Egy könyv felett görnyedve összeráncolta a homlokát, mintha valami bosszantót olvasott volna. Arcára egy megfejthetetlen grimasz ült ki majd nagyot kortyolt a kávéjából. Titokban mindig néztem őt... Hol egészen közel merészkedtem, hol a polcok mögött bujkálva. Nem voltam perverz kukkoló, szimplán csak tartottam tőle. Miért? Azt nem tudtam volna megmondani. Rejtélyes volt, távolságtartó és rideg, de volt benne valami ellenállhatatlan, ami szabályosan vonzotta a tekintetem. Nem volt kifejezetten barátságos fiú, de szívesen segített a könyvtárba tévedőknek. Nem voltunk jóban, még csak beszélő viszonyban sem, de mindig kedvesen köszönt amikor találkoztunk. Jobb napjain egy édes mosolyt is eleresztett, ami ritka kincs volt. Ő volt Choi Jongho, az egyetem könyvtárosa.

Nem volt kimondottan a lányok kedvence, nem volt macsós, se rosszfiús. Sőt, sokszor inkább egy fitt nagypapának tűnt. Öltözködése érdekes volt, jókat nevettem magamban a furcsa mellény választásain, de valamiért mégis tetszett. Kisugárzása hűvös volt, számomra mégis vonzó. Hajszínét sűrűn váltogatta és bár mind jól állt neki, a szőke volt a kedvencem. Megpróbáltam a tanulásra koncentrálni, de nem ment. Folyamatosan a fiú felé pillantottam és már kezdett idegesíteni a dolog. Megakartam ismerni őt, többet szerettem volna róla tudni, azon kívül, hogy jól tanul és szeret olvasni. De hogy közeledjek mégis hozzá...? Támadjam le és hívjam randizni? Ez valahogy nem én voltam.

Nagyot sóhajtva becsuktam a könyvet és a polcok közt bolyongva húztam az időt mielőtt visszaraktam volna a helyére. Lassú léptekkel közeledtem a kijárathoz miközben a szöszi buksiját bámultam, aki épp elmosolyodott valamin. Nincs rá jobb szó... Egyszerűen aranyos a mosolya.
-Szia Jongho, legyen szép napod - intettem neki vidáman.
-Ohh. Máris mész? - pillantott rám zavarodottan.
-Van még egy kis dolgom - sóhajtottam fásultan. - Aztán megpróbálom folytatni a tanulást, feltéve ha a tesóim hagyják - vágtam fancsali arcot ahogy eszembe jutott az otthoni téboly.
-Néha azért pihenj is - mosolyodott el. - Legyen neked is szép napod Y/N - köszönt illedelmesen majd ismét a könyvnek szentelte minden figyelmét.

Hazaérve kivételesen csend és nyugalom fogadott, nem zavarta meg semmi a tanulásomat. Valamiért koncentrálás is jobban ment Jongho nélkül... Vacsora és gyors zuhany után nagyot nyögve elterültem az ágyamon és el sem hittem, hogy végre vége a napnak. Na, nem mintha a holnapom könnyebb lenne, így a vizsgák előtt finoman szólva szopás az élet. Unottan pörgetni kezdtem az instát, de aztán megakadt a szemem egy profil ajánláson... Jonghoé volt.
-Tuti lehallgatnak - vigyorodtam el majd rányomtam a követés gombra és végig néztem a képeit. Volt tehetsége a fotózáshoz és örültem, hogy meg lett végre a közös pont amin elindulhattam.

A másnap csigatempóban telt, soha nem vártam még ennyire, hogy vége legyen a napnak... Mikor kicsengettek az utolsó órámról szinte rohantam a könyvtárba. Jongho, mint mindig, most is a szokásos asztalnál ült és szinte belebújt a könyvbe amit olvasott. Mosolyogva néztem a fiúra, de valami más volt rajta...
-Te befestetted a hajad - mondtam ki a nyilvánvalót miközben tátott szájjal bámultam tűzvörös tincseit. Jongho rám emelte a tekintetét és aranyosan elvigyorodott.
-Nagyon gáz? - kérdezte nevetve és játékosan összekócolta a haját. - Tegnap még jó ötletnek tűnt, reggel már nem voltam annyira biztos benne...
-Viccelsz?! Baromi jól áll - válaszoltam lelkesen. - A szőke is nagyon jó volt, de ez a piros...

-Szóval akkor dögös vörös lettem - nevette el magát, majd hirtelen témát váltott. - Egyébként visszakövettelek instán és meg kell, hogy mondjam baromi jó képeid vannak. Határozottan van érzéked a fotózáshoz.
-Valóban? - pislogtam rá döbbenten. - Te sem vagy piskóta, de ha már ilyen jó fotósnak tartasz nincs kedved kipróbálni magad a kamera másik oldalán? - dobtam be lazán az ötletet, de közben hevesen dobogó szívvel vártam a fiú reakcióját.
-Én mint modell? - pirult el rögtön majd megrázta a fejét. - Kizárt dolog... - Képtelen voltam leplezni a csalódottságom, ami láttán Jongho zavartan a tarkójára simított. - Viszont elmehetnénk együtt fotózni valamikor.

Fancsali ábrázatom azonnal felderült, csak a hülye nem vágta le, hogy tetszett nekem a srác. Csillogó tekintettel bámultam Jonghora és fejben már ezer meg egy helyet bejártam és végig fotóztam vele.
-Na ez az ötlet nagyon tetszik. Írj majd, ha jó neked - kacsintottam rá és légies léptekkel a szokásos helyemre siettem. Alsó ajkam beharapva próbáltam meg elnyomni a vigyorom, de az igazság az volt, hogy ha nem lettek volna füleim, akkor a mosolyom körbeérte volna a fejem. Nehezemre esett a tanulásra figyelni, főleg, hogy időnként magamon éreztem Jongho tekintetét és amikor ránéztem a pillantásunk találkozott. A sokadik ilyen alkalomnál küldtem felé egy mosolyt és ő habozás nélkül viszonozta.

Azzal a mosollyal végre megtört köztünk a jég és a kapcsolatunk 180 fokos pozitív fordulatot vett. Egyre több időt töltöttünk együtt, de legnagyobb bánatomra még mindig a könyvtár falain belül. Nem akartam telhetetlen lenni, így nem forszíroztam a fotózást, sem más közös programot. Csendben élveztem, ahogy a titokzatos könyvtáros srác szépen lassan megnyílik nekem, de olyan jó lett volna megcsinálni amiket terveztünk. Tudom, hogy lassú víz partot mos és türelem rózsát terem... De ha az esküvői harangok még nem is kondulnak, egy randi félének tudtam volna örülni. Na jó, ha őszinte szeretnék lenni arra fentem a fogam, hogy sunyiba sok szép képet lőhessek róla.

Nagyot sóhajtva csaptam össze a biosz tankönyvem majd a fejem hatalmasat koppant a könyvtár egyik asztalán. Hova tettem az eszem mikor kitaláltam, hogy az orvosira akarok járni? -Menjünk el hétvégén Incheonba - huppant le hirtelen az asztalra Jongho, amit én egy diszkrétnek nem mondható sikítással reagáltam le.
-Egyszer a mentő visz el miattad... - tapasztottam drámaian a kezem a mellkasomra, amit a kis vörös egy édes kuncogással reagált le.
-Szóval mit mondasz? - terelte vissza a témát a hétvégi programra tervére.
-Csak így? Ilyen lazába? - kérdeztem vissza miközben kényelmesen hátradőltem a széken és mélyen a fiú szemébe néztem. Arca halvány pírba szökött majd határozottan bólintott egyet.
-Pár hete megígértem neked, hogy fotózunk együtt. Szerintem itt a remek alkalom.

-Na jó, egy napot kibírok tanulás nélkül - adtam be a derekam. - De ha elhasalok a vizsgán a kis kirándulásunk miatt... - fenyegettem meg játékosan.
-Nem fogsz megbukni, okos vagy Y/N ráadásul remek tanárod van - mosolygott ártatlanul, de a szemébe valami huncut fény csillant.
-Yoon professzor valóban nem rossz tanár, de - kezdtem bele a monológomba mire Jongho lehuppant az asztalról és odébb tolt a székemmel együtt. Te jó isten... Mennyit edz ez a fiú?
-Magamra gondoltam - köszörülte meg a torkát. - Na, szoríts helyet nekem is és beszéljük át, hogy melyik része nem megy.
-Az egész - sóhajtottam fásultan.
-Akkor kezdjük a legelején...

Jongho valóban remek "tanár" volt, sokkal könnyebben ment a magolás úgy, hogy ő magyarázta el nekem az anyagot. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó biológiából... Ahogy egyre jobban megismertem, úgy jöttem rá, hogy tele van meglepetésekkel ez a fiú. Egy órácskát tanult velem, mert utána zárnia kellett, de így is rengeteget segített.
-Hihetetlen... Nem te vagy a diplomás pedagógus, mégis jobban megértettem mint Yoon professzor óráin valaha - csóváltam meg hitetlenkedve a fejem. - Köszönöm Jongho! Nem tudom, hogy fogom ezt meghálálni neked - mosolyogtam rá és bátorkodtam futólag végig simítani a felkarján.
-Incheon? - nézett rám csillogó szemekkel mire egy aprót bólintottam.
-Incheon.

A hétvége hamarabb eljött, mint szerettem volna. Vágytam Jongho társaságára, de tartottam is tőle. Jobban megakartam őt ismerni, de féltem. Nem tudtam, hogyan csináljam, hogy ne tartson se túl tapadósnak, se túl ridegnek. Mindig is nehéz volt megtalálnom az aranyközéputat és attól tartottam most sem lesz másképp... De valamilyen csoda folytán sikerült. Az út alig volt egy órás és Jongho szája végig be nem állt. Teljesen bepörgött, olyan volt mint egy gyerek. Amikor nem figyelt titokban lőttem róla pár képet, ő viszont már ennél indiszkrétebben tolta bele az arcomba a saját gépét.
-Ne már - takartam le nevetve a lencsét. - Megállapodtunk, hogy nem fotózgatjuk egymást.
-Azt hiszed nem láttam mit csinálsz, amikor "nem figyelek"? - kérdezte vigyorogva, mire én csak nyelvet öltöttem rá, amin Jongho roppant jól szórakozott.

-Tartogasd a géped memória keretét inkább a gyönyörű kilátásnak és a tengernek - mondtam szem forgatva. A fiú eltette a masinát és hátradőlve egy apró mosollyal az arcán nézett rám.
-Nem fogok bocsánatot kérni, azért mert szeretek szép dolgokat fotózni.
-Hát ezzel magam is így volnék - csaptam le a magas labdát ördögien vigyorogva, mire Jongho fülig pirulva felnevetett és egy pillanatra még az arcát is eltakarta. Eszméletlenül édesek voltak ezek a gyermeki reakciói.
-Oké, oké - köszörülte meg a torkát. - Egyezzünk meg, hogy mostantól TÉNYLEG nem fotózzuk le egymást.
-A másik engedélye nélkül - egészítettem ki az alkut.
-Az én jóváhagyásomra ne várj féllábon állva - mosolyodott el, majd felém nyújtotta a kisujját.

Az "eskü" után lelkesen beszélgettünk tovább és átvettük, hogy mit is fogunk egész nap Incheonban csinálni. Jongho konkrét programtervvel készült, én pedig csak úsztam az árral. Tetszettek a dolgok, amiket kitalált, így boldogan bíztam magam a fiú ötleteire. A vonatról leszállva rögtön megcsapott a tenger sós illata és mélyen belélegeztem.
-Ez egyszerűen csodálatos - sóhajtottam fel boldogan. Jongho édesen somolyogva nézett rám, majd mellém lépve könnyedén átkarolta a vállam.
-Gyere, fedezzük fel milyen elképesztő dolgokat rejt még Incheon - suttogta a fülembe és óvatosan irányítani kezdett az ellenkező irányba. Hamarosan megérkeztünk egy pici kávézóba, ami egy mellékutcában volt, gondosan elrejtve a kíváncsi tekintetek elől. A hely meghittsége miatt az első gondolatom az volt, hogy pont ideális nyugalomra vágyó szerelmes pároknak... De ezt a buta képzetet gyorsan el is vetettem.

Sűrű napunk volt. Szinte megállás nélkül mentünk, de annyi és olyan élményt szereztem Jonghoval, amennyit és amilyeneket még soha. Az a nap örökre beleégett az agyamba, de nem is akarom kitörölni onnan semmiképpen. Boldog voltam és felszabadult. Utólag rájöttem, hogy teljesen feleslegesen görcsöltem a dolgokon, Jongho mellett olyan természetes volt minden. Annyira egyszerű és magától értetődő... Csak egy kis idő kellett neki, hogy teljesen megmerjen nyílni előttem. Este, mikor már az ágyamban feküdtem, boldogan néztem vissza az Incheonban készült képeket. Végül két fotóra rátudtam venni a fiút és az első dolgom a hazaérkezésem után az volt, hogy azokat kinyomtattam. Hogy ne legyek túl átlátszó, melléjük tettem két tájképet és még egyet, ami rólam készült. Úgy éreztem sínen vagyok és ha szerelmesek nem is, de barátok lehetünk szépen lassan. De sajnos tévedtem...

Naivan azt gondoltam, hogy milyen jó lesz majd most nekem. Minden nap láthatom Jonghot, amikor a könyvtárba megyek és akár együtt is tanulhatunk megint. Valamiért vele tényleg könnyebben megértettem mindent és bíztam benne, hogy a jövőben is számíthatok a segítségére. De sajnos hamar ki kellett húznom a kezem a biliből... A fiú feltűnően kerülni kezdett, szinte alig köszönt és az üzeneteimre is nyögvenyelősen válaszolt. Nem értettem, hogy mi történt, teljesen kétségbeestem és magamat okoltam. Álmatlan éjszakáimon csak azon pörögtek a fogaskerekeim, hogy mit rontottam el? Végül erőt vettem magamon és leírtam neki az aggályaimat, de természetesen arra sem érkezett válasz... Sőt el sem olvasta. Így hát kénytelen voltam szó szerint sarokba szorítani őt.

-Beszélnünk kell - léptem elé hirtelen, az egyik polc takarásából.
-JÉZUSOM - sikított fel a fiú és ijedtében még a kezében szorongatott könyveket is elejtette. Sietősen felszedte a köteteket a földről, majd ignorálva engem elhaladt mellettem.
-Már zárva van a könyvtár - vetette oda foghegyről, de nem tudott ennyivel lerázni.
-Na nem mondod - válaszoltam flegmán és szorosan a nyomában kezdtem loholni. Mikor az íróasztalához ért szabályosan elálltam az útját és haragtól izzó tekintettel néztem rá.
-Odébb mennél? - morogta az orra alatt, majd megpróbált megkerülni engem, de nem hagytam neki. Kívülről biztos nagyon viccesen nézhettünk ki... Mint két szerencsétlen, akik keringőzni szeretnének, de elfelejtették a tánclépéseket.
-Előbb beszélj... - suttogtam megtörten. - Miért csinálod ezt velem?

-Mit akarsz Y/N mit mondjak? - kérdezte kétségbeesetten, picit emeltebb hangerővel amivel még inkább feldühített.
-Beszélj a kurva érzéseidről - mondtam már szinte kiabálva. - Mi változott meg? Mi rosszat tettem amiért ismét ilyen hűvös és távolságtartó lettél megint? - Két tenyeremmel meglöktem a mellkasát miközben haragtól izzó tekintetem az övébe fúrtam. - VÁLASZOLJ - ordítottam rá mire Jongho arca elvörösödött, de a hangja ijesztően higgadt maradt.
-Világ életemben kihasználtak az emberek és sosem közeledett felém senki őszintén, maximum az a kemény hét darab haverom... Aztán jöttél te.
-Ez pont ok lenne arra, hogy ne lökj el magadtól! - zokogtam fel. Az idegrendszerem eddig bírta a köztünk lévő feszültséget.
-DE BELÉD SZERETTEM TE LÁTÁS SÉRÜLT HÁZISÁRKÁNY ÉS EZ KURVÁRA MEGIJESZTETT!

A könyvtár ijesztően csöndes lett a fiú kiabálása után. Szavai szinte sokkoltak... Annyira, hogy még a sírást is abba hagytam, aminek a helyét átvette a színtiszta harag.
-Most komolyan?! - nevettem fel keserűen. - Így bánsz azzal akibe szerelmes vagy? Ezek után nem szeretném tudni, hogy milyen az amikor valakit u... - Jongho a legjobb, vagy jelenesetben a legrosszabb módszert választotta az elhallgattatásomra. Határozottan megragadta a karomat, magához húzott és mélyen a szemembe nézett. - Engedj el - nyögtem elfúló hangon mikor lassan közeledni kezdett felém, de az ellenkezésem igencsak határozatlan volt.
-Nem vagyok profi az érzéseim kimutatásában, de ebből talán értesz - morogta kissé ingerülten és pille könnyű csókot adott az ajkaimra.

Az egész testem megfeszült és tágra nyílt szemekkel meredtem a semmibe. Az agyam lefagyott, képtelen volt befogadni az információt, miszerint Choi Jongho szerelmes belém és megcsókolt a könyvtár közepén. Amint karjaival lágyan átölelt és párnácskáit óvatosan mozgatni kezdte valami megmagyarázhatatlan nyugalom öntötte el az egész testem. Pilláim lehunytam, testem szinte a fiú karjaiba olvadt és teljesen átadtam magam az első csókunknak. Ujjaimmal a hajába túrtam, mire vágyakozva felnyögött, én pedig elégedetten mosolyodtam el. Hosszú percekig lassan, óvatosan faltuk egymás ajkait majd megtörve a csókot a fiúra emeltem a tekintetem.
-Hogy a picsába szerethettem beléd...? - sóhajtottam fel mire Jongho édesen elnevette magát.
-Ezt a kérdést én is sokszor feltettem magamnak, de oly' sokat álmodoztam erről.

-Miről? - vontam össze a szemöldökömet, de a fiú nem szólt semmit csak beharapott szájjal nézett rám. Szemei huncutan csillogtak majd a derekamnál megragadva felpakolt az asztalra. Egy apró sikkantás hagyta el a számat, amin Jongho jót szórakozott majd a lábaim közé furakodott és tenyereivel az asztalon támaszkodott meg.
-Erről - mosolyodott el kisfiúsan és egy apró puszit adott a számra. - Hogy velem vagy, az enyém vagy, hogy hozzám tartozol - kezdett bele a mesélésbe és finoman végig simított az arcomon. Jól esően simultam bele az érintésbe és hatalmas szemekkel pislogtam fel Jonghora.
-Akkor miért nem léptél? - kérdeztem szinte suttogva.
-Mert féltem... És őszintén szólva még most is félek.

Hitetlenkedve megcsóváltam a fejemet, de a véleményemet inkább megtartottam. Örültem, hogy végre teljességgel megnyílt nekem és nem kellett tovább ön ostoroznom magam, hogy már megint mit rontottam el.
-Ha engeded én bebizonyítom neked, hogy nem minden lány egyforma - mosolyogtam rá biztatóan és arcát a két kezembe fogtam. - Fogalmad sincs róla, hogy milyen értékes vagy nekem.
-Mutasd meg - suttogta az ajkaimra és szenvedélyesen csókolni kezdett. Sokkal bátrabb volt mint az első alkalommal, olyan hévvel falta a számat, hogy a levegő a tüdőmbe rekedt. Ahogy tenyere a belső combomra siklott, kezdtem sejteni, hogy mire ment ki a játék...
-Komolyan itt akarod? Mi van ha valaki benyit? - kérdeztem vágytól elfúló hangon.
-Mégis kicsoda? Hivatalosan zárva vagyunk.

A józan eszem utolsó szikráját is kioltotta ezzel a mondattal. Elfogytak az ész érveim, de valójában nem is igazán akartam meggyőzni magam arról, hogy miért ne szexeljek vele. Vágyakozásom tárgya ott állt velem szemben és végre megkaphattam azt amit hónapok óta akartam. Hülye lettem volna visszautasítani... Derekába markolva rántottam még közelebb magamhoz, lábaim csípője köré fontam és úgy csüngtem rajta, hogy ha akart sem tudott volna szabadulni. Mikor vágytól túl fűtve vettem birtokba ajkait Jongho bele mosolygott a csókba és lassan elkezdte kigombolni az ingem. Nem siettünk sehová, de mozdulataink mégis hevesek és türelmetlenek voltak. Megszakítva a csókot egy mozdulattal megszabadítottam a mellényétől és az alatta viselt felsőjétől. Megbabonázva simítottam végig a hasától a mellkasáig, olyan puha volt a bőre...

-Megfogadtam, hogy ha egyszer valaha megkaplak akkor azt alaposan kifogom élvezni... De alig bírom türtőztetni magam - morogta vágytól rekedtes hangon miközben lehámozta rólam a már kigombolt ingem majd a melltartómat. Tenyerei a felkarom cirógatták és olyan szerelmesen nézett végig rajtam, hogy a szívem, ha lehetséges, még hevesebben kezdett el verni.
-Hasonlóan érzek - mosolyogtam rá boldogan, majd karjaimmal a nyakába csimpaszkodtam.
-Szeretlek Y/N - suttogta az ajkaimra miközben szorosan magához ölelt. Egyszerűen imádtam, ahogy csupasz felsőtestünk egymáshoz simult... Abban a pillanatban úgy gondoltam, hogy örökké így akarok maradni Jongho oltalmazó karjai közt.
-Én is szeretlek - válaszoltam mosolyogva és tűzpiros tincseit játékosan megtépve húztam magamhoz egy szerelmes csókra.

Ahogy ajkaink egybe forrtak és nyelveink vad táncba kezdtek a külvilág teljesen megszűnt számomra. Már nem érdekelt semmi csak ő, csak rá koncentráltam minden sejtemmel, minden idegszálammal. Kezei egyre bátrabban indultak felfedező útra testemen és vágyakozva a szájába nyögtem mikor óvatosan a melleimbe markolt. Én még mindig csak a hajával mertem játszani, de vettem egy mély levegőt és összeszedtem minden bátorságomat. Finoman a szájába haraptam, amit egy elfúló sóhajjal jutalmazott majd tenyerem végig vezettem a nyakán, mellkasán és az oldalán. Fokozatosan haladtam alhasához, direkt húzva az agyát és a reakcióiból ítélve sikerült teljesen megőrjítenem őt. Ráérősen csatoltam ki az övét, gomboltam ki a nadrágját és szabadítottam meg végül a boxerétől.

Finoman végig simítottam ágaskodó tagján és Jongho addig a pontig bírta hideg vérrel... Türelmetlenül morrant egyet és mire kettőt pislogtam már végig is fektetett az asztalon és fölém hajolva kezdte el puszilgatni a nyakam. Amíg csókjaival az érzékeny bőrömet becézte, kezei sem tétlenkedtek és kapkodva megszabadított a farmeremtől. Két ujját a bugyimba akasztotta, de mintha tétovázott volna... Finoman megszívta a kulcscsontomat majd kissé feljebb emelkedve a szemembe nézett, mintha csak az engedélyemre várt volna. Lábaim indaként fonódtak köré és biztatáskép erősebben magamhoz szorítottam, hogy tudja szabad a pálya. Ajkai ördögi és elégedett mosolyra húzódtak miközben gyötrelmes tempóban megszabadított az utolsó ruhadarabtól, ami a testem takarta. Amikor végre ott feküdtem alatta teljesen meztelenül vágyakozva felszusszant majd két ujját elmerítette bennem.

A váratlan inger hatására egy hangosabb nyögés hagyta el a számat és Jongho lágy csókjaival fokozta tovább az élvezetem. Ujjai egyre gyorsabban mozogtak miközben én a fiú izmos vállaiba markolva adtam át magam a vágynak. Ajkai hirtelen elszakadtak az enyéimtől és kacéran mosolyogva a szemembe nézett majd végig nyalt az egyik mellemen. Kezével finoman megmarkolta miközben nyelvével a bimbóm ingerelte és az ujjazásom sem hagyta abba. Finom, kissé ollózó mozdulatokkal kényeztetett majd arra lettem figyelmes, hogy nyelvével egyre lejjebb haladt a testemen. Mikor az alhasamhoz ért vágyakozva felszusszant, kihúzta belőlem az ujjait és finoman széttárta a lábaim. Apró puszikkal haladt végig a bokámtól a belső combomig, direkt húzva az időt és a maradék idegszálaim...

A szexuális frusztráltságtól már csillagokat láttam és szinte felsikítottam amikor végre megéreztem végig siklani a nyelvét a csiklómtól a bejáratomig. Mélyen belém nyalt, tenyerei a combomba markoltak, én pedig ívben megfeszülő háttal élveztem, ahogy fokozatosan az uralma alá vonta a testem. Nem érdekelt már az sem, hogy a könyvtárban voltunk és az sem, hogy egy asztalon estünk egymásnak... Csak ő érdekelt. Nyelvével és ajakival szinte felfalva sodort egyre közelebb a gyönyör földjéhez, de mikor már majdnem elélveztem felemelkedett rólam és játékos mosollyal az ajkain nézett le rám.
-Nem bánnád ha nem az asztalon csinálnánk?
-Most megtudnálak ütni - sziszegtem ingerülten mire Jongho elnevette magát és a karjaimat megragadva ülő pozícióba húzott fel.
-Ígérem kárpótollak, de most kapaszkodj.

Karjaimmal a nyakát, lábaimmal pedig a derekát öleltem át majd a fenekembe markolva cipelni kezdett. Nem tudtam, hogy mi volt a terve egészen addig amíg a hátam a hideg falnak nem lökődött. Izmai megfeszültek, de különösebb erőlködés nélkül tartott a karjaiban. Lenyűgözött az ereje és imádtam szépen kidolgozott vállaiba mélyeszteni a körmeimet. Jongho egy röpke csókot adott a számra majd kissé hátrébb hajolva a szemembe nézett.
-Készen állsz baby? - kérdezte beharapott alsó ajakkal. Istenem, az a száj... Ha egész nap csókolhatnám az sem lenne elég. Egyszerűen képtelenség betelni vele.
-Ne fogd vissza magad nagy fiú - suttogtam vágytól elfúló hangon miközben selymes tincseibe téptem. - Mutasd meg mennyire vágytál rám és mennyire akarsz most engem...

Azt hittem azonnal belém fog hatolni teljes méretével, így szemeimet összeszorítva vártam az édesen kínzó érzést, de nem ez történt végül. Fokozatosan, centiről centire merült el bennem, kiélvezve minden egyes másodpercet. Amikor végre tövig bennem volt élesen beszívta a levegőt és homlokát az enyémnek döntötte.
-Olyan forró és szűk vagy, hogy félek egy mozdulat és elélvezek - vallotta be kissé kínosan nevetgélve és láttam rajta, hogy zavarban volt.
-Ugyan már - simítottam végig körmeimmel az egyik vállán. - Az elméleti biosz nagyon megy neked, szerintem gyakorlatban is elég jó lehetsz.
-Egyszerűen tökéletes vagy - sóhajtotta vágyakozva majd óvatosan mozogni kezdett.

Kőkemény farka teljesen kitöltött belül és olyan mélyen járt bennem, hogy néha nem tudtam eldönteni, hogy a kíntól vagy a kéjtől rándult össze a testem. Arcom a nyakába fúrtam, mind a tíz ujjam a hátába mélyedt és pár pillanattal később úgy éreztem, hogy felfogok robbanni. A fájdalom utolsó szikrája is eltűnt, ahogy megszoktam Jongho méretét és már csak a színtiszta élvezet maradt. Bizsergés futott végig a gerincem mentén és villám gyorsasággal ülepedett le az alhasamba a jól ismert mámoros érzés. Jongho mintha még érezte volna, hogy közel járok még gyorsabb ütemben kezdett el mozogni, ezzel teljesen elvéve mindkettőnk eszét. Nem is csókoltuk, sokkal inkább megettük egymást... Ajkaink és nyelveink szinte harcoltak a dominanciáért, hogy melyikünk irányítsa a csókot, aztán Jongho egy jól irányzott lökéssel eltalálta az édes pontomat.

-Jongho... - szinte sikolyként szakadt fel belőlem a fiú neve, ahogy az orgazmus lángra lobbantotta a testem. Fejemet hátra vetve adtam át magam az élvezetnek és Jongho ezt kihasználva lecsapott a nyakamra. Fogait belém mélyesztette mikor őt is elérte a gyönyör első hulláma és mély hangon felmordult. Embertelen volt a gyorsaság, ahogy a farka bennem járt és hiába nyitottam ki a szemem, csak sötét foltokat láttam magam előtt. A vér zubogott az ereimben és semmi mást nem hallottam a heves szívdobogásomon kívül. Egész lényemben remegtem a hatalmas élvezéstől és már kezdett kellemetlen lenni, ahogy Jongho tovább gyötörte a testem, de aztán hirtelen kihúzodott belőlem. Száját rögtön az enyémre tapasztotta majd hangos nyögések és lihegések közepette a hasamra engedte örömnedvét.

Percekig csak kapkodtuk a levegőt, miközben Jongho a homlokát az enyémnek támasztotta. Képtelen voltam megszólalni, az agyam próbálta feldolgozni az elmúlt óra történéseit.
-Általában előbb szoktam randira hívni a kiszemeltem, minthogy ágyba csaljam - mosolyodott el kínjába, mire hangosan felnevettem.
-Vagy jelen esetben az könyvtárba. - Mondatom hallatán Jongho is röhögni kezdett, majd a kezembe nyomott pár nedves törlőkendőt és segített rendbe rakni magam. Miután sikerült összeszedni magunkat, karjait mosolyogva a derekam köré fonta és csábítóan puha ajkaival egyre közelebb hajolt hozzám.
-Szerintem ugorjuk át a randis részt... - suttogta a számtól pár centire. - Lennél a barátnőm Y/N?
-Ha elviszel randizni, utána válaszolok - szívtam a vérét játékosan, de Jongho csak elégedetten vigyorogva húzott magához egy szenvedélyes csókra.

Ezt a részt eredetileg DottieX kérésére írtam, de úgy gondoltam miért ne lehetne ez a 6K vote special rész? 💕 TÖBB MINT 3600 SZÓ, REMÉLEM ELÉGEDETT A KISASSZONY!!!

Köszönöm, hogy itt vagytok, olvastok, voteoltok, kommenteltek! Elmondhatatlanul hálás vagyok nektek, értetek! 🙏🥺

Szeretettel: Raven. 💜