-Baby végre hazaértél - ugrott szinte a nyakamba a párom, amint átléptem küszöböt. - Gyere velem, siess - kezdett el maga után húzni a csuklómnál megragadva.
-Neked is szia Haruto - nevettem el magam. - Azért levehetem a cipőm? - forgattam meg a szemeimet somolyogva.
-Szia és nem - vigyorgott rám a fiú, majd tovább "ráncigált" egyre beljebb.
-Jézusom mi történt, mitől vagy ennyire bepörögve? - kérdeztem a fejemet csóválva.
-Mindjárt meglátod - felelte izgatottan.

Válasza hallatán csak lemondóan sóhajtottam egyet. Bár Haruto már elmúlt 19 éves, időnként mégis úgy viselkedett mint egy kisgyermek, akinek túl sok édességet adtak. Ezzel a bohókás oldalával szerettem őt és az biztos, hogy sosem unatkoztam mellette.

Miközben a hálószoba felé kezdett irányítani kapkodva, esetlenül szökdécselve és fél kézzel megszabadítottam magam a kabátomtól és a cipőmtől. Ami valamiért nem tetszett az uraságnak és kaptam is rögtön egy fejmosást.
-Nem érünk most erre rá Y/N - vágta csípőre a kezét sértődötten és bár a viselkedése bosszantó volt, de annyira komikus volt az egész, hogy képtelen voltam haragudni rá.
-Jól van - morogtam az orrom alatt, mire a fiú ismét megragadta a kezem.

A szobához közeledve megcsapta az orrom valami édeskés illat és a résnyire nyitott ajtónál halvány fény szűrődött ki. Lopva a páromra néztem, aki csak vigyorogva kitárta előttem az ajtót és beljebb tessékelt.

Nem találtam szavakat arra a látványra, ami odabent várt... Mindenhol hatalmas alma és fahéj illatú gyertyák égtek, az ágy körbe volt szórva szívecske alakú konfettivel és a párnám helyén egy hatalmas plüss alpaka, valamint egy nagy csokor virág hevert.
-Úristen - kaptam a szám elé a kezem meghatottan. - Ez gyönyörű - suttogtam csendesen. Fogalmam sem volt, hogy mit mondhattam volna még. Egyszerűen lenyűgöző volt az egész...
-Reméltem, hogy tetszeni fog - sóhajtott megkönnyebbülten Haruto, majd hátulról átölelt és fejét az enyémre hajtva lassan ringatni kezdett.

-Ezt teljesen egyedül csináltad? - kérdeztem a fiú felé fordulva.
-Szerettelek volna meglepni - vonta meg a vállait lazán. - Ha esetleg elfelejtetted volna, ma vagyunk fél éve együtt - nézett rám szúrós tekintettel a szerelmem.
-Dehogy felejtettem el! - nevettem el magam arckifejezése láttán. - Csak nem gondoltam volna, hogy ennyire komolyan fogod venni - vallottam be pironkodva.

-Hogy ne tenném, amikor rólad van szó?! - háborodott fel az idol, miközben kezeivel hevesen gesztikulált. - Számomra te és a boldogságod jelent mindent Y/N! - magyarázta tovább és dühös pofija láttán képtelen voltam visszatartani a nevetést.
-Szeretlek szívem - léptem hozzá közelebb és lábujjhegyen pipiskedve szájon csókoltam az én imádni való japán létrámat. - És köszönöm szépen a meglepetést - suttogtam az ajkaira.
-Én is szeretlek - felelte Haruto ellágyulva. - Érted bármit megtennék kicsim - tette hozzá, miközben kissé hátrébb hajolt és finoman végig simított az arcomon.
-Ez kölcsönös - sóhajtottam fel elégedetten, majd fejem az idol mellkasára hajtottam.

Egy darabig csendesen ölelkeztünk, miközben Haruto a hátam simogatta, majd hirtelen eltolt magától és mosolyogva egy apró puszit adott az ajkaimra.
-Mit szólnál hozzá ha bekuckóznánk egy nagy bögre teával és néznénk egy filmet? - dobta fel az ötletet, amire hülye lettem volna nemet mondani.
-Benne vagyok! - feleltem vigyorogva és óvatosan hátrálni kezdtem az ágy felé, Harutot is magam után húzva.

Remélem soksoksoksoksok és végtelen hasonló élményben lesz még részünk együtt...