Dia szomorúan bámult ki az ablakon. Annyiszor megjárta már ezt az utat. De sosem jut eszünkbe, hogy talán ez lehet az utolsó közös nyár. Az utolsó közös éjszaka a nappali közepén elhelyezett kényelmetlen matracon.

- Kelenföld következik – mondta a színtelen géphang a hangszóróból. Itt száll fel Tara, Andor és Boró. Dia és Tara még általánosban ismerkedtek meg és azóta elválaszthatatlanok. De most, hogy utoljára mennek Zánkára Tara nem biztos, hogy jöhet. A vonat lassítani kezdett, majd megállt, az ajtók kicsapódtak. Itt, még sokan szállnak fel, a főváros közelében. Mindenkinek, aki vonattal jön megírta, hogy ebbe a vagonba vegyenek helyjegyet. Nézte a beáramló tömeget. Felszállt egy fiatalfelnőttekből álló orosz csoport. Idegesítően hangosak voltak és legnagyobb szerencséjére – vagy inkább szerencsétlenségére- egy orosz, festett szőke hajú lány a valószínűleg a pasija pont vele szembe dobta le magát. A szőke lány bedobott két rágót a szájába és csámcsogva enni kezdte. Hirtelen Taráról is elfeledkezett. A vonat ajtajai becsapódtak. Felpattant, az ajtóhoz ugrott, de a vonat elindult. Még pont látott két elkeseredett alakot rohanni a peron felé mielőtt a megálló végleg beleveszett a távolba.