Izgatottan nyúltam a zsebemben őrülten csörgő telefonomért, ugyanis a csengőhangból már tudtam, hogy Yeosang keresett. Hát igen a friss kapcsolatok varázsa... Amikor még csak pár hónapja randiztok, nem látsz a rózsaszín ködtől és tűkön ülve vársz minden találkozást, beszélgetést. Minden érintés elvarázsol, minden csók olyan édes mint az első... Minden tökéletes mert még nem daráltak be titeket a szürke hétköznapok.
-Szia Sangie - köszöntem vidáman a fiúnak. Próbáltam leplezni az impulzív hangulatom, de nehéz volt úgy, hogy közben a szívem a torkomban dobogott.
-Szia Y/N - kellemes mély hangját hallva máris szebbnek tűnt a világ. - Csak azért hívtalak, hogy felszabadult az estém és tudom, hogy utolsó pillanatban szóltam, de...
-Ráérek - vágtam rá azonnal.

-Imádom a lelkesedésedet - nevette el magát aranyosan Yeosang. - Akkor hétkor nálad?
-Várlak - feleltem kurtán mert a gyomrom liftezni kezdett.
-Már alig várom. Szia baba - köszönt el kedvesen.
-Szia Yeo - hadartam majd bontottam a vonalat. Körmömet rágva meredtem magam elé, éreztem, hogy ez az este sors fordító lesz a kapcsolatunkban. Sose járt még a lakásomban... Mindig én mentem hozzá a dormba, hiszen az volt a biztonságosabb megoldás. Volt külön szobája, békén hagytak minket a többiek szóval tökéletesen elvoltunk ott is. Nem tudtam mire vélni ezt a hirtelen ötletet... Na nem mintha bántam volna csak izgultam. 

A takarításból nem csináltam nagy ügyet, hiszen előtte való nap vágtam puccba a lakást. Azon viszont már jobban izgultam, hogy mit tervezett Yeosang. Mit szeretne csinálni? Mit szeretne majd enni? Ezelőtt mindig rendeltünk vagy Seonghwa főzött... Talán ki kéne használnom, hogy az én otthonomban randizunk és megcsillogtathatnám a konyhatündér oldalam. Unottan a hűtő és a kamra tartalmát vizslattam, de nem találtam semmi extrát. 
-Hát majd legközelebb jobban odateszem magam - sóhajtottam az órára pillantva. Nem volt már annyi időm, hogy bevásároljak és a kaját is elkészítsem, így beletörődve a sorsomba kezdtem neki a corn dognak. Szerencsémre Yeosangot imádta és ehhez minden hozzá valóm megvolt.

Zenét hallgattam, vidáman dudorásztam és az idő szinte repült. Jól haladtam a corn dogokkal amikor egyszer csak a gyomrom fájdalmasan összerándult. A sav végig marta a torkom és éreztem, hogy pillanatokon belül kifogom dobni a taccsot. Irritált az olaj szaga és kezem a hasamra tapasztva rohantam ki a fürdőbe, hogy aztán pár percet a wc romantikus ölelgetésével töltsek... Utolsó lélekjelenlétemmel még elzártam a gázt, de az a buké még jó sokáig megmaradt a zárt térben. Nagy nehezen felvakartam magam, kiöblítettem a számat és gyorsan kinyitottam minden ablakot, hogy minél előbb távozzon szag a lakásból. Lehetőleg még Yeosang érkezése előtt...

Szépen megterítettem az asztalt majd negyed óra szellőztetés után becsuktam az ablakokat. Bár még mindig úgy éreztem, hogy büdös van, a lakás kezdett vészesen kihűlni. Nem értettem mi volt velem, sose voltam érzékeny a szagokra. Bíztam benne, hogy nem szedtem össze semmilyen nyavalyát mert akkor szoktam "kényes" lenni mikor beteg leszek/vagyok. Nagyon reméltem, hogy nem erről volt szó... Így is kevés minőségi időt tudtam Yeosanggal tölteni, örültem ha heti 1-2 találkozót összetudtunk hozni. Nagyon nem hiányzott, hogy lerobbanjak és hetekig ne lássam őt. A fürdőbe mentem és az elsősegélyes dobozomból előástam a lázmérőt. Valamelyest sikerült megnyugodnom mikor a készülék normál értéket mutatott.

Sietősen fogat mostam, átöltöztem és pont kontyba fogtam a hajam amikor megszólalt a csengő. Hatalmas vigyorral szélesre tártam az ajtót majd Yeosang nyakába ugrottam.
-Szia baba, én is örülök neked - ölelt át nevetve és egy puszit nyomott a homlokomra.
-Szia Sangie - fontam szorosan köré a karjaimat majd fejem a mellkasába fúrtam. Pár percig ölelkezve ácsorogtunk a küszöbön majd Yeosang finoman beljebb tolt és becsukta maga mögött az ajtót. Mosolyogva megsimogatta az arcom, levette a kabátját és felakasztotta a fogasra. Nagyon otthonosan mozgott a lakásomban pedig akkor volt nálam először. Lassan végig nézett az aprócska helységben és miután levette a cipőjét a derekamnál fogva magához húzott egy szerelmes csókra.

-Hiányoztál - suttogta az ajkaimra majd nyelvével finoman átfurakodott a számba. Boldogan csókoltam vissza, ujjaimmal puha arcát simogatva. Hirtelen elvált az ajkaimtól majd még egy apró csókot adott a számra. - Úgy terveztem, hogy itt alszom. Mit szólsz hozzá? - kérdezte gyermekien csillogó szemekkel mire egy aprót bólintottam.
-Örülnék ha itt maradnál éjszakára - mosolyogtam rá boldogan. Válaszul csak erősen magához ölelt és állát a fejemen megtámasztva ringatni kezdett.
-Annyira vártam már baba, hogy legyen egy ilyen nyugodt esténk amikor tényleg KETTESBEN vagyunk - hangsúlyozta ki a "kettesben" szót.

-Gyere, csináltam vacsit - húzódtam el tőle majd kezét megragadva vonszolni kezdtem magam után a konyhába.
-Kaja után körbevezetsz a többi helységben is? - kérdezte miközben helyet foglalt az asztalnál.
-Természetesen, de nem nagy szám - vontam meg a vállam. - Pici, de otthonos. - Yeosang egy bólintással nyugtázta a hallottakat és neki álltunk enni.
-Jó étvágyat! Nagyon jó illata van, biztos az íze is remek - dicsért meg kedvesen.
-Neked is! - mosolyogtam rá. - Bízom benne, hogy ízleni fog mert én csak a borzalmas olaj szagot érzem - válaszoltam fintorogva és azon nyomban émelyegni kezdtem, ahogy a számhoz emeltem a corn dogot.

A gyomrom hirtelen bukfencezett egyet és éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége... Szélsebesen a fürdőbe rohantam majd azon nyomban "megkergettem egy rókát". Miután kiadtam magamból mindent hátam a hideg csempének vetve ücsörögtem és magamban szitkozódtam. Az még hagyján, hogy benyeltem valamit, de az első nyugodt esténket is "tönkre tettem"...
-Minden oké baba? - hallottam meg Yeosang aggódó hangját kintről.
-Persze csak kicsit kavarog a gyomrom - füllentettem.
-Jól vagy? Bemenjek?
-Nem kell, mindjárt megyek - mondtam majd felvakartam magam a földről és a csaphoz vánszorogtam. Kiöblítettem a számat majd elmerengve néztem a tükörképemet. Mi a fene van velem...? Hányás csillapító után kutatva feltúrtam a "mini-patikámat" amikor hirtelen a kezembe akadt egy terhességi teszt.

Nagyokat pislogva néztem a dobozra majd a telefonom elővéve őrült módjára kutatni kezdtem az alkalmazásaim közt. Remegve nyitottam meg a mensi naptáram és a számok láttán a kezemből mindent kiejtve markoltam meg a mosdókagylót.
-Ez nem lehet... - suttogtam magam elé mikor realizáltam, hogy már kerek egy hete késett a vérzésem. Idegesen a hajamba túrtam és fel-alá kezdtem járkálni a pici helységben, de bárhogy is próbáltam magam nyugtatni sajnos minden egybevágott... Késett a havim, hányingerem volt, érzékeny voltam a szagokra. Tudtam, hogy reggeli első pisinél ajánlatos tesztet csinálni, de nem bírtam addig várni... Életemben nem tűnt még ilyen hosszúnak három perc...

-Biztos ne menjek be? - kiabált az ajtó túloldaláról Yeosang. 
-Ne... - válaszoltam erőtlenül majd a stopperre néztem, csak fél perc volt hátra. - Tényleg mindjárt megyek édesem, lezuhanyzok és folytatjuk a vacsorát.
-Oké baba, addig én főzök neked egy teát. Rendben? - könnyeket csalt a szemembe a gondoskodása. Nem veszíthetem el őt... Pedig ha terhes vagyok akkor tuti biztos nyúlcipőt húz és soha többé nem látom.
-Köszönöm szépen! - kiáltottam vissza majd hallottam lépteit, ahogy a konyha felé igyekezett. Az idő lejárt, én pedig remegő kézzel a tesztért nyúltam, ami azon nyomban kiesett a kezemből.

Bárhogy néztem, akárhogy forgattam vagy ráztam meg a fejem és pislogtam sűrűn, makacsul ott virított a két csík. Kezem a szám elé téve bámultam a padlón lévő tesztet miközben a könnyeim megállíthatatlanul ömleni kezdtek.
-Ne... Ne ne ne... - suttogtam megtörten és mint egy megszállott rázni kezdtem a fejem, hátha akkor végre felébredek a rémálomból... De nem így történt. Ruháimat ledobálva beálltam a zuhany alá és sietősen letusoltam, ahogy Yeosangnak mondtam. A hűvös víz érintése nem esett valami jól, de legalább kicsit kitisztította a fejem. Bár a megoldásra még mindig nem jöttem rá, de legalább a bőgést abba tudtam hagyni.

Gondosan lemostam a tesztet, szárazra töröltem majd bele dobtam egy átlátszó zacskóba. A szobámba osontam tiszta ruháért és a tesztet a hátam mögött szorongatva a konyhába mentem. Yeosang aggódó tekintettel mért végig és rögtön átakart ölelni, de hátrébb léptem tőle. Kérdőn pislogott rám mire egy nagy levegőt vettem és a kezébe adtam a zacskót.
-Mi ez baba? - kérdezte felvont szemöldökkel, de képtelen voltam megszólalni.
-E-ez... E-e-egy... Ter-terhességi te-teszt - nyögtem ki nagy nehezen mire Yeosang alaposabban szemügyre vette a műanyag tasak tartalmát.
-Ezen két csík van - mondta tárgyilagosan. - Ami azt jelenti, hogy...?
-Pozitív - feleltem elfúló hangon. - Terhes vagyok...

Megállt az idő és a levegő szinte megfagyott a szobában. A fali óra idegesítően hangosan kattogott és a szívem úgy dübörgött a mellkasomban, hogy attól féltem pillanatokon belül kiszakad. Yeosang üveges tekintettel meredt a két csíkra majd gépies mozdulatokkal leült az egyik székre miközben a kezében forgatta a tesztet.
-Szóval... Állapotos vagy. - Szavai inkább hangzottak kijelentésnek mint kérdésnek. Láttam rajta, hogy hozzám hasonlóan sokkban volt és próbálta feldolgozni az információt. Egyik kezével idegesen a hajába túrt majd lassan rám vezette a tekintetét. - Mióta tudod?
-Kb 10 perccel több ideje mint te - feleltem halkan majd a pultnak támaszkodva meredtem magam elé.
-Ezért voltál rosszul?
-Gondolom... - és beállt közénk a csönd.

Óráknak tűnő percek teltek el úgy, hogy Yeosang hol a tesztet bámulta, hol a konyha kövét miközben én stabilan a cipőmet szuggeráltam. Megőrjített az egész szituáció és már úgy voltam vele, hogy tök mindegy mit, csak mondjon már valamit. Szakítson, kérje meg a kezem, kiabáljon, akármi... Csak ne legyen csendben.
-Mit csináljunk? - szólaltam meg végül elsőként és óvatosan a páromra néztem. Yeosang állát a tenyerében támasztva nézett ki a fejéből majd élesen beszívta a levegőt.
-Nem tudom - mondta ki végül. - Ez sajnos nem olyan egyszerűen eldönthető kérdés mint az, hogy mit szeretnék enni ebédre...

Egyetértően bólintottam majd leültem a fiúval szemben lévő székre. Yeosang rögtön átnyúlt az asztalon és lágyan végig simított a kézfejemen.
-Nekem most kell egy kis idő, ugye megérted? - kérdezte óvatosan mire éreztem, hogy szememet égetni kezdik a könnyek. Halkan sírdogálva bólintottam egyet majd ráemeltem könnyektől csillogó íriszeimet.
-Csak kérlek ne hagyj most egyedül... Várd meg amíg átjön a barátnőm vagy bárki más, de könyörgöm ne hagyj magamra Sangie - mondtam már szinte könyörögve. Yeosang egy óriási sóhaj kíséretében felállt a székből majd hozzám lépett és gyengéden átölelt.
-Áthívom Hongjoongot. Rendben? - kérdezte mire aprót bólintottam. - Nem hagyom, hogy egy másodpercre is magadra maradj, de muszáj gondolkodnom...

Hongjoong nem kérdezett semmit, csak vette a kabátját és azonnal indult. Mikor belépett az ajtón látta, hogy nagy a baj, de még akkor sem faggatózott. Yeosang egy szoros öleléssel és gyengéd csókkal köszönt el tőlem, ami némiképp megnyugtatta a lelkem. Talán még sem veszítem el őt... Na de mi lesz a hasamban növekvő bébivel? Megtartjuk és együtt felneveljük? Esetleg egyedülálló anyuka leszek? Talán örökbe adjuk, netán elvetetjük...?
-Vigyázz kérlek rá - szakított ki a gondolataim közül Yeosang hangja majd egy puszit nyomott a homlokomra és szomorúan mosolyogva megcirógatta az arcom. - Majd beszélünk - mondta búcsúzóul és mielőtt bármit reagálhattam volna elhagyta a lakást.

A leader aranyosan megsimogatta a fejem majd levette magáról a sapkáját és a kabátját. Szerkója láttán akaratlanul is elnevettem magam, olyan volt mint egy óriási habcsók. Rózsaszín haja pálmafa copfban volt összefogva a feje tetején és a látványt a pink hoodieja tette teljessé. 
-Yeosangtól már tudom mi történt - nézett rám komolyan majd óvatos mozdulatokkal a szobámba terelt. Már értem miért nem faggatózott... - Arról beszélünk amiről csak szeretnél, ha nem akarod nem hozzuk fel ezt a témát - mondta gyengéden. - Azért jöttem, hogy vigyázzak rád szóval... - dörzsölte össze a tenyerét. - Hol találok forrócsoki alapanyagot?
-A boltban - feleltem fásultan.
-Király. Akkor vedd a kabátod, indulunk.

Hongjoong, Seonghwa és Jongho három napon keresztül felváltva voltak a bébiszittereim, amíg Yeosang magától meg nem keresett. A többiek is meglátogattak, de ők nem maradtak sose éjszakára. Ez idő alatt volt lehetőségem gondolkodni, de semmire nem jutottam... Továbbra is tanácstalan voltam a gyerekünk és a közös jövőnket illetően. A fiúk véleményét nem kértem ki, nem akartam, hogy bárki álláspontja esetleges befolyással legyen rám. Úgy gondoltam ez szigorúan csak rám és Yeosangra tartozik... Bár minden bandatagnak elmondtuk, hogy mi történt, nem szerettem volna ha az ő nézőpontjuk hatással lett volna a döntésünkre.

A csengő hangja hallatán úgy pattantam fel mint akit kötélen rántottak volna fel és bizonytalan léptekkel az ajtóhoz indultam. Remegő kezekkel nyúltam a kilincs után majd nagy levegőt vettem és szélesre tártam a bejáratot. Yeosang rögtön a karjaiba zárt és olyan szorosan ölelt mint még soha. Zokogva viszonoztam és olyan erősen kapaszkodtam belé, hogy az ujjaim elfehéredtek. Hiányzott és még mindig rettegtem, hogy elveszítem őt... Semmit sem szólva finoman ölbe kapott, a nappaliba cipelt majd óvatosan letett a kanapéra. Leült velem szemben, finoman megszorította a kezem és tekintetét az enyémbe fúrta.
-Döntöttem Y/N - közölte és arcán látszódott, hogy sziklaszilárd elhatározásra jutott. 
-Én is... - válaszoltam kissé bizonytalanul.
-Akkor mondjuk ki egyszerre, háromra - szorította meg a kezem majd elkezdett visszaszámolni...

Igen, igen... Ez egy interaktív rész, ergo az olvasónak kell befejeznie a történetet. 🙂

Engedélyetek szabadjára a fantáziátok és írjátok meg kommentben, hogy nálatok, hogy végződött Yeosang és Y/N története. 

Bármit írhattok, nincsenek szabályok és nincs ítélkezés! 💕

Az én befejezésem a realitás talaján maradva az lenne, hogy elvetetik a babát mivel nem biztos a kapcsolatuk, nagyon fiatalok, ott van Yeosang karrierje is. Egy rosszul meghozott döntéssel életek mehetnek tönkre, szóval ja... Ez egy olyan döntés amit nagyon alaposan, észérvekkel és nem érzelmekkel kell átgondolni és meghozni.

Köszönöm, hogy már 30K megtekintést és 85 részt megéltünk eddig együtt! 💕🥺🥺

Nagyon szeretlek titeket #ravencsalád. 🥰

Szeretettel: Raven. 💜