Az ember lánya romantikusnak és filmbeillőnek tervezi az első alkalmát, de az élet sokszor felül írja az elgondolásainkat... Így történt ez velem is amikor először lefeküdtem életem szerelmével Hwang Hyunjinnal. Gyertyákat terveztem, rózsaszirmokat meg lágy zenét és úgy gondoltam, hogy majd a 6. hónap fordulónk alkalmából lepem meg ezzel... Bár nem így történt, de egy percre sem bántam meg, hogy neki adtam a szüzességem 2 évvel ezelőtt. Spoiler veszély: azóta is egy párt alkotunk.

-Mit csinálsz szerelmem? - huppant le mellém az ágyra Hyunjin és a vállam fölött kíváncsian átpislogva nézte az ölemben heverő tankönyvemet.
-Tanulok arra a kurva érettségire, mégis mi mást csinálnék? - fújtattam ingerülten, mire a fiú édes kiscica módjára a nyakamba fúrta a fejét.
-Naaa. Ne legyél ilyen ingerült jagiya! Pár nap és túl leszel rajta - próbált meg aranyosan nyugtatgatni, de túlságosan feldúlt voltam. Az utóbbi napokban a tanulás minden időmet elvette... Alig tudtam a barátaimmal, Hyunjinnal lenni és ez feszültté tett.

-Sajnálom, nem akartam veled kiabálni - fordultam hátra, majd egy bocsánatkérő puszit nyomtam az idol orrára.

-Semmi baj szerelmem, megengedem, hogy kiengesztelj - feküdt hirtelen az ölembe a fiú és elégedetten mosolygott rám. Halkan felnevettem, majd finoman végig simítottam arcának puha bőrén. Imádtam minden porcikáját... 

Az, hogy szerelmes voltam belé az enyhe kifejezés volt. Boldogan vesztem el sötét szemeinek vágyakozó pillantásában, miközben tenyeremmel szüntelen tökéletes állkapcsát cirógattam. Annyira tökéletes volt...

-Szeretlek - suttogtam és lehajoltam egy aprócska csókra, de Hyunjin váratlanul megragadott és magára húzott. Kezei erősen fogtak, esélyem sem volt menekülni. Na, nem mintha akartam volna. - Tanulnom kell - motyogtam bele a csókba, mire az idol hirtelen felült velem együtt az ölében. Kezeivel lágyan az oldalam simogatta, míg ajkat szüntelenül falták az enyéimet.

-Tud várni az a tanulás egy picit? - kérdezte vágytól rekedtes hangon és abban a pillanatban megéreztem izgatottságát, aminek én voltam az okozója. Mivel az ölében ültem az ágyéka az enyémnek feszült, így nem volt nehéz észrevennem...

A pulzusom hirtelen 200-ra ugrott és azt sem tudtam, hirtelen, hogy mit feleljek. Vágytam rá, akartam őt, de valami visszatartott... Nem így és nem akkor terveztem. Nem álltam még készen a dologra, túlságosan gátlásos voltam és az önbizalmam is a béka segge alatt tanyázott.
-Hyunjin... - szólaltam meg rekedtesen mire a fiú olyan édesen nézett rám, hogy képtelen voltam elutasítani. Csak hagytam, hogy megtörténjen...

Hyunjin arcán egy cuki és elégedett mosoly terült szét, amiért végre zöld utat adtam neki. Tudtam, hogy ha nemet mondok türelmesen várt volna tovább, de ki ne lenne boldog attól ha a szerelme végre neki adná magát?

Lassan lefejtette rólam a felsőmet, utána pedig rajtam volt a sor, hogy megszabadítsam őt a pólójától. Látványa teljesen rabul ejtett... Beharapott alsó ajakkal bámultam tökéletes felsőtestét, majd egyik ujjammal finoman végig simítottam rajta. Hyujin elégedetten fel sóhajtott, arcát a melleim közé fúrta és apró csókokkal halmozta el melltartóval fedett kebleimet. Egy új fajta, addig még ismeretlen bizsergés futott végig a gerincemen, hasonló volt mint az áram ütés, de kifejezetten kellemes volt.

-Levehetem ezt rólad? - birizgálta egyik kezével játékosan a melltartóm kapcsát. Fejem szégyenlősen lehajtva motyogtam valamit, de annyira halkan, hogy még én sem hallottam. Hyujin óvatosan az állam alá nyúlva felemelte a fejem és kényszerített, hogy a szemébe nézzek. Lassan ráemeltem a tekintetem és a fiú aggódó pillantásával találtam szembe magam. - Mi a baj baby? Annyira feszült vagy és ezt már nem kenheted a tanulásra - kuncogott aranyosan, majd egy apró puszit adott az orromra. Tette mosolygásra késztetett, de ajkaim görbülete nem tartott sokáig. Képtelen voltam a szemébe mondani az érzéseimet, annyira zavarban voltam, annyira szégyelltem magam... Ezért két kezem takarása mögé rejtőztem.

-É- én... Csa-csak... - dadogtam össze vissza mint egy elmeháborodott. - Attól félek, hogy nem fogok neked tetszeni - hadartam végül egy szuszra. Éreztem ahogy Hyunjin mancsai lassan a kezeimhez érnek és gyengéden lefejtette az arcomról őket. Egy darabig csak szótlanul néztük egymást, teljesen elveszve a másik tekintetében,  majd a fiú puha ajkai az enyémekre tapadtak. Csókja lomha volt, olyan ismerkedős mintha most csókolnánk meg egymást először.

Félve mélyítette el a dolgot és tolta át a nyelvét a számba, de amikor ez meg történt Hyunjin  olyan vágyat élesztett fel bennem amitől egy percre megijedtem. Nem gondoltam volna, hogy lehet valakit ennyire kívánni...

Kínzó lassúsággal vált el az ajkaimtól és az arcom két kezébe fogva mosolyogva nézett rám. Tekintetében benne volt minden... Tudtam, hogy számomra ő lesz a kezdet és a vég is.
-Szerelmem olyan buta vagy - dorgált meg szelíden. - Hát nem látod, hogy nézek rád minden alkalommal? Nem érzed a szeretetet, a vágyat és a ragaszkodást az érintéseimben? Kételkedsz a szerelmesen elsuttogott szavaimban? - kérdezte még mindig mosolyogva miközben mancsai szüntelenül az arcomat cirógatták.
-Nem benned nem bízok, hanem magamban, érted?! Nem is tudom mit keresel egy olyan mellett, mint én - buktak ki belőlem a szavak és velük együtt pár sóscsepp is utat tört magának. A fiú lágyan lecsókolta a könnyeimet és olyan szoros ölelésbe vont, mint még soha azelőtt.
-Mivel bizonyíthatnám, hogy számomra kívül-belül tökéletes vagy?

Fogalmam sem volt arról, hogy mit felelhettem volna a kérdésére, így nem válaszoltam csak mohón az ajkaira tapadtam. Hyunjin belemosolygott a csókba, ami engem is vigyorgásra késztetett és egy fokkal bátrabban indultak a kezeim felfedező útra a testén.

 
-Akkor erre már semmi szükség, ugye? - kérdezte pajkosan, miközben egy mozdulattal kikapcsolta a melltartómat. Finoman hátrébb tolt, hogy teljes rálátást kapjon a felsőtestemre, amit én összeszorított szemekkel "tűrtem". Még mindig annyira kellemetlenül éreztem magam, képtelen voltam feloldódni. - Egyszerűen gyönyörű vagy - suttogta vágytól rekedtes hangon az idol, majd rögtön birtokba vette a melleimet. Lassan, érzékien végig nyalt az egyik bimbómon, míg a másikat finom simogatásokkal kényeztette.

-Hyunjin... Hyunjin... - nyögtem szüntelenül a nevét, mialatt hátra hajtott fejjel élveztem azt amit velem művelt. Mindkét kezével a hajába túrtam és egyre sűrűsödő nyögésekkel adtam a tudtára, hogy mennyire élveztem amit csinált. Hirtelen nagyot nyekkentem az ágyon, a fiú egy ügyes és határozott mozdulattal a hátamra fordított. Még egy-egy csókot lehelt a melleimre,  majd felemelkedve mélyen a szemembe nézett.
-Szeretlek - suttogta miközben vágytól perzselő tekintetét az enyémbe fúrta.
-Én is szeretlek téged - válaszoltam nagyokat sóhajtozva, majd egyik tenyeremmel végig simítottam hófehér mellkasán.

-Szerintem már ezek a ruha darabok is feleslegessé váltak - kapaszkodott bele egyszerre a shortom és a bugyim szélébe.

-Kapcsold le a villanyt - kértem kétségbeesetten.

-Még mit nem... Minden porcikádat megszeretném csodálni - mosolyodott el lágyan.
-Kérlek... - könyörögtem egyre inkább és éreztem, hogy újból könnyek folynak végig az arcomon. Annyira csúnyának és undorítónak találtam a testem, nem akartam, hogy Hyunjin is lássa és kiábránduljon belőlem.
-Olyan kis csacsi vagy - simított végig az arcomon. - Kiegyezhetünk egy diszkrét hangulat világításban szépségem? - vigyorgott rám kacéran, de a szemében csillogó szomorúság elárulta őt. Talán ő valóban tökéletesnek talál engem és ez a véleménye akkor sem változna ha fedetlenül látná testem minden részét...?

Hyunjin felállt az ágyról, lekapcsolta a nagy villanyt, majd beizzította az ágyam felett elhelyezkedő led világítást és visszafeküdt mellém.
-Hmm egész meg hitt így, nem? - kérdezte szemtelenül vigyorogva.
-Valóban... - mosolyodtam el lágyan és egy szenvedélyes csókba invitáltam a fiút, aki a hevességemet szabad útnak vélte és egyetlen mozdulattal megszabadított a maradék ruháimtól. Tette annyira meglepett, hogy egy riadt sikoly hagyta el a számat, amin az idol jót derült.
-Csak azt ne mondd, hogy nem számítottál erre az aljas cselekedetemre - nevetett fel édesen mire én is halkan kuncogni kezdtem. Végre úgy éreztem, hogy kezdtem feloldódni...

Fölém magasodott és apró csókokkal halmozta el az arcom minden szegletét, miközben egyik kezével a melleimet simogatta. Kéjesen nyögtem a szájába az érintése hatására, fogalmam sem volt arról, hogy mennyire felizgatom ezzel őt.

Keze tapintatosan csúszott egyre lejjebb és lejjebb... Végig simította az oldalam aminek hála akaratlanul is kuncogni kezdtem, borzasztó csikis voltam ott. Hyujin a csókba mosolygott, majd még lentebb vezette a mancsát. Az alhasam simogatás közben elvált ajkaimtól és mélyen a szemembe nézett.
-Hozzád érhetek szerelmem? - kérdezte reménykedve, én pedig egy apró, de határozott bólintással megadtam neki az engedélyt.

Ujjai egy másodpercig sem tétlenkedtek, lágyan simogatni kezdte a nőiességem,  miközben megállás nélkül szenvedélyesen csókoltuk egymást. Úgy éreztem ennél jobban már nem tudna felhúzni, de sikerült az érzést fokoznia amikor egyik ujját finoman belém csúsztatta.
-Basszus nagyon nedves vagy... - nyögött fel vágyakozóan és akkor már én sem hagytam használaton kívül a kezeimet. Óvatosan a gatyájába nyúltam és merev tagjára markoltam, de a fiú finoman eltolta a kezem. - Ha nem akarod, hogy két másodpercen belül a tenyeredbe élvezzek akkor inkább ne csináld - suttogta kicsit szégyenkezve. Nem akartam őt kellemetlen helyzetbe hozni így abba hagytam férfiassága simogatását és helyette inkább a nyaka köré fontam a karjaimat.

Hyunjin ismét megszakította a csókot, majd reszelős hangon újra engedélyt kért tőlem.
-Nagyon szeretnélek megkóstolni baby... - közölte velem a vágyait, mire én a másodperc tört része alatt kaptam a két kezem az arcom elé és váltottam paradicsom vörös színbe.
-Jó... - nyögtem ki nagy nehezen a szavakat, még mindig takargatva a pofimat.

Az idol finoman a nyakamba harapott, mozdulatai egyre hevesebbek és bátrak lettek. Végig csókolta és kulcscsontom, a mellkasom, majd egyre lentebb haladt, itt-ott apró szívás nyomokat hagyva. Egész testemben remegtem a kellemes érintések hatására, miközben magatehetetlenül nyögtem szüntelenül Hyunjin nevét újra és újra... Azt hittem továbbra is olyan óvatos lesz velem mint amilyen addig volt, de tévedtem. Mikor ajkaival a nőiességemhez ért, karjaival azon nyomban körbe fonta a combjaimat és mélyen belém nyalt. Cseppet sem finomkodott, olyan szenvedélyesen falni kezdett, mintha a legfinomabb édesség lettem volna a világon.

A nyögéseim egyhamar kéjes sikolyokká változtak, az alhasamban egy ismeretlen érzés egyre nőtt és nőtt... Hyunjin száját a csiklómra tapasztotta, finoman megszívta, majd egyik ujja is csatlakozott édes kínzásomhoz. Óráknak tűnő perceken keresztül megállás nélkül ujjazott és nyalt, egészen addig amíg könyörögni nem kezdtem... Az őrületbe kergetett amikor lassú nyelv csapásokkal, de már két ujjával gyötört tovább.

-Hyun-jin ahhh... - nyögtem fel újra és újra. - Én azt hiszem... Készen állok - lihegtem gyámoltalanul, fel sem fogva, hogy mit mondtam neki. Hyunjin abba hagyta a kényeztetésem és felemelkedett az ágyról, majd hallottam, hogy a kicsatolja az övcsatját. A szemem nem mertem kinyitni, de a hangokból pontosan kitudtam következtetni, hogy mi történik.
-Szeded még a gyógyszert? - kérdezte hirtelen mire hevesen bólogatni kezdtem. - Szeretnéd, hogy gumi nélkül csináljuk vagy...?

-Nélküle kérlek! Érezni akarlak... - suttogtam szégyenlősen. Hyunjin óvatosan rám feküdt és lágyan végig simított a fejem búbján.

-Y/N nézz rám kérlek - noszogatott szeretetteljes hangon. Karjaimmal lazán átöleltem a derekát és lassan kinyitottam a szemeimet. Mély barna íriszei rögtön magukba szippantottak és mint egy bilincs fogva tartottak. Képtelen voltam lehunyni a pilláimat, vagy máshová tekinteni, de valójában nem is akartam... Jó érzés volt elveszni gyönyörű szép szeme világában.

-Csak lazulj el, kérlek... Ha fáj szólj és azonnal abba hagyjuk. Rendben? - mosolygott rám, majd miután válaszul bólintottam egyet lágyan birtokba vette az ajkaimat. Olyan volt mintha puha felhőkön lebegtem volna, csókja teljesen ellazított és kikapcsolta az elmém. Legalábbis azt hittem... Hirtelen éles fájdalom áradt szét a testemben és akaratlanul erősen az idol nyelvébe haraptam. - Basszus baby... - mordult fel Hyunjin.
-Fáj... - zokogtam fel hangosan miközben kétségbeesetten az idol vállába mélyesztettem a körmeimet. Hyunjin újra megcsókolt, de ezen kívül próbált nem mozdulni.

-Ne szoríts ennyire kérlek... - suttogta szelíden az ajkaimra.
-Annyira fáj... - mondtam újra és újra, miközben szememből záporoztak a könnyek.
-Abba hagyjuk? - kérdezte gyöngéden, mire lassan megráztam a fejem.
-Csak egy ideig... Ne mozdulj kérlek... - sziszegtem összeszorított fogakkal.

Mély levegőket vettem és édes kis csókokat adtam Hyunjin ajkaira. Minden erőmmel azon voltam, hogy ellazuljak, de ez nem volt olyan egyszerű miközben a sajgó érzés teljesen szétáradt a testemben. A fiú szüntelen puszilta a számat és eleget téve a kérésemnek nem mozdult. Szerelmes szavakat suttogott és pár perc múltán arra lettem figyelmes, hogy a fájdalom kellemetlen érzéssé csillapodott.
-Csókolj meg olyan szenvedélyesen amennyire csak tudsz - kértem magabiztosan és Hyunjin boldogan tett eleget a kérésemnek.

Nyelve gyöngéd táncot járt a számban, egyik tenyerével a mellemet simogatta, markolászta és ezek együttes hatására a csípőm akaratlanul is feljebb lökődött. És az idol ezt biztatásnak véve lágyan mozogni kezdett bennem...

Viszonylag sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a kellemetlen érzés helyét a színtiszta gyönyör vegye át, de Hyunjinnak hála ez is megtörtént. Kedves volt, megértő és annyira gyengéd, hogy a végén már a boldogságtól lábadtak könnybe a szemeim. Mindvégig ütemesen, de lomhán mozgott, ezzel kínzó lassúsággal hajszolva mindkettőnket a kéjmámor felé... Mikor az orgazmus átvette a hatalmat a testem felett képtelen voltam kontrollálni magam és hangosan nyögdécselve adtam át magam az érzésnek. Hyunjin szinte azonnal követett, így mondhatni egyszerre élveztünk el. Próbáltuk a másik hangját csókokkal tompítani, de sikertelenül... Folyamatosan egymás szájába nyögtünk, mialatt a katartikus élmény lágy ködöt vonva az elménkre egy új világ kapuját nyitotta meg előttünk.

-Szeretlek. Annyira de nagyon szeretlek - suttogta sírástól elfúló hangon, miközben szüntelen puszikkal borította be a homlokom, az orrom és az arcom.
-Én is szeretlek baby - feleltem csendesen és ujjaimmal a haját kezdtem el birizgálni. Hosszú percekig szerelmesen ölelkeztünk és csókolóztunk, egyszerűen varázslatos volt. Fenébe a rózsaszirmokkal, gyertyákkal és a lágy zenével...

Az én első alkalmam így volt tökéletes.

(Ez a rész eredetileg már vagy 3 éves, de lehet, hogy 4... 😶)