Az álom és az ébrenlét vékony határán egyensúlyoztam. Valaki bebújt mellém az ágyba, majd szorosan magához ölelt. Az orromba kúszó édes illatból, már tudtam, hogy Fuma az és ajkaimon széles mosollyal fúrtam a fejem a mellkasába.

-Boldog új évet édesem - dörmögte rekedtes hangon a fülembe a párom.
-Boldog új é... - feleltem álmatagon, majd a szemeim szabályosan kipattantak és úgy ültem fel az ágyban, mintha drótkötélen húztak volna fel. - JÉZUSOM HÁNY ÓRA VAN?! - fakadtam ki.
-Hajnali fél 6 - felelte higgadtan az idol, mire a szemeim tányér méretűre nőttek.
-Basszus most komolyan átaludtam magam 2024-be??? - sopánkodtam, miközben mind a két kezemmel a hajamba túrtam.

-Semmi baj hercegnőm - csitított Fuma. - Olyan kimerült voltál, hiszen megállás nélkül keményen dolgozol - csóválta meg a fejét rosszallóan, majd közelebb kúszva hozzám az ölembe hajtotta a fejét. - Muszáj volt pihenned - tette hozzá és ezzel a mondatával nem igazán tudtam vitába szállni. Tényleg túl toltam mostanában a melót, bár nem mintha lett volna más választásom igazából. Éljen a felnőtt élet...
-Igen, de nem koccintottunk éjfélkor és nem csókoltalak meg - sóhajtottam szomorúan, mire Fuma rögtön rám emelte huncutul csillogó szemeit.
-Mmm a csókot bepótolhatjuk most azonnal - vigyorodott el ördögien, majd óvatosan felült és a hajamba túrva húzott magához egy szerelmes csókra.

Az ajkai lágyan tapadtak az enyéimhez és nyelvével rögtön befurakodott a számba. Mindkét hüvelykujjával az orcáim simogatta, aminek hála belemosolyogtam a csókba.
-Szeretlek Y/N - suttogta elválva a számtól és homlokát az enyémnek támasztotta.
-Én is szeretlek téged baby - feleltem boldogan vigyorogva, majd megpusziltam a nóziját.

-Na és most jöhet a koccintás is, szigorúan alkoholmentes kávéval -mondta Fuma, majd egy óriásit nyújtózott egy ásítás kíséretében. 
-Főztél kávét? - kérdeztem reménykedve, mire a fiú mosolyogva bólintott egyet.
-És csináltam reggelit, valamint csomagoltam neked tízórait is - sorolta lelkesen, miközben büszkén kihúzta magát. Nagyokat pislogva bámultam fel rá és éreztem, hogy a szemeim megteltek könnyel. Annyira meghatott, hogy így gondoskodott rólam...
-Ahj Fuma, nem hiszlek el - motyogtam hitetlenkedve és rögtön a megszeppent fiú karjaiba vetettem magam. - Te vagy a legjobb! - mondtam és egy cuppanós puszit adtam az arcára.

-Tudom - nevetett fel aranyosan és megsimogatta a fejem. - És mivel nekem ma nincs semmi dolgom ezért beviszlek most a munkahelyedre, ebédszünetkor elviszlek étterembe és este is érted megyek - ismertette velem a terveit a fiú. 
-Azt sem tudom, hogy háláljam ezt meg neked - bukott ki belőlem, mire Fuma átölelte a derekam és könnyedén az ölébe húzott.

-Sehogy - válaszolta somolyogva. - Bőven elég az, hogy itt vagy nekem és szeretsz, elviselsz, valamint mindenben támogatsz - vigyorgott kisfiúsan és sok apró puszival halmozta el a számat, amit nem bírtam ki mosolygás nélkül. - Tulajdonképpen én vagyok az, akinek hálálkodnia kéne, amiért ilyen csodálatos lánnyal ajándékozta meg a sors - vallotta be, mire finoman két kezem közé vettem az arcát és tekintetem mélyen az övébe fúrtam.
-Kiegyezünk egy döntetlenben? - kérdeztem csendesen. - Csak mert pontosan ugyanezt érzem én is veled kapcsolatban. 

Fuma aranyosan bólogatni kezdett és óvatosan hátra dőlt a matracon, miközben a derekamnál fogva húzott magával engem is. Kérdő tekintetem láttán csak a mellkasára hajtotta a fejem és lágy mozdulatokkal simogatni kezdte a hátam.
-Van még fél óránk - suttogta a fülembe. - Így maradunk addig?
-Veled bármeddig... - szusszantam fel elégedetten és szorosan magamhoz öleltem őt.