képtelenek voltak elrejteni bátortalan mosolyukat.

Jay már előre arra gondolt, hogy gyártson kifogásokat,
hiszen Y/N-ért simán áthágta volna a szabályokat.

Nem szeretett volna Yeseonak hazudni, mert nem akart ő rosszat,
csak az ember lánnyal lenni és kettesben bámulni a holdat.

Onnantól kezdve titokban randevúztak, minden éjjel találkoztak,
egyikük sem érezte magát többé már magányosnak.

A tó partján, ahol szerelmük kezdődött, újra meg újra álmodoztak,
nem törődvén a káosszal, melyet rejtőzködő kapcsolatukkal okoztak.

Bár erről a románcról csak Sunoo és Niki tudtak,
de ők is csak azért mert a kis gerlék óvatlanok voltak.

A két vámpír fiú a tiltott románc felett kegyesen szemet hunytak,
és véresküt tettek Jaynek, hogy befogják a pofájukat.

De Jay szívét a félelem lassan bekebelezte,
a bátorság köntösét hirtelen levetette.

Nem merte elhagyni, akit a szülei neki szántak és eldöntötte,
Y/N-nek fordít hátat és ezzel a lányt teljesen összetörte.

Nem akarta, hogy így legyen, önmagát is gyötörte,
de a saját fájdalmát könnyedén a szőnyeg alá söpörte.

Az esküvő napján Yeseo ujjára a gyűrűt nagy nehezen feltette,
de végig azt képzelte, hogy Y/N állt ott helyette.

A szülők büszkék voltak magukra, végül csak elérték céljukat,
nem törődtek azzal milyen fájdalmas helyzetbe taszították a fiúkat.

Jay teljesen behódolt, elkerülte a szócsatákat,
de mikor senki nem látta végig sírta az éjszakákat.

Minden éjjel a tó partjára csempészett egy fekete rózsaszálat,
ezzel szimbolizálva, hogy ha őt szereti valaki az mennyire fájhat.

A szívében azonban semmi nem csillapította a Y/N utáni vágyat,
de tudta, hogyha vele marad azzal sokkal többet árthat.

Yeseo nem tűrte volna el, ha Jay Y/N mellett boldog,
nem zavarja az sem, hogy a fiú szeme ránézve nem csillog.

Neki csak a rang, a hatalom számít, oly' émelyítően bájolog,
magasról tesz rá, hogy a vámpír herceg mellette csak nyomorog.

Jay igyekszik jó férj lenni és úgy tenni, mintha ez nem lenne nagydolog,
de akárhányszor az ember lányra gondol a szíve hevesen bedobog.

És Y/N is minden éjjel, mikor a hold ismét fényesen ragyog,
a tó partján áll, szíve Jay után vágyakozva sanyarog.

Miféle játék ez a sorstól, hogy ők akkor összeakadtak?
Mint a mágnes ellentétes pólusai azonnal összetapadtak.

Semmivel sem törődve ölelkeztek és csókoloztak,
miért lettek ők és a szerelmük mégis kárhozottak?

De az igazság az, hogy szívük mélyén örökké együtt maradtak,
álmaikban újra átélik a csodát, amit egyszer megkaphattak.

Bár az élet közbe szólt és szétszedte útjukat,
a holdfény és a tópart mindörökké megőrizte a titkukat.

(És a következő részben bármi előfordulhat...🤫😇)