2020 több szempontból is sorsfordító volt számomra. Év elején sikerült kiköltöznöm Dél-Koreába, amivel valóra vált az álmom és azt hittem ennél boldogabb már nem is lehetnék... De mégis sikerült. Bár közbe szólt a covid, a szigorítások, a karantén, de nyáron megtörtént velem az ami minden táncos álma: együtt dolgozhattam a Stray Kids-el. Mint nem ázsiai, kicsit hátránnyal indultam, de a tánctudásommal bizonyítottam és meggyőztem mindenkit a JYP-nél. Végre kifizetődött a sok évnyi kemény munka és bár nem lettem állandó táncos a kiadónál, de időnként azért rám emelték a telefont. Többnyire csak beugrós voltam, de nekem ez tökéletesen megfelelt. Volt állandó munkám, lakhatásom és a Stray Kids-es fiúk mind jó barátaim lettek. Kell ennél több?

Valamiért Channal és Hyunjinnal lett igazán szoros a kapcsolatom, de a többiekkel is remekül kijöttem. Sok programot szerveztünk közösen, akár a többi táncossal is, így hamar otthon éreztem magam Dél-Koreában. A leader amolyan báty figura lett az életemben, Hyunjin meg... Hát időnként egy jó nagy kérdőjel. Hogy mi jellemezte a mi kapcsolatunkat? Hajnalig, vagy néha másnap reggelig tartó táncpróbák, közös séták, filmezős esték, közös nasizások és aztán edzések. Sok lelkizés, egymás vállán sírás és még annál is több nevetés. Viszont volt köztünk még valami, amit nem tudtam hová tenni... Félreérhető üzeneteket, laza flörtök, szoros ölelések, véletlennek álcázott érintések.

Az utóbbi dolgok főleg akkor fordultak elő mikor együtt táncoltunk, vagy edzettünk. Na, nem mintha bántam volna, hogy minden alkalmat kihasználva hozzám ért... Szimplán csak idegesített, hogy nem tudtam eldönteni, hogy tulajdonképpen most hányadán is állunk? Abban biztos voltam, hogy Hyunjin nem volt számomra közömbös... Az első pillanattól kezdve teljesen elvarázsolt és nem csak az angyali külsejével. Nehéz természet volt, de minden hibája és hisztije ellenére imádni való volt. Rögtön jóba lettünk, de időbe telt amíg meg mert nyílni előttem és igazán közel engedett magához. Van valami varázslatos abban, amikor feltétlen bizalmat kapsz olyantól, aki mindenkivel szemben megtartja a három lépés távolságot.

Talán ez volt az oka annak, hogy totálisan elcsavarta a fejem. Néha mikor Hyunjinra néztem akaratlanul eszembe jutottak Antoine de Saint-Exupéry szavai, melyeket "A kis herceg" című könyvében olvastam... "De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra." Nem merem kimondani, hogy szerelmes lettem, mert sosem éltem még át ilyesmit... De ha a szerelem azt jelenti, hogy szinte mindig a másik jár az eszedben, hogy aggódsz érte, hogy hiányzik mikor nincs veled, hogy furcsán remeg a gyomrod és a lábaid mikor a közeledben van... Akkor igen. Szerelmes lettem Hwang Hyunjinba.

Elgondolkodva sétálgattam a kiadó folyosóján a szokásos tánctermünket keresve. Azt beszéltük meg, hogy délután 2 órakor ott találkozunk és bár még csak fél 2 múlt, éltem a gyanúperrel, hogy Hyunjint már ott fogom találni. Ahogy közeledtem a helység felé a Red lights dallamai ütötték meg a fülemet. Ajkaimra lágy mosoly kúszott és nevetve megcsóváltam a fejem. Ennek a fiúnak tényleg a tánc az élete... Mikor egy picit pihenhetne, akkor is inkább a parkettet koptatja és próbálja tökéletesíteni az amúgy is hibátlan mozdulatait. Az ajtó előtt előtt állva egy pillanatra elgondolkoztam. Nem szokásom mások után leskelődni, de most látni akartam, hogy mit művel amikor nem vizslatják kíváncsi tekintetek...

Résnyire nyitottam a nyílászárót és óvatosan bekukucskáltam. Hyunjin teljesen el volt merülve a saját világában. Mozgása olyan volt mint a higany, egyszerűen gyönyörű volt. Tökéletes teste úgy rezdült a zene ritmusára, mint amilyen könnyedén a tollpihe száll a szélben. Mintha megérezte volna, hogy figyelem, lopva az ajtó irányába fordult és telt ajkai rögtön mosolyra húzódtak.
-Mióta vagy perverz kukkoló Y/N? - szívta a vérem vigyorogva majd lassú léptekkel felém indult és kivette a kezemből a táskámat.
-Tudom, hogy máshogy táncolsz mikor egyedül vagy. Sajnálom, kíváncsi voltam - vontam meg a vállam, de az igazság az volt, hogy egy cseppet sem sajnáltam.

Hyunjin furcsán somolyogva bámulta az arcomat majd hátat fordítva nekem az asztalhoz sétált és letette rá a cuccomat.
-Ebben a szettben fogsz táncolni? - firtatta miközben végig nézett a ruhámon.
-Szerintem tökéletes, célnak megfelel - simítottam végig a macinacin és a Hyunjintól "kölcsön vett" (magyarán ellopott) két számmal nagyobb pólón.
-És biztos, hogy a Red Lights-ot akarod gyakorolni?
-Teljesen - feleltem magabiztosan. - Alig vártam már, hogy sort kerítsünk rá.
- Akkor a The Fact Music Awards-on előadott verziót tanítom meg neked, kezdésnek talán könnyebb lesz és rövidebb is - mondta Hyunjin mire egyetértően bólintottam.

-Használjuk a láncokat is? - pislogtam rá reménykedve.
-Azért az nem veszélytelen mutatvány szépségem - csóválta meg a fejét nevetve.
-Naaa kérlek! Pont ez a kihívás benne - ugráltam egy helyben lelkesen.
-Legyen, de akkor én leszek kezdésnek Chan, te pedig én. Rendben? És ha már magabiztosan tudod a koreót akkor cserélhetünk és lehetsz te a leader.
-O-Ok-oké - dadogtam zavarodottan, ugyanis rögtön bevillant egy kép. Kegyetlen sokszor néztem meg a fiúk TMA fellépését, így örökre az agyamba égett egy mozdulat sor... Chan Hyunjin mögé lép és végig simít a mellkasán. Ha most én leszek Hyunjin, Hyunjin pedig Chan, akkor ő fog végig simítani az én mellkasomon... Amit én biztos nem fogok túlélni.

-Hahó Y/N - integetett az orrom előtt az idol mire megráztam magam.
-Figyelek - néztem rá ábrándos tekintettel és szemeim automatikusan a kezeire tévedtek. Istenem, ha azokkal fog végig simítani a melleimen...
-Akkor neked is jó lesz így, igaz? - vigyorgott rám ördögien Hyunjin és ebből már tudtam, hogy megint perceken keresztül csak a nyál folyt ki a számból, ahelyett, hogy rá figyeltem volna. Legszívesebben felpofoztam volna magam, egyáltalán nem viselkedtem profi táncoshoz méltóan. Suta kislánynak éreztem magam és fájdalmas volt rádöbbennem, hogy Hyunjin mellett sokszor valóban az voltam. Hatással van rám és sajnos nem mindig jó értelemben.

Hyunjin elindította a zenét és a tükörben figyelemmel követte mindkettőnk mozgását. Érthető okokból rám jobban figyelt mint magára, de amíg véget nem ért a szám nem szólt semmit.
-Próbáld meg úgy - lépett hirtelen mögém. - Hogy így tartod a kezed és a másik lábadra helyezed a súlyod - magyarázta lelkesen majd kezeit a derekamra csúsztatta. - És bátran vigyél bele több csípőmozgást, néha olyan merev vagy - suttogta a fülembe és amikor hátrébb lépett tőlem "véletlenül" végig simított a fenekemen. Nagyot nyeltem majd a fejem megrázva próbáltam arra koncentrálni amire kellett és nem arra, ami hetek óta a fejemben járt...

Szinte pihenés nélkül gyakoroltuk újra és újra a koreót, de nagyjából 2 óra alatt eljutottunk oda, hogy Hyunjin megdicsért.
-Nagyon ügyes vagy Y/N - ölelt magához majd miután elengedett kacéran felvonta az egyik szemöldökét. - Akkor jöhetnek a láncok?
-Naná - vigyorogtam lelkesen és kezeimet kérés nélkül a fiú felé nyújtottam, hogy óvatosan megkötözzön.
-Bár most nincsenek háttértáncosok, de remélem így is teljes lesz az élmény - mosolygott rám majd a nyakamba tette a műanyagot. - Ne feledd, az elején a nyakam körül van és utána kerül rá a csuklóimra - mondta lazán. - Legyél jó Hyunjin - kacsintott rám és miután felvette Chan kezdőpozícióját elindította a zenét.

-Énekeljünk is? - kérdeztem nevetve, ezzel próbálva leplezni a zavaromat.
-Ha szeretnél - vigyorgott rám majd hátrálni kezdett és teljesen átadta magát a számnak. Eleinte úgy röhögcséltünk mint a gyerekek majd amikor közelíteni kezdtünk egymáshoz és hátat fordítottam Hyunjinnak már nem volt kedvünk nevetni. Még egy láncot a nyakamhoz érintett és mikor közelebb hajolt hozzám az ajkaival "véletlen" végig cirógatta a nyakam. Előrébb szaladtam, ahogy azt a koreográfia szerint kell és szememet behunyva énekeltem. A láncok a csuklóm köré kerültek és próbáltam a lehető legkecsesebben mozogni a zene ritmusára. Pilláimat végül kénytelen voltam kinyitni, hogy ne rontsam el a következő mozdulatot és ráléptem a láncra.

Tekintetem félve Hyunjinra emeltem, de egy pillanatra sem álltam le. A fiú elismerően bólintott majd a láncokat elhajította a terem végébe és végig a szemembe nézve táncolt tovább. Hogy kényelmesebben tudjunk egymás mellett mozogni rajtam egy magasított edző cipő volt, míg Hyunjinon csak egy zokni. Így is sokkal magasabb volt nálam és alig bírtuk visszatartani a nevetést mikor egymással szemben állva táncoltunk. Lehet csak beképzeltem, de a levegő úgy izzott körülöttünk, hogy szinte fulladoztam a szexuális energiáktól amik körül vettek minket. Mikor a hátulról mellkas simítós mozdulat következett nem csalódtam Hyunjinban... Olyan könnyedséggel markolt bele a melleimbe mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lett volna.

Minden erőmet összeszedve próbáltam túllendülni a történteken és folytatni a koreót, mintha mi sem történt volna... De amikor a végén ott álltunk egymással szemben, izzadtan, kapkodva a levegőt... Képtelen voltam tovább megálljt parancsolni a vágyaimnak. Kipirult orcákkal bámultam a fiú szaporán fel-le emelkedő mellkasát majd tekintetem lassan a szájára tévedt.
-So, can you please come over closer... Hold me tight, right now - suttogtam a Red lights szövegét majd lassú léptekkel egyre közelebb léptem az idolhoz. Hyunjin érdeklődve pillantott le rám, várva, hogy mire készülök, én pedig attól féltem, hogy menekülni fog. De nem így lett...

Amikor váratlanul puha hajába markolva lehúztam magamhoz egy édes csókra, meglepetten a számba nyögött. Olyan szorosan préselte a testét az enyémhez, hogy egy pillanatra elhittem, hogy képesek lettünk volna összeolvadni is akár. Hatalmas tenyerei gyengéden, de határozottan markoltak a csípőmbe és ez a mozdulat rántott vissza a valóságba.
-Sajnálom - suttogtam puha ajkaira és megpróbáltam elhúzódni tőle, de nem hagyta.
-Ne... - kapaszkodott erősebben belém és egy apró puszit adott a számra. - Én sajnálom, hogy nem mertem előtted lépni, de gyáva voltam - mondta elfúló hangon. - Olyan jó barátok voltunk és nem akartam tönkre tenni azzal, hogy rád mászok. Azt hittem nem érdekellek úgy téged...

-Hónapok óta harcolok az érzéseimmel és vártam, hogy lépj - vallottam be mosolyogva majd mindkét karom a nyaka köré fontam. - Tudod észrevettem ám minden apró jelet, rejtett utalásokat, véletlen érintéseket... - folytattam csendesen majd lábujjhegyre álltam és végig csókoltam a nyakát. Éreztem, hogy tettem hatására Hyunjin kellemesen megborzongott és ez elegendő bátorságot adott a folytatáshoz. - Csak vártam, hogy cselekedj, de már meguntam a várakozást - suttogtam puha bőrére. - Akarlak Hyunjin - emeltem rá a tekintetem.
-Biztos vagy ebben Y/N? - kérdezte miközben hüvelykujjával végig simított az ajkamon.
- Teljesen biztos - bólintottam határozottan.

-Mondd el mit szeretnél... - morogta vágytól rekedtes hangon majd válaszomat meg sem várva lecsapott az ajkaimra. A fenekembe markolva könnyedén ölbe kapott és meg sem állt velem egészen a terem végében lévő asztalig. Nyelvével lassan furakodott át a számba, de utána olyan hévvel csókoltuk egymást, hogy azt hittem belefulladunk. Ajkaink összeolvadása olyan volt mint a legveszélyesebb drog, az első alkalom után függőséget okozott. Mikor Hyunjin megszakította volna a csókot ujjaimmal a hajába túrtam és nem engedtem.
-Azt akarom, hogy továbbra is legjobb barátom legyél - suttogtam az ajkaira. - A támaszom, a bizalmasom... És a szerelmem, az egyetlen férfi az életemben.

Finoman mézédes párnácskáiba haraptam, aminek hatására egy vágyakozó sóhaj hagyta el a száját. Bár az asztalon ülve magasabb voltam mint alapból, de így is le kellett hajolnia hozzám. Ujjai kacéran a pólóm alá siklottak és végig simított az oldalamon. Az egész testem bizsergett az érintéseitől és feltudtam volna robbanni. Ennyi elég volt ahhoz, hogy teljesen kikészítsen és mikor egyik kezemmel a gatyájába nyúltam éreztem, hogy ő sincs ezzel másként.
-Most még meggondolhatod magad Y/N - lihegte miközben finoman a kezemre fogott. - Nem mintha nem akarnálak, mert bassza meg, annyira vágyom rád - szívta be élesen a levegőt majd újra csókolni kezdett.

-Hónapok óta majd megpusztulok érted - kuncogtam bele a csókba. - Eszem ágában sincs most már leállni... - Ahogy ezt kimondtam Hyunjin egy férfias morgás kíséretében kiszedte a kezem a nadrágjából és türelmetlenül ráncigálni kezdte a melegítő alsómat.
-Ha tudnád mióta vágytam már erre - lihegte vágytól perzselő hangon miközben én a csípőm megemelve segítettem neki, hogy letudja hámozni rólam a zavaró ruhadarabokat. Egy könnyed mozdulattal eltávolította a pólómat is és amíg a melltartóm kapcsával "szenvedett" fejem a nyakába fúrva puszilgattam végig az érzékeny területet. Éreztem ahogy kellemesen kirázta a hideg és apró libabőrök lepték el a testét mindenhol... Még közelebb préseltem magam hozzá és ujjaim a pólója alá vezettem.

Finoman a hajamba markolva hátrébb húzta a fejem és örökkévalóságnak tűnő pillanatokig csak szerelmes pillantásokkal bámult engem. Tekintete a szemeim és az ajkaim között cikáztak majd végül lecsapott.
-El sem hiszem, hogy ez végre megtörténik - lihegte a számba miközben magáról is levette a melegítőt és a boxert. - Szeretlek baby.
-Én is téged Jinnie - nyögtem bele a csókba majd megrángattam a pólója alját. - De valamit elfelejtettél... - mondtam kuncogva. A fiú értve a célzást levette a pólóját is és így végre megcsodálhattam meztelen valóját. Elködösült tekintettel simítottam végig az alhasától a mellkasáig miközben ő beharapott alsó ajkakkal a melleimet nézte.

-Ugye végre hozzád érhetek? - nyalta meg kiszáradt ajkait majd a nyakamba puszilt.
-Ne fogd vissza magad - válaszoltam és határozottan álló tagjára markoltam. Kezem ütemesen mozgatni kezdtem a farkán, Hyunjin pedig mohón csókolni kezdett miközben mindkét kezével a melleimet gyurmázta. Ujjai finoman érintették kemény bimbóimat majd erősebben megmarkolta mindkét mellemet. Gyorsabb tempóban kezdtem el kényeztetni és a reakcióiból ítélve közel járt... Megállás nélkül a számba nyögdécselt és a tenyerembe lökte magát majd hirtelen lefogta a kezem és lefejtette a farkáról. A tenyerembe csókolt miközben végig a szemembe nézett majd édesen elmosolyodott.
-Most én jövök baby...

Hatalmas kezei továbbra is a melleimen pihentek és finoman hátrébb döntve fektetett el az asztalon. Kiélvezve minden pillanatot ujjai könnyedén táncoltak végig a testemen, éppen hogy csak hozzám érve ingerelt. A nyakamhoz hajolt, fogait puha bőrömbe mélyesztette majd reszelős hangon a fülembe suttogott.
-Alig várom, hogy megízlelhesselek. - Vágytól perzselő szavait tettek követték, két ujja a csiklómra simított és körkörös mozdulatokkal kényeztetett miközben ajkai egy pillanatra sem szakadtak el a nyakamtól. Csókolt, harapott, szívás nyomokat hagyott maga után mialatt én ívben megfeszülő háttal a nevét ismételgettem.
-Hyunjin... Hyunjin... - nyögtem a fülébe mikor két ujját belém csúsztatva kezdett gyötörni.

Hyunjin kissé felemelkedett rólam, tekintetét az enyémbe fúrta és szemtelenül elvigyorodott miközben hüvelykujját az érzékeny pontomhoz érintette.
-Istenem, hányszor fantáziáltam már erről, hogy kéjben úszó arccal, alattam fekve a nevemet sikítod - sóhajtott fel vágyakozva. Karjaimmal izmos vállaiba kapaszkodtam és finoman beléjük karmoltam. Csillagokat láttam már a gyönyörtől, pedig még csak az ujjait használta... Szájával az egyik mellemre tapadt, erősen megszívta a bimbómat majd lágy nyelvcsapásokkal ingerelte tovább. Ennél a pontnál már nem tudtam vissza fogni magam és egy hangosabb sikítás hagyta el a számat. Hyunjin rögtön csókolni kezdett, hogy tompítsa a hangerőm. - Nem szeretném ha ránk nyitnának és gondolom te sem - kuncogta majd kihúzta belőlem az ujjait.

Mélyen a szemembe nézve lenyalta a kezéről a nedvemet majd egy féloldalas mosollyal az arcán széttárta a combjaimat és a fenekemnél fogva közelebb húzott magához. Ujjaim automatikusan szénfekete tincseibe siklottak és félig ülő pozícióba tornáztam magam. Hyunjin a nyelve hegyével éppenhogy csak hozzám érve nyalt végig, direkt húzta az agyam... Tettébe egész testem beleremegett és többért könyörögve markoltam selymes hajába. Ördögi vigyorral az ajkain nézett fel rám miközben mélyen belém nyalt majd nyelvét körkörösen mozgatni kezdte a csiklómon.
-HYUNJIN - sikítottam maga tehetetlenül mire a fiú türelmetlenül morrant egyet és figyelmeztetőleg a fenekembe markolt.

Minden porcikám remegett és átadva magam a gyönyörnek inkább hanyatt feküdtem az asztalon. Egyik kezemmel még mindig Hyunjin haját markoltam, a másikkal pedig a számat fogtam be. Soha nem tapasztalt ingerek és bizsergető érzések cikáztak végig a testem minden pontján, így nehéz volt kontrollálnom magam. Hyunjin nem csak feltüzelt, hanem lángra lobbantotta a testem... És mikor kitartó nyelv munkájának hála átléptem a kéj kapuján nem állt le, éhesen nyalt tovább. A kéj és kín vékony mezsgyéjén táncolva fekete foltokat láttam már csak magam előtt, miközben újra és újra beleremegtem Hyunjin minden mozdulatába. Végül kihúzta belőlem az ujjait, egy puszit adott a nőiességemre és felmászott hozzám egy csókra.

Nyelvével rögtön a számba furakodott, játékosan az ajkaimat harapdálta és mindkét kezével a fejem mellett támaszkodott meg.
-Megengeded...? - kérdezte vágytól rekedtes hangon miközben álló farkát hozzám dörgölte.
-Neked bármit. - Épphogy kimondtam ezt a két szót az idol türelmetlenül talpra állított és az asztaltól ellépve szembe fordított a tükörrel. Kezemmel a törékeny üvegnek támaszkodtam és kocsonyás, remegő lábakkal próbáltam talpon maradni. Hyunjin mögém lépve átölelte a derekam, kijjebb tolta a fenekem majd szabad kezét gyengéden a nyakam köré fonta.
-Látni akarom a kéjtől tátva maradt szád, a vágytól eltorzult arcod, a fennakadó szemeid, amik annak köszönhetőek, hogy elmerül benned a farkam...

Fejem hátravetve a mellkasának támasztottam és tekintetünk találkozott a tükörben. Hyunjin az alsó ajkát beharapva a mellemre csúsztatta az addig nyakamon pihenő kezét majd erősen magához ölelt. Farkát lassan, centiről centire csúsztatta belém, ezzel kéjes nyögéseket kicsalva mindkettőnkből. Miután tövig elmerült bennem nem mozdult, csak a derekam ölelte tovább és a mellkasom simogatta. Fenekem kissé ágyékának nyomva próbáltam ösztönözni, de csak dühösen felhördült és a fülemhez hajolt.
-Még egy mozdulat baby... És elfogok élvezni - mondta majd apró csókokkal borította be a nyakam. - Próbálok kicsit lenyugodni, nem szeretnék fél perc alatt elsülni.
-Ennyire jó érzés bennem lenni? - kérdeztem nagyokat sóhajtozva. Imádtam mikor a nyakam kényeztette.

-Nincs rá szó mennyire - szívta be élesen a levegőt és könnyed mozdulatokkal a melleimet kezdte el simogatni. Pár pillanatig csendesen egybeolvadtunk majd Hyunjin minden előjel nélkül gyors tempóban mozogni kezdett. Olyan erősen haraptam a számba, hogy kiserkent a vérem, de így legalább eltudtam fojtani a kitörni készülő sikolyaimat. A tükörbe nézve bámultam ahogy az idol kőkemény farka kíméletlenül hatol belém és taszít egyre közelebb az orgazmushoz. Annyira izgató látvány volt... Hyunjin kissé lehajtott fejjel nézte a popsimat majd váratlanul mindkét kezével belé markolt és kegyetlen iramban kezdett el dugni.

A csomó az alhasamban felrobbanni készült, a kéj végig száguldott az ereimben és elködösítette az elmém. Időnként elfojtott nyögések és sikítás foszlányok hagyták el a számat, pedig nagyon igyekeztem, hogy ne adjak ki hangot...
-Engedd ki a hangod - parancsolt rám Hyunjin.
-Dehh... Mi van... H-ha... Megh... Hallják - lihegtem erőtlenül.
-Nem érdekel - morrant fel türelmetlenül és már olyan mélyen, olyan erősen járt bennem a farka, hogy azt hittem leszakad a méhem. Egyik keze a nőiességemre simított, ujjai lágyan érintették a csiklómat és ez megadta a végső lökést ahhoz, hogy elélvezzek. Nem törődve senkivel és semmivel adtam át magam a gyönyörnek és hangos, kéjes sikolyok közepette éltem át az addigi legintenzívebb orgazmusomat.

Hyunjin pár lökés után kihúzódott belőlem és felhördülve a fenekemre lövellte az örömnedvét. Hangosan kapkodtuk mindketten a levegőt majd Hyunjin szembe fordított magával, a tarkómnál fogva a hajamba túrt és úgy csókolt, mintha az élete múlt volna rajta. Felelőtlenek voltunk, bármikor ránk nyithattak volna de nem érdekelt. Boldogan fontam karjaim a nyaka köré és viszonoztam szerelmes, szenvedélyes csókjait.
-Ugye tudod, hogy most már soha többé nem engedlek el? - szusszant fel elégedetten majd apró puszikkal borította be az arcom és a szám.
-Tudom, de nem is akarom, hogy elengedj. Hozzád akarok tartozni...
-Örökre?
-Örökre.