-NEEE! JISUNG!!! - sikítottál fel álmodban, amivel szerencsédre azon nyomban felébresztetted a melletted békésen szundikáló párodat. Hajlamos voltál alvás közben pánikrohamot kapni, ezért Jisung nem szívesen hagyott magadra éjjelente.

Főleg egy ominózus eset óta...

-Hé, baby ébredj fel - rázta meg finoman a vállad az idol, mire te laposakat pislogva bámultál fel rá. - Mi történt? - kérdezte aggódva.
-Jisung - szólaltál meg rekedtes hangon. - Valóban itt vagy? - suttogtad hitetlenkedve és kissé reszkető kézzel nyúltál a párod arca felé, hogy végig simíts rajta.
-Persze. Miért ne lennék? - nézett rád úgy, mintha hirtelen két fejed nőtt volna. Óvatosan segített, hogy feltudj ülni, majd karjait lágyan köréd fonta.

-Újra álmodtam azt az estét, amikor egy órán át tartó pánikrohamom volt és te nem voltál mellettem - beszéltél csendesen, majd arcodat két kezedbe temetve hangosan felzokogtál. - Jaj Jiji! Borzalmas volt, azt hittem meghalok - hüppögtél és olyan hevesen kapkodtad a levegőt, hogy a fiú attól tartott, hogy ismét rosszul leszel.

-Nagyon sajnálom, hogy akkor nem voltam melletted - beszélt szelíd, nyugodt hangon. Mindent megtett azért, hogy megnyugtasson téged, hiszen számára sem volt ismeretlen a pánikroham bénító félelme és sajnos jól tudta milyen poklon mész keresztül.
-Nem a te hibád - fújtad ki reszketegen a tüdődben rekedt levegőt.
-Nyugodj meg picim - csitított tovább. - Minden rendben van, most itt vagyok! - suttogta a füledbe, majd arcon puszilt.
-Jó... - motyogtad csendesen, majd karjaiddal átölelted a fiú nyakát és olyan szorosan bújtál hozzá, amennyire csak tudtál.

Jisung kedves szavai, simogatása, apró csókjai és mámorító illata viszonylag hamar megnyugtattak. Annyira ellazultál a fiú ölelésében, hogy el is tudtál volna aludni. Ő volt számodra a menedék, a fájdalomcsillapító és a leghatásosabb nyugtató egy személyben.

-Csináljak egy kis forró csokit? - ajánlotta fel Jisung, majd odébb söpörte a hajad a homlokodból és megpuszilt. Olyan szeretetteljesen pillantott rád, hogy abba minden porcikád beleremegett és a szíved hirtelen hevesebben kezdett el verni.
-NE! - kiáltottál fel kétségbeesetten, mire a fiú riadtan összerezzent. Úgy kapaszkodtál a pulcsijába, mintha az életed múlna rajta és karjaiddal anyátlan kölyök koalaként kapaszkodtál a fiúba. - Maradj mellettem - kérted csendesen.

Jisung mosolyogva viszonozta az ölelésed és megszámlálhatatlan mennyiségű puszit adott a fejedre, miközben a hátad simogatta.
-Ahogy óhajtod hercegnőm - suttogta a füledbe. - Itt maradok veled egészen reggelig és addig simogatlak és puszilgatlak, amíg újra el nem alszol - ígérte meg és arcod két kezébe véve emelte fel a fejed, hogy tekintetetek egymásba fonódjon.
-Szeretlek Jiji - mosolyodtál el fáradtan, mire a fiú lágyan végig simított az orcáidon.
-Én is szeretlek téged - felelte vigyorogva, majd összedörzsölte az orrotokat. - Mindennél és mindenkinél jobban! - mondta csendesen és óvatosan az ajkaidra tapadt.