Figyelmeztetés! 

Nem mindegyik kis szösszenet tartalmaz spicy részeket, van amelyik tök soft, valamelyik épp csak +16 kategóriába esik bele. 🫣

Jó szórakozást! 😘

Jungwon - Got me 

Vannak emberek, akiknek finoman szólva nehéz megragadni a figyelmét, de ha egyszer sikerült... Akkor onnan nincs visszaút. Pechedre pontosan ilyen típus volt Yang Jungwon is. Az egyetemen szinte minden lány a kivételesen jóképű és végtelenül kedves srác kegyeiért versengett, de Jungwon szóra sem méltatta őket. Aztán jöttél te és egy pillanat alatt elvarázsoltad az addig megközelíthetetlennek gondolt fiút. Nem csináltál semmit, nem kerested direkt a társaságát, nem csimpaszkodtál rá, nem flörtöltél vele, egyszerűen csak önmagad voltál és pont ezzel nyűgözted le őt. A kisugárzásod, a bájos természeted, a nevetésed, a szemeid csillogása és az illatod annyira hatással voltak Jungwonra, hogy képtelen volt a tekintetét akárcsak egy pillanatra levenni rólad.


-Megfogtál - lépett oda hozzád egyik reggel váratlanul a fiú, majd lezseren a szekrényednek támaszkodva állta el az utad.
-Hozzád sem értem - pislogtál rá semmit sem értve.
-Tudod, hogy nem erre gondoltam - vigyorgott Jungwon, mire te csak nagyot sóhajtva megforgattad a szemeidet.
-Remek, de én akkor sem csináltam semmit - felelted, majd megpróbáltad kikerülni őt, hogy ne késs el az első órádról, de a fiú ezt nem hagyta.

-Létezel - válaszolta úgy, mintha ezzel mindent megmagyarázott volna.
-És ez elég indok? - vontad fel kétkedve az egyik szemöldököd.
-A te esetedben igen - vallotta be Jungwon hevesen bólogatva.
-Borzalmasan flörtölsz - csóváltad meg a fejed és ismét megpróbáltad ott hagyni őt, de Jungwon újra megakadályozott ebben.

-Bocs, de megszoktam, hogy velem csinálják ezt és nekem nem kell különösebben megerőltetnem magam - vonta meg a vállait könnyedén a fiú.
-Bájos a túlzott magabiztosságod - felelted, de ennél a pontnál már te sem bírtad ki nevetés nélkül, amit Jungwon jó jelnek vett. Magad sem tudtad mi ütött hirtelen beléd, de elkezdett tetszeni a kialakult szituáció, hiszen mégiscsak a népszerű Yang Jungwon próbált meg a közeledbe férkőzni és udvarolni neked. Ez volt minden lány álma az iskolátokban, de téged igazából nem a közkedveltsége miatt érdekelt a fiú... Hanem mert ahogy a mosolygós arcára néztél, vagy a gyönyörű cica szemeiben merültél el, kellemes bizsergés lett úrrá rajtad.

Ő is megfogott téged...

-Ezt neked hoztam Y/N - köszörülte meg a torkát zavarában Jungwon, majd olyat láttál amit addigi életedben soha... A fiú elpirult. - Kérlek csak otthon nyisd ki és utána dobj egy üzit kakaotalk-on - tette hozzá sejtelmesen és a kezedbe nyomott egy sima, fehér borítékot.
-Mi ez? - ráncoltad a szemöldököd és a fényfelé tartva a papírt próbáltál rájönni a tartalmára.
-Hamarosan megtudod - kacsintott rád a fiú és se szó, se beszéd elindult az előadóterem felé.

Egy darabig sóbálvánnyá válva néztél utána, majd fejedet megrázva, mintha csak egy álomból ocsúdtál volna fel, térítetted magad észhez. A táskádba hajítottad a borítékot és Jungwon kérésének eleget téve csak otthon nyitottad ki, de egész nap csak egy valami járt a fejedben...

Mi lesz ennek az egésznek a vége?

A fárasztó egyetemi nap után jól esett végre elterülni a kanapén. Egy takaros kis kollégiumi lakrészt béreltél egyedül, amit csak a sziámi harcoshaladdal osztottál meg. Torkodban hevesen dobogó szívvel nyúltál a borítékért és magad sem tudtad miért, de a kezed is megremegett, ahogy bontogatni kezdted. Csak arra tudtál gondolni, hogy Jungwon milyen édesen vigyorgott rád korábban, milyen aranyosan nevetett, ezzel végleg belopva magát a szívedbe.

Rögtön az öledbe pottyant két mozijegy, amik holnap estére szóltak egy fél 9kor kezdődő filmre. A boríték még tartalmazott egy rövidke levelet is, amit a fiú nem eresztett bőlére, de legalább meg mosolyogtatott. Szűkszavúan leírta, hogy mennyire tetszel neki, milyen régóta figyel téged és gyűjti a bátorságot ahhoz, hogy egy olyan nagyszerű lányt, mint te, végre legyen mersze elhívni randizni... Tetszett Jungwon zavara, sokkal jobban bejött ez az oldala, mint az a magabiztos szívtipró, aminek a suliban mutatta magát. Akkor jöttél rá, hogy a fiú sokkal melegszívűbb és kedvesebb, mint amilyennek mutatja magát.

Arcodon levakarhatatlan mosollyal nyúltál a telefonod után és ahogy Jungwon kérte írtál neki kakaotalkon. Bár először zavarban voltál... Mégis mit kéne reagálnod, mit kéne tenned? De végül egy kurta üzenetben tudattad a fiúval, hogy benne vagy a randiban és elfogadod a meghívását.

"Holnap este 8kor a kollégium előtt?"

Csak ennyit írtál neki és szinte még rá sem nyomtál a "küldés" gombra, de máris megérkezett a válasz. Jungwon teljesen bepörgött, mint egy ovis akinek túl cukrozták a kakaóját és túlzott lelkesedése kezdett átragadni rád is. Bár még volt majdnem 24 órátok a randevúig, te fejben máris összeállítottad, hogy milyen legyen a hajad és a sminked, valamint milyen ruhát fogsz felvenni. Sosem gondoltad volna, hogy pont Yang Jungwon lesz az oka annak, hogy hajnali egykor még vigyorogva pötyögsz a telefonodon...

De hát az élet tele van meglepetésekkel.

Heeseung - Tie me

A tanár - diák kapcsolatok nem éppen tartoznak az erkölcsösség fogalmába. Az ilyen jellegű szerelmet nem éppen tartják morálisan helyén valónak, még akkor sem, ha mindketten egyedülállóak és a tanuló elmúlt már 21 éves. De mi a helyzet az iskola pszichológus - diák kapcsolattal? Talán a legtöbben ezt tartják az etikátlanság csúcsának.

Pedig a szívnek nem lehet parancsolni...

Te és Heeseung az első pillanattól kezdve odavoltatok egymásért és az sem tántorított el titeket a randizástól, hogy te nem csakhogy idősebb vagy nála, de ráadásul az egyetem pszichológusa is. Eleinte nem érdekeltek ezek az "apróságok", ám nem régiben nagy port kavart a sajtóban egy a tiétekéhez hasonló kapcsolat és ez teljesen felbolygatta a lelki világodat. Minden átértékelődött benned és akkor tudatosult benned, hogy ezidáig az állásoddal játszottál.

Fáradtan toltad fel a fejed tetejére a szemüveged és ingerülten masszíroztad az orrnyerged, miközben a fejedben csak úgy cikáztak a gondolatok. Hirtelen három kopogás szakított ki a zsibbasztó agyalásból és ajkaid fájdalmas mosolyra húzódtak, amikor Heeseung bukkant fel az ajtó túloldalán. Azonnal a karjaiba akart zárni téged, de te finoman hárítottad ezt és visszaültél az íróasztalod mögé, miközben szinte rá sem néztél.
-Mi a baj Y/N? - kérdezte szelíden a fiú és leült veled szemben.
-Be kéne ezt fejeznünk - szólaltál meg remegő hangon és nagyot sóhajtva oldalra fordítottad a fejed. - Túl kockázatos már ez a játék... - suttogtad alig hallhatóan.

Heeseung ledöbbent a szavaid hallatán, de próbálta leplezni az érzéseit és higgadt maradni. Az asztalon áthajolva a kezed után nyúlt és simogatni kezdett. Nem mertél rá nézni, hiszen tudtad, hogy azokban a bambi szemekben elveszve minden ellenállásod elmúlna.

Hiszen valójában nem is akartál szakítani vele...

-Ne hívd játéknak a szerelmünket - szól rád ijesztően komoly hangnemben a fiú.
-A tiltott és bűnös szerelmünket? - forgattad meg a szemeidet. - Heeseung... - kezdtél el beszélni, de ő mint egy dacos kisgyerek a szavadba vágott.
-Nem érdekel - közölte és karjait tüntetőleg keresztbe fonta a mellkasa előtt.
-Téged nyilván nekem, de nekem ez az állásomba is kerülhet - felelted síráshoz közeli állapotban és arcodat kétségbeesetten a kezedbe temetted. Teljesen tanácstalan voltál...

-Át menjek másik egyetemre? - dobta fel az abszurdnak tűnő ötletet a fiú, aminek hallatán úgy bámultál rá, mintha hirtelen két feje nőtt volna.
-Ne légy gyerekes Heeseung - szídtad le. - Neked céljaid vannak, ez az egyetem volt az álmod! Nem vehetem el ezt tőled - kezdtél el hevesen tiltakozni.

Heeseung óvatosan felállt és kimért léptekkel közelebb ment hozzád. Mindkét kezével a széked karfáján támaszkodott meg és közelsége hatására ösztönösen összébb húztad magad.
-Szóval szerinted gyerekes az, hogy a kapcsolatunk eldobása helyett próbálok más megoldást találni? - tette fel a költői kérdést. - Úgy beszélsz, mintha már nem is szeretnél engem Y/N - jegyezte meg ridegen és pillantásától a vér is megfagyott az ereidben.
-Te is tudod, hogy ez nincs így! - kiáltottál rá ingerülten. - De mi van ha pár hét, vagy hónap múlva elmúlik? Tényleg egy kaland miatt feladnád azt, amiért vért izzadva küzdöttél?

Kérdéseid fojtogató csend követte. Heeseung nem szólt semmit, cserébe a lelkedig hatolt a pillantásával. Nem akartál ránézni, mégis az a tekintet szabályosan lebilincselt. Mint a futóhomok, úgy szippantott magába...

-Igen - felelte végül a fiú, egyre közelebb hajolva hozzád. - Mert szentül megvagyok győződve róla, hogy ez nem valami futó dolog - suttogta szinte az ajkaidra. - Nézz magadra baby, még csak közelebb léptem hozzád, nem csináltam semmit, de már kapkodod a levegőt - nevette el magát, de hangjában nyoma sem volt gúnynak, vagy megvetésnek. Sőt! Kifejezetten büszke volt magára, amiért ilyen hatással volt rád. - A szádat rágcsálod, az orcáid kipirultak és az íriszeid csak úgy lángolnak a vágytól - mormogta kéjtől rekedtes hangon és egyik kezével a szoknyádat odébb tolva a belső combodra simított. - Mondhatod azt, hogy ez csak testiség, de nem hiszek neked! Túl jól ismerlek már Y/N... - tette hozzá Heeseung és rakoncátlan ujjai egyre közelebb kerültek forrón lüktető nőiességedhez.

-Aljas dolog ily' módon visszaélni a vonzerőddel Lee - pihegted és mindkét kezeddel ösztönösen a fiú vállaiba markoltál.
-Ez nem csak a csábos mosolyomnak szól hercegnő - vigyorgott elégedetten. - Te bárhol, bármikor, bármit megtennél értem, mert szerelmes vagy belém - közölte a nyilvánvalót és egy lassú mozdulattal végig nyalt az alsó ajkadon. - És pontosan tudod, hogy ez kölcsönös...

Ez volt az a pillanat amikor az ítélőképességedet elvesztve sutba dobtad a józan eszed maradék morzsáit. Éhesen kaptál Heeseung szája után és szinte a szuszt is kicsókoltad a fiúból. Az ingjébe kapaszkodva talpra szökkentél és egy pillanat alatt fordítottál a felálláson. Mire Hee észbe kapott már ő ült a kényelmes irodai székedben, miközben te a térdeddel a lábai közé furakodtál és vadállat módjára gomboltad ki a fiú felsőjét. Csípődnél megragadva húzott közelebb magához és nem rabolva az időt akcióba lépett... Két ujját elmerítve benned kezdett el az őrület felé hajszolni és mikor kéjesen felnyögtél (nem törődve azzal, hogy a hangok esetleg kiszűrődhetnek) már tudta, hogy nyert ügye van.

-Szóval szeretsz veszélyesen élni, huh? - lihegted, miközben egyre vehemensebben téptétek a másik száját. - Akkor ez tetszeni fog - mosolyodtál el pimaszul és a fiú nadrágjába nyúlva erősen megmarkoltad álló farkát. Heeseung torkát mély morgás hagyta el és olyan izzó pillantással mért végig, hogy rögtön elolvadtál tőle. Az alhasad megrándult, hiszen egy másodpercre sem hagyta abba az ujjazásod és te mohón egyre többet akartál belőle... Miután kigomboltad az ingjét esetlenül a nyakkendőjéhez nyúltál, mire Hee letépte a nyakából a ruha darabot és a kezedbe nyomta, mialatt tekintetét mélyen a tiédbe fúrta. Olyan mondat hagyta el a száját, amiről sosem gondoltad volna, hogy valaha is hallani fogod tőle.
-Kötözz ki - lihegte elaléltan. A hangja szinte könyörgő volt és olyan áhítattal nézett rád, hogy abba minden porcikád bele remegett...

Egyszerűen imádtad ezt a pillantást.

-Tessék? - nevetted el magad lányos zavarodban, hiszen sosem kért tőled még ilyesmit és annyira váratlanul ért a dolog, hogy hirtelen azt sem tudtad, hogy mit válaszolj.
-Az igen csak kockázatos lenne, nem igaz? - húzta fel szemtelenül az egyik szemöldökét a fiú, majd a kezeit engedelmesen a szék háta mögé tette. - Hajrá baby, a tiéd vagyok - dorombolta vágytól karcos hangon és te képtelen voltál tovább ellenállni neki...

Tetted amit kért és bár nem túl erősen, de hátra kötözted a kezeit a nyakkendője segítségével. Lassan lehámoztad róla az öltönynadrágját és a boxerét, majd magadat is megszabadítottad a bugyidtól. A felsődet kacéran kigomboltad, így Hee remek rálátást nyert a kebleidre, melyeket úgy imádott szex közben csókolgatni, harapdálni, vagy csak közéjük fúrni a fejét. Nem húztad tovább az időt... Kényelmesen elhelyezkedtél a fiú ölében, majd egyik kezeddel hátra nyúlva a bejáratodhoz pozícionáltad a farkát. Óvatosan lejjebb ereszkedtél, aminek köszönhetően Heeseung tövig elmerülhetett a szűk és forró puncidban. Mindkét kezed a nyaka köré fontad és szenvedélyesen birtokba vetted az ajkait. Csípőd egyre gyorsabb ütemben mozgattad, miközben teljesen kizárva a külvilágot csak egymással foglalkoztatok.

Nem törődve azzal, hogy bármikor rátok nyithatnak...

Jay - Kiss me 

Minden ember számára mást jelent a könyvtár. Valakinek unalmas könyvhalmaz, valakinek remek kikapcsolódás és valakinek tökéletes rejtekhely. Az utóbbi ember csoportba tartoztál te is, egyszerűen imádtál elbújni a világ gondjai elől a magas polcok közt egy regény társaságában.

Ám most kifejezetten valaki elől menekültél...

Park Jongseung, vagy ahogy a legtöbben ismerik Jay, az utóbbi időben igencsak megkeserítette a minden napjaidat. Na, nem azért mert olyan kiállhatatlan kis pöcs lett volna... Sőt, épp ellenkezőleg! A fiú egyenesen ellenállhatatlan volt, de te mégis a hátad közepére (se) kívántad őt. Akkor szeretted volna őt látni, amikor egy élve boncolást, ám erről nem szerencsétlen Jay tehetett, hanem a fiúkba vetett bizalmad megtörése. A hátad mögött egy csúnya szakítással és egy toxikus ex pasival annyira vágytál Jay udvarlására, mint mókus az erdőtűzre... Vagy mint egy ló a háton úszásra. Ám Mr. Park eléggé eltökélt volt ahhoz, hogy ne adja fel a meghódításod egy (inkább száz egy) visszautasítás után sem.

A mai napod túl szépen indult ahhoz, hogy igaz legyen. Egész tanítási idő alatt nem futottál bele Jaybe, ami őszintén szólva aggodalommal töltött el, de ezt akkor sem vallottad volna be, ha kegyetlenül megkínoztak volna. Békésen dúdolászva céloztad meg a könyvtárat, majd kedvenc regényedet magadhoz véve letáboroztál az egyik félreeső asztalnál.

Csend és nyugalom volt a könyvtárban, de mégis éreztél valami furcsa vibrálást a levegőben, amit nem tudtál hová tenni. Ösztönösen felemelted a tekinteted és amikor pillantásod találkozott Jayével egy elég fülsértő sikoly hagyta el a szádat.
-Ez nem az a hely ahol sikítozni kell édesem - vigyorgott rád szemtelenül Jay, mire te csak flegmán megforgattad a szemeidet.
-Neked is szia... - mormogtad, majd figyelmed ismét a kezedben lévő könyvnek szentelted. Jay megkerülve az asztalt leült melléd és óvatosan elvette tőled a regényt, mire te dühösen felé fordultál, készen állva arra, hogy bármelyik pillanatban betörd az orrát.

De gyönyörű arcát nézve valami furcsa bizsergés járt át...

-Meddig akarjuk még ezt csinálni Y/N? Hm? - szegezte neked a kérdést kertelés nélkül a fiú.
-Fogalmam sincs róla, hogy miről beszélsz - felelted, miközben megpróbáltad tőle visszaszerezni a könyvet, természetesen sikertelenül.
-Ugyan már nyuszi, ne játszd a hülyét - nevetett fel szárazon Jay. - Mert nagyon jól tudom, hogy egyáltalán nem vagy az - mondta somolyogva és egyre közelebb hajolt hozzád.
-Jay... - suttogtad a nevét, de valami furcsa áhítat csengett a hangodban. Türelmedet elvesztve pattantál fel a székből és egy heves mozdulattal kitépted a fiú kezéből a könyvet. - Elég, fejezd ezt be kérlek - csóváltad meg a fejed és a polchoz léptél, hogy vissza tedd a regényt a helyére.
-Meddig akarsz még úgy tenni, mintha közömbös lennék a számodra? - tette fel a költői kérdést a fiú és a karodat megragadva szembe fordított magával.

A szívverésed rögtön felgyorsult Jay közelségének hála és oly' szaporán emelkedő mellkassal kapkodtad a levegőt, hogy attól féltél mindjárt el fogsz ájulni. A fiú észrevette megváltozott viselkedésed és óvatosan az állad alá nyúlt.
-Nézz rám Y/N - kérte szelíden és magad sem tudod, hogy miért, de szót fogadtál neki. - Tudom, hogy félsz - jegyezte meg, te pedig dühösen ellökted magadtól őt.
-Ne csinálj úgy mintha ismernél! - csattantál fel, mire Jay ajkai apró mosolyra húzódtak.
-Pedig így van - mondott ellent neked. - Jobban mint gondolnád - suttogta és a derekadnál fogva hátrébb tolt, aminek köszönhetően beszorultál Jay teste és a könyvespolc közé.

De valamiért mégsem volt ellenedre a kialakult szituáció...

-Engedj el kérlek - motyogtad alig hallhatóan, mintha te sem lettél volna teljesen biztos abban, hogy valóban ezt szeretnéd. Hiába tagadtad, jól esett a fiú közelsége.
-Nézz a szemembe és úgy mondd, hogy nem akarsz engem - felelte a fiú, mire te csak tüntetőleg oldalra fordultál. - Én nem az a vadbarom vagyok, hát nem látod? - tette fel a költői kérdést Jay, de válaszul csak egy frusztrált sóhajt kapott tőled. - Csak adj nekem egy esélyt és a lábaid elé teszem az egész világot Y/N - ígérte meg, mialatt apránként közelebb hajolt hozzád.

A véred őrülten lüktetett az ereidben és ellenállásod falai repedezni kezdtek. Ahogy ott állt veled szemtől szemben egyre nehezebb volt neki nemet mondani és nem azért mert erőszakosan nyomult volna rád... Hanem mert a tekintetében csillogó őszinteség, aggodalom és szeretet valódinak tűnt és meglágyította a szívedet.

Jay egyik kezével az arcodra simított, miközben a másikkal a derekad cirógatta. Lágy érintései teljesen megolvasztották fagyos lelked és olyan heves vágy lett úrrá rajtad, amilyet még sosem tapasztaltál ezelőtt. Ösztönösen a csípője köré fontad a karjaidat és észre sem vetted, hogy automatikusan egyre közelebb préselted magad a fiú testéhez.
-Csókolj meg - lihegte az ajkaidtól alig egy centire Jay és meleg lehelete csiklandozta a bőrödet. Hangosan nyeltél egyet miközben kimért mozdulatokkal végig simítottál a hasán és a mellkasán, majd végül mindkét kezeddel átölelted a nyakát.

Annyira akartad őt, hogy képtelen voltál tovább gátat szabni a vágyaidnak...

-Ha tehetném éjjel-nappal csak azt csinálnám - bukott ki belőled az őszinte válasz és sokat mondó tekinteted a fiúra emelted. Jay szemtelenül elmosolyodott és puha, meleg tenyerét lassan az arcodra csúsztatta.
-Mi tart vissza gyönyörűm? - provokált téged, amivel végül sikeresen elérte a célját.

Egy kiéhezett vadállat vehemenciájával csaptál le a fiúra. Még magadat is meglepted, hogy milyen hevesen kezdted el marcangolni Jay párnácskáit, ám a kezdeti vérmességed apránként csillapodott és szenvedélyes csókká szelídült. A fiút is megdöbbentetted a tüzességeddel, hiszen annyi visszautasítás után nem gondolta volna, hogy ily' módon "esel neki"... De eszébe sem jutott volna emiatt panaszkodni, vagy szóvá tenni! Teljesen átadta magát a pillanatnak és minden egyes másodpercét kiélvezte ajkaitok vad táncának.

-Mélyeszd a fogaid az ajkaimba - mormogta Jay, miközben a combjaid alá nyúlva az ölébe kapott téged és finoman felültetett a mögöttetek lévő asztalra. Nem félt a lebukás veszélyétől, hisz a hatalmas könyvtárnak egy olyan eldugott részében voltatok, ahová rajtatok kívül senki nem tette volna be a lábát. Csak ti voltatok ennyire elvetemültek... - Érezni akarom, hogy mennyire vágysz rám, hogy mennyire megőrülsz értem - pusmogta a füledhez hajolva és egyik kezedet az ágyékára csúsztatta. Érezted, hogy mennyire "kínban volt" a felhevült csókolózásotok miatt és hazugság lett volna azt állítani, hogy te nem így éreztél... Így hát Jay mancsát a szoknyád alá vezetve adtad meg neki a zöldutat, ő pedig nem volt rest azonnal élni a lehetőséggel és birtokba venni a tested.

Nehéz volt eldönteni, hogy őrültek voltatok, vagy csak őrülten akartátok egymást...

-Amikor a mámor teljesen elködösíti az elméd, a számban akarom érezni az összes lihegésed, kétségbeesett nyöszörgésed - dorombolta vágytól rekedtes hangon és direkt gyötörve téged csak a teljesen átázott fehérneműdet simogatta.
-Jay... - nyögtél fel kéjesen, amikor végre elmerítette benned két ujját és lassan mozgatni kezdte őket. A fejed hátrabicsaklott az élvezettől, a fiú pedig ezt kihasználva a nyakad vette célba.

Mindenre fittyet hányva jelölt meg téged és a kulcscsontodat sem kímélte. Szinte már fájt, ahogyan a bőrödet gyötörte, de mégis édes kín volt ez, amiből még többet akartál. A hajába túrva feljebb emelted a fejét, hiszen látni akartad gyönyörű szép arcát. Ujjainak hála egyre közelebb kerültél a beteljesüléshez... Jay egy elégedett mosollyal nézett végig rajtad, ahogy vergődsz alatta a kéjtől, majd ismét közelebb hajolt a szádhoz.
-Csókolj meg újra - kérte, vagy inkább parancsolta. - Képtelen vagyok betelni veled - sóhajtott fel elégedetten, amikor újra megízlelhette cseresznyeszínű ajkaidat.

És attól a perctől kezdve te sem akartál már mást... Csak örökké őt csókolni.

Jake - Torturin' me

Jake az a fajta srác volt, aki nagyon szíves ugratott téged. Játékos szócsaták, pajkos vérszívások és egyéb tortúrák rendszeres áldozata voltál. Bár mindig viszonoztad a fiú tetteit, volt azonban egy terep ahol csak ő "játszadozhatott" veled...

Ez természetesen nem más volt, mint a hálószoba.

Az ausztrál imádta húzni az agyad és a végletekig gyötörni téged, amihez megvoltak a megfelelő módszerei. Szerettél a fiúval szexelni, hiszen az együttléteitek sosem voltak unalmasnak mondhatóak és finoman fogalmazva igencsak kielégítőek voltak, de egy idő után meguntad, hogy mindig ő szívat téged... Egyik este túl messzire ment és bár nem bántott téged, de ennek ellenére elhatároztad, hogy alaposan megleckézteted életed szerelmét.

Bízott benned, így könnyűszerrel csapdába tudtad csalni. Legvadabb álmaiban sem gondolta volna, hogy a játékát ellene fordítod, ezért gondolkodás nélkül mondott igent, amikor megkérdezted tőle, hogy az ágyhoz bilincselheted-e. Eleinte nem tettél semmi szokatlant, hogy Jake véletlenül se fogjon gyanút, de aztán szépen lassan megkezdted a fiú édes kínzását. Idegesítette őt, hogy nem tud megérinteni téged, de ettől függetlenül élvezte a kiszolgáltatott állapotot... Igaz, ezt soha sem vallotta volna be neked. Még abba az ötletedbe is belement, hogy bekösd a szemeit, egyszerűen imádta a merészebb oldalad.

De csak egy darabig... 

A fiú teljesen meztelen feküdt az ágyon és türelmetlenül várta, hogy végre hozzáérj. Ráérősen vetkőzni kezdtél, de a fehérneműdet egyenlőre még magadon hagytad. Kényelmesen helyet foglaltál Jake ölében és a csípődet lágyan ringatni kezdted, miközben apró puszikkal, finom harapásokkal és óvatos szívásokkal gyötörted nyakának bársonyos bőrét.
-Jó érzés? - lihegted a kedvesed fülébe, mire ösztönösen feljebb emelte az ágyékát.
-Bassza meg... - sziszegte összeszorított fogakkal, de a világ összes pénzéért sem vallotta volna be, hogy mennyire tetszett neki a szituáció.
-Ez nem volt válasz a kérdésemre - nevetted el magad, majd óvatosan feljebb toltad a fiú fején a kendőt, hogy a szemedbe tudjon nézni. - Jól figyelj baby - suttogtad buja hangon, amitől Jaket kellemesen kirázta a hideg és merev tagja türelmetlenül rándult egyet.

Az ágyról lemászva egyenesen Jakevel szemben álltál meg. Lassú mozdulattal kikapcsoltad a melltartódat és az ágy végébe dobtad, majd hamarosan repült utána a bugyid is. A mellkasodtól elindulva végig simítottál a hasadon és kezed végül az ágyékodnál állt meg. Egy pillanatra sem szakítottad meg a szemkontaktust a pároddal, akinek tekintetében olyan vágy izzott, hogy az egész testedet elöntötte a forróság. Jake ösztönösen mozdult volna feléd, ám a bilincs megakadályozta ebben, mire ő még hevesebben kezdte el rángatnia kezeit.

-Ahh, naurrr - kiáltott fel ingerülten, majd dühösen rád pillantott. Nem hitte volna, hogy te is képes vagy ilyen "aljas" játékokra és képtelen volt eldönteni, hogy valójában haragszik-e rád, vagy inkább teljesen lenyűgözted őt.
-Fordítva már nem olyan jó buli - cukkoltad Jaket mosolyogva. - Nem igaz  nagy fiú?
-Őrült hárpia - mormogta vészjóslóan, de abban a helyzetben nem tudott megijeszteni téged. Arcodon széles vigyorral visszamásztál az ágyra és immár teljesen meztelenül bújtál oda a fiúhoz. Ujjaiddal apró köröket írtál le a bőrén, majd lágy érintéseiddel egyre lejjebb haladtál... És határozottan megragadtad kőkemény farkát.
-Ne udvarolj édesem, ezzel nem mész semmire - felelted provokatívan, majd szenvedélyesen birtokba vetted Jake csábítóan húsos ajkait.

Csók csatátok heves volt, de nem tartott sokáig. Kezed egyre gyorsabban mozgattad merev tagján és a fiú szapora légzése elárulta őt, hogy igencsak tetszett neki a dolog. A szájától elválva egyre lejjebb haladtál meztelen testén és mindenhol nyálas csókokat hagytál magad után. Végül kényelmesen elhelyezkedtél Jake lába közt, amitől azt hitte, hogy végre megkönnyebbülhet... De te csak tovább játszadoztál vele és az idegrendszerével.

Ami kezdte felmondani a szolgálatot...

-Ez idáig azt hittem, hogy az ausztrálok kedvesek, tisztelettudóak és nem is tudom... Olyan puhák - duruzsoltad játékos hangnemben, majd megragadtad a farka tövét és gyötrelmes lassúsággal végig nyaltál teljes hosszán. - De te elég kemény vagy - provokáltad őt, mire Jake mérgesen felmorranva ismét megpróbálta kiszabadítani magát a bilincs fogságából.
-Kapd be Y/N - dühöngött, amikor kuncogva elhúzódtál az ágyékától és kajánul mosolyogva végig mérted a fiú szobor szépségű meztelen testét.
-Szeretnéd, mi? - kérdezted flegmán. - Majd legközelebb baby - vontad meg a vállaid könnyedén és óvatlanul közelebb másztál Jakehez.

A fiú kihasználva az alkalmat addig ügyeskedett és fészkelődött, amíg hosszú lábaival el nem ért téged és a derekad köré nem fonta őket. Így könnyedén magához tudott szorítani, de ez nem tartott sokáig, mivel a te kezeid nem voltak kibilincselve és simán ki tudtál szabadulni.
-Most... Akarlak... - lihegte kéjtől elfúló hangon Jake és már épp kezdted volna megsajnálni, amikor eszedbe jutott, hogy miért is kezdted el ezt az egészet.

A bosszú nem hidegen, hanem meztelenül találva a legjobb...

-Mit is szoktál nekem mondani? - csináltál úgy, mintha elgondolkoztál volna. - Áhh, igen! "Minél tovább szenvedsz, annál édesebb lesz a beteljesülés" - utánoztad Jake ausztrál akcentusát elmélyített hangon, ám a fiú nem díjazta az előadásodat.
-Jól szórakozol? - nézett rád összeszűkített pillákkal, mire elégedetten bólintottál egyet.
-Az nem kifejezés - nevetted el magad, majd visszaigazítottad a fiú szemeire a kendőt.

Lágyan csókoltad Jake puha ajkait, miközben óvatosan az ölébe ültél. Mindkét kezeddel a fiú csuklóira markoltál és úgy támasztottad meg magad. Addig fészkelődtél, míg a bejáratodhoz nem nyomódott Jake farka és az érzés hatására kéjesen felnyögtél. Egyik kezeddel hátra nyúltál, vigyázva bepozícionáltad magad és apránként befogadtad a fiú egész méretét. Percekig nem mozdultál, csak hevesen tépted a kedvesed száját, aki egyre jobban vergődött alattad. Hirtelen megmozdítottad a csípődet, aminek hatására Jake vágyakozva felnyüszített és a szádba harapott. Imádtad, hogy ennyire kikészült tőled és bár a férfi egója sosem hagyta volna, hogy beismerje, de neki is nagyon tetszett a kialakult helyzet. Ötlete sem volt arról, hogy mennyi ideig tervezed még így kínozni őt, de egy valamit biztosan tudott...

Ezt az éjszakát soha nem fogja elfelejteni.

Sunghoon - Bite me  

Sunghoon az a fajta fiú volt, aki telis-tele volt meglepetésekkel. Rideg külseje miatt rászolgált a jégherceg becenévre, de te nagyon jól tudtad, hogy az emberek nem is tévedhettek volna nagyobbat a pároddal kapcsolatban. Sunghoon valójában nagyon is heves volt, szenvedélyes és forró vérű. Fűtötte valami megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan belső tűz, ami miatt olyan volt, mint egy két lábon járó szunnyadó vulkán.

Akit csak te tudtál kitörésre késztetni...

-Harapj belém Y/N - nyögött fel kéjesen a fiú, amikor forró nyelveddel végig nyaltál a belső combján. - Ahhh, jelölj meg - kérte, sőt inkább már könyörgött azért, hogy selymes bőrébe mélyeszd a fogaid. Szavai hallatán meglepetten pislogtál rá, majd lassan felültél és ujjbegyeiddel lágyan végig simítottál az idol hasán.
-Nem lesz ebből baj? - kérdezted csendesen, mire Sunghoon hevesen megrázta a fejét.

-Szerinted látni fogja ott valaki? - tette fel a költői kérdést a fiú. - Rajtad kívül senki nem nézegeti a farkam, csak úgy megsúgom - jegyezte meg, miközben megvetően fintorgott egyet.
-Hát mit tudjam én, hogy mit picsi-pacsiztok ti a srácokkal a dormban - mondtad idétlenül vigyorogva, majd Sunghoon fancsali ábrázatát látva hangosan felnevettél. Tudtad, hogy nincsen a fiúban ilyesfajta vágyakozás, de imádtad a vérét szívni ezzel.
-A bandatársaim iránti lehető legnagyobb tisztelettel... Fúj - felelte az idol, majd jól láthatóan kirázta a hideg, ahogy elképzelte a szituációt.

-Azért csak volt már valami... Együtt fürdés, pucér párnacsata - piszkáltad tovább, mire Sunghoon lemondóan egy óriásit sóhajtott.
-Kibaszott illúzió romboló vagy, ugye tudod? - csóválta meg a fejét rosszallóan, mire te egy cuppanós puszit adtál a hasára és óvatosan kezedbe vetted a farkát.
-Biztos...? - érdeklődtél kéjtől perzselő hangon, mélyen a párod szemeibe nézve.

Sunghoon szája tátva maradt a döbbenettől és hatalmasra tágult pupillákkal nézte minden egyes mozzanatod. Hüvelykujjaddal finoman körözni kezdtél előváladéktól nedves makkján, majd tempósan mozgatni kezdted a kezed a tagján. Férfiassága hamarosan beton keménységűvé vált és egy nagyot rándult a markodban. Elégedetten mosolyogva néztél az idolra, akinek a homlokán enyhén gyöngyözni kezdett az izzadtság. Kezeivel úgy szorította a lepedőt, mintha az élete múlt volna rajta... Egyik karját megragadva lomhán a fejedre vezetted a mancsát és a fiú értve a célzást határozottan, de mégis gyengéden a hajadba kapaszkodott. 

Kényelmesen elhelyezkedtél a lábai közt és nyelveddel kínzó lassúsággal nyaltál végig teljes méretén, mialatt folyamatosan tartottad vele a szemkontaktust. Kezed egy pillanatra sem állt meg, még akkor sem, amikor a szádba vetted Sunghoon farkát... Szeretted ily' módon kényeztetni az idolt, aki nagyon hálás volt az ilyesfajta cselekedeteidért. Totálisan kikészült tőled és bármit hajlandó volt megtenni neked, hogy a kedvedben járjon.

Az ujjaitok köré csavartátok egymást és teljesen a másik függőjévé váltatok...

Olyan odaadással kényeztetted a farkát, hogy Sunghoon sírni tudott volna a gyönyörtől. Még a levegő is a tüdejében rekedt, ahogy hirtelen mély torokra vetted az egész tagját. Szemei könnybe lábadtak, a torka kiszáradt és legszívesebben azonnal a szádba élvezett volna.

-Mmm, Y/N - nyögött fel vágytól rekedtes hangon a fiú. - Ne hagyd abba nyuszi - bíztatott és ujjaival önkétlenül egy kicsit erősebben ragadta meg a tincseidet. Tette a legkevésbé sem zavart téged, sőt kifejezetten szexinek tartottad, amikor Sunghoon ennyire kikészült tőled. Egy hatalmas zűrzavarrá vált a fiú, aki azt sem tudta mit csináljon az agyát elködösítő kéjtől. Nehezen fogta vissza magát, de minden erejével igyekezett késleltetni az orgazmusát, hiszen minél tovább szerette volna az ajkaid fogságában tartani a farkát.
-Nem terveztem bébi - somolyogtál önelégülten. - Csak egy aprócska pillanatig, amíg megjelölöm azt ami az enyém - suttogtad a fiú felforrósodott bőrére.

Mindkét kezeddel az idol combjait markoltad és elmerengve nézted az alhasát, mely tökéletes célpontnak bizonyult. De féltél, hogy egy rossz mozdulat, vagy egy gondatlanul kiválasztott ruha és hopp, máris ország-világ megcsodálhatja a remekműved... És te a legkevésbé sem akartad kellemetlen helyzetbe hozni Sunghoont.

-Hol jelölhetlek meg? - kérdezted huncutul, miközben óvatosan a fiú ölébe ültél és ágyékod a merevedésének dörgölted.
-Akárhol - nyüszítette a kedvesed és mindkét kezével a fenekedbe markolt. 
-Talán a belső combod mégis csak megfelelő lesz... - suttogtad az ajkaira, majd lusta csókot kezdeményeztél, amivel még inkább felhergelted az amúgysem higgadt idolt. Nehezen türtőztette magát, hiszen imádott irányítani, de most valahogyan külön felizgatta a tény, hogy a te kezedben volt a gyeplő...

Nagy cuppanással elváltál Sunghoon szájától és nem húzva az  időt egyenesen a belső combját vetted célba. Kiélvezve a pillanatot eleinte lassan és óvatosan haraptál belé, majd olyan erővel mélyesztetted a húsába a fogaidat, hogy a fiú fájdalmasan felmordult. Egy erőteljes kiszívással tetted tökéletessé a remek műved és dolgod végeztével elégedetten néztél fel a párodra. 

-Az enyém vagy - mormogtad csendesen, miközben ujjaid ismét Sunghoon merevsége köré fontad és ütemesen mozgatni kezdted a kezed. Az előbbi műveleted nemhogy lelohasztotta volna a fiút, hanem ha lehetséges még keményebbé tette a farkát. Tetszett ez az enyhén mazochista hajlama, ami arra késztetett, hogy még egy "jelölést" tegyél a meglévő mellé. Annyira csábított a gondolat, hogy végül képtelen voltál ellenállni neki...
-A tiéd vagyok Y/N - lihegte elfúló hangon a fiú, amikor egy újabb harapással jutalmaztad meg puha, érzékeny bőrét. Már nem csak a halkan elsuttogott édes szavak és ígéretek adtak tanúbizonyságot a kapcsolatotoknak, Sunghoon magán viselte a szerelmetek szimbolikáját is.

Ő a tiéd, hozzád tartozik...

Sunoo - Save me 

Minden ember életében egyszer eljön az a pont, amikor úgy érzi, hogy nincs tovább. Legyen szó iskoláról, munkahelyről, vagy magánéletről, egyszer mindenkinél betelik az a bizonyos pohár. A legtöbben, még ha nehezen is, de túl jutnak ezen a nehéz időszakon, de vannak olyanok akik megrekednek és egyszerűen nem látják a kiutat...

Ilyen ember voltál te is. Az egyetem és a munka nem volt valami egyszerű, túl szigorú voltál önmagaddal és ez szépen lassan felemésztett. Úgy gondoltad hibát hibára halmozol és nem vagy méltó mások elismerésére, megbecsülésére, szeretetére és tiszteletére. Kevés ember vett téged körül, a családoddal sosem volt jó kapcsolatod és tulajdonképpen az egyetlen aki igazán közel állt hozzád az a gyerekkori barátod volt Sunoo. Ezért amikor egy este úgy érezted, hogy elérkeztél a határaid végéhez és jobb lenne kiszállni az életnek csúfolt vegetálásból a fiú volt az egyetlen ember akitől elköszöntél...

"Köszönöm, hogy ilyen jó barátom vagy Sunoo. Nagyon szeretlek!"

Csak ennyi állt az üzenetben, de nem is kellett többet írnod, a fiú már ennyiből tudta, hogy baj van. Más ember elmosolyodott volna és válaszként megírta volna, hogy ő is szeret téged, de Kim Seonwoo mindenkinél jobban ismert téged.

Már épp aludni készült amikor felriadt az üzenetedre, de nem gondolkozott egy másodpercig sem. Kapkodva felöltözött és egy taxit hívva sietett hozzád. Őszintén remélte, hogy tévedett és rosszak a megérzései, de amikor a legfelső szintre felliftezve kirohant a tetőre a vér is megfagyott az ereiben... Ahogy meglátott téged ott állni a párkány szélén az egész élete lepergett előtte és képtelen volt tisztán gondolkodni.

Csak az lebegett a szeme előtt, hogy meg kell mentenie téged...

-Y/N - kiabálta a neved kétségbeesetten Sunoo. - Azonnal gyere beljebb! - parancsolt rád, elfeledkezve arról, hogy ha megijeszt téged véletlen leeshetsz a tetőről.
-Sunoo? - fordultál meg hitetlenkedve. - Mit keresel itt...? - motyogtad megsemmisülten.
-Ezt inkább én kérdezhetném tőled - felelte dühösen a fiú, majd megindult feléd.
-NE GYERE KÖZELEBB - sikítottál torkod szakadtából és egy lépést közelebb tettél a tető pereméhez, ami megállásra kényszerítette a fiút.

Fogalma sem volt róla, hogy mit tegyen, hogy lehetne lebeszélni erről a szörnyűségről. Tudta, hogy valahogyan meg kell oldania, de a félelem megbénította és nem jöttek a szavak a szájára. Tehetetlenül bámult téged magában imádkozva, hogy ez az egész csak egy rémálom...

És ő mindjárt felébred... Veled a karjaiban.

-Édesem bármi is a probléma meg tudjuk oldani - mondta a legklisésebb dolgot, ami először az eszébe jutott. - Gyere ide hozzám kérlek - könyörgött sírástól remegő hangon a fiú.
-Menj haza Sunoo és hagyj békén légy szíves! - köpted felé a szavakat, miközben szíved minden vágya csak az volt, hogy szorosan magához öleljen téged, megvigasztaljon és megnyugtasson, hogy minden rendben lesz... Mert ő ott van veled. Bár sosem mondtátok ki konkrétan, hogy együtt vagytok, de a fiú mindig is úgy viselkedett veled. Megvigasztalt, gondoskodott rólad, odafigyelt rád és elhalmozott szeretettel.

Talán épp ezért szerettél bele...

-És nézzem végig, hogy megölöd magad?! - ordította Sunoo és a hangja egyre inkább karcossá vált a tehetetlen dühtől. - Hajtsam nyugodtan álomra a fejem azzal a tudattal, hogy az egyik legfontosabb ember az életemben már nincs itt és én hagytam őt meghalni...? - tette fel a költői kérdést, mire te dacosan oldalra fordítottad a fejed. Képtelen voltál rá nézni.
-Egy gonddal kevesebb - motyogtad magad elé és a mélységet bámulva egyre erősödött a késztetés benned, hogy leugorj tetőről. - Többé nem lennék teher neked sem... - suttogtad elfúló hangon és dühösen letörölted az arcodon végig folyó könnyeket.
-Emlékszel a fogadalmunkra Y/N? - próbálkozott meg az utolsó értelmes dologgal a fiú, ami az eszébe jutott. Úgy kapaszkodott ebbe a mondatba, mint fuldokló a szalmaszálba és csak remélni tudta, hogy ez majd észhez térít és rádöbbent téged arra, hogy milyen fontos vagy a számára.

-Tudod, amit még általános iskolában mondtunk egymásnak - idézte fel a nem éppen szép emlékeket, aminek hatására végre ismét ránéztél. - A fiúk csúfoltak téged, a lányok pedig fizikálisan akartak bántalmazni... De én megvédtelek! - kiáltott fel Sunoo. - És megfogadtam, hogy bármi is történjék én mindig megfoglak menteni - tette hozzá sietve és óvatos léptekkel közelebb léped hozzád. - Add a kezed baby, nincs semmi baj - mosolygott rád és végre megnyugodhatott, mikor hangosan felzokogva a karjaiba vetetted magad.

Sunoo pár másodpercig szinte fel sem fogta a történteket, de végül egy óriási, megkönnyebbült sóhaj szakadt ki belőle. Olyan erővel szorított magához, hogy szinte összetört, de abban a pillanatban ezzel egyikőtök sem foglalkozott. Téged lefoglalt a sírás, Sunoot pedig csak az érdekelte, hogy már biztonságban vagy és minden más másodlagos volt...
-Sunoo én úgy félek - bőgtél egyre keservesebben. - Nem akarok így élni - vallottad be és két kezeddel eltakarva az arcod zokogtál tovább, miközben a fiú egy pillanatra sem engedett el, csak csendesen ölelt tovább. - Olyan kicsi vagyok és jelentéktelen, úgy érzem a világ csak átgázol rajtam és eltapos. Bármit teszek, bármit mondok, ha a fejem tetején állva pörgök akkor sem vagyok elég. Annyira kevés vagyok... - osztottad meg vele az érzéseidet és ezzel egyre inkább növelted Sunoo bűntudatát, aki magát okolta a történtek miatt.

És abban a pillanatban úgy érezte, hogy nem is érdemel meg téged...

-Én ezt másként látom Y/N, de majd holnap beszélünk erről - szólalt meg reszelős hangon és kissé eltolt magától, hogy a szemedbe tudjon nézni. - Most csak nyugodj meg kérlek, gyere haza velem, együnk egy finomat és hozzám is bújhatsz, ha szeretnél - mondta félénken mosolyogva, majd gyengéden homlokon csókolt. - Itt vagyok neked és örökké itt leszek! Rám mindig számíthatsz - ígérte meg és tudtad nagyon jól, hogy benne megbízhatsz, ő az egyetlen férfi a világon, akinek minden szavát nyugodtan elhiheted.

-Szeretlek - motyogtad alig hallhatóan és arcodat teljesen belefúrtad Sunoo mellkasába. A fiú boldogan ölelt téged magához és lágyan ringatni kezdett.
-Én is szeretlek Y/N - felelte. - Amíg élek, ígérem mindig megfoglak védeni mindentől! - tette hozzá és a fejét a tiédre hajtotta, miközben egyre erősebben szorított magához.
-Köszönöm - mosolyodtál el és tekinteted lassan Sunoora emelted. Óvatosan megigazítottad a homlokába lógó hajtincseit és gyengéden végig simítottál az arcán.
-Nem - rázta meg a fejét hevesen a fiú. - Én köszönöm, hogy itt maradtál velem - suttogta, miközben apránként közelebb hajolt hozzád és szenvedélyesen birtokba vetted az ajkaidat.

A csókjától végre igazán élőnek érezted magad...

Riki - Light me 

Az emberekkel időnként előfordul, főleg fiatalabb korukban, hogy nem éppen okos döntéseket hoznak és letérnek a helyes ösvényről. Befolyásolják őket, rossz társaságba keverednek, ahonnan nincs visszaút. Vagy csak nagyon nehezen...

Nem volt ez alól kivétel Nishimura Riki sem, aki a középiskola legnépszerűbb diákja révén csak úgy fürdőzött a fiúk és a lányok kegyeiben. Mindenki vele akart jóba lenni, mindenki vele akart lógni, mindenki vele akart randizni, így semmi meglepő nem volt abban, hogy a fiú pikk pakk nem éppen a megfelelő emberek társaságába keveredett. Mikor dohányozni kezdett nem szóltál semmit, hiszen te is lelkes fogyasztója voltál a koporsószögnek. Még akkor sem aggódtál amikor egy-egy éjszaka borgőzösen állított haza és tévedésből a saját lakása helyett a tiédbe akart bejutni... De aztán megtörtént a legrosszabb.

Szomszédok révén taknyos korotok óta jóba voltatok, bár picit idősebb voltál Nikinél, de ez nem állt a barátságotok útjába. Minden fontos pillanatban ott voltatok egymásnak és nem egyszer húztátok ki a másikat a szarból. De a gimi utolsó évében a japán fiú teljesen kifordult önmagából és amikor a héten már a negyedik különböző lány nyögéseit kellett végig hallgatnod érthető módon teljesen elgurult a gyógyszered. Miután meggyőződtél róla, hogy a hölgyemény biztosan távozott, dühösen kimásztál az ágyadból és szinte rárúgtad az ajtót Rikire.

-MOST VOLT ELÉG EBBŐL NISHIMURA - csaptál rá dühösen a nyílászáróra. - A KURVÁID VISONGÁSÁNAK A HALLGATÁSA HELYETT ALUDNI SZERETNÉK!!! - kiabáltad szinte magadon kívül, de azonnal beléd fagyott a szó, amint a fiú ajtót nyitott neked.
-Ne ordíts kérlek - motyogta alig hallhatóan és amikor rád emelte a tekintetét a vér is megfagyott az ereidben. A pupillái óriásira voltak tágulva és a folyamatos szipogásából hamar rájöttél, hogy a fiú nem megfázott... Legszívesebben akkora pofont adtál volna neki, hogy a feje leesik a helyéről, de képtelen voltál ezt megtenni.
-Mi a szart csináltál magaddal?! - kérdezted rémülten, mire a fiú térdei megrogytak és úgy kellett utána kapnod, hogy ne essen össze.

A támogatásoddal Riki nagy nehezen elvonszolta magát a kanapéig, majd szabályosan a bútorra vetette magát. Fejét hátra hajtotta és félig lehunyt pillákkal hosszú percekig szótlanul a plafont szuggerálta. Próbáltál nem kétségbeesni, de tehetetlennek érezted magad, ezért jobb ötlet híján engedtél egy pohár hideg vizet a fiúnak és óvatosan megitattad őt. Niki hagyta, hogy gondoskodj róla, de mélyen legbelül csak köddé akart válni...

-Bocsáss meg noona - szólalt meg reszelős hangon. - Nem vagyok jó ember... - suttogta és fejét lehajtva próbálta meg elkerülni a pillantásodat. De téged nem lehetett ennyivel lerázni és egyik kezeddel megragadva az állát kényszerítetted, hogy rád nézzen.
-Már hogy ne lennél az?! Ne kúrj fel ennél is jobban Niki! - kiabáltál a fiúval. Nem egészen értetted, hogy mi történik, de ijesztő volt ilyen állapotban látnod őt.
-Sajnálom. Én csak... - motyogta és dacosan oldalra fordította a fejét. - Olyas valaki szeretnék lenni, akire szükséged van, nem pedig ilyen hasznavehetetlen roncs - tette hozzá csendesen.

Szavai a szívedbe martak, nem tudtad hova tenni őket. A mindig mosolygós és életvidám fiú annyira megváltozott az elmúlt hónapok alatt, hogy már rá sem ismertél. Mondhatni csak árnyéka volt önmagának és úgy érezted, hogy valóságosan egy szakadék tátong köztetek...

De te így is akartad őt.

-Szükségem van rád, a kurva életbe - ordítottál fel kétségbeesetten, majd könnyes szemekkel a japán fiú keze után kaptál. - Könyörgöm, bármi is a baj együtt megoldjuk - mondtad egy fokkal csendesebben, de hangod remegett a tehetetlenségtől. - Itt vagyok, segítek - folytattad és kapkodva megtörölted az arcodat és a szemeidet. - De a naponta cserélődő ágybetétek és a drogok kibaszottul nem oldanak meg semmit - motyogtad alig hallhatóan, hiszen gyűlölted kimondani ezeket a szavakat, melyek arra emlékeztettek, hogy Riki milyen szarul van és te milyen rossz barát vagy, amiért nem avatkoztál közbe előbb.

A fiú lassan rád emelte a tekintetét és fájdalmasan elmosolyodott. Ahogyan rád nézett azokkal a szeretet éhes barna szemekkel a gyomrod tűhegynyire zsugorodott. Lélektükreiben még mindig ott csillogott a remény, mert ő még mindig bízott benned, hogy sosem hagyod magára őt.

És ez így is volt...

-Tudom - felelte mély, rekedtes hangján. - A lelkemben tátongó űrt akartam csökkenteni ezekkel, de valójában csak még üresebbé váltam - vallotta be és finoman megszorította a kezed. Pillantását egy másodpercre sem vette le rólad és oly' csodálattal bámult téged, mintha képtelen lett volna elhinni, hogy valójában ott vagy fizikálisan és nem csak képzelődik. Nem érezte magát méltónak sem a szeretetedre, sem pedig a támogatásodra, emiatt rettegett attól, hogy mindjárt kinyitja a szemét, te pedig szertefoszlasz, mint egy délibáb...

Óvatosan odébb söpörted a fiú arcába lógó csatakos tincseit és fájdalmasan elmosolyodva egy ideig csak csendben csodáltad gyönyörű szép arcát. Csak arra tudtál gondolni, hogy hol siklott félre ez az egész? Hogy nem vetted időben észre és miért nem segítettél neki előbb...? De a múltat már nem tudtad megváltoztatni, viszont a jövőt igen és őszintén hittél Rikiben, hogy képes a változásra és vissza fog találni a régi önmagához.
-Itt leszek végig melletted, rendben? - suttogtad, majd óvatosan közelebb hajoltál a fiúhoz és homlokon csókoltad. - Túl leszel rajta - ígérted meg, miközben lágyan magadhoz ölelted őt. Niki elégedetten felsóhajtott, mintha csak egész életében erre a pillanatra várt volna és oly' erősen szorított magához téged, hogy az szinte már fájdalmas volt.

-Fogni fogod a kezem noona? - mormogta a fiú, mialatt egyre jobban belefúrta az arcát a hajadba. Szeretetted mikor ilyen volt és akkor döbbentél rá, hogy valójában mennyire is hiányzott neked a vele töltött idő.
-És soha nem engedem el - felelted, mire Niki hátrébb hajolt, hogy rád tudjon nézni. Kissé hitetlenkedve vizslatott téged hatalmas szemeivel, képtelen volt elhinni, hogy te még mindig ott vagy mellette. Csúfnak érezte magát, szerethetetlennek, elviselhetetlennek, de te mégis kitartottál. Elfogadtad őt, támogattad és ami a legfontosabb: sosem hagytad magára.

Talán az a pillanat döbbentette rá, hogy semmi másra nincs szüksége az életben rajtad kívül...

Annyira hirtelen cselekedett, hogy megijedni sem volt időd. Csípődbe kapaszkodva szorított magához, mialatt ajkai kegyelmet nem ismerve lecsaptak a tieidre. Először heves volt, túlfűtött, vad és mohó... Mint aki attól fél, hogy a nap nem kel holnap fel és nem lesz többé lehetősége megcsókolnia téged, de aztán lecsillapodott. Karjaiddal átölelted a nyakát és viszonoztad a csókot, mire Riki megnyugodva gyengédebb tempót vett fel.

Nem akartad elengedni őt... De ő sem téged. Soha, egyszer sem beszéltetek erről egymással, de az igazság az volt, hogy már első látásra bele szerettetek a másikba. De miért nem lépett egyikőtök sem? Talán erősebb volt a félelem, hogy elveszítetek egy nagyszerű barátot...

A japán fiú belemosolygott a csókba és egy nagy cuppanással elvált az ajkaidtól. Gyöngéd pillantással nézett végig kipirosodott orcádon és finoman végig simított rajta.
-Köszönöm, hogy mindig megvilágítod az utat előttem - suttogta, majd arcodat két kezébe véve szájon puszilt. - Te vagy az én fényem a sötétségben Y/N - vallotta be és könnybe lábadt tekintete elárulta őt, hogy ezek nem csak üres szavak, hanem Nishimura Riki legőszintébb érzései és egyben legféltettebb titka. Maga előtt is nehezen ismerte be, hogy mennyire szüksége van rád, hiszen mindig attól félt, hogy egy szép napon majd érkezik valaki az életedbe, aki "elvesz tőle"... De szerencsére nem így történt. - Nélküled már rég elvesztem volna - szusszant fel megkönnyebbülve a fiú és ahogy a karjaid közé bújva a mellkasodra hajtotta a fejét egy ismeretlen, kellemes érzés kerítette hatalmába őt.

Végre hazaért...

Hát bogárkáim... Elérkeztünk oda, ahová azt hittem soha nem fogunk xD Ugyanis ezt a fejezetet több mint 14 hónapig írtam. Szerintem ez negatív rekord. 🤣🤣 Eredetileg 110K megtekintés special rész lett volna, majd 140K, aztán 160K (ami aztán ugye Ten lett) és végül eljutottunk ide. Az alkotói válság szar dolog és az sem tesz jót neki, hogy annyira felkapottak lettek a bl könyvek mostanában, hogy kezdek abban kételkedni, hogy van-e még egyáltalán létjogosultsága a Y/N sztoriknak? 🥲

Néha azt is megkérdőjelezem, hogy nekem van-e még bármi keresni valóm a wattpadon... 

De aztán valahogy mindig megrázom magam és minden megy tovább, hiszen az igazság az, hogy túlságosan szeretek írni ahhoz, hogy abba hagyjam. 😅 Igen, a másik profilomon yaoi/bl kategóriában is alkotok, de mégis csak a heteró könyveimmel és a Y/N sztorikkal kezdtem a "pályafutásomat" itt, azokkal váltam mondhatni ismertté. 🥹 Ezek a kis szösszenetek a lelkem egy darabkái, a lényem részei és nem tudok lemondani róluk. 🥰Lehet egyszer majd ezt is máshogy fogom látni és elérkezünk a végéhez... De egyenlőre még itt vagyok. 🫡

És hálásan köszönöm nektek, hogy ti is itt vagytok és együtt sikerült elérnünk 186 publikált részt, 178K megtekintést és 10K voteot. 😱 Nagyon nagyon nagyon szépen köszönöm! 💕 Remélem ez a rész is elnyerte a tetszéseteket, találkozunk legkésőbb a Halloween specialnál. 😁

Szeretettel: Raven. 💜