Ez most egy nem rendhagyó rész, ugyanis nem Y/N hanem Felix szemszögéből írok.

Szeretem a munkám mert egyben a hobbim is. Mindig idol akartam lenni és szerencsére teljesült ez az álmom. Nem adták ingyen a sikert, keményen megdolgoztam érte de a Stayek szeretete mindenért kárpótolt. Nincs annál jobb mikor egy koncerten több tízezren éneklik a dalszövegeinket, táncolnak, a nevünket kiabálják... Persze mint mindennek, ennek is megvan az árnyoldala. Fotósok, őrült fanok vannak állandóan a nyomunkban, minden cselekedetünkre és mondatunkra görcsösen figyelnünk kell. Nem lehet kapcsolatunk, nem vállalhatjuk fel ha esetleg nem heterók vagyunk meg hasonlók de mindezek ellenére azt mondom, hogy megéri.

-Felkészültél a VIP partira Yongbok? - lépett oda hozzám Changbin majd finoman meglökte a vállam. Mosolyogva átkaroltam a fiút és összekócoltam a haját.
-Hát persze hyung, már alig várom! - lelkesedtem be. Őszintén szerettem a fanokkal találkozni.
-Koncert után is ilyen izgága legyél - vigyorgott rám Binnie. - Igaz "csak" 50-en lesznek de fáradtan, kimerülten annyi emberrel közös képet készíteni, kedvesnek lenni - csóválta meg a fejét idősebb társam.
-Gyertek srácok kezdünk - bukkant fel a semmiből Bangchan majd Changbinnel egymás kezét szorongatva a színpad felé indultunk.

A koncert végén úgy éreztem okkal lehetünk büszkék magunkra. Fergeteges showt adtunk, a Stayek velünk együtt tomboltak, örültek, sírtak és nevettek... Ezért szeretem ezt csinálni, a pozitív érzések miatt amit kiváltunk a többi emberből. Volt fél óránk szusszanni aztán várt minket a fanmeeting... Ez a 30 perc pont elég volt arra, hogy villám gyorsan rendbe szedjük zilált külsőnket és már mentünk is a kis VIP helységbe. Az emelvényre sétáltunk és mosolyogva köszöntöttük a rajongóinkat. Minden találkozón megnézem magamnak a fanokat, megpróbálom mindenkinek megjegyezni az arcát és emlékezni rájuk. Amikor mély ponton vagyok ezeket az arcokat idézem fel magam előtt, hogy nem adhatom fel, ő értük csinálom...

Bangchan valami köszönő beszédet mondott de nem igazán figyeltem oda rá mert a tekintetem megakadt rajta... Sok lányt láttam már életemben de hozzáfoghatót még soha. Gyönyörű volt, az az igazi természetes szépség akinek nem kellett egy tonna smink ahhoz, hogy jól nézzen ki. Higgadt, szoborszerűen állt egy helyben és ezzel teljesen kitűnt a tömegből. A többi rajongó izgatottan toporgott, kiáltoztak, nevettek... De ő nem. Vajon mindig ilyen nyugodt vagy épp pánik rohama van szegénynek és az bénította le? Váratlanul Jeongin a kezembe nyomta a mikrofont én pedig gyorsan megköszörültem a torkomat.
-Nagyon örülök, hogy látlak titeket - mondtam mialatt végig a lány szemébe néztem majd, hogy ne legyen feltűnő, hogy bámulom gyorsan végig pillantottam a többi emberen is.

A leader kezébe nyomtam a mikrofont majd játékosan egy puszit adtam hyungom arcára. A tömeg szinte egy emberként sikított fel kivéve őt... Az a lány csak édesen mosolygott majd elővette a telefonját, hogy képet készítsen rólunk. Gyorsan átkaroltam Channiet és egy szívecskét mutattam a szabad kezemmel majd rákacsintottam a lányra. Édes pír borította el az arcát majd miután elkészítette a képet kapkodva a táskájába süllyesztette a mobilját. Nem tudom, hogyan és miért de... Megtetszett nekem. Úgy éreztem, hogy muszáj valahogy a közelébe kerülnöm. A többiek szépen lassan szétszóródtak így én is követtem a példájukat és lazán leugrottam az emelvényről.

Nem féltünk hiszen a biztonságiak nagyon ügyeltek a rendre, jó volt elvegyülni a rajongóink közt. Igyekeztünk mindenkivel beszélni pár szót, képet készíteni és mosolyogva megköszöntük az ajándékokat amiket hoztak. Lassan és óvatosan a lány felé araszoltam, próbáltam nem feltűnő lenni de Changbin vigyorából már tudtam, hogy csúfosan lebuktam. Végre ott álltam mögötte de ő észre sem vett engem, annyira elmélyülten beszélgetett Hannal. A lány hirtelen hátra lépett és a mellkasomnak ütközött, én pedig készségesen kaptam el a derekánál fogva.
-Jól vagy? - mosolyogtam rá lágyan mire arca paradicsom színben kezdett el pompázni.
-I-igen... Ne ha-haragudj - motyogta maga elé majd zavarában a füle mögé tűrt egy tincset.

-Bár gondolom felesleges bemutatkoznom de Yongbok vagyok - vigyorogtam rá töretlenül. Végre elég bátorságot vett ahhoz, hogy rám emelje a tekintetét és mélyen a szemembe nézett.
-Én pedig Y/N - mosolyodott el végül. A szívem hirtelen a torkomba ugrott és képtelen voltam mást csinálni a bárgyú vigyorgáson kívül. A helyzet kezdett kínos lenni ezért gyorsan elengedtem a derekát és egy apró lépést hátráltam.
-Tetszett a koncert Y/N? - kérdeztem könnyedén miközben legbelül majd szétvetett az izgalom. Fogalmam sem volt, hogy és mivel érte el de teljesen a hatása alá kerültem.
-Nagyon! - felelte kipirult arccal. - Sosem csalódok bennetek, főleg benned Felix - tette hozzá halkan kuncogva.

-Ezt örömmel hallom - kacsintottam rá lazán amitől újra tetőtől talpig vörös lett. - Van kedved egy közös képhez? - kérdeztem mosolyogva.
-Szabad? - csillantak fel kislányosan a szemei. Nem volt rá jobb szó, egyszerűen bájos volt.
-Már miért ne szabadna? - pislogtam rá majd közelebb húzódtam hozzá.
-Csinálod te? Neked hosszabb a kezed - nevette el magát aranyosan. Átvettem tőle a telefonját, lőttem pár képet majd visszaadtam neki. Az ujjaink egy pillanatra összeértek én pedig vágyakozva egy aprót sóhajtottam. - Kár, hogy nem látszódnak a szeplőid - rántott vissza a Földre édes hangja.
-Ohh... Hát ezen könnyen segíthetünk - mosolyodtam el majd egy zsebkendő segítségével letöröltem az arcomról az alapozót.

-Gyönyörű vagy - nézett rám áhítattal majd a szája elé kapta a kezét mintha valami rosszat mondott volna. - Mármint én úgy értem, hogy őőő... - magyarázott össze-vissza miközben én magamban jót mulattam a zavarán.
-A te szépségedhez nem érek fel Y/N - suttogtam úgy, hogy csak ő hallja.
-Ugyan már - nevetett fel majd megrázta a fejét.
-Na mi lesz? Csinálunk még képet? - karoltam át, gondosan ügyelve arra, hogy ne legyek tolakodó. Y/N újra a kezembe nyomta a mobilját, közelebb húzódott hozzám és finoman átkarolta a derekam. Érintése hatására kellemesen megborzongtam és rengeteg képet készítettem, hogy minél tovább lehessünk abban a pózban.

Feltűnően sokat foglalkoztam vele így mielőtt kitört volna a balhé gyorsan odébb álltam.
-Örülök, hogy találkoztunk Y/N - mosolyogtam rá. - Remélem a következő koncertünkön újra látlak téged - integettem búcsúzóul majd egy kisebb csapat lányhoz mentem. Bármennyire is szerettem volna egyszerűen nem tudtam a több rajongóra rendesen oda figyelni... Mindvégig az járt a fejemben, hogy hogyan közeledhetnénk Y/N-hez? Megtetszett nekem, ezen nem volt mit szépíteni és kár lett volna tagadni. Egy láthatatlan erő úgy vonzott hozzá mintha egy mágnes ellentétes pólusai lettünk volna.

A fejemben már körvonalazódott egy terv és roppant elégedett voltam magammal. Kifelé menet ellenőrzik a rajongók táskáját így arra gondoltam, hogy az egyik biztonsági félrehívhatná őt és megadhatná neki a számomat. Megőrültem? Talán. Tudtam, hogy nem veszélytelen amire készülök de aki nem mer, az nem nyer... Nem igaz? Inkább bánjam azt, hogy megtettem, mint azt, hogy nem tettem meg. Nem akarok egy percet sem azon rágódni, hogy mi lett volna ha... Legrosszabb esetben telefonszámot váltok de ha jól alakulnak a dolgok én leszek a világ legboldogabb embere.

Egy cetlire gyorsan felírtam az elérhetőségemet, firkantottam mellé egy rövid üzenetet is majd a legmegbízhatóbb emberünk kezébe adtam.
-Kifelé menet vedd ki a sorból azt a lányt és diszkréten add ezt neki oda kérlek - csúsztattam az őr zsebébe a papírt.
-Számíthatsz rám - mosolygott sokat tudóan mire hálásan átöleltem.
-Köszönöm Sam, igaz barát vagy! - A fan meetingből volt még hátra pár perc így mintha mi sem történt volna visszamentem a többiekhez, felálltam az emelvényre és mosolyogva elköszöntem a rajongóinktól. Még egyszer Y/N-t kerestem a tömegben és amint tekintetünk egybe fonódott tudtam, hogy jól döntöttem. Bátraké a szerencse...

u-okayy 💕