Hosszú és nehéz napom volt. Alig vártam, hogy végre hazaérjek és a szerelmem karjaiba bújjak, miközben jól kipanaszkodom magam neki. Hanbin mindig szakított időt arra, hogy meghallgassa a problémáimat és reméltem most sem lesz ez másképp. Komolyan vett akkor is ha csip-csup butaságokon rágódtam, soha nem félvállról kezelte a gondjaimat. Remek tanácsokkal látott el, de a "legrosszabb" esetben is türelmesen végig hallgatott miközben a kanapén elnyúlva tömtünk valami egészségtelen szart. Ő volt az én támaszom, menedékem és ez természetesen kölcsönös volt. Imádtuk a másikat és mindig számíthattunk egymásra. Lelki szemeim előtt már láttam mosolygós arcát, hallottam édes hangját, ahogy kedves szavakkal csitít, de csalódnom kellett... Az ajtón belépve az üres lakás fogadott és egy cetli az asztalon.

"A stúdióba mentem, ha van kedved gyere utánam. Szeretlek baby!"

A levél láttán egy ingerült sóhaj hagyta el az ajkaimat, semmi kedvem nem volt megint volán mögé ülni és keringeni a városban... De nagyon hiányzott a szerelmem így, bár puffogva, de útnak indultam és imádkoztam, hogy ne kerüljek dugóba. Leparkoltam a szokásos helyemen és lendületes léptekkel a bejárathoz mentem, ahol aztán kopogás nélkül beléptem az ajtón.
-Szia é... - köszöntem vidáman, de azonnal a torkomon akadt a szó ugyanis Hanbin épp a felsőjétől igyekezett megszabadulni.
-Szia baby - villantott rám egy bugyiszaggató mosolyt. Egy cseppet sem zavartatva magam szégyentelenül végig gusztáltam a testét, miközben a lábaim maguktól megindultak felé.

Mindkét kezemmel a nyakába csimpaszkodtam, ő pedig a derekamnál fogva megragadott és egy szenvedélyes csókba invitált.
-Igazából eredetileg azért jöttem, hogy elmeséljem milyen szar napom volt - suttogtam vágytól perzselő hangon az ajkaira. - De aztán támadt egy jobb ötletem - közöltem szemtelenül, miközben kezeimmel már az öve kicsatolásán dolgoztam.
-Nagyon rossz vagy szerelmem - kuncogott édesen, miközben a fenekembe markolt, majd ajkaival a nyakam érzékeny bőrét vette célba. Nem sok kellett hozzá, hogy a számat kéjes sóhajok hagyják el... Hanbin érintésétől "pöccre indultam" és kifejezetten imádtam mikor hatalmas mancsaival a hátsómat fogdosta.

Ezt természetesen ő is nagyon jól tudta és előszeretettel kihasználta a gyengeségemet. Finoman hátra felé toltam őt, egészen addig el nem értünk a kanapéhoz, ahol aztán egy laza mozdulattal az ölébe ültem és hevesen az ajkaira tapadtam.
-Erre már nincs szükséged - suttogtam pár perccel később és lemásztam az öléből.
-Mire készülsz? - kérdezte szemtelenül vigyorogva. Úgy csinált mintha sejtése sem lett volna, pedig nagyon is jól tudta... A válaszom egy kacér mosoly volt és végig a szemébe nézve kiszabadítottam álló farkát a ruhái fogságából. Lassú mozdulatokkal vetkőztettem le, amit egy türelmetlen morgással jutalmazott. Megőrültem a tudattól, hogy mennyire kívánt engem...

Imádtam, hogy ilyen hatással voltunk egymásra. Kezem mozgatni kezdtem férfiasságán, majd apró puszikkal hintettem be és finoman megszívtam a makkját. Hanbin felnyögött és ujjait a hajamba vezette.
-Bassza meg... Ennyivel kikészítettél - lihegte hátravetett fejjel. - Ne játszadozz velem sokáig nyuszi, mert hamar a szádba fogok élvezni.
-Csak nyugodtan oppa - feleltem könnyedén, majd ajkaim fogságába ejtettem a farkát. Fokozatosan nyeltem el és engedtem mély torokra, de nem kellett sok ahhoz, hogy párom egész testében megremegjen. Tincseimbe markolva kezdte el mozgatni a fejem, miközben csípője időnként feljebb lökődött. Teljesen ő irányított, én pedig hagytam neki.

Minden problémám elszállt és csak arra koncentráltam, hogy a lehető legnagyobb odaadással kényeztessem őt. Percek teltek el, vagy órák? Nem tudtam volna megmondani, minden figyelmem a kanapén terpeszkedő idolnak szenteltem. Kőkemény farka lüktetett a számban és mikor egyik kezemmel a hasára simítottam éreztem, hogy mindene beleremeg az érintésembe. Tudtam, hogy nem kell neki sok az orgazmushoz, így még inkább beleadtam mindent. Azt hittem átadja magát a gyönyörnek és hangosan nyögve majd a számba élvez, de ehelyett elrántotta a fejem. Egyik kezével izzadt tincsei közé túrt, míg a másikkal megragadta a karom és az ölébe rántott.

-Annyira szeretnék a szádba élvezni - suttogta, miközben hüvelykujjával végig simított a számon. Finoman a torkomra a fogott, majd ajkait egy röpke pillanatra az enyéimre tapasztotta.
-Akkor miért nem teszed? - pillantottam rá ártatlanul.
-Mert megdugni jobban szeretnélek... - Hanbin türelmetlen mozdulatokkal levette a felsőmet, a melltartómat és fél másodperc alatt szabályosan maga alá gyűrt. Szája a kulcscsontom ostromolta és egyre lejjebb haladt, egészen a mellemig. Lomhán végig nyalt a mellbimbómon, finoman ajkai közé vette, amit egy elfúló sóhajjal jutalmaztam. A kis rohadék nagyon jól tudta, hogy ez volt az egyik gyenge pontom... Körmeim finoman végig húztam a hátán, a mozdulataiból érzetem, hogy viaskodott magával. Nem tudta eldönteni, hogy kiélvezze a pillanatot, vagy minél gyorsabban adja meg azt, amire mindketten vágytunk.

Segítettem neki dönteni. Kezeimmel újra finoman, de mégis határozottan ágaskodó tagjára markoltam, aminek hatására egy jól eső morgás szakadt fel belőle. Onnantól kezdve egy cseppet sem finomkodott... Szája elvált a mellemtől és lassan felemelkedve a szemembe nézett. Pillantása szinte elevenen elégetett, csak úgy perzselt belőle a szenvedély. Kimért mozdulatokkal megszabadított a maradék ruháimtól, majd végig simított fedetlen nőiességemen és lassan belém vezette két ujját. Hirtelen levegőt venni is elfelejtettem és mindkét kezemmel a lepedőt markoltam... Az összes oxigén a tüdőmbe rekedt és egy cseppet sem visszafogott nyögés formájában távozott.

-Engedd ki a hangod baby, tudod nagyon jól, hogy itt senki nem hall minket - duruzsolta kéjtől parázsló hangon, miközben egyre tempósabban mozgatta bennem az ujjait.
-Hanbin - szinte sikítottam a nevét. A vérem forrt és az egész testem lángolt a vágytól. Csak ő volt képes erre, pedig páran már megfordultak az ágyamban, de egyikük sem volt ilyen hatással rám. Ujjaimmal határozottan a hajába túrtam és úgy húztam közel magamhoz, hogy birtokba vehessem az ajkait. Egyik tenyerem lassan végig vezettem a mellkasán és körmeimmel finoman karcoltam bársonyos bőrét. Hasán keresztül egyre lejjebb haladtam merev férfiasságáig, amin ütemesen mozgatni kezdtem a kezem.

Hanbin jól esően a számba nyögött, ami ha lehetséges még jobban feltüzelt. Kicsit erősebben a farkára markoltam és szerencsére értette a célzást. Kényelmesen a lábam közé pozicionálta magát és a makkjával a bejáratomat ingerelte anélkül, hogy behatolt volna. Kezdtem elveszíteni a türelmemet és feljebb löktem a csípőmet, amin ő roppant jól szórakozott.
-Mmm milyen heves vagy baby - vigyorgott rám szemtelenül. - Nézz a szemembe - parancsolta ellentmondást nem tűrően, én pedig szót fogadtam neki. Minden idegszálam megfeszült, ahogy elveszve egymás tekintetében Hanbin belém hatolt. Ujjaimmal az oldalát simogattam és ívben megfeszülő háttal élveztem, ahogy lassú mély lökésekkel újra és újra elmerült bennem.

Végül karjaimmal a nyakát öleltem át és lábaim csípője köré fontam, hogy még közelebb tudhassam magamhoz. Egy papír lapot sem lehetett volna közénk rakni és egyszerűen imádtam, ahogy testünk összesimult és lelkünk egybe forrt. Szenvedélyesen csókolni kezdett, nyelvével azonnal átfurakodott a számba, amit én egy játékos harapással díjaztam. Hanbin a számba nyögött és automatikusan gyorsabban kezdett el mozogni bennem. Nagyon jól tudtam, hogy mennyire szereti a finom karmolásokat és gyengéd harapásokat, én pedig nem voltam rest kihasználni ezt.
-Annyira szeretlek baby - nyögte a számba, majd a derekam alá nyúlva picit megemelt. Válaszolni szerettem volna, de egyszerűen képtelen voltam...

Azzal a mozdulattal eltalálta édes pontomat és csillagok kezdtek el táncolni a szemem előtt. Nem kellett sokat dolgoznia rajtam, a feszültség az alhasamban rohamosan nőni kezdett, hogy aztán robbanás szerűen elöntsön az eufórikus érzés. Szerelmem ajkaira tapadva folyamatosan a szájába nyögtem, miközben átadtam magam az orgazmusnak és pillanatokon belül ő is követett. Erőtlenül rogyott szaporán emelkedő mellkasomra és percekig csak hangosan lihegve feküdtünk a kanapén.
-Többször jöhetnél hozzám a stúdióba - vigyorgott rám szemtelenül Hanbin és egy apró puszit nyomott a számra. - Valamiért itt sokkal huncutabb vagy...
-Pedig eredetileg csak a szar napomat akartam elmesélni - sóhajtottam színpadiasan, de az ajkaim lassan apró mosolyra húzódtak.
-Hát persze... - nevette le magát, majd érzékien megnyalta az ajkait. - Remélem azért sikerült elfeledtetnem veled a gondjaid.